"Örök visszatérés" ~ "ritmusolt élet."
Eddig G. B. Shaw-val vitatkoztunk, innentől Dienes Valériával is kénytelenek leszünk vitába szállni...
Álláspontja szélsőségesen gnosztikus és nem kielégítő, ugyanis nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi végre a játék, s hogy miért is volna legyőzendő-korlátozandó az anyag a szellem rovására?
"A tettek az anyagban élő léleknek voltak a próbakövei, ezeken lépkedett, előre, mert az volt a feladata. hogy bánni tudjon az anyaggal a szellem javára, hogy ne engedje annak szándékaival megláncoltatni a szellemet, hogy kivédje annak szuverenitását, - és erről a szándékáról és képességéről cselekvésekben kellett bizonyságot tennie." ( Dienes Valéria, A másik élet iskolájában )
Nem tiszta így az sem, miért is szűkítené ez az állapot a szellem mozgásterét? ( Nekem pl. laza mindkét bokám, így figyelnem kell rá..., ez nem korlátoz a járás közbeni meditációban..., inkább támogat. ~ Willigis )
"Ezeknek a cselekvéseknek a kedvéért tétetett szűkké az eszmélete, és elvégeztetett, hogy a magában hordott múltból csak annyi legyen világos előtte, amennyit a cselekvés megkíván." ( Dienes Valéria, A másik élet iskolájában )
A mondat második fele jobban érdekel bennünket..., a magában hordott múltból csak annyi legyen világos előtte, amennyit a cselekvés megkíván."
Dienes Valéria nem véletlenül a plutarkhoszi ill. szókratészi daimónról beszél?
Egy élet sok életen keresztül? ( Mint már beszéltünk róla, az én elsődleges "daimónom" Hölderlin, s ha valaki nem értené, ez mennyire nem testi de szellemi rokonság egymás mellé kellene állítani bennünket..., s felválva olvasni írásainkat. Testben nem..., szellemileg igen.
Ha "vele" egyetértesz..., van "örök visszatérés". ( ~ Nietzsche )
Így igaza lehet Dienesnek. A szellemi rokonságok útja kell hogy győzzön a testi korlátok felett.
S tényleg nem fontos többet tudni, mint ami az eszmélés következő lépcsőjéhez kell.
Tehát van lelkiismeret furdalás, de van megbocsátás is életünk végén..., hisz van folytatás, nem bennünk.., Benne.
S a választás is csak részben volt miénk... ( ~ Scientia media )
"Mert az emberéletnek csak egy vonala van. Ez a vonal választás eredménye. Mindig több lehetséges ág között kell választania. Folytonosan útelágazások elé kerülünk és sohasem mehetünk mindenikre, csak egyet követhetünk. mert nincsen többszörös életfonalunk. Egyetlen test, egyetlen eszmélés, egyetlen élet." ( Dienes Valéria, A másik élet iskolájában )
S ahogy Novalistól tanultuk, fordítva is igaz..., végtelen test, végtelen eszmélés, végtelen élet.
S így szép ez.
"Amíg benne vagyunk az egyetlen cselekvés-láncolatban, nem is látunk ki belőle, - ha vannak is pillanatok. Mikor átlátjuk valamely tettünk botorságát és
szívesen visszafutnánk arra a pontra, amelyen választottuk. Ezek a légfájdalmasabb pillanataink.
Ez a megpillantás, a test lehullása után, állandó szemléletté változik. Visszanézünk életünk elágazópontjaira és most már nemcsak az világosodik meg bennünk, amit választottunk és valóban átéltünk, hanem - olyanformán, mintha a jövőnek fénye bontaná el a múltat - most felfénylik bennünk a többi lehetséges utaknak, a mellőzött utaknak folytatódása is, - egészen életünk végéig. Már nem egyvonalú az emlékezésünk. Megbővül mindazokkal a várásokkal, melyek azokon az utakon teljesedtek volna, amelyekre rá nem léptünk.
Életeknek egész sorozata tárul ki előttünk. Minden szabad választásunk felénk fordítja arcát. Erre mentél, és ha arra mentél volna? ...és felvetődik a kérdés számtalanszor, - és mint bűvös panorámaablakon át, mindenik útnak felviláglik a folytatódó élete. Mindegyiké, egészen a halálig, az út vonalán bekövetkező halálig.
Minden elágazásnál ott őrködik az Isteni akarat. Mindig van egy út, melyet a legjobban akar, és sok más út, melyet csak megenged, mert lemondott mindenhatóságáról az akaratszabadság javára. És most látom, hogy életemben hányszor választottam ezt az akaratot. Megtudom, mire voltam kiválasztva, és megtudom azt is, hogyan vállaltam a nekem szánt szerepeket. Hányszor esedeztem ki, hogy Isten szándékát vihessem teljesedésibe azzal a szabadsággal, mely nékem adatott.
Nézem életemnek cselekvő lüktetését. Addig nézem, míg teljesen át nem értékelteim Isten szemével. Mert erre megadatik nekem Isten szeme. Ez a pillantás éget. És odaégeti minden elhajlásom mellé, vagy helyébe az igazit, ami megtennivaló volt s amit én elutasítottam, melynek életét elvetettem. És mikor ezzel kész vagyok, mikor átjárattam az életemet, ezt a két Idővégtelenség közé ékelt földi valóságot, mikor a visszahozások emésztő vágya lelki megvalósulássá válik és telesugározza a jövendőt azzal a fénnyel, melyet a lélek testes állapotában nem tudtam előrevetíteni, akkor be van fejezve a tisztítótüzem és mint újszülött állok az Úr előtt, aki most átölel és befogad engem." ( Dienes Valéria, A másik élet iskolájában )
S újra kész vagyok, vagy valaki más..., Benne vagyunk..., ebben a viszonylatban az ilyen megkülönböztetések érvényüket vesztik..., újjászületni és folytatni-befejezni a "kalandot".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése