De praedestinatione sanctorum. X. / ασκητισμός και εγκράτεια I. ~ az atléta / „színről színre láttam Istent, és életben maradtam.” I. / az ellebbenő hallgatás hangját"

 Aszkézis ( gyakorlás -"több" ) vagy enkrateia ( önmegtartóztatás - "kevesebb" )?

 "Az elhagyottnak több fia lesz, mint akinek férje van." ( Iz 54,1 )

 

 Ma megkérdezték tőlem a diákjaim, miért utasítom el, hogy a predesztinációról beszéljek nekik?

Mert még nincsenek készen annak csodájának befogadására...

Egy ifjú korú gyerek ne fogadja el a determináció..., az eleve elrendeltetés dogmáját..., menjen el, s próbálja megtalálni önmagát.

Lázadjon..., ha kell akár Isten ellen is. Mérje hozzá magát.

Legyen Isten atlétája..., szálljon birokra az angyallal...

"De még azon az éjszakán fölkelt, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján. Fogta és átvezette őket a folyón, s áthozta minden vagyonát. Jákob egyedül maradt odaát. Akkor valaki hajnalig küzdött vele. Mikor látta, hogy nem tudja legyőzni, megérintette csípőjét úgy, hogy Jákob csípője kificamodott, miközben vele küzdött. Közben így szólt: „Engedj el, mert közeledik a virradat!” De ő így felelt: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz.” Az megkérdezte: „Hogy hívnak?” „Jákobnak” – felelte. Az folytatta: „Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött fogsz győzni.” Jákob erre megkérdezte és ezt mondta: „Nyilvánítsd ki előttem nevedet!” Az így válaszolt: „Miért kérdezed a nevemet?” –, s megáldotta. Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert – úgymond – „színről színre láttam Istent, és életben maradtam.”" ( Ter 32, 23-31 ) 

Ám Isten sem küzd akárkivel, akárkiért..., akármiben. Bár Istennek bármi lehetséges...

 

Rembrandt, Jacob wrestling with the Angel

 

I. Aszkézis ( ασκητισμός )

"Áldott hiány"..., sokat beszéltünk erről, törekvés a kiteljesedésre..., kitölteni egymás fogyatékosságait.

Ehhez mért aszkézis és aszkézis, sok-sok gyakorlás. Nagy feladathoz erős test és lélek kívántatik. Ép test és ép lélek.

Mindenki mind hiányosságát betölteni...

"Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek." ( 1Kor 9,22 )

Meddő vállalkozás, hisz kegyelem nélkül esélytelen. S ahogy Novalis is írta az egészséges ember teoretikus fogalom..., sosem létezett. S nem is szabad..., hisz ez adja önfegyelmünk és életmozgásaink hajtóerejét. ( Kitabel Pál pl. úgy vált nagy botanikussá, hogy betegségére fürdőket látogatott... )

 "Tükröt csiszolok..." -, mondta a tanítvány. Az nem úgy készül, erőszakkal, de erőszak nélkül sem megy..

 

 

 Nem lenne jobb azonnal és kizárólag a Lélekre ( Pneuma ) hagyatkozni?

Az sem középút..., "ha túlfeszíted a húrt, el fog szakadni, ha lazán hagyod, nem fog szólni."

 

https://www.youtube.com/watch?v=RC5J31kHcPc

 

Az aszkézis nem megoldás, de megtanít saját "tónusodra". Önismeretre tanít, de nevedet nem tudod meg.

"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" ( Iz 43,1 )

 

 

II. Enkrateia ( εγκράτεια )

A teljes önmegtagadás istenkísértés volna. 

 

Szintén Novalistól idéztük korábban, egy állítás csak akkor igaz, ha megfordítottja is igaz.

Tamás evangéliumban így van leírva:

"Jézus mondta: Aki megtalálta a világot és gazdaggá lett, lemondhat a világról." ( Tamás evangéliuma, 110., 311 )

Fordítva igazabbnak tűnhetne..., aki lemond a világról, megtalálta és gazdaggá lett.

 

Enkrateia címszót beírva sok ilyesfajta képet ad ki a kereső:

 

 Ám van enne egy párja:

 

Melyik a valódibb..., s miféle kísértésről kellene itt lemondani?

Az ego próbálkozásairól...

Egy kisgyerek nem kishitű, s nem pózol..., ha meg kell tenni megteszi..., ha nem kell, nem. Nem vívódik..., lemond a vívódás önzéséről. Mert nem az a kísértés, hogy megigyam vagy ne..., sokkal inkább az önsajnálat, ~ alkoholista játszma igazi nyeresége sem az ivásban van, sokkal inkább a másnaposságban és abban, hogy kis befektetéssel középpontba lehet kerülni.

Az iszákos... 

 

„Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack előtt. 

– Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte tőle.

– Iszom – felelte gyászos képpel az iszákos.

– Miért iszol? – kérdezte a kis herceg.

– Hogy felejtsek – felelte az iszákos.

– Mit? – tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.

– Azt, hogy szégyellem magam – felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.

A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.

– Miért szégyelled magad? – kérdezte.

– Mert iszom – vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.” ( Antoine de Saint-Exupery, A kis herceg )

Kevés...

 

Ebben a beszélgetésben maga a beszélgetés a nyereség..., semmi teljesítmény, mégis létrejön kapcsolat, figyelem.

Az önmegtartóztatás nem ez, sokkal inkább lemondás hívságainkról.

Nem legyőzni a testet,  megtartóztatni, mint a harci mént..., s nem gebét csinálni belőle.

"Tomboló harci mén vagy fülét lógató gebe - melyik nemesebb?" ( Hölderlin, Hüperion, 108 ) 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/ferfiak-testverek-vagytok-miert.html

 

Tehát nem az ivással van a baj..., azzal, hogy nem tudunk lemondani róla kedvünk és szükség szerint. Illetve inni, amikor kell és helyes is.

"Ennek a tökéletességnek az a paradoxonja, hogy nem egyszerűen utánzás és gyakorlás, hanem mindenekelőtt a megtérés kegyelmének eredménye." ( Vanyó László, "legyetek tökéletesek...", Bevezetés, 7 )

Te milyen reményre vagy meghívva...

Egy gnosztikus evangélium harcba küldi a tanítványt a világgal és a test kívánságaival szemben, de Isten megszentelte e világot, sőt látta, hogy - "Jó".

 

 Ez a gyerek "magától" vagy a fejlesztéstől ilyen ügyes és bátor?

Mi van előbb, az ígéret, vagy a próbatétel..., kiérdemelhető-e az üdvösség?

 

Előbb az ígéret..., aztán a próba a választottaknak. Jákob is hamarabb látta a lajtorját..., s csak évekkel később lett alkalma Istennel birkózni..., ezért nem halt meg. Életre birkózta az Úr. Kiérdemelte a próbatételt...

Tehát középút kell aszkézis és enkrateia között..., de előbb az ígéret elfogadása..., majd aszkézis és enkrateia. Az aszkézis gyakorlás és megragadás..., enkrateia elengedés. 

Ám ígéret el nem fogadása, mivel az mindenek alapja, lehetetlenné tesz minden további erőfeszítést.

 

Idegélettanilag is így van..., az agy az adatokat a célhoz "artikulálja".

"A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja amiben hisz."
( Szent Ágoston )

Így értendő Szent Ágoston gondolat..., eggyé válsz a céloddal.

 

A fény-keresztet csak az látja, aki felismeri...

 

Így választódnak ki a szentek. 

Képesek lesznek meghallani "az ellebbenő hallgatás hangját" ( 1Kir 19,12 )