Kutassatok fel egyetlen olyat ( δίκαιος άνθρωπος ), ... / ... reggeltől estig III. ~ "tudatosítva szemléli"

  "Légy a saját menedéked!"

 

"Buddha az életből való távozását megelőző utolsó esős évszakot egy Beluva nevű kis faluban töltötte. Itt súlyos betegség támadta meg. Azonban attól a kívánságtól vezettetve, hogy a másutt élő szerzetesek legalább még egyszer, utoljára láthassák őt a halála előtt, akaraterejével elnyomta a betegségét. Felkelt a betegágyból, s leült egy árnyékos helyre. 

Itt ment oda hozzá a tiszteletreméltó Ananda, sok éve hűséges kísérője, kifejezve a Mester jobbulása feletti örömét. Amint elmondotta, azzal igyekezett vigasztalni magát, hogy csak nem fog a Mester távozni, mielőtt a szerzetesi közösségre vonatkozó utasításait kihirdetné.

 A Buddha azonban így válaszolt: 

"Mi az, Ananda, amit a szerzetesek közössége még vár tőlem? A tanítást, Ananda, anélkül nyilatkoztattam ki, hogy bármiféle különbséget tettem volna ezotérikus és exotérikus között. A Magasztos nem ismeri tanítása vonatkozásában a titkolózó tanítók zárt markát. Hogy végső utasításokat adjon a szerzetesi közösségre vonatkozóan, azt csak olyasvalaki kívánhatná, aki így gondolkodik: "Nekem kell vezetnem a szerzetesek közösségét, s annak engem kell követnie."  

Legyetek a magatok szigete, Ananda, legyetek önmagatok menedéke! Ne folyamodjatok semmilyen más menedékért! A Dharma legyen a szigetetek, a Dharma legyen a menedéketek, ne vegyetek más menedéket!

S hogyan teheti magát, Ananda, egy szerzetes önmaga szigetévé, hogyan teheti magát önmaga menedékévé, bármely más menedék nélkül? Hogyan lesz a Dharma a menedékévé és szigetévé, semmi más?

Nos, a szerzetes a testet tudatosítva szemléli a testet... az érzéseket tudatosítva szemléli az érzéseket... tudatára ébredve a tudatának szemléli a tudatát... a tudattartalmakat tudatosítva szemléli a tudattartalmakat, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson.

Így teheti magát, Ananda, a szerzetes önmaga szigetévé, így teheti magát önmaga menedékévé, bármely más menedék nélkül; így lesz a Dharma a menedéke és szigete, semmi más.

S mindazok, Ananda, akik akár most, akár a halálomat követően szigetté válnak a maguk számára, menedékké válnak a maguk számára, menedékké bármely más menedék nélkül; akiknek a Dharma lesz a szigete és a menedéke, semmi más - nos, Ananda, ezek lesznek az én szerzeteseim azok, akik el fogják érni a legmagasabb csúcsokat, ha hajlandóak magukat képezni és gyakorolni." ( A szabadulás virágai, A Páli Kánonból, 2, 138-139 )

A kutatás adott esetben önmagunkhoz szól...; ha "sziget" leszel..., próbálnak majd mások nálad "menedéket venni", de küldd őket "tovább" - mint Buddha is tette - a "Dharmához"!

 

Legyetek a magatok szigete, Ananda, legyetek önmagatok menedéke!