A filozófia kórusa ( χορωδία της φιλοσοφίας ) I. ~ "a csoda hatására térdre hullunk..."

 "A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak."

 

 

"1. Aki Istennel összhangban elfordítja gondolatait a testtől, megszabadul a szenvedélyek szolgaságától és értelmetlenségétől, álnokság nélkül és nyílt elmével figyeli saját lelkét, az annak természetében tisztán meglátja Isten szeretetét irántunk és az Ő teremtésének célját. Ha így fontolgat, azt fogja találni, hogy a jóra és szépre irányuló vágy törekvése az emberrel egylényegű és vele egytermészetű, és természetéhez hozzátartozik annak a szellemi és boldog képnek szenvedélyes szent szeretete, amelynek utánzata lett az ember.

 

"a csoda hatására térdre hullunk..."

 

"Ha pontosan figyelsz önmagadra, ez teljesen elegendő ahhoz, hogy elvezessen Isten fogalmához." / "If you pay close attention to yourself, this is quite enough to lead you to the concept of God." ( Saint Basil the Great: Be attentive to yourself )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/jobb-ember-lettem-von-egesz-eletemben.html?spref=tw 

"... az embernél nincs semmi csodálatosabb." vagy inkább: «Πολλά τα φοβερά, αλλά τίποτα πιο φοβερό από τον άνθρωπο δεν υπάρχει ...

"Ügyelj magadra!"

 

 "Ám ezen látható és változékony dolgok csalása az esztelen szenvedély és a keserű élvezet által mindig megcsalja a gondatlan és óvatlan lelket könnyelműsége miatt, szégyelletes bűnre viszi varázslatával, amely az élet élvezetének szülötte, és halált nemz szerelmeseivel.

 Ezért kapták az igazság ismeretét, Üdvözítőnk kegyelmét azok a lelkek, amelyek azt vággyal fogadják be. Ez feloldja az embert elvarázsló tévelyt, eloszlatja a tisztességtelen testies gondolatokat, az igazság fényével az istenihez és saját üdvéhez kormányozza az ismeretet befogadó lelket.

2. Miután ti méltán megkaptátok ezt az ismeretet és szeretetet, és a léleknek adott természet szerint kormányozva leírt apostoli jellegnek"", útmutatást és életutatokat irányító készségesen összegyűltetek, eleget téve a Cselekedetekben leírt apostoli jellegnek, útmutatást és és életutatokat irányító tanítást vártok tőlünk, amely egyenesen vezet, pontosan megmutatja ennek az életformának a célját követőinek, hogy mi a jó és a kedves, és mi Isten teljes akarata (Róm 12,2), mely út vezet ehhez a célhoz, hogyan illik együtt élniök: azoknak, akik ezen az úton járnak, hogy kell az elöljáróknak igazgatni a filozófia ezen kórusát, mikben fáradozzanak azok, akik az erény csúcsára kívánnak eljutni, és lelküket a Lélek méltó edényévé akarják avatni. Mivel tehát tanítást kértetek tőlünk nemcsak Szóban, de írásban is, hogy rendelkezéstekre álljon és szükség esetén mint kincstárból emlékezetetekből merítsetek belőle, megkíséreljük hát adott tehetségünkkel a Lélek nekünk adott kegyelme arányában ezt elmondani.

3. Tudjátok jól, hogy a vallásosság zsinórmértékének a hit helyes tételéhez kell igazodnia, hogy a boldog és örökkévaló Háromság istensége egy, soha semmiképpen nem változik, hanem egy az egy lényegben, ugyanazzal a szándékkal kell gondolni a három személyre és azt imádni, ahogyan ezt ránk hagyták számos tanú előtt, és ahogyan letettük a hitvallást a Léleknek, aki minket a szentség forrásában lemosott (vö. 1Tim 6,12). Veletek osztva az ájtatos és hamisítatlan hitvallást, amely a lélek mélyén van szilárdan megalapozva, nálatok a cselekedetek jóhoz és boldogsághoz vezető útjának indulásaként és felemelkedéseként, ezért a tanítás kevéske magvát írjuk meg nektek, eleve a Lélek által nekünk adott Írásokból kiválogatva, és az Írás számos helyén szétszórtan található mondatokat a szükségnek megfelelően idézzük mondanivalónk hitelesítésére és a ti elgondolásotok megvilágítására, nehogy olyan színben tűnjünk fel, mint akik elveszítették a mennyei kegyelmet, és silány, alantas gondolkodással magunk is gyanús eszméket hozunk elé, és világias gondolatokból alkotjuk meg a vallásosság mintáit, amelyeket aztán tudatlanul, hívságos gondolkodásmódtól felfuvalkodva átviszünk az Írásokra." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célokról és az igazi aszkézisről, 1, 401 )

 

"A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak." / "Be joyful in hope, patient in affliction, faithful in prayer."

Λογος ~ What is Love? VII. / Pro Nobis IV. ~ Non omnia possumus omnes. Varia sunt dona. ( Nem tudunk mindannyian. Különféle ajándékok vannak. )

 "Ismerem az utat, amerre mennem kell."

 

 

A "Pronobisok" lehet nem is minket szolgálnak? - tettük fel korábban a kérdést.

"Ismerem a szellemi hatalmat, világteremtő energiát, mellyel számolnom kell, semmi kétség, hogy egy még legjobb világrészbe kerülünk s kiapaszthatatlan szépségekben gyönyörködünk." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )

A "daimónjukat" szolgálják... ( https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/a-belso-lenyeget-vettem-at-viii.html ), szolgálják Őket a "daimónjuk".

Azok a lelkek pedig, akik már mentesültek újraszületés kényszerétől, és többé már nincs mit tenniük testük maradékával, tehát teljesen szabadok, Hésziodosz szerint ők a daimónok, akik az emberekről gondoskodnak." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 101-102 )

"Mint az atléta, aki bár öregkora miatt felhagyott az edzéssel, de a hírnév és a testedzés szeretetét nem hagyja abba, hanem élvezi, ha látja, amint mások  gyakorlatoznak, biztatja őket, s velük együtt fut; így azok is, akik már megvívták az élet harcait, s lelkük kiválósága révén daimónokká váltak, nem vetik meg teljesen az itteni eseményeket, kimondott szavakat, a törekvéseket, hanem jóindulatot tanúsítanak az azonos cél eléréséért törekvők iránt, velük együtt versengve buzdítják és ösztönzik őket az erény elérésére, ha látják, hogy már az óhajtott célhoz közel küzdenek, sőt már majdnem el is érték. De a daimón sem segít válogatás nélkül mindenkinek. Mint ahogy a tengerben úszók közül azokat, akik mélyen bent vannak, messze a szárazföldtől, partonállók csupán szótlanul nézik, azokért viszont akik közel jutottak a parthoz, a vízbe futnak, kezükkel és biztató szavukkal segítségükre sietnek, s megmentik őket." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )

Így könnyű "zseniálisnak" lenni. 

"A legnagyobb tekintély ezen a világon a világfejlesztő akaraterő, a természetben élő energia, mely kinyilatkoztatás útján fejleszti a világot s halhatatlanná teszi a valóságot." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )

A "valóság" mindig az ami cselekszik, s aki cselekszi. S a cselekvés, ha igazi, mindig szeretet-alapú.

"Ha te szereted a földet, ember, s Istenre gondolsz, amikor kapálsz, a palánta téged felismer – szeretettel gondol reád, mert őbenne is él az Isten. Nyújts táplálékot a fejlődő kis lénynek, növény-állatvilági egyednek s az gyönyörűségedre fejlődni fog – nyújts táplálékot a vadállatnak, mely éhezik s az hozzád simulni fog. Nyújts táplálékot nagy hóban a madaraknak s a világ minden részéből hozzád ellátogatnak, fára telepszenek le s neked csicseregve hálálkodnak. Nyújts táplálékot a vagyontalan szegénynek, ez el fog ismerni téged Isteni tekintélynek." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )

( https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/permetezzunk-ii-de-ha-fat-fenyegeted.html / https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-baratsagot-lelkunk-magaval-egbol.html / https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/valamennyien-csendesen-nevettek.html )

"Nézni nézhet mindenki, de látni csak az láthat, akit az Isteni gondviselés ezzel a képességgel különösen megáldott. És ezek a különös képességgel megáldott emberek vannak hivatva az ember művelődéstörténelmét gyarapítani, vagyis az adott esetben az Isteni bölcsességet igazolni." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )

S ahogy Pál apostol is írta, az Isteni adományok sokfélék...

"Non omnia possumus omnes. Varia sunt dona. Tudják jól őkegyelmek. Ezt azért előttök viselvén, quanto melius erat a szeretet által egymást segítvén, ezt mondani: Te szem vagy, te fül vagy, te száj, te kéz, etc., és az Istennek munkáját egy szívvel-lélekkel munkálkodni őfelsége dicsőségére? Tempora sunt iniqua: nem kellene megszakadoznunk, sőt egyenes vállal a terhet supportálnunk." ( Misztótfalusi Kis Miklós, Maga mentsége )

 "…Én feláldoztam az életemet megtudandó, mi a való, hogy fejlődik ki a világ és hogy fejlődik tovább, mert minden ami van a pozitívum akaratából fejlődött ki s ami lesz a pozitívum kinyilatkoztatása alapján fog kifejlődni." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )

"Maradandó alkotást csak az igazságból meríthetünk, az igazságot csak az Istentől nyerhetjük. Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra. A képesség nemcsak az embernél nyilvánul meg, hanem az állatoknál, a madaraknál, a rovaroknál is érvényesül. A madaraknál a képesség a fészek előállításában és rendkívüli éneklő tehetségben mutatkozik s némely fajnál a tudás is oly nagymérvű, mint pl. a harkályoknál, hogy azt a fáradtságos munkát, amely egy kis madár szorgalmában rejlik, csodálattal kell szemlélnünk, mert csak így érthető meg a világteremtő világrendje, ha az egységes fajtulajdonságoknak meg van szabva a különböző résztulajdonsága. Nem kisebb figyelmet érdemelnek a szorgalmas hangyák, a kis mérnökök s a mézelő méhek államalkotásai és a darazsak fajtulajdonságai. Tovább menve az adott képesség megfigyelésében a házi egérnél bukkanunk csodálatos energiára: tájékozottsága, kitartása, s a tervbevett munkának ellenállhatatlan keresztülvitelében. Az egér képes pici fogaival a földszintről az V. emeletre a falat átfúrni, ép úgy mint a tengeri kagyló, mely bele furakodik a nagy kősziklába, ő is átfúrja magát az éléskamrába. Rendeltetéséből él a vidéki szemétdombon a lármázó verébsereg, nem kívánkozva magános verébnek a városba. Megelégedett mosollyal tekint mind a kettő a tavasz megújhodása és a fajtulajdonságoknak folytatására. Ez úgy, mint a tavaszi gyopár, az ibolya s a rózsa. A nagy műnek megszámlálhatatlan múltja van, egy nagy szellem szülte szunnyadó állapotban, utána mosollyal ébredt, látva a sok szépet álmában, amit valóra váltania kellett. A mű a mostani alakjában hasonló egy nagyarányú tájképhez, amelyen a mester sokáig elmélyedhetett, a mű eredeti arányait fokozatosan fejlesztette ki, épp úgy, mint egy nagyarányú plein air^* festmény, amelynek nincsenek előtanulmányai, hanem csak a kezdetnek van folytatása, mely a mű nagy zsenialitásában domborodik ki. E rendszerben, ahol a fajok és a fajtulajdonságok domborodnak ki, minden egyed csak az adott képességgel fejlődhet ki. A művön tehát azt látjuk, hogy az élőlényeknek szaporodási kényszert adott a végzet, mely a párzással befejeződik. A hernyó 42 napi fejlődéssel gubóvá válik, s a pille ideális életben gyönyörködik. De gyönyörködik a cinke is, amikor pondró után kutat, a harkály is, amikor a fa üregébe behatol. De gyönyörrel végzi munkáját a mézelő méh, amikor messziről hozza a méhkasba élelmét, de gyönyörben él a kis ibolya és gyönyörben fejlődik a hatezeréves cédrusfa. S ha mi emberi képzelődéssel a rózsán a pillangót enyelegni látjuk, a cédrusfán a fülemülét énekelni halljuk, ezzel a világ rendszerét csodáljuk és a teremtőt hallgatagon magasztaljuk." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Életrajz )

 

"A világ rendszerét csodáljuk és a teremtőt hallgatagon magasztaljuk."

 

Ilyesfomán az "excommunicatio" is érthetővé válik..., hisz "idegenek" e világtól, ha nem zárnánk ki őket, maguk is kizáródnának. Pedig ha valakik ide valók lennének..., hát ők azok. Nüsszai Szent Gergelynek van egy érdekes írása erről...

"Az erény kertészének egyszerűnek és szilárdnak kell lennie." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisől, 425 )

Λογος ~ What is Love? VI. / Pro Nobis III. ~ Miért kezdesz tehetséged felett való dolgokhoz?

Kijelentem, makacs vagyok... ( "Pertinacem me assero, temerarium nego." ) III.

 

 

"Objectio: De itt azt vetik ellenem: Ha úgy vagyon, miért kezdesz tehetséged felett való dolgokhoz?

Felelet: Megvallom, örökké olyan természettel bírtam én, hogy Istenben bízván, olyan dolgokhoz fogtam, melyekhez kezdeni mintegy istenkísértés volt. Mikor a Biblia nyomtatáshoz kezdettem, nem volt nékem több kétszáz talléromnál. A prédikátor jóakaróim tudakozván, ha van-é reá tehetségem, mikor megmondtam, mennyi van, csak elcsudálkoztak és istenkísértésnek mondták, dehortálván attól az igyekezettől. De én csak azt feleltem: Pertinacem me assero, temerarium nego."( Misztótfalusi Kis Miklós, Maga mentségére )

 

"Én, Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondottam, amikor a láthatatlan Szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelem és bőségben volt részem. De elhagytam hazámat, mert el kellett hagynom, és csak azért, hogy életem alkonyán gazdagnak és dicsőnek lássam. E cél elérése miatt évek hosszú során át Európát, Afrikát és Ázsiát utaztam be, hogy a megjövendölt igazságot megtaláljam és a gyakorlatban festményben átvihessem, s mikor már megvolt a szükséges hadseregem, Párisnak tartva 1907-ben milliókkal szemben álltam egyedül az isteni gondviselés eredményével, s az egész világ hiúságát pocsékká zúztam; egy napon Párist kapitulációra bírtam s a világot túlszárnyaltam, de tíz millió embert el nem pusztítottam, csupán kijózanítottam őket, a dolgokból reklámot nem csináltam, mert a kufárok sajtójával nem törődtem, hanem elvonultam a Libanon tetejére s ott cédrusokat festettem. Így a magányban szép csendesen, ma már őszbe borult fejjel azon gondolkozom, mi célja volt ennek a nagy háborúságnak, mikor hatalommal, anyaggal terhelten a mennyországba úgysem juthat senki sem. Istentelenül pedig, kérdem, mi célja van az embernek a földön?" ( Csontváry Kosztka Tivadar, Önéletrajz )

 

"Now I think I know
What you tried to say to me
And how you suffered for your sanity
And how you tried to set them free
They would not listen, they're not listening still
Perhaps they never will"

Λογος ~ What is Love? V. / Pro Nobis II. ~ Tantalus ( Τάνταλος ) - Misztótfalusi Kis Miklós - Csontváry Kosztka Tivadar - Savonarola

 Kijelentem, makacs vagyok... ( "Pertinacem me assero, temerarium nego." ) II.

 

 "Kijelentem, hogy makacs vagyok, nem vakmerő."- mondja Tótfalusi Kis Miklós.

Jól fogalmaz, amit a "Pronobis"-ok tesznek, nem tétova vakmerőség, sokkal inkább tudatos választása egy "sejtésnek". ( Volt már erről szó... )

 Csontváry így fogalmazza meg:

"A fejlődés a kinyilatkoztatás alapján történik – nem kell habozni, a napokat nem szabad számlálni, hanem a kinyilatkoztatásban feltétlenül kell bízni." ( Csontváry Kosztka Tivadar, Önéletrajz )

 Ma jót nevettünk kolléganőimmel..., kiderült, exkommunikáció alatt vagyunk..., de ami viccesebb, mint Firenze népe..., kollektive. ( https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/what-is-love-iv-savonarola-anatemak-iii.html )

"(...) hogy a nevezett kiközösítettel és eretnekségben gyanús egyénnel az excommnicatio következménye miatt ne érintkezzenek, s vele ne mutatkozzanak. Tilos beszélni véle, és senki se dicsérje őt kiközösítését előidéző beszédei miatt, avagy bármely más okból. Akár közvetve, akár közvetlenül, tilos őt segítségben, támogatásban részesíteni. Tilos a nevezettet tartózkodási helyén vagy kolostorában felkeresni." ( VI. Sándor brévéje )

Mi is "párják" vagyunk..., velünk csak a fajtánk érintkezik, csak az mutatkozik, aki csak egy kicsit is valakibb nálunk már nem beszél velünk, segítséget alig kapunk, ha kérünk, akkor sem...

Magunk miatt, vagy valakiért-valamiért szakadt ez a sors ránk? 

Lehet büszkének kellene lennünk rá? Nem akárkikkel kerültünk egy sorba.

Vegyük példánkul Misztótfalusi Kis Miklóst, az erdélyi tipográfia nagy mesterét.

Csodálkozik a hálátlanságon, ami fogadja honfitársai részéről. Próbál rá biblikus magyarázatot adni:

"Igazán mondják a teológusok, hogy Isten az övéit (azért, hogy megidegenítse minden világi jóktól) abban szokta meglátogatni, amit legnagyobb javoknak tartanak világ szerint."

Mint egy levélben, a lényeg mindig a végén van elrejtve..., ugyanígy Tótfalusi Kis Miklós , Maga mentségére című apológiájában.

"1. Hogy az én jószágom nem készpénz volt, hanem mindenem könyv. És sokszor úgy voltam, mint Tantalus, kinek az orra előtt függvén az alma, mégsem ehetett benne.

2. Ilyen intentiójok nem is volt ugyan ratio nélkül, mert némely mesteremberek, ha meggazdagodnak, lehagyják osztán a munkát. Azt gondolván azért, hogy én expeditius mégyek elő e munkában, ha a külső segítségek mellől elesem, volt valami okok, hogy azon igyekezzenek. Noha ebben igen megcsalatkoztanak, mert - amint megmondottam - ezek a mesterségek sok költséggel járván, annál jobban mehetne elő ember, minél több tehetsége volna. Nem egyebet töttenek tehát, hanem a tollaimat tépték ki, hogy jobban repülhessek.

4. "(...) nem tudom, mint lészen, ha teljességgel kikopunk a belgiumi keresetből, mert soha nem szabhatjuk ehhez magunkat: Sumptus ne superet censum, etc. Mert nem szégyenlem, megvallom, magamat úgy lenni, mint amely egér a cseberbe esik. Elsőben jól úszkál, de lassan-lassan elbágyad, végre ellankad, és a vízbe hal. Vagy amint a magas toronyból leesett ember, minél közelebb jő a földhöz, annál közelebb van az ő romlásához.

5. minden újítást damnálván munkáimban, amely könyveket nyomtatok, mint hogy magoknak nem szájok ízint esik, // Mert ha minden kollégium külön authort kíván, avagy keveset nyomtat a tipográfus, és így kevésért sok munkát tévén, ki nem jő a költség belőle. Ha sokat nyomtat, úgy is csak romlik, mert rajtavész, avagy hever sokáig.

6. Mert ha le nem rontják vala existimatiómat, én szándékom szerint véghez vittem volna talám eddig, hogy a magyar scholák felvétetődtenek volna nemzetünkben, és így sokkal inkább vennék könyveinket. Nem mindeneket kellene a deák nyelvnek tanulásával terhelni, bárcsak a magok születési nyelveken tudnának olvasni - csak ezzel is sokra mehetnének! A szegény ember azért idegenkedik sokszor gyermekének taníttatásától, hogy látja, mely sok esztendeig kínoznak a scholákban majd mindeneket (tudniillik a deák nyelvvel), mégis kevés mehet perfectióra. De ha csak a maga nyelvén való olvasást tenné fel célul, kevés idő kellene arra, és kevés volna olyan szegény ember, akitől annyi költség ki nem sülne. Taníttatná bár osztán a deák nyelvre is és írásra, aki úgy akarná. Ezt cselekeszik más keresztény nemzetekben, és ezért kél egyikért jobban a könyv.

Mert én együgyű lévén elsőben könnyen hittem az embereknek és hitelben sokat könyveimben kiadván, sok kárt vallottam a csalárd emberek miatt. Egyéb adósim is mind úgy gondolkodván, hogy nékem elég van, sokan elmúlatták mindeddig a satisfactiót.

7. Azok az okai, hogy nem épülhetek, akik kénszerítenek efféle Apologiák nyomtatására. Ha effélék helyett valami hasznost nyomtattunk volna (mivel effélékből, melyekre is sok időm és költségem megyen), mennyi hasznot kereshettünk volna. Hogy itt egynéhány együttjáró mesterségekhez sok cseléd kívántatván, sok költség, s talám több, mint némely udvarokban kívántatik, senki ne csudálja. Mert ott búzát pénzen nem vesznek, bort pénzen nem vesznek, szalonnát, vajat, túrót, sajtot, bárányt, tyúkot és több affélét pénzen nem vesznek, mindennek pénz nélkül való szerzésében vagyon mód, sőt némelyek mesterembereket is tartnak, és azokkal, amikor akarják, és amit akarnak, dolgoztatnak; de itt minden pénz lévén, ha zsákkal volna is a pénz, bizony megtántorítana akárkit a sok cselédtartás és egyéb költség ilyen drága időben.

8. Ha kiállanánk a síkra, most is talám volna nékem annyi, amennyi őkegyelmeknek mindnyájan, de mégis egy szegény legénynek vallom magamat, mivel a költség, amint gyűl, szinte úgy elkél. És ha nékem annyim van, mint őkegyelmeknek, tészek én - merem mondani - annyi költséget, mint őkegyelmek mindnyájan.

Reménlem, hogy minekutána Isten általvitt a szent Jób szenvedésin (ha nem többeken), Isten még valami jót ád érnem, és nem maradok mindörökké e nyavalyában. Mert nem rövidültek meg az ő kezei, sem az övéihez való jó affectiójában meg nem változott, etc." ( Misztótfalusi Kis Miklós, Maga mentségére )

 

Mit vétett Misztótfalusi Kis Miklós vagy épp Csontváry, amiért így kellett lakolniuk, excommunikáltatván honfitársaitól, akikért áldozták életüket? 

Hogy sose örülhessenek azok közt, akiknek-akikért dolgoznak.

Lehet már megint egy rosszul feltett kérdésre bukkantunk?

"Ezért, drága atyám, ne gyászoljatok, hanem köszönjétek meg az Úr Jézusnak, hogy fiúval ajándékozott meg benneteket; akit huszonkét éven át mindentől megoltalmazott, sőt abban a kegyben részesített, hogy harcos lovagjává avatott. Avagy nem tartjátok nagy kegynek, hogy egyik fiatok Krisztus harcosa lehet?" ( Savonarola levele szüleinek szökése után )

A "Pronobisok" nem is minket szolgálnak?

"Prometheusz nem vagyok, de kínját érezem,
Mint régi Tantalusz szomjazva éhezem,
   Fut perceim nyugalma.
Csak most világosak előttem a mesék,
A szüntelen fogyó s kiújuló vesék
   És a tünékeny alma.

Ott űl az alkotó, az istenember, ott!
Kaukázus bércin egy örökéltű halott..."

(Az utolsó évekből)

( Arany János, Örökké! )

Λογος ~ What is Love? IV. ( excommunicatio ) / Savonarola - "A világ határtalan nyomorúsága s az emberek gonoszsága arra ösztönzött, hogy kolostorba lépjek."/ Anatémák III.

 Kijelentem, makacs vagyok... ( "Pertinacem me assero, temerarium nego." ) I.

 

 

"Szeretett fiaim! Üdvözletünk és apostoli áldásunk!

Szavahihető és tudós férfiaktól, egyházfiaktól és világiaktól egyaránt számtalanszor értesültünk arról, hogy egy bizonyos fra Girolamo, a prédikáló rend tagja, s mint
mondják, a florenci San Marco vikáriusa, bűnös tanokat terjeszt Florenc városában, a Krisztus Urunk vére által megváltott lelkek legnagyobb kárára és romlására. Mindezt szívünk legmélyebb rosszallásával hallottuk.

Mivel reméltük, hogy nevezett fra Girolamo hamarosan belátja tévedését, s elhagyván e veszedelmes utat, a szív őszinte hajlandóságával visszatér Krisztushoz és köteles alázattal a Szentegyházhoz, megparancsoltuk neki, hogy az engedelmesség szent kötelességénél fogva jöjjön el hozzánk, és tisztázza tévedéseit.

Egyes dolgokat meg akartunk vizsgálni, és ezért megtiltottuk neki, hogy folytassa beszédeit, de ennek a parancsnak sem engedelmeskedett. Mi azonban jóhiszeműen és nagyobb megértéssel, mintsem az ügy természete megengedte volna, elfogadtuk kifogásait. Abban a reményben viseltük el engedetlenségét, hogy szelídséggel vissza tereljük az engedelmesség útjára, de ő parancsunk ellenére ismét szónokolni kezdett. Minthogy várakozásunk hasztalan volt, sőt egyre megátalkodottabbnak mutatkozott, november 7-én, pontifikátusunk ötödik évében, in forma brevis, felszólítottuk az engedelmesség szent kötelességénél fogva, a kiközösítés fenyegetésével, bogy a Florencben levő San Marco kolostort egyesítse az új, általunk alapított római-toscanai kongregációval. De erre sem volt hajlandó. Nem engedelmeskedett ezután sem leveleinkben adott parancsainknak, mibe se vesz bennünket, és még ma is ugyanolyan megátalkodottnak és gonosznak mutatkozik.

Mindezért meg kell ragadnunk a legalkalmasabb eszközt. Tekintettel kell lennünk az ottani lelkek üdvösségére, melyeknek gondozása ránk ruházott, hivatalunknál fogva kötelességünkké tétetett, nehogy az ítélet napján tőlünk kérjék számon vérüket.

Megparancsoljuk hát nektek, az engedelmesség szent kötelességénél fogva és az excommunicatio latae sententiae, nevezett fra Girolamót az ünnepnapon összegyűlt nép előtt nyilvánítsátok kiközösítettnek. Szorítsatok mindenkit arra, bogy ilyennek tekintse, mert nem hallgatott apostoli figyelmeztetéseinkre, és nem teljesítette parancsainkat.

Figyelmeztessetek mindenkit, férfiakat, nőket, világiakat és egyháziakat, papokat, barátokat egyaránt, bármily rendből valók, bármily rangot viselnek légyenek is, hogy a nevezett kiközösítettel és eretnekségben gyanús egyénnel az excommnicatio következménye miatt ne érintkezzenek, s vele ne mutatkozzanak. Tilos beszélni véle, és senki se dicsérje őt kiközösítését előidéző beszédei miatt, avagy bármely más okból. Akár közvetve, akár közvetlenül, tilos őt segítségben, támogatásban részesíteni. Tilos a nevezettet tartózkodási helyén vagy kolostorában felkeresni.

Végül megparancsoljuk nektek, együttesen és külön-külön, hogy engedelmeskedjetek mindenben szeretett fiunknak, a szent teológia professzorának, barátunknak és biztosunknak, Giovanni Victori da Camerinónak. Álljatok mellé, és engedelmeskedjetek neki minden dolgában, amely fra Girolamo elleni eljárásban szükségessé válhat.

Adatott Rámában, Szent Péter városában 1497. máj. 12-én, pontifikátusunk ötödik esztendejében."

 

Ezt a firenzei Savonarola szobrot ritkán mutatják..., még mindig ott áll..., kissé bátortalanul de magasba emeli a keresztet, de körülötte senki sincs, csak egy üres üveg a talpazaton.

 "De az Úr, a te Istened nem hallgatta meg Bileámot, és az átkot áldássá változtatta. Mert az Úr, a te Istened szeret téged." ( MTörv 23,6 )

A bódhiszattva ( बोधिसत्त्व ) II. / Pronobis

 Pro nobis I.

 

Én a sötétségért vagyok, ő meg ellenem, én vagyok tehát az erősebb...

„Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.” ( Mt 5,39 )

( ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν μὴ ἀντιστῆναι τῷ πονηρῷ · ἀλλ’ ὅστις σε ῥαπίζει εἰς τὴν δεξιὰν σιαγόνα, στρέψον αὐτῷ καὶ τὴν ἄλλην · ) 

 

 "Egyetlen hét alatt Reden és Redding, két szénbánya, tűz és víz, robbanás és árvíz, háromszáz halott és hatvan halott; ismét két csatavesztés azon az arcvonalon, ahol az ember a természettel vív, és aminek kárát mindig a szegény ember, a kétkezi munkás vallja. Megint néhány darab szénnel több, amihez vér tapad; a föld pedig tovább forog; senki kalaplevéve nem tiszteleg a munka örökös harcterén elesett ismeretlen hős előtt. Reden és Redding, egy lengyel és egy skót bánya, két új név a vesztett csaták hosszú listáján. Az újságok megírták, hogy a Reden bánya égésekor háromszor szállt le a tárnába egy bányász, hogy betemetett társait mentse, kétszer húzták fel eszméletlen állapotban, harmadszor már holtan. Ez az ember különös véletlen folytán olyan nevet viselt, amelynek jelképes volta megdöbbentő: Pronobis volt a neve, azaz Érettünk vagy Helyettünk. Érettünk" háromszor szállt le az égő tárnába, és meghalt „Helyettünk". „Érettünk", a mi nevünkben vitt segítséget a betemetett embereknek. Nem tudjuk meg az újságokból, milyen ember volt. Lehet, hogy olyan, mint általában a bányászok: egy kicsit sápadt, sovány és inas, nehéz léptű, ferde vállú, lehet, hogy hasonlított bárki máshoz, de a név, amelyet viselt, hármas útja és barátaiért elszenvedett halála megörökíti és jelképessé teszi alakját. Magát Krisztust is illethetnénk a nevével. A süllyedő Titanic távírásza ott maradt a fülkéjében, hogy szerteküldje a világba a segélykérők jelét: S. O. S. Kitartott őrhelyén, s mialatt a mentőcsónakok elrugaszkodtak a süllyedő hajótól, a távírász vele együtt süllyedt el. De emlékezzünk egy nemrég történt katasztrófa japán távírászára. Szinte minden alkalommal, amikor a sors megsemmisítő csapást mér az emberekre, s arra, amit alkottak, akad egy Pronobis: a pillanat tragikus fényében elvillan egy emberi arc, és ismét eltűnik a sötétben; de ez a pillanat elég ahhoz, hogy az ember végtelenül szeretni kezdje az embereket. Bizonyos, hogy sehol a világon nincs a hősöknek aranykönyvük, amelyben feljegyeznék mindazoknak tetteit, akik bátran segítettek, kitartottak, s kockáztatták életüket, mert a történelem átlép az embereken. Ugyan ki tudja még előkotorni emlékezetéből Titanic távírászának nevét? Ki és mikor írja meg az aktív emberi élet „acta sanctorum et martyrum"-át? Minden képviselőnek, minden irodalmárnak, miniszternek, és tudom is én, még kinek, megvan a kis helye ott, amit úgy neveznek: „történelem". Pronobis nem vonul be semmiféle történelembe, mert örök; semmit sem jelent az emberiség fejlődésében, ő csak... fenntartja az emberiség legnagyobb értékét, s ez oly időtlen tett, hogy a legkönnyebb megfeledkezni róla. Pronobis nem tett semmi újat; biztosan  volt már egy Pronobis az égő Szodoma- és Gomorrában, és Árbahám nem találta méltónak az illetőt arra, hogy megmentse, mert közönséges bűnös volt; de a legnagyobb szükség órájában többet tett vagy megpróbált többet tenni, mint tíz igaz. Biztos, hogy egy Pronobis segített embertársainak a vízözön idején, de Noé mint különleges állatfajt nem engedte be a bárkába, mint ahogy mi sem engedjük be a történelembe vagy az újságok címoldalára. Istenem, milyen természetes, hogy minden katasztrófa alkalmával akad egy Pronobis! Szójátéknak látszik, de nem térhetünk ki különös erkölcsi logikája elől: amit Pronobis tett, értünk, helyettünk tette. Mindegyikünk helyett ő szállt le az égő tárnába, hogy ne kelljen borzadnunk, hogy az egész emberiség nem sietett hanyatt-homlok a pusztulásra ítéltek segítségére; mindannyiunk helyett kockáztatta életét, hogy fennmaradjon az emberi áldozatkészség becse, megváltott bennünket halálával a tehetetlen részvét lidércnyomásától. PRO NOBIS! Hány népvezér vagy költő, a világ hány nagysága tudná tartalommal megtölteni ezt a különös nevet? Inkább a már feledésbe merült katasztrófák elfeledett hősei tették meg ezt. ORA PRO NOBIS, könyörögi érettünk, mondja a mindenszentek litániája. E világ szentjei és vértanúi nem az égben könyörögnek érettünk, hanem itt a földön, a mi szívünkben könyörögnek az emberiségért, hogy ne veszítsük el beléje vetett hitünket. MORERE PRO NOBIS, halj meg, Pronobis, halj meg értünk és helyettünk, ha megint egyszer szükség lesz rá, hogy a csapások közepette, amelyek az emberiséget sújtják, valaki ragyogó példáját adja a szeretetnek és bátorságnak. REVIVE PRO NOBIS, térj vissza közénk minduntalan, mert meg van írva a sors könyvében, hogy még sokat szenvedünk, és sokszor emeljük fel szemüket egy sugárzó emberi arcra.(1923 )" ( Karel Capek, Emberi dolgok, PRONOBIS, 171-172 )

 

 

"The Heroic Names Of Postman’s Park - City Of London, The decorative 'Memorial to Heroic Self-Sacrifice' is a moving, heart warming site listing the names of brave civilians who died saving others."
 

A markioniták, gnosztikusok és manicheusok igazsága kezd "felfényleni"...

"REVIVE PRO NOBIS, térj vissza közénk minduntalan, mert meg van írva a sors könyvében, hogy még sokat szenvedünk, és sokszor emeljük fel szemüket egy sugárzó emberi arcra."

Κένωμα I. / ομιλία VII./14. ~ Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását. ( θυσία αἰνέσεως δοξάσει με, καὶ ἐκεῖ ὁδός, ᾗ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριόν μου. )

 A csillagos ég felettem és az Isteni Törvény bennem...

"Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem." ( Immanuel Kant )

Végső soron Kant gondolatában is az "ítélet" bújik meg. Ha van ítélet, milyen lesz és mi alapján lesz meghirdetve.

Ám ha figyelmesen olvastunk eddig..., a legrosszabb az lenne, ha nem is lenne..., egy elmarasztaló ítélet is "valami lenne", egy "semmi" helyett.

"Csillagok sem ragyognak, semmi sincs, ami integethetne, nincs semmi; csak fagyos káprázat van. A tiszt lehajtotta a fejét. (...) Ah, hát minden megdermedt a fény zúzmarája alatt? Sehol se mozdul meg valami állat, sehol se tör magának utat egy ürge a fűben, sehol se csipog fel egy kismadár, hogy életjelt adjon magáról? Hát a világ dolgai csak látomások. És nincs más, csak földöntúli fény és egy magányos ember, aki megremeg a didergő fénytől? 

Hirtelen egy széles, hatalmas hang csattant fel benne, mintha a holdfény szólalt volna meg: nincs törvény! 

A tiszt mozdulatlanná merevedett. Ki beszél? Ki mondhatja azt, hogy nincs törvény? Halld, mi mindannyian törvény előtt állunk; a törvény úgy körülvesz bennünket, mint a látóhatár köríve. Hát tehetnénk-e valamit, ha nem kellene tennünk? Hogyan tarthatnám össze harminc katonámat, hogyan parancsolhatnék nekik, ha nem volna törvény? Hova mennék most, ha nem volna törvény? Nem volna igazságszolgáltatás; ember se volna törvény nélkül; semmi se volna, a világ összeomlana! 

Nincs igazságszolgáltatás! - felelte a holdfény hangján beszélő nyugodt hang. 

Hogyan, vitatkozott a tiszt keserűen, hogy mondhatod, elítéltem mert sebesültet ölt. A törvény nevében cselekedtem. És ha nem volna törvény, hogy nincs igazságszolgáltatás, a lelkiismeretem nevében cselekedtem volna, helyben leütöttem volna; szétverhettem volna a fejét a revolverem agyával, és a lelkiismeretem nyugodt maradt volna. 

A végtelen hang ismét megszólalt: nincs lelkiismeret! 

 Az ítélőszék elnöke kiegyenesedett, hogy ellene szegülhessen a szörnyű hangnak. Nézz a peronra, mondta szenvedélyesen, három megölt katona fekszik ott. Három fiatalember. Reggel meg éltek, nevettek, nyers, vidám hangon kiáltoztak, mint a játszó gyerekek. Ha meglátod őket, sírva fakadsz, és a lelkiismereted és igazságérzeted őrült dühöt ébreszt benned; verekedni fogsz és ítélkezni fogsz, haraggal és részvéttel, és ha Isten vagy, nem tehetsz egyebet, mint hogy igazat adsz az embernek. 

A holdfény hangján beszélő hang hallgatott. 

A magányos ember a merev fénnyel megtöltött tejszínű égboltozat felé fordította fejét. 

S ekkor megszólalt a hang: nincs Isten! 

Az ember megremegett és elborzadt. Talán a legkisebb fűszál is, a porszem az országúton, a fehér kő, az elítélt ember küszöbön száradó vérének cseppjei is felkelnek az ég ellen, és kikiáltják tiltakozásukat! Védik majd az Istent, szenvedélyesen bizonyítják létét, vagy legalább megszólalnak! Legalább megrémülnek! Csend, halálos csend. Csak az egyik alvó katona szólal meg álmában valahol hátul. Különben semmi se mozdul. Végtelen messzeségbe dermed a táj az úr hallgatása alatt.

Hát én? - rémül meg az ember, bennem se szólal meg a hang, hogy válaszoljon? Nekem se ad jelt senki? Senki. Semmi se segít rajtam?

(...)

Nincs semmi. Nincs egyáltalán semmi. Csak az űr van.

A tiszt lassan visszamegy az irodába, ahol ítélkezett, lefekszik a vaságyra, és fejéhez teszi a szegényes kis vasutaslámpát. Az apró sárga olajláng reszket, össze-összezsugorodik, saját melegénél melegszik, s az ember az ágyon nem veszi le róla szemét, amíg meg nem telik könnyel, s le nem zárul a fáradtságtól és szomorúságtól."  ( Karel Capek, Kínos történetek, Ítélethozatal, 238-240)

 

"Az apró sárga olajláng reszket, össze-összezsugorodik, saját melegénél melegszik..."

 

ομιλία VII./13. ~ Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? ( ταῦτα ἐποίησας, καὶ ἐσίγησα· ὑπέλαβες ἀνομίαν, ὅτι ἔσομαί σοι ὅμοιος· )

 „legalább nem kínlódott sokáig."

 

 

 

"Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te?" ( Zsolt 49 )

   Ninivében maga az Isten gondolja meg magát..., Capek történetében Lót..., de előbb biztonságba helyezi lányait.

Hittem az Úrban, mert úgy véltem, hogy ninivei Isten; ha nincs Ninive, nincs Isten. - ezt így csak az Úr gondolta.

Capek történetében Lót..., de előbb biztonságba helyezi lányait. 

Hittem az Úrban, mert úgy véltem, hogy szodomai Isten; ha nincs Szodoma, nincs Isten. - ezt így csak Lót..., és felesége. ( Még Szodoma lakói sem... )

 

Lót tudja, nagy a baj, s hogy megátalkodottan bűnösek a honfitársai a városban..., s nem is akármilyen bűnnel terheltek, mégis...; Lót segíteni megy nekik.

"Mit teszel, kárhozott? - kiabáltak utána az angyalok.

Megyek segíteni a szodomaiaknak - válaszolta Lót és bement a városba." ( Karel Capek, Történelmi görbe tükör, Lót, avagy a hazafiságról, 57 )

 

Miben igyekezett segíteni Lót?

Hogyan beszél az Úr a 49. zsoltárban?

"Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te?" ( ταῦτα ἐποίησας, καὶ ἐσίγησα· ὑπέλαβες ἀνομίαν, ὅτι ἔσομαί σοι ὅμοιος·  ) 

 

Nyilvánvaló, mert eddig sem vett rész "kedvteléseikben", nem a bűnben akart továbbra sem rész venni, de akkor miért megy oda vissza, ahonnan a lányait is kimenti?

Tömörkény novellájában, ha önként nem hagyják el, lehet, maga a kapitány kérte volna a legénységet..., hagyják el a hajót. 

De a kapitány elhagyhatja-e a hajót, hátrahagyva legénységet, bármilyen legyen is az? ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/sok-volt-nepekben-az-ijedtseg.html )

 

Most sok ország hajóját támadja a "szodomia" és ezekhez hasonló aberrációk "réme"..., az a gondolat, hogy minden helyes, ami csak elképzelhető, s bármely "aberráció" eltűrendő, sőt támogatandó a "tolerancia" nevében.

Capek sincs könnyű helyzetben..., de mint idéztük már, senki sem mondta, hogy könnyű lesz, az igazságot hirdetni jöttünk, nem szabad szégyenlenünk.

"A dolog addig fog tartani, amíg tart... De végre is mit akarsz? Azért vagyunk itt, hogy tanítsuk az igazságot, nem szabad szégyellenünk." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/azert-vagyunk-itt-hogy-tanitsuk-az.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/04/o-crux-benedicta-winnerek-utja-ii_23.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/a-rossz-lovesnek-is-megvan-az-ertelme.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/istengyermekek-ib-tortet-kincses-var.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/to-baer-witness-to-truth-iv1-33-apa.html

 

Egyik novellájában az Isteni törvényekre céloz, mert "van-egy kép valahol", egy kép a normalitásról:

"Mert ahhoz, hogy a homokban gyémántot keressenek, vagy a tengerben gyöngyöt, ahhoz van türelme az embereknek, de hogy az emberekben az Úristen különös és becses ajándékait keressék, nehogy elvesszenek, az eszükbe se jut. És ez nagy hiba.(1929)" ( Carel Capek, A kasszafúró és a gyújtogató története, Betörők, bírák, bűvészek és társaik, 203 )

Tehát van "Isteni ajándék"..., csak meg kellene keresni.

 

Majd arról szól másutt, az Isten megértő, mert mindent tud, ezért kell embereknek ítélniük még a túlvilágon is egymás felett.

"Köszönöm," felelte az elnök, „nem szükséges. Vádlott, óhajt valamit védelmére felhozni?"

"Nem," felelte Kugler közönyösen, mert most már minden mindegy volt neki. 

"A bíróság tanácskozásra vonul vissza," jelentette be az elnök, és a négy tanácsos eltávozott. Isten és Kugler a tárgyalóteremben maradt.

"Kik ezek?" kérdezte Kugler, és fejével a távozók után intett. "Emberek, mint te," mondta Isten. „A földön bírák voltak, hát itt is ítélkeznek."

Kugler a körmét rágta. 

,,Azt hittem... vagyis, hát hiszen nem nagyon törődtem vele, de... azt vártam volna, hogy ön fog ítélkezni, ön, mint... mint... "Mint Isten," fejezte be a hatalmas öreg. 

„De látod, éppen ez az... 

Mivel mindent tudok, nem ítélkezhetek. Ez lehetetlen volna. (...) Ne hidd, hogy valaki keresztül-kasul aljas lehet." 

"Tulajdonképpen miért nem ön... miért nem te magad ítélkezel, Isten?" kérdezte Kugler elgondolkodva. 

"Azért, mert mindent tudok. Ha a bírák mindent. de igazán mindent tudnának, akkor ők se tudnának ítélni; csak mindent megértenének, hogy belefájdulna a szívük. Hogy is ítélkezhetnék én fölötted? A bíró csak a gonosztetteidről tud; de én mindent tudok rólad. Mindent, Kugler. És ezért nem ítélkezhetek fölötted." 

„Akkor miért ítélkeznek.., ezek az emberek... az égben is?" 

„Azért, mert az ember az emberé. Én, mint látod, csak tanú vagyok; de a büntetésről, tudod, a büntetésről emberek döntenek az égben is. Hidd el, Kugler, így van ez rendjén; az emberek nem érdemelnek más igazságszolgáltatást, mint az emberit." 

Ekkor újra beléptek a bírák, és az Utolsó Tanács elnöke érces hangon kihirdette az ítéletet: Ferdinand Kugler kilencrendbeli előre megfontolt gyilkosság, emberölés és rablás bűntettéért, tiltott visszatérés vétségéért, jogtalan fegyverviselésért és rózsalopásért életfogytig tartó pokolbüntetésre ítéltetik. A büntetés kitöltését azonnal megkezdi. Kérem a következő esetet. Itt van František Machát vádlott?"(1919)" ( Karel Capek, Az utolsó ítélet, Betörők, bírák, bűvészek és társaik, 203 )

 

Mit mondanak erről a gnosztikusok?  ( https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-lxxxix-xlix.html / https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-lxxxvii-xlvii.html / https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-civ-lxiii-daimon-7.html )

A kísértés rész e rendszernek..., nagyon értékes része, a kísértésekre adott válaszainkból tudjuk meg hol is tartunk fejlődésünk során..., minden pillanatban vizsga van. ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/mi-fer-bele-egy-tik-be.html ) Tehát minden pillanatnak végtelen nagy a jelentősége.

Ha a kísértéseket elveszed, ki maradhat meg? ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/170-ev-harag.html )

 

Ám a bűn bűn, akárhogy is magyarázzuk..., mert életellenes, akár tűnhet "bunkóságnak" vagy "balekságnak".

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/isten-aldja-meg-az-ebedjoket.html

Ha már Capeknál tartunk egy "capeki" történet ennek illusztrációjára:

„Itt még nincs vége a történetnek," szólalt meg dr. Vitásek. ,,Néhány évvel ezelőtt, amikor adjunktus voltam, behoztak a kórházba egy sápadt, puffadt arcú embert; a lába már oszloppá dagadt, görcsei voltak, légzési zavarai, no szóval gyönyörű vesegyulladás, ahogy az a nagykönyvben meg van írva; világos, hogy segíteni már nem lehetett rajta. Egyszer behív az ápolónő, hogy az a nefritikus a hetesben megint rohamot kapott. Odamegyek és látom, hogy szegény levegő után kapkod, nedves, mint az ürge, a szeme kidülled a borzalomtól az N-t kísérő szorongó érzések szörnyűek szoktak lenni

,Fater,' mondom neki, ,adok egy injekciót és minden rendbejön.' A páciens megcsóválta a fejét. ,Doktor úr,' nyögte, ,nekem nekem mondanom kell valamit Menjen ki ez a nő!"
Szívesebben adtam volna neki egy Em O-t, de mikor megint a szemébe néztem, elküldtem az ápolónőt. ,Nohát ki vele barátocskám !' mondom, ,de aztán alszik egyet, jó?"

,Doktor úr,' nyögte az emberem, és valami rettenetes, őrült félelem volt a szemében, ,doktor úr, én nem bírom tovább mindig magam előtt látom azt a ... nem tudok aludni, el kell mondanom...'

Aztán görcsök és asztmatikus rohamok közepette elmondta. Hát uraim, ilyet még nem hallottam életemben."

„Khm, khm," köhögött Baum ügyvéd.

"Ne feljen," nyugtatta meg dr. Vitásek, ,nem mondom el. Ez orvosi titok. Aztán úgy feküdt ott, mint valami nedves rongy, teljesen kimerülve. Hát én nem tudtam neki bűnbocsánatot adni, tisztelendő uram, se jótanácsot, de adtam neki két adag morfiumot, és amikor felébredt, újra kettőt, aztán megint, amíg nem ébredt fel többé. Ha tudni akarják, alaposan segítettem rajta."

„Amen," szólt Voves páter és elgondolkozott. "Ön jó volt hozzá, doktor úr," mondta lágyan, „legalább nem kínlódott sokáig." ( Karel Capek, Gyónás, Betörők, bírák, bűvészek és társaik, 260-261 )

 

S bár a "υλικοι"-at ez aligha érdekli, egy bizonyos, a szeretetből fakadó figyelmeztetésnek nem csak helye van a rendszerben, de kötelességünk is.

"Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, van szeretetből fakadó figyelmeztetés, (...)" ( Fil 2,1 ) ( Εἴ τις οὖν παράκλησις ἐν Χριστῷ, εἴ τι παραμύθιον ἀγάπης, εἴ τις κοινωνία πνεύματος, εἴ τις σπλάγχνα καὶ οἰκτιρμοί, )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/ha-tehat-van-vigasztalas-krisztusban-ha.html

"Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te?"

 

"Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak?"

 

 „No és," kérdezte Dobeš úr, ,,elfogták a gyilkost ?" 

"Elfogták," felelte Hanák úr. „És én láttam, amikor két nap múlva a csendőrök kikísérték a boltból, mert, ahogy mondani szokás, helyszíni kihallgatást foganatosítottak. Talán csak öt másodpercig láttam, de megint az volt az érzésem, hogy nagyítóüvegen keresztül nézem. Fiatal fickó volt, a kezén bilincs és olyan furcsán sietett, hogy a csendőrök alig tudtak a nyomában maradni. Izzadt az orra, és a szeme riadtan pislogott. - Látszott rajta, hogy olyan rettenetesen fél, mint a nyúl a viviszekció előtt. Sohase felejtem el azt az arcot. Nagyon rosszul éreztem magam ez után a találkozás után. Most vádat emelnek ellene, huzakodni fognak vele néhány hónapig, hogy aztán halálra ítéljék. A végén láttam, hogy tulajdonképpen sajnálom, és hogy szinte megkönnyebbülnék, ha valahogy ki tudna evickélni a bajból. Nem mintha az arca rokonszenves lett volna inkább ellenkezőleg: de túl közelről láttam láttam, hogy pislog félelmében. A mindenségit, én nem vagyok mimóza, de ilyen közelről az az ember nem volt gyilkos, egyszerűen ember volt. Meg kell mondanom, hogy én magam se értem; nem tudom, mit tettem volna, ha én lettem volna a bírája; annyi biztos, hogy olyan szomorú voltam, mintha nekem lett volna szükségem megváltásra."(1929)" ( Karel Capek, Közönséges gyilkosság, Betörők, bírák, bűvészek és társaik, 297-298 )

 Aki így beszél..., testvérünk.

https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/vii11-enyem-vilag-es-ami-betolti-ii.html

A bódhiszattva ( बोधिसत्त्व ) I. ~ "A hajót? - kérdezte. - A hajót hagyod itt?"

Mit teszel, kárhozott?

 

 "(Mialatt kivezették a városból Lót imigyen imádkozott:) 

„Minden, amit az élet nekem adott, a te kezeid adta; húsomat a te földedből teremtette és azokat a szavakat, ültette az én számba, amelyek a te férfiaid és asszonyaid nyelvén élnek; ó, ezért csókolgattam őket minden szavammal, még akkor is, ha átkozódó szóval ítélkeztem fölöttük. Látlak akkor is, ha behunyom szemem, mert mélyebben vagy bennem az én szememnél, úgy élsz énbennem, amint én voltam tebenned. Kezem a te szokásaidat cselekszi tudatlanul, és ha a sivatagban volnék egymagam, lábam a te utcáid felé vinne, Szodoma, Szodoma, nem te vagy-e a legszebb minden városok közt? És ha csak egy csíkos kelmével függönyzött ablakodat látnám, ráismernék: bizony, szodomai az az ablak. Olyan vagyok, mint az eb, akit kivezetnek gazdája házából; hiába temeti a porba fejét, hogy ne lásson, megismeri a jól ismert dolgok szagát. Hittem az Úrban és az Ő törvényében; tebenned nem hittem, de te vagy; és a többi ország csak olyan, mint az árnyék, amelyen keresztülhaladok, anélkül, hogy egy falhoz, egy fatörzshöz támaszkodhatnék; olyanok nekem, akár az árnyék. De te vagy, amint nincs semmi más: és minden, ami van, csak teáltalad van. Ha téged látlak, nem látok mást, csak téged, és ha meglátok valami mást, csak teáltalad látom. Hittem az Úrban, mert úgy véltem, hogy szodomai Isten; ha nincs Szodoma, nincs Isten. Kapuk, kapuk, Szodoma kapui, hová vezetnek rajtatok keresztül, milyen ürességbe? Hol vessem meg a lábam? Mert nincs énalattam föld ; és úgy állok, mintha nem állanék. Eredjetek, leányaim, hagyjatok el engem, nem mehetek tovább."

 "És lőn mikor kivivék őket, monda az egyik: Mentsd meg a lelkedet, hátra ne tekints, de meg se állj a környéken, a hegyre menekülj, hogy el ne vessz. A nap immár feltámadott volt, amikor ezt mondták. És bocsáta az Úr Szodomára a Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből." ( Móz 19,17;24 )

 Ekkor hátranézett Lót, felkiáltott és rohant vissza a város felé. 

Mit teszel, kárhozott? - kiabáltak utána az angyalok.

Megyek segíteni a szodomaiaknak - válaszolta Lót és bement a városba." ( Karel Čapek, Történelmi görbe tükör, Lót, avagy a hazafiságról, 56-57 )

 

"A hajót? - kérdezte. - A hajót hagyod itt?" ( Tömörkény István: A Szent Mihály a jégben )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/sok-volt-nepekben-az-ijedtseg.html

ομιλία VII./12. / Ἀδελφοί VIII. ~ azok a testvéreink, akik ugyanezt a hármat cselekszik, - hisznek, segítségül hívják az Úr nevét és hirdetik az örömhírt ( Ευαγγέλιo )!

  Ευαγγέλιo

 

 "Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! ( θῦσον τῷ Θεῷ θυσίαν αἰνέσεως καὶ ἀπόδος τῷ Ὑψίστῳ τὰς εὐχάς σου·  ) Hívj segítségül ( καὶ ἐπικάλεσαί με ) engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. ( καὶ δοξάσεις με.)" ( Zsolt 49,14-15 )

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/x-vii-most-en-beszelek-gyuljetek-hozzam.html


1. Adj hálát és teljesítsd a fogadalmaidat...!  ( "éljék azt, amit hittel elfogadtak" ~ Sacrosanctum Concilium )

2. Hívd Istent segítségül..., azaz imádkozz!

"A szüntelenül való imádkozás az emberi lélek szünet nélküli törekvése az Istenhez. Hogy előre jussunk ebben az édes gyakorlatban, gyakran kell kérnünk az Urat, tanítson meg szüntelenül imádkozni. Imádkozzál többet és bensőségesebben, s majd maga az imádság tárja föl előtted, hogyan válhat szünetnélkülivé. Megjön majd a maga idejében." ( A zarándok, 8 )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/o-ez-konnyu-gyakorlat.html)

3. Dicsőíts..., azaz taníts, hirdess! Mert mi másról beszélhet a "fűszeres papagája", mint amit a gazdájától hallhat?

Bulgakov Mester és Margaritájában így panaszkodik Jeshua Pilátusnak:

"- Azok a jó emberek... - kezdte a rab, és sietve hozzátette: - ...hégemón... - majd így folytatta: - ...nem tanultak semmit, és mindent összezavartak, amit mondtam. Attól tartok, ez a zűrzavar még hosszú ideig el fog tartani. És mindennek az az oka, hogy ez az ember nem jegyzi fel híven a szavaimat. Csend lett. Most már két szenvedő szem tekintett a rabra súlyos szemhéja alól. - Utoljára mondom, ne játszd az őrültet, te lator - szólt Pilátus lágyan, monoton hangon. - Nem sok az, amit rólad följegyeztek, de ahhoz éppen elég, hogy felkössenek. - Nem, nem, hégemón - tiltakozott a rab, és minden idegszála megfeszült abbeli igyekezetében, hogy meggyőzze a helytartót. - Állandóan a nyomomban van azzal a kecskebőr pergamennel, és szüntelenül ír, jegyez. De én egyszer belenéztem a följegyzéseibe, és megrémültem. Egy árva szót sem mondtam mindabból, ami ott fel van írva. Kérve kértem: Légy szíves, égesd el a pergamenedet! De kitépte a kezemből, és elszaladt vele. - Kiről beszélsz? - kérdezte Pilátus kelletlenül, és megérintette halántékát kezével. - Lévi Mátéról - magyarázta a rab készségesen. - Vámszedő volt, a Béthfagéba vezető úton találkoztam vele először a fügéskert sarkánál, és szóba elegyedtünk. Eleinte rossz szemmel nézett, sértegetett, azazhogy azt hitte, megsért, ha kutyának nevez. Jómagam személy szerint - folytatta mosolyogva - semmi rosszat sem látok ebben az állatban, amiért megsértődnék, ha így szólítanak... A titkár abbahagyta az írást, és meglepetten pillantott - nem a rabra, hanem a helytartóra. -...de mire végighallgatott, lassan megenyhült - folytatta Jesua. - A végén eldobta a pénzt, és azt mondta, velem jön... Pilátus elmosolyodott a fél arcával, hogy előtűntek megsárgult fogai, majd egész törzsével a titkárhoz fordult: - Ó, Jerusalaim városa, mi minden nem történik benned! Halljátok ezt? A vámszedő eldobta a pénzét az országúton! Lévi Máté - Jézus korai tanítványa. Vámszedő volt Kafarnaumban."  

Igen..., lehet nem tanultunk semmit, s össze is zavarjuk a dolgokat.., de mi legalább járkálunk "pergamenjeinkkel" a Mester nyomában.


 Pál ugyanezt írja a Római levélben:

"Az Írás ugyanis azt mondja: »Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül«.Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt. Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse? S hogyan hirdessék, ha nem küldték őket? Amint meg van írva: »Milyen gyönyörűségesek azok lábai, akik a jó hírt hirdetik!« ( Róm 10,11-15 )

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/ix-kozel-van-hozzad-az-ige-szadban-es.html

Már megbeszéltük..., azok a testvéreink, akik ugyanezt a hármat cselekszik, - hisznek, segítségül hívják az Úr nevét és hirdetik az örömhírt ( Ευαγγέλιo )!

 

"Állandóan a nyomomban van azzal a kecskebőr pergamennel, és szüntelenül ír, jegyez."