Igaz és Hamis ( relativizáció és deviancia ) ~ "S benned az együgyüség!" ( σὺ δέ γ᾽ ἀρχαῖος. )

"Mosdótálat ide!"( δότε μοι λεκάνην )

 

 

"STREPSIADES: Csak hadd tanúlja mind a két beszédet:
Az igazt, miben áll, s főleg a hamist,
Hogy ezzel azt jól tudja visszaverni;
Ha azt nem: minden áron a hamist.

SOKRATES: Maguktól az Igaz s Hamis Beszédtől
Tanúljon.

STREPSIADES: Én megyek. Csak, ne feledd:
Jól visszaverjen ám bármely igazt! (El)

KAR: (Éneke hiányzik)

IGAZ BESZÉD: Jer elő, jer elő, bemutatni magad
A nézőknek- bár te merész vagy.

HAMIS BESZÉD: Menj, a hova tetszik; jobban agyon
Ütlek szóval, sokaság közt.

IGAZ BESZÉD: Agyonütsz? te? ki vagy?

HAMIS BESZÉD: Ki? Beszéd. 

IGAZ BESZÉD: A Hamis.

HAMIS BESZÉD: Meggyőzlek azért, ki magad nálam
Igazabbnak mondod.

IGAZ BESZÉD: Ugyan mi okossal?

HAMIS BESZÉD: Új eszméket kitalálva.

IGAZ BESZÉD: No hiszen, mert annak ma divatja
Van az esztelenek közt.

HAMIS BESZÉD: Sőt okosak.

IGAZ BESZÉD: Agyonütlek.

HAMIS BESZÉD: Ugyan mivel aztán?

IGAZ BESZÉD: Az igaz szóval.

HAMIS BESZÉD: De ha visszaverem!
Sőt nincs is igazság, azt felelem.

IGAZ BESZÉD: Állítni mered, nincs?

HAMIS BESZÉD: Hol van hát?

IGAZ BESZÉD: Van az isteneknél.

HAMIS BESZÉD: Hát, ha van ott,
Hogy nem veri meg Zeüszt, ki tulajdon
Atyját láncokra vetette?

IGAZ BESZÉD: Hahó!
E káromlás is a többi után megy.
Mosdótálat ide!

HAMIS BESZÉD: Eszelős vagy, öreg, s nyűgös, de nagyon.

IGAZ BESZÉD:
Te meg orcátlan s férfiparázna...

HAMIS BESZÉD: Csupa rózsaszavak!

IGAZ BESZÉD: S oltári bohóc... 

HAMIS BESZÉD:
Liliom-koszorú!

IGAZ BESZÉD: Apa- és hazagyilkos. 

HAMIS BESZÉD:
Tudod-é, hogy arannyal versz ki egészen?

IGAZ BESZÉD:
Vert ám bizony ólmos kancsuka, rab!

HAMIS BESZÉD:
Csupa dísz nekem ez!

IGAZ BESZÉD: Sokat ér benned
A mersz!...

HAMIS BESZÉD: S benned az együgyüség!" ( Arisztophanész, Felhők )

„Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”

Ἐὰν ὑμεῖς μείνητε ἐν τῷ λόγῳ τῷ ἐμῷ, ἀληθῶς μαθηταί μού ἐστε, καὶ γνώσεσθε τὴν ἀλήθειαν, καὶ ἡ ἀλήθεια ἐλευθερώσει ὑμᾶς. 

A HAMIS BESZÉD jól mondja..., ez "együgyüség". Vagy inkább "ősiség" ( σὺ δέ γ᾽ ἀρχαῖος. ) - hagyomány; ahogy az eredetiben szerepel.., s így még szebb!!!

 

σὺ δέ γ᾽ ἀρχαῖος.

φιλοπονοι III. / «Προσέξτε τὸ νερό». ~ "egységes jelenséget vegyítenek össze."

 "Tiszta örömöt az értelmeseknek!"

 

 

 Mesélik, hogy szerzetesnek állt három egymással baráti viszonyban lévő aszkéta. Az első közülük azt választotta, hogy kibékíti azokat, akik egymással harcban állnak, amint az írás mondja: „Boldogok a békességszerzők" (Mt 5,9). 

 A második a betegeket látogatta, a harmadik pedig elment, és a csendességet gyakorolta a sivatagban. 

Mármost az első, bár sokat fáradozott az egymással küzdő emberekért, sokakat nem tudott meggyógyítani. Megcsömörlött, s elment ahhoz, aki a betegeket gondozta. De azt kellett látnia, hogy rajta is a csüggedés vett erőt, s neki sem sikerült maradéktalanul teljesíteni
az Úr parancsát. 

Összebeszéltek hát ketten, és elmentek hogy megnézzék a remetét. Elmondták neki a gyötrelmeiket, s kérték, hogy ő is mondja el, mire jutott. 

Rövid hallgatás után a remete vizet öntött egy tálkába, s így szólt: „Nézzétek a vizet!" 

Azt látták, hogy a víz kavarog.

Kicsivel később újra szólt hozzájuk: „Nézzétek, hogy lenyugodott a vízfelszín!" S amint belenéztek a tálba, mint egy tükörben látták a saját arcukat. Akkor így szólt hozzájuk: „Így van ez azzal, aki az emberek között él. A zaklatottságtól nem látja saját bűneit. Amikor azonban csendességbe vonul, főként, ha a sivatagban teszi, akkor felfedezi saját hiányosságait." (A Paradicsom könyve, I, 29, 48, N 134)

 

Διηγήθηκε κάποιος ὅτι τρεῖς φιλόπονοι ἄνθρωποι, φίλοι μεταξύ τους, ἔγιναν μοναχοί.

Ὁ πρῶτος διάλεξε σὰν ἔργο του νὰ εἰρηνεύει τοὺς ἀνθρώπους, ποὺ εἶχαν ἐχθρικὲς σχέσεις μεταξύ τους, σύμφωνα μὲ τὸν Εὐαγγελικὸ λόγο:

«Μακάριοι οἱ εἰρηνοποιοί».

Ὁ δεύτερος νὰ ἐπισκέπτεται τοὺς ἀρρώστους καὶ ὁ τρίτος ἔφυγε γιὰ νὰ ἡσυχάσει στὴν ἔρημο.

 Ὁ πρῶτος λοιπόν, ἂν καὶ κόπιασε γιὰ νὰ σταματήσει τὶς διαμάχες τῶν ἀνθρώπων, δὲν μπόρεσε νὰ τοὺς θεραπεύσει ὅλους καί, ἐπειδὴ ἔπεσε σὲ ἀκηδία, πῆγε σ᾿ αὐτὸν ποὺ ὑπηρετοῦσε τοὺς ἀρρώστους καὶ τὸν βρῆκε κι αὐτὸν νὰ παραμελεῖ τὸ ἔργο του, καθὼς δὲν ἐπαρκοῦσε νὰ ἐφαρμόσει πλήρως τὴν ἐντολή.

Συμφώνησαν λοιπὸν καὶ οἱ δυὸ καὶ πῆγαν νὰ δοῦν τὸν ἐρημίτη. Τοῦ ἐξέθεσαν τὴ θλίψη τους καὶ τὸν παρακάλεσαν νὰ τοὺς πεῖ τί κατόρθωσε αὐτός.

 Ἐκεῖνος, ἀφοῦ ἔμεινε ἀμίλητος γιὰ λίγο, ἔριξε κατόπιν νερὸ στὴ λεκάνη καὶ τοὺς λέει:

«Προσέξτε τὸ νερό».

Ἦταν βέβαια ταραγμένο.

Μετὰ ἀπὸ λίγο τοὺς λέει πάλι:

«Προσέξτε καὶ τώρα πῶς ἔγινε τὸ νερό».

Καὶ μόλις πρόσεξαν τὸ νερό, βλέπουν σὰν σὲ καθρέπτη τὰ πρόσωπά τους.

Τοὺς λέει λοιπὸν τότε:

«Έτσι εἶναι κι αὐτὸς ποὺ ζεῖ ἀνάμεσα σὲ ἀνθρώπους. Ἐξαιτίας τῆς ταραχῆς δὲν βλέπει τὰ σφάλματά του. Ὅταν ὅμως ἡσυχάσει καὶ προπαντὸς στὴν ἔρημο, τότε βλέπει τὰ ἐλαττώματα τοῦ ἑαυτοῦ του». ( Από το Μεγάλο Γεροντικό, Οι τρεις φιλόπονοι Μοναχοί )

 

 Ám a történet olvasása során senkiben se támadjon a gondolat, az előbbiek alantasabb formái lennének a szeretetnek, mint a harmadik. 

De szemlélődés ( kontempláció ) az alapja az előbbieknek..., az első két szerzetes nem azért volt boldogtalan és sikertelen mert nem nem akartak jót, hanem mert nem volt bennük csend, tehát hiányzott belőlük a helyes látás..., - ezt elfelejtették. Elfelejtettek lecsendesedni, a Világ csak gyorsította - gyorsította őket.

 A helyes látás pedig nem a részletekben áll, hanem a részek egységben látásában. A teljes Kép a fontos..., nem a részletek. 

Ehhez "lassulásra" van szükség, hogy ami lassú utolérje a gyorsat...

"A lassúbb mozgások utolérik ugyanis a gyorsabb és hozzánk jutó hangoknak már megszűnőben lévő mozgásait, amikor ezek hasonlóvá válnak azokhoz, amelyekkel a később érkezők mozgatják őket; de nem keltenek másfajta mozgást s így nem okoznak zűrzavart, hanem forrásul szolgálnak egy lassúbb mozgásnak, amely hasonló a gyorsabb, de már megszűnőben levő mozgáshoz: s így a magas és mély hangból egységes jelenséget vegyítenek össze. Ezzel gyönyört okoznak az eszteleneknek, tiszta örömöt az értelmeseknek, az isteni harmóniának halandó mozgásokban való utánzata révén." ( Platón, Timaiosz, 80b )

Οι βραδύτεροι ήχοι συναντούν τις κινήσεις των προγενέστερων ταχύτερων ήχων όταν αυτές έχουν πια επιβραδυνθεί και εξομοιωθεί με τις κινήσεις που, αργότερα, επι βάλλουν οι βραδύτεροι ήχοι- από τη συνάντηση αυτή δεν εισάγεται καινούρ για κίνηση και αναταραχή, αλλά απλώς επιβάλλεται η βραδύτερη φορά επά νω στην ταχύτερη - επιβολή που οδηγεί τελικά στην ομαλότητα, αφού από την ανάμειξη του οξέος και του βαρέος παράγεται ένας μόνον ήχος . Από εδώ προέρχεται η ηδονή που αντλούν οι άφρονες καιη ευχαρίστηση που αντ λούν οι σώφρονες - από τη μίμηση της θείας αρμονίας που αναπαράγεται μέσα σε θνητές κινήσεις

 

τρεῖς φιλόπονοι ἄνθρωποι

 

φιλοπονοι II. / "Életet és Halált!" ~ "Ez ugyanis a világtól való menekülés."

 Ne szeressétek a világot, és ami benne van!

 

  

"Egy testvér megkérdezte Izajás abbát: „Hogyan kell gyakorolni a csendességet a cellában?"

 Az öreg pedig ezt válaszolta neki:

 „A csendesség gyakorlása a cellában azt jelenti, hogy Isten jelenlétébe vetjük magunkat, és minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy ellenálljunk azoknak a gondolatoknak, amelyeket az ellenség hint el bennünk. Ez ugyanis a világtól való menekülés" 

 A testvér erre megkérdezte: 

„És mi a világ?" 

Az öreg pedig így felelt: 

"A világ a dolgokkal kapcsolatos nyugtalankodás, a világ a természettel ellenkező tevékenység, és ha teljesítjük saját, test szerinti akaratunkat. 

A világ az, hogyha azt gondoljuk, hogy mindig ebben az életben fogunk maradni. 

A világ az, hogyha a testünkkel a lelkünk rovására törődünk, s ha abban keresünk dicsőséget, amit el fogunk hagyni. 

Ezt pedig nem magamtól mondom, hanem János apostol az, aki így figyelmeztet: Ne szeressétek a világot, és ami benne van! (1Ján 2,15)." (A Paradicsom könyve, I, 44, Iz Asc 21,3)

Μὴ ἀγαπᾶτε τὸν κόσμον μηδὲ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ. ἐάν τις ἀγαπᾷ τὸν κόσμον, οὐκ ἔστιν ἡ ἀγάπη τοῦ πατρὸς ἐν αὐτῷ · 

 Sőt..., aki szereti - abban nincs meg az Atya szeretete!

Az a Κένωμα gyermeke, az azzal együtt is pusztul el.

"Annak tehát, aki a vágyaknak vagy a becsvágynak adta át magát és folyton ezekben fáradozik, minden gondolatának halandónak kell lennie és teljességgel - amennyire csak lehetséges - halandóvá kell válnia, s ebben nem lesz a legkisebb fogyatkozása sem, minthogy az ilyen hajlamokat növelte nagyra magában." ( Platón, Timaiosz, 90b )

Αν λοιπόν κάποιος έχει αφοσιωθεί στις επιθυμίες και στις έριδες και σπαταλάει εκεί όλη την ορμή του, οι σκέψεις του γίνονται αναγκαστικά θνητές. Θα γινόταν μάλιστα εξ ολοκλήρου θνητός και ο ίδιος, αν αυτό ήταν δυνατόν στην πραγ ματικότητα ελάχιστα απέχει από αυτό, αφού έχει αναπτύξει μόνον το θνητό μέρος του. 

Aki a vágyaknak és viszályonak szenteli magát... 

Μὴ ἀγαπᾶτε τὸν κόσμον μηδὲ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ.

 

φιλοπονοι I. / clausura ~ nem enged be senkit a kunyhójába."

  „Ha valaki Jézus közelében él..."

 

 

"Az egyik öreg mondta: „Ha valaki Jézus közelében él, és bensőségesen társalog vele, akkor igen jól teszi, ha nem enged be senkit a kunyhójába." ( A paradicsom könyve, 31, 49, J 703 )

 

 Kik a "gondoskodók" / "fájdalomkedvelők" ( φιλοπονοι )? Korábban "therapeuták" néven találkoztunk velük...

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/mert-amikor-gyenge-vagyok-akkor-vagyok.html

 

Μακάριοι / Ευδαιμονίοι ~ Ὑμεῖς ἐστε τὸ ἅλας τῆς γῆς / "A javasolt büntetés: halál!"

 A 9. boldogság.

 

 

 

 

Ἰδὼν δὲ τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος · καὶ καθίσαντος αὐτοῦ προσῆλθαν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ·

καὶ ἀνοίξας τὸ στόμα αὐτοῦ ἐδίδασκεν αὐτοὺς λέγων · 

 

Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.

μακάριοι οἱ πενθοῦντες, ὅτι αὐτοὶ παρακληθήσονται.

μακάριοι οἱ πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομήσουσι τὴν γῆν.

μακάριοι οἱ πεινῶντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην, ὅτι αὐτοὶ χορτασθήσονται.

μακάριοι οἱ ἐλεήμονες, ὅτι αὐτοὶ ἐλεηθήσονται.

μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν θεὸν ὄψονται.

μακάριοι οἱ εἰρηνοποιοί, ὅτι αὐτοὶ υἱοὶ θεοῦ κληθήσονται.

μακάριοι οἱ δεδιωγμένοι ἕνεκεν δικαιοσύνης, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.

 

 μακάριοί ἐστε ὅταν ὀνειδίσωσιν ὑμᾶς καὶ διώξωσιν καὶ εἴπωσιν πᾶν πονηρὸν καθ’ ὑμῶν ψευδόμενοι ἕνεκεν ἐμοῦ.

χαίρετε καὶ ἀγαλλιᾶσθε, ὅτι ὁ μισθὸς ὑμῶν πολὺς ἐν τοῖς οὐρανοῖς · οὕτως γὰρ ἐδίωξαν τοὺς προφήτας τοὺς πρὸ ὑμῶν.

 

Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.  

 

"Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem." ( Jn 17,4 ) ἐγώ σε ἐδόξασα ἐπὶ τῆς γῆς, τὸ ἔργον τελειώσας ὃ δέδωκάς μοι ἵνα ποιήσω ·

 

 

 

Ὑμεῖς ἐστε τὸ ἅλας τῆς γῆς · ἐὰν δὲ τὸ ἅλας μωρανθῇ, ἐν τίνι ἁλισθήσεται; εἰς οὐδὲν ἰσχύει ἔτι εἰ μὴ βληθὲν ἔξω ⸃ καταπατεῖσθαι ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων.

Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου. οὐ δύναται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω ὄρους κειμένη ·

οὐδὲ καίουσιν λύχνον καὶ τιθέασιν αὐτὸν ὑπὸ τὸν μόδιον ἀλλ’ ἐπὶ τὴν λυχνίαν, καὶ λάμπει πᾶσιν τοῖς ἐν τῇ οἰκίᾳ.

οὕτως λαμψάτω τὸ φῶς ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὅπως ἴδωσιν ὑμῶν τὰ καλὰ ἔργα καὶ δοξάσωσιν τὸν πατέρα ὑμῶν τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς.

Μὴ νομίσητε ὅτι ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον ἢ τοὺς προφήτας · οὐκ ἦλθον καταλῦσαι ἀλλὰ πληρῶσαι · 

 

Vajon miért felejtik ki mindig a 9.-et?

 

"Ugyancsak őt megkérdezték: „Miért tíz parancsa van törvénynek, és boldogságmondás pedig csak kilenc?" (vö. Mt 5,3-11). Azt mondta: „A tízparancsolat szám szerint megegyezik az egyiptomi csapásokkal, a boldogságok száma pedig a Háromságnak háromszoros képe." ( A szent öregek könyve, Epiphániosz, 208, 13, 105 )

 

 

"Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. ἐγὼ δέδωκα αὐτοῖς τὸν λόγον σου, καὶ ὁ κόσμος ἐμίσησεν αὐτούς, ὅτι οὐκ εἰσὶν ἐκ τοῦ κόσμου καθὼς ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ἐκ τοῦ κόσμου." ( Jn 17,14 )

 

 

Ἀπολογία Ιησού III. / ομιλία VIII. ~ Kitűnő, szeretett Jakab! / Lelkesíts meg engem hamar, ahogyan mondtad: „Segíteni fogok neked."

 "Serkenj fel mellettem, te, aki parancsoltál ítéletet!"  

"...akkor üresen essek el ellenségeim kezétől." 

"Az Első Rejtély folytatta beszédét, és azt mondta tanítványainak:

 

  - Mindez megtörtént PISTIS SOPHIÁVAL. 

 

 Amikor aztán a tizenharmadik eon alatti helyre vittem őt, s meg akartam válni tőle, hogy a világossághoz menjek, így szólt hozzám:

 

  - Ó,Világosságok Világossága, a világossághoz akarsz menni és megválsz tőlem, és a zsarnok Ádámász tudni fogja, hogy elmentél, s tudni fogja, hogy megmentőm nincsen jelen. Újra ide fog jönni erre a helyre, minden archonjával, melyek gyűlölnek engem, és Authádész is erőt fog adni oroszlánfejű teremtményének, és mindannyian eljönnek, egyszerre kínoznak engem és egész világosságomat elveszik, hogy újra erőtlen és világtalan legyek. Ezért hát, ó, Világosság és én világosságom, vedd el az ő világosságerejüket, hogy mostantól kezdve ne legyenek képesek kínozni engem.  

 

Amikor ezt hallottam PISTIS SOPHIÁTÓL, feleltem neki, és azt mondtam:

 

 „Atyám, aki kisugárzott engem, még nem parancsolta meg nekem, hogy vegyem el tőlük egész világosságukat. De lepecsételem Authádész és a téged gyűlölő archonjainak területét, mivel te a világosságban hittél. Továbbá lepecsételem Ádámász és az ő archonjainak területét, hogy közülük senki se háborúzhasson ellened, míg el nem jön az idejük, és az én Atyám megparancsolja nekem az ő világosságuk elvételét. ( Pistis Sophia, 75, fejezet )

 

Nehéz megállni ebben a világban még a két Világ határán sem, mint Pistis Sophianak... Nagy a csábítás "alászállásra", de "felemelkedésre" is. Pedig mindennek meg van a maga helye. 

 

Az Etika tanításának lényege a a Jó és Rossz megkülönböztetése képességének kialakítása..., nem véletlen, hogy mindig támadás alatt állt, mint az "Isteni Törvények"  úgy általában.

 

"Ezeket az eseményeket, melyek PISTIS SOPHIÁVAL történtek, mondta el az Első Rejtély a tanítványoknak. Az Olajfák-hegyén ült a tanítványok körében, amikor ezeket mondta. Ezután folytatta, és így szólt:

 

  - Mindezek után pedig az történt, mialatt az embervilágban voltam és az út szélén ültem, ezen a helyen ugyanis, az Olajfák-hegyén, mielőtt elküldték a ruhámat, melyet visszahagytam a belülről huszonnegyedik, kívülről azonban első Rejtélyben, mely a Nagy Felfoghatatlan, amelyben kibontakoztam, és mielőtt a magasságba jutottam, hogy megkapjam második ruhámat, mialatt tehát ezen a helyen ültem az Olajfák-hegyén, betelt az idő, amelyről PISTIS SOPHIÁNAK beszéltem:  

 

„Adámász és minden archonja szorongatni fog téged." Amikor ez az időpont bekövetkezett, én az embervilágban voltam, mialatt nálatok ültem ezen a helyen, az Olajfák-hegyén. Adámász kitekintett a tizenkét eonból, lenézett a káosz területeire, és meglátta, hogy démoni erejében a káoszban semmi világosság sincsen már, mert én elvettem a világosságát tőle. És látta, hogy az erő sötét, és nem képes az ő helyére a tizenkét eonhoz menni. Ádámász ekkor PISTIS SOPHIÁRA gondolt, nagyon haragudván rá, mert azt hitte, hogy Ádámász erejét PISTIS SOPHIA fogta meg a káoszban, meg azt hitte, hogy az ő erejéből PISTIS SOPHIA vette ld a világosságot. Nagyon elkeseredett és haragot haragra halmozott. Ekkor Ádámász kisugárzott magából egy sötét teremtést és egy további zavaros teremtést, két hatal- mast a káoszban, hogy PISTIS SOPHIÁT azok nyugtalanítsák. És alkotott egy sötét helyet az ő területén, hogy PISTIS SOPHIÁT ott veszélyeztesse. És elhozta sok archonját; üldözni kezdték SOPHIÁT, hogy ehhez a sötét káoszhoz vigyék, s a két sötét teremtés azon a helyen szorongassa és megzavarja őt, míg el nem vették tőle egész világosságát. Ádámász PISTIS SOPHIÁTÓL el akarta venni a világosságot, és két sötét, hatalmas teremtésének akarta adni, hogy azt levigyék a nagy, sötét káoszhoz, s ott belenyomják az ő sötét, zavaros [káoszos] erejébe, hogy ez a sötétté vált erő így esetleg megint fel tudjon jutni az ő területére; ez az erő most sötét volt, mert Én elvettem a világosságát. Ekkor az történt, hogy amikor PISTIS SOPHIÁT üldözték, ő újra felkiáltott, és dicsérő himnuszát énekelte a világosságnak, mivel azt mondtam neki, hogy „ha üldöznek és Engem dicsérsz, akkor hozzád sietek és segítek neked".  

 

Amikor tehát szorongatták, és Én veletek ültem ezen a helyen, az Olajfák-hegyén, ő újra énekelte világossághoz intézett himnuszát:

   

1. Ó, Világosságok Világossága, benned hittem. Ments meg ezektől az archonoktól, akik üldöznek engem, és segíts nekem!  

2. Hogy el ne vegyék a világosságomat, mint már az oroszlánfejű erő tette egyszer. Mert a te világosságod és világosságáramlatod nincsen nálam, hogy megmentsen. Hanem haragudott rám Ádámász, mivel azt mondta nekem, hogy „te kötötted meg az erőmet a káoszban".  

3. Most tehát, ó Világosságok Világossága, ha azt tettem volna, ha megkötöttem volna, ha ezzel az erővel valami jogtalanságot cselekedtem volna, 

4. vagy szorongattam volna, ahogyan engem szorongatott, akkor ezek az engem üldöző archonok vegyék el az én világosságomat, s hagyjanak itt engem üresen. 

5. És az ellenséges Ádámász üldözze az én erőmet, ragadja meg és vegye el az én világosságomat tőlem, és nyomja bele az ő káoszban lévő sötét erejébe, s az én erőmet tartsa meg a káoszban.  

6. Ezért tehát, ó Világosság, védj meg az ő haragjuktól és a te erődet vesd rá az ellenségeimre, akik most ellenem keltek!  

7. Lelkesíts meg engem hamar, ahogyan mondtad: „Segíteni fogok neked." ( Pistis Sophia, 77. fejezet )

 

A Bölcsesség és Hit.... ezek tartják meg a világot. Egyébként csak a Relatvizáció és a "Három D" uralmát láthatjuk.

 

 S testesíts meg! -, hogy hangom legyen --- HANGOD legyek az "embervilágban" ( ομιλία ). 

Ember legyenk - testvér ( αδελφός ), aki hallja az Igét ( ρήμα ) - tehát hisz ( πιστις ). 

 

Ember, aki segítségül hívja az Úr nevét ( εφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώποις ), megtartja a tanításokat ( λογος ) s engedelmeskedik neked ( λόγον σου τετήρηκαν ), - tehát hirdeti a jó hírt ( ευαγγελιον ).

 

Ezért foglalkoztunk éveken át az "alapfogalmakkal". Ám ezen a szinten már nem elégedhetünk meg ezekkel.

 

S valóban itt zavarba ejtően "költőivé" válik a rendszer. Itt már nem a pusztán a logika törvényei munkálkodnak.

 

Mire válasz ez a sor?: ἐγὼ περὶ αὐτῶν ἐρωτῶ · οὐ περὶ τοῦ κόσμου, / "róluk kérdezek, nem a világról".

Elsősorban az "apostolokra".

Nem a Világ számít..., az tökéletlen..., sőt ellenséges valami. Isten a magáét akarja visszakapni..., de nemesebb, tűzben edzett formában.

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/ix-kozel-van-hozzad-az-ige-szadban-es.html 

Az "apostolok" azok akik ismerik a Nevet ( ὄνομα ).

 ⁶Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. Ἐφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώποις οὓς ἔδωκάς μοι ἐκ τοῦ κόσμου. σοὶ ἦσαν κἀμοὶ αὐτοὺς ἔδωκας, καὶ τὸν λόγον σου τετήρηκαν.

  ⁷Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. νῦν ἔγνωκαν ὅτι πάντα ὅσα δέδωκάς μοι παρὰ σοῦ εἰσιν ·

 

⁸A tanítást ( igéket ), amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. ὅτι τὰ ῥήματα ἃ ἔδωκάς μοι δέδωκα αὐτοῖς, καὶ αὐτοὶ ἔλαβον καὶ ἔγνωσαν ἀληθῶς ὅτι παρὰ σοῦ ἐξῆλθον, καὶ ἐπίστευσαν ὅτι σύ με ἀπέστειλας.

  

⁹Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál,

ἐγὼ περὶ αὐτῶν ἐρωτῶ · οὐ περὶ τοῦ κόσμου ἐρωτῶ ἀλλὰ περὶ ὧν δέδωκάς μοι, ὅτι σοί εἰσιν, 

 

¹⁰mert a tieid – hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük. καὶ τὰ ἐμὰ πάντα σά ἐστιν καὶ τὰ σὰ ἐμά, καὶ δεδόξασμαι ἐν αὐτοῖς.

 

 

 Jézus ( Krisztus ) imájának e tanítványokat érintő részében tizenhétszer említi a Κόσμος - t. Mert értelmezhető úgy, mint a "Rendezett Világ"..., melyben Isetn szépsége megnyilvánul, de úgy is, mint ami különbözik Isten tökéletességétő. Jézus ( Krisztus ) milyen értelemben gondolhatta?

 

Gnosztikusan..., ez utóbbi szerint.

 

  

¹¹Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. καὶ οὐκέτι εἰμὶ ἐν τῷ κόσμῳ, καὶ αὐτοὶ ἐν τῷ κόσμῳ εἰσίν, κἀγὼ πρὸς σὲ ἔρχομαι. πάτερ

 

¹²Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia; így beteljesedett az Írás. ὅτε ἤμην μετ’ αὐτῶν ἐγὼ ἐτήρουν αὐτοὺς ἐν τῷ ὀνόματί σου ᾧ δέδωκάς μοι, καὶ ἐφύλαξα, καὶ οὐδεὶς ἐξ αὐτῶν ἀπώλετο εἰ μὴ ὁ υἱὸς τῆς ἀπωλείας, ἵνα ἡ γραφὴ πληρωθῇ. 

 

¹³Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. νῦν δὲ πρὸς σὲ ἔρχομαι, καὶ ταῦτα λαλῶ ἐν τῷ κόσμῳ ἵνα ἔχωσιν τὴν χαρὰν τὴν ἐμὴν πεπληρωμένην ἐν ἑαυτοῖς. 

 

 

Mik ők a κόσμος számára?

 

 

   ¹⁴Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. ἐγὼ δέδωκα αὐτοῖς τὸν λόγον σου, καὶ ὁ κόσμος ἐμίσησεν αὐτούς, ὅτι οὐκ εἰσὶν ἐκ τοῦ κόσμου καθὼς ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ἐκ τοῦ κόσμου.  

 

¹⁵Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. οὐκ ἐρωτῶ ἵνα ἄρῃς αὐτοὺς ἐκ τοῦ κόσμου ἀλλ’ ἵνα τηρήσῃς αὐτοὺς ἐκ τοῦ πονηροῦ.

 

¹⁶Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. ἐκ τοῦ κόσμου οὐκ εἰσὶν καθὼς ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ἐκ τοῦ κόσμου.

  

¹⁷Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. ἁγίασον αὐτοὺς ἐν τῇ ἀληθείᾳ · ὁ λόγος ὁ σὸς ἀλήθειά ἐστιν.

  

¹⁸Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. καθὼς ἐμὲ ἀπέστειλας εἰς τὸν κόσμον, κἀγὼ ἀπέστειλα αὐτοὺς εἰς τὸν κόσμον ·

  

¹⁹Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban. καὶ ὑπὲρ αὐτῶν ἐγὼ ἁγιάζω ἐμαυτόν, ἵνα ὦσιν καὶ αὐτοὶ ⸃ ἡγιασμένοι ἐν ἀληθείᾳ.

 

 

S mivel ez a világ nem az "Igazság" világa, de sokkal inkább a képmutatásé, - hát "tövisnek a sarkukban", ahogy Szókratész a "tüskés rája" magát is jellemezte. S ki szereti ha gyeplőt vetnek a nyakára és zablát a szájába? 

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/12/blog-post.html

 

Ki örül, ha felébresztik...

 

²⁰De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Οὐ περὶ τούτων δὲ ἐρωτῶ μόνον, ἀλλὰ καὶ περὶ τῶν πιστευόντων διὰ τοῦ λόγου αὐτῶν εἰς ἐμέ,

 ²¹Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.  ἵνα πάντες ἓν ὦσιν, καθὼς σύ, πάτερ, ἐν ἐμοὶ κἀγὼ ἐν σοί, ἵνα καὶ αὐτοὶ ἐν ἡμῖν ὦσιν, ἵνα ὁ κόσμος πιστεύῃ ὅτι σύ με ἀπέστειλας.

²²Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: κἀγὼ τὴν δόξαν ἣν δέδωκάς μοι δέδωκα αὐτοῖς, ἵνα ὦσιν ἓν καθὼς ἡμεῖς ἕν, 

²³én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. ἐγὼ ἐν αὐτοῖς καὶ σὺ ἐν ἐμοί, ἵνα ὦσιν τετελειωμένοι εἰς ἕν, ἵνα γινώσκῃ ὁ κόσμος ὅτι σύ με ἀπέστειλας καὶ ἠγάπησας αὐτοὺς καθὼς ἐμὲ ἠγάπησας. 

²⁴Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. πάτερ, ὃ δέδωκάς μοι, θέλω ἵνα ὅπου εἰμὶ ἐγὼ κἀκεῖνοι ὦσιν μετ’ ἐμοῦ, ἵνα θεωρῶσιν τὴν δόξαν τὴν ἐμὴν ἣν δέδωκάς μοι, ὅτι ἠγάπησάς με πρὸ καταβολῆς κόσμου. 

²⁵Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél.  Πάτερ δίκαιε, καὶ ὁ κόσμος σε οὐκ ἔγνω, ἐγὼ δέ σε ἔγνων, καὶ οὗτοι ἔγνωσαν ὅτι σύ με ἀπέστειλας,

²⁶Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.” καὶ ἐγνώρισα αὐτοῖς τὸ ὄνομά σου καὶ γνωρίσω, ἵνα ἡ ἀγάπη ἣν ἠγάπησάς με ἐν αὐτοῖς ᾖ κἀγὼ ἐν αὐτοῖς. ( Jn 17,6-26 ) 

 

Feladatunk a "Név" megismertetése ( ἐγνώρισα αὐτοῖς τὸ ὄνομά σου )..., a "Tudás" továbbadása, mert a mi valutánk "Isten ismerete", mint Ozeás is tanította.

Két fontos dolog..., e a kettőt sose felejtsük:

¹⁴Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. ἐγὼ δέδωκα αὐτοῖς τὸν λόγον σου, καὶ ὁ κόσμος ἐμίσησεν αὐτούς, ὅτι οὐκ εἰσὶν ἐκ τοῦ κόσμου καθὼς ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ἐκ τοῦ κόσμου.  

Ez a  κόσμος mindig ellenséges lesz velünk. S van saját hazánk. Oda törekedjünk..., magunkkal vonzva innen minden ami Isteni.

 

¹⁵Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. οὐκ ἐρωτῶ ἵνα ἄρῃς αὐτοὺς ἐκ τοῦ κόσμου ἀλλ’ ἵνα τηρήσῃς αὐτοὺς ἐκ τοῦ πονηροῦ.

 

Nem fognak jönni angyalok, hogy őrizzenek, "nehogy kőbe üssed lábad". Inkább imádkozz, kitartásért és szilárdságért, nehogy üresen essek el ellenségeim kezétől. Ez az "üresen" fontos szónak tűnik a számomra.

 

Vajon miért ajánlja Kolbe atya, hogy sokat forgolódjunk betegek és beteggondozók társaságában? ( ~ "mert viseli tesvérei bűnének súlyát." )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/07/ii-kolbe-16-legenyseg-munkaban-es.html

"Amikor az Első Rejtély ezeket mondta a tanítványoknak, így szólt:

 

  - Aki ezeket megértette, az lépjen elő, és ismertesse a jelentésüket. Jakab lépett elő, és így szólt:  

 

- Uram, PISTIS SOPHIÁNAK e himnuszára vonatkozóan a te világosságerőd Dávid által prófétált egykor a 7. zsoltárban:

   

1. Én Uram, Istenem, te vagy a megvédelmezőm. Oltalmazz meg engem minden üldözőmtől és szabadíts meg engem,  

2. hogy szét ne tépje mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.  

3. Én Uram, Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben,  

4. ha gonosszal fizettem meg, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet, akkor üresen essek el ellenségeim kezétől.  εἰ ἀνταπέδωκα τοῖς ἀνταποδιδοῦσί μοι κακά, ἀποπέσοιμι ἄρα ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν μου κενός·

5. Akkor ellenség üldözze lelkemet, érje el és tapodja földre az én életemet, és sújtsa porba az én dicsőségemet. Rajta!  

6. Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim végezetére!  

7. Serkenj fel mellettem, te, aki parancsoltál ítéletet!  

 

Amikor az Első Rejtély ezeket hallotta Jakabtól, azt mondta: - Kitűnő, szeretett Jakab! ( Pistis Sophia, 78. fejezet )  

 

Aki így beszél..., testvérünk. 

 

 

"A napkelte ígérete - vagy fenyegetése - mozdulatlan maradt a csúcson." ( C. S Lewis, A nagy válás, 33 )

 

Κένωμα ~ "Itt csak szakadatlan romantika van, pereg az egyetemes, nagy, örök operett. - anélkül, hogy egy lépéssel is előbbre jutnánk."

 "A valótlanságoknak és a boldogság után sóvárgóknak a hazája a pokol. Csak itt találhatsz menedéket a mennyország elől."

 

 

" - Azt hiszem, Ana, okosabb, ha itt maradsz.

 - (feltékenyen) Nem akarod, hogy veled menjek.

 - Csak talán nem akarsz egy ilyen elvetemült emberrel együtt menni fel a mennyországba, mint én?

 - Minden lélek egyformán becses. Megbántad a bűneidet ugye?

 - Csacsi vagy, édes Anitám. Hát gondolod, hogy a mennyország is olyan, mint a föld, ahol az emberek elhitetik magukkal, hogy a bűnbánat meg nem történtté teheti azt, amit elkövettek, hogy vissza lehet vonni azt, amit egyszer kimondtak, hogy az igazságot meg lehet semmisíteni, ha közös megegyezéssel hazugságnak nyilvánítják? Nem, nem; a mennyország a valóság urainak a hazája, s ezért megyek oda.

 - Köszönöm szépen. Én boldog akarok lenni, azért megyek a mennyországba. Éppen elegem volt a valóságból a földön.

 - Akkor itt kell maradnod: mert a valótlanságoknak és a boldogság után sóvárgóknak a hazája a pokol. Csak itt találhatsz menedéket a mennyország elől, ahol - mint már mondtam - a valóság urai laknak, és a földi világ elől, ahol a valóság rabszolgái élnek. A föld egy nagy gyerekszoba, ahol a férfiak és a nők azt játsszák, hogy ők hősök és hősnők, szentek és bűnösök; de ebből a boldog tudatlanságukból kirángatja őket a testük: az éhség és szomjúság, a fagy, az öregedés, a pusztulás, a betegség, de mindenekfölött a halál, a valóság rabszolgáivá teszi őket: naponta háromszor kell enniük és emészteniük; évszázadonként háromszor kell új nemzedéket nemzeniük: a hitnek, költészetnek, tudománynak ezredévei végül mind oda sodortatnak, hogy csak egyetlen imádságuk marad: "Add, hogy egészséges élőlény legyek." Itt a pokolban azonban megszabadulsz a test zsarnokságától; mert itt egyáltalán nem vagy élőlény: szellem vagy, jelenség, tünemény, káprázat, fogalom, amely nem halhat meg és nincs kora: egyszóval test nélküli lény. Itt nincsenek társadalmi problémák, nincsenek politikai problémák, nincsenek vallásos problémák és nincsenek - s talán ez a legjobb az egészben, nincsenek egészségügyi problémák. Itt a külsődet szépnek nevezed, az indulataidat szerelemnek nevezed, az érzéseidet hősiességnek nevezed, az igyekezetedet pedig erénynek, akárcsak a földön; de itt nincs rideg valóság, hogy rád cáfoljon, itt nincs csúfondáros ellentét a szükségleteid és az igényeid között, itt nincs emberi komédia, itt csak szakadatlan romantika van, pereg az egyetemes, nagy, örök operett. Miként kiváló német barátunk mondta a költeményében:

A mondhatatlan is
alakra lel,
az Örök Női visz
magasba fel -

anélkül, hogy egy lépéssel is előbbre jutnánk. És te mégis el akarod hagyni ezt a paradicsomot!

 - De hát, ha már a pokol is ilyen gyönyörű, milyen tündöklő lehet akkor a mennyország!

(...)

 - A mennyországban, ahogy én képzelem, drága asszonyom, élet és alkotás van, játszadozás és színlelés helyet. Ott szembe kell nézned a dolgokkal, valódi mivoltukban; nem tudsz megmenekedni semmitől, csak a káprázattól; s a lelked rendületlensége és veszedelme a te dicsőséged. Ha a komédia folyik tovább a földön és itt a pokolban, s az egész világ csak színház, a mennyország legalább a színfalak mögött van. De hát a mennyországot nem lehet hasonlatokkal körülírni. Azért megyek én oda nemsokára, mert azt remélem, hogy ott megszabadulhatok végre a hazugságtól, és s a boldogság alantas hajszolásának nyűgös unalmától, s szemlélődésben tölthetem el az évmiriádjaimat...

 - Huh! Brr!

 - Nem veszem zokon, kormányzó úr, hogy magának ettől borsózik a háta: a világtalan is unatkozik a képtárban. De ahogy maga élvezettel szemléli az olyan romantikus káprázatokat, mint a szépség és a gyönyör: én is élvezettel merülnék el annak a dolognak a szemléletében, ami mindennél jobban érdekel: tudniillik az élet szemléletében; mert az élet az az erő, amely szakadatlanul igyekszik egyre nagyobb hatalomra szert tenni, hogy önmagát szemlélhesse. Mit gondol, mi hozta létre ezt az én agyamat? Miféle szükség? Nem az, hogy mozgatni tudjam a tagjaimat; mert egy patkány feleannyi agyvelővel is ugyanolyan jól tudja mozgatni, mint én. Nem is csupán az, hogy cselekedni tudjak, hanem az a szükség, hogy tudjam, mit cselekszem - mert máskülönben az életösztönöm vak igyekezetében elpusztítanám magamat.

 - Elpusztította volna magát, barátom, vakigyekezetében akkor is, amikor meg akart vívni velem, ha meg nem csúszik a lábam!

 - Torkára fagy majd a nevetése, léha vakmerő, s szörnyű unalomra ébred, még mielőtt a holnapi nap megvirrad.

 - Hahaha! Emlékszik-e még, hogy megrémítettem, amikor Sevillában valami hasonlót mondtam magának a talapzatomról? De így, az én harsonáim nélkül, elég hatástalanul hangzik.

 - Úgy értesültem, hogy általában elég hatástalanul hangzik maga harsonáival is, kormányzó úr. 

 - Jaj, apám, ne szakítsd őt félbe ezekkel a léhaságokkal. És más nincs is a mennyországban, mint szemlélődés, Juan?

 - A mennyországban, ahová én törekszem, nincs más öröm. De van munka: segítségére lenni az életnek fölfelé törő küzdelmében. Hiszen az élet csak elpazarolja és szétforgácsolja magát, akadályokat gördít saját útjába, s vakságában és tudatlanságában elpusztítja önmagát. Szüksége van az észre, erre az ellenállhatatlan hatalomra, nehogy tudatlanságában szembeszegüljön önmagával. Micsoda mesteri alkotás az ember! - mondja a költő. Az igaz; de milyen kontár ő maga! A szerves létezés legnagyobb csodája, amit eddig meg tudott teremteni az élet; a legélőbb, legelevenebb valamennyi élőlény közül; a legtudatosabb szervezet; és mégis milyen szánalmas az agyveleje! Butaság, amelyet aljassá és könyörtelenné tett a küszködésből és a szegénységből megismert valóság - képzelődés, amely semmi áron nem hajlandó szembenézni ezzel a valósággal, inkább eltakarja maga elől csalóka ábrándokkal, önáltatással, és bölcsességnek, lángelméjűségnek nevezi önmagát! S egymást vádolják mind a ketten a tulajdon hibájukkal: a butaság esztelenséggel vádolja a képzelődést, a képzelődés pedig tudatlansággal vádolja a butaságot - pedig hát, sajnos! -, minden tudás a butaságé, és minden értelmi képesség a képzelődésé." ( George Bernard Shaw, Ember és felsőbbrendű ember )

 

Frank Cadogan Cowper, Vanity, 1907

 

Κένωμα ~ "A pokol olyasféle falu, mint Sevilla."

 "Itt semmi sem valódi. Ez a legszörnyűbb a pokolban."

 

 

 

" - Hol vagyunk?

  - A pokolban.

 - (gőgösen) A pokolban! Én, a pokolban? Hogy mersz ilyet mondani?

 - (részvétlenül, közönyösen) Miért, señora?

 - Nem tudod, hogy kivel beszélsz. Én úrihölgy vagyok, és az egyház hűséges leánya.

 - Azt nem vonom kétségbe.

 - De hát akkor hogyan kerülhetnék a pokolba? A tisztítótűzbe, még csak. Én sem voltam tökéletes; senki sem tökéletes. De a pokolba! Ó, te hazudsz.

 - Ez bizony a pokol, señora; pokol a javából: úgy értem, a legmagányosabb helye a pokolnak. Ámbár lehet, hogy te jobb szereted a társaságot.

 - De hát én töredelmesen megbántam a bűneimet; meggyóntam, mind...

 - Mennyit?

 - Több bűnt, mint amennyit elkövettem. Nagyon szerettem gyónni.

 - Ó, ez talán éppen olyan rossz, mint ha kevesebbet gyóntál volna meg az elkövetett bűneidből. De hát akárhogyan is, señora, akár tévedésből, akár megérdemelten, te bizony éppúgy elkárhoztál, mint jómagam; s most már nincs mit tenni, jó képet kell vágni a dologhoz.

 - (felháborodva) Ó, és ha meggondolom, hogy mennyivel több rosszaságot követhettem volna el! A jó cselekedeteim pedig mind kárba vesztek! Ez nem igazság!

 - Dehogynem: világosan és érthetően figyelmeztetek téged már előre. A rossz cselekedeteidért vezekelned kell, irgalomban részesülsz, nem igazságban. A jótetteidért igazságban részesülsz, nem irgalomban. Nagyon sok jó ember van itt nálunk.

 - Te is jó ember voltál?

 - Én gyilkos voltam.

 - Gyilkos!, hogy mertek engem ide küldeni, gyilkosok közé! Ilyen rossz mégsem voltam. Jó asszony voltam. Itt valami tévedés történt: hol lehetne ezt helyreigazítani?

 - Nem tudom, hogy helyre lehet-e igazítani itt a tévedéseket. Valószínűleg nem ismernék be, még ha tévedtek is.

 - De hát kihez fordulhatok?

 - Fordulj az ördöghöz, señora, azt tanácslom: Ő kiismeri magát az itteni szokások közt, amire én sohasem voltam képes.

 - Az ördöghöz! Én forduljak az ördöghöz?!

 - A pokolban, señora, az ördög a hangadó a legelőkelőbb társaságban.

 - De én tudom, hogy nem vagyok a pokolban, vedd tudomásul, nyomorult.

 - Honnét tudod?

 - Mert nem érzek kínokat.

 - Ó, akkor nincs itt semmi tévedés; megérdemelten jutottal kárhozatra.

 - Miért mondod ezt?

 - Mert a pokol, señora, a gonoszoknak való hely. A gonoszok egészen jól érzik itt magukat: számukra teremtették a poklot Azt mondod, hogy nem érzel kínokat. Ebből következtetem, egyike vagy azoknak, akiknek kedvéért a pokol fennáll.

 - Te nem érzel kínokat?

 - Én nem vagyok a gonoszok közül való, señora, úgyhogy rettenetesen unatkozom itt, elmondhatatlanul unatkozom itt.

 - Nem vagy a gonoszok közül való! Hiszen azt mondtad, hogy gyilkos voltál.

 - Csak párbajban öltem meg valakit. Ledöftem a tőrömmel egy öregurat, aki engem akart leszúrni.

 - Ha úriember voltál, akkor ez nem volt gyilkosság.

 - Az öregúr gyilkosnak nevezett, mert, ahogy mondta, ő csak a lánya becsületét akarta megvédelmezni. Ezt úgy értette, hogy mivel én hülyén beleszerettem a lányba, s be is vallottam neki, a lány sikoltozni kezdett, az öreg pedig gyalázkodva nekem támadt és meg akart gyilkolni.

 - Te is éppen olyan voltál, mint a többi férfi. Parázna gyilkosok vagytok valamennyien, mind egy szálig!

 - És mégis itt kell találkoznunk, drága señora.

 - Ide hallgassál. Az apámat egy ugyanilyen gazember ölte meg, mint te, és szintén párbajban, ugyanezért, Én is sikoltoztam, mert a tisztesség úgy kívánta. Az apám nekirontott a támadómnak, mert a becsülete megkövetelte. Elesett: ez volt a becsület jutalma. Én meg ide kerültem, a pokolba, ahogy mondod: ez a tisztességem jutalma. Hát van igazság az égben?

 - Nincs; csak a pokolban van igazság: az ég magasan fölötte áll az ilyen hiábavaló emberi perpatvaroknak. Téged szívesen látnak majd a pokolban, señora. A pokol az igazi hazája a becsületnek, a tisztességnek, a kötelességtudásnak, az igazságnak meg a többi hét halálos erénynek. Az ő nevükben követnek el a földön minden gazságot: hát hol kaphatnák meg érte a jutalmukat, ha nem a pokolban? Hiszen már mondtam neked, hogy azok az igazi kárhozottak, akik jól érzik magukat a pokolban.

 - És te jól érzed itt magad?

 - (felpattan) Dehogy érzem jól magam; éppen ezen a rejtélyen töprengek itt a sötétben. Hogy kerültem én ide? Én, aki fütyültem minden kötelességre, tisztességre, aki lábbal tapostam a becsületet, szemébe nevettem az igazságnak!

 - Ó, bánom is én, hogy te miért vagy itt! De én hogy kerültem ide! Én, aki lemondtam minden kívánságomról a női becsület és az illendőség kedvéért!

 - Türelem, señora: nagyon otthonosan fogod itt érezni magad, s igazán boldog és elégedett leszel majd. Miként a költő mondá: ,,A pokol olyasféle falu, mint Sevilla."

 - Boldog! És elégedett! Itt! Ahol senki és semmi vagyok! Szó sincs róla: úriasszony vagy te a pokolban is; s ahol úriasszonyok vannak, az mindig pokol. Ne lepődj meg, és ne ijedj meg: megtalálsz majd itt mindent, amit csak kívánhat egy úrihölgy,  még azokat a szerencsétlen ördögöket is, akik a szolgálatodra állnak majd, pusztán azért, mert szeretnek szolgálni, és ők majd felfúják a te jelentőségedet, hogy dicsőségessé tegyék a szolgálatukat... az ilyenek a legjobb cselédek.

 - Hát ördögök lesznek a cselédeim!

 - Miért, talán voltak jobb cselédeid valaha életedben?

 - Dehogy voltak, komisz ördögök voltak egytől egyig, rosszabbak az ördögnél. De hát ez csak amolyan szólásmondás. Azt hittem, úgy érted, hogy valódi ördögök lesznek a cselédeim.

 - Éppúgy nem lesznek valódi ördögök, mint ahogy te sem leszel valódi úrihölgy. Itt semmi sem valódi. Ez a legszörnyűbb a pokolban. 

 - Ó, hiszen ez tiszta őrület. Ez rosszabba tűznél meg a férgeknél.

 - Azért lesz majd, ami téged talán megvigasztal. Példának okáért: hány esztendős voltál, amikor a mulandóságból átlépte az örökkévalóságba?

 - Ne úgy kérdezd, hogy hány esztendős voltam - mintha már nem is lennék. Hetvenhét éves vagyok.

 - Szép kor, señora. Itt a pokolban azonban nem tűrik meg az öregséget. Túlságosan valódi dolgok nekik. Mi itt a szerelmet és a szépséget bálványozzuk. Minthogy a lelkünk örökre elkárhozott, a szívünket kultiváljuk. De egy hetvenhét éves nénivel senki nem fog szóba állni a pokolban, ilyesmire ne számíts." ( George Bernard Shaw, Ember és felsőbbrendű ember )

 

"Itt a pokolban azonban nem tűrik meg az öregséget. Túlságosan valódi dolgok nekik."