"...ha csak egy pillanatra is megfeledkeznék, mire kötelez az emberség,..."
"Sőt a sok megcáfolt állítás közül egyedül csak egy maradt megdöntetlenül: az, hogy jobban óvakodjunk igazságtalanságot tenni, mint elszenvedni. Hogy elsősorban törekedjünk jók lenni, magánemberként és a közéletben is, ne csak színre, hanem igazán; ha pedig valami rosszat követünk el, bűnhődjünk meg érte, s ez a második legnagyobb jó azután, hogy igazságosak vagyunk: igazságossá válni és megbűnhődni. És ne hízelegjünk sem magunknak, sem másoknak, sem egyeseknek, sem a tömegnek. S hogy akár szónokolunk, akár mást teszünk, mindig az igazságosságot tartsuk szem előtt. Fogadd meg hát szavamat, és kövess azon az úton, amely a boldogsághoz vezet életben, halálban egyaránt, amint beszélgetésünk megmutatta. Ne bánd, ha mint esztelent megvetnek; tűrd el a gyalázatot, sőt, istenemre!, tűrd el még azt a szégyenletes arcul ütést is. Ha valójában jó és derék vagy és az erényt gyakorolod: semmi baj nem érhet. Ilyen közös gyakorlat után, nem bánom, ha alkalmasnak látjuk, forduljunk a politikához; bármiről lesz majd szó, érettebbek leszünk tanácsot adni, mint most. Mert szégyenletesnek tartom, ha a jelen állapotunkban hősködünk, mintha érnénk is valamit, mikor véleményeink untalan változnak, még a legnagyobb dolgokban is. Ily hiányos a nevelésünk! Fogadjuk hát vezérül mai vitatkozásunk eredményét, amely szerint akkor élünk a legjobban, ha az igazságosság és a többi erény gyakorlásában élünk s halunk. Ezt kövessük mi is és a többieket is erre szólítsuk föl; arra pedig, amit nekem bizakodva ajánlottál, ne is gondoljunk, mert annak semmi értéke sincs, Kalliklészem!" ( Platón, Gorgiasz, 527b-e )
Αλλ' εις τόσον μακράν συζήτησιν, ενώ τα άλλα αποδεικνύονται ανακριβή, μόνος αυτός ο λόγος είναι σταθερός, ότι δηλαδή πρέπει περισσότερον να προσέχωμεν να μη αδικώμεν παρά να μη αδικούμεθα, και ότι ο άνθρωπος πρέπει να φροντίζη περισσότερον από κάθε άλλο όχι το να φαίνεται ότι είναι αγαθός, αλλά το να είναι πραγματικώς τοιούτος και εις τον ιδιωτικόν και εις τον δημόσιον βίον του· εάν δε τις γίνη εις τι κακός, πρέπει να τιμωρήται, και ότι τούτο είναι δεύτερον αγαθόν ύστερον από του να μη διαπράξη τις ουδεμίαν αδικίαν, το να γίνῃ δηλαδή τις δίκαιος και τιμωρούμενος να δώση λόγον των πράξεών του, και ότι πρέπει να αποφεύγη ο άνθρωπος πάσαν κολακείαν και την αφορώσαν τον εαυτόν του και την αφορώσαν τους άλλους είτε ολίγους είτε πολλούς· και ότι πρέπει να μεταχειρίζεται ούτω την ρητορικήν εις το δίκαιον πάντοτε, και πάσαν άλλην πράξιν. Πειθόμενος λοιπόν εις εμέ ακολούθησον και ελθέ εκεί που ίσταμαι εγώ, όπου όταν φθάσης, θα ευτυχήσης και εις την παρούσαν ζωήν και εις την μέλλουσαν, καθώς αποδεικνύει η σημερινή συζήτησις. Και άφησε να σε περιφρονήση οιοσδήποτε ως ανόητον, και να σε εξευτελίση, εάν θέλη, και ναι μα τον Δία και να σε ραπίση, που θεωρείται ατιμωτικόν. Διότι ουδέν κακόν θα πάθης, αν πραγματικώς είσαι καλός και αγαθός, ασκών την αρετήν. Και έπειτα, αφού τοιουτοτρόπως μαζί επιδοθώμεν εις την αρετήν, τότε πλέον, εάν νομίζης, ότι είναι ανάγκη, θα πολιτευθώμεν, ή οποίον ήθελε φανή εις ημάς καλόν να πράξωμεν, τότε θα σκεφθώμεν όντες ικανώτεροι να σκεπτώμεθα από όσον είμεθα τώρα. Διότι είναι άσχημο πράγμα ευρισκόμενοι εις ην κατάστασιν φαινόμεθα ότι ευρισκόμεθα τώρα να υπερηφανευώμεθα πως κάτι είμεθα, ενώ ουδέποτε έχομεν την ιδίαν γνώμην διά τα ίδια πράγματα, και μάλιστα, ενώ πρόκειται περί μεγίστων ζητημάτων· εις τόσην αμάθειαν έχομεν φθάσει! Ας χρησιμοποιήσωμεν λοιπόν ως οδηγόν το εκ της σημερινής συζητήσεως προκύψαν συμπέρασμα, το οποίον μας δεικνύει, ότι αυτός ο τρόπος του βίου είναι άριστος, δηλαδή ασκούντες την δικαιοσύνην και την αρετήν να ζώμεν και να αποθάνωμεν. Αυτόν λοιπόν ας ακολουθώμεν και τους άλλους ας προσκαλώμεν, ας μη ακολουθώμεν εκείνον εις τον οποίον πιστεύων συ με προσκαλείς. Διότι δεν αξίζει τίποτα, Καλλικλή.
https://boatswain69.blogspot.com/2023/09/hamis-beszed-i-kejes-eletmod.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/gnosis-i-i-image-social-imaga-propre.html
"Nehéz a becsület, ezt vallom én is, öregem, s mégis egyre üvöltöm-kiáltom: bitang kinok között haljak meg inkább, semhogy megtagadjam a multam, - enmagam! Legyek csúnya bár, olyan rút, hogy az már fertelem: mégsem veszem fel az álarcot én! Arcom az arcom, szemem a szemem: nézd meg benne magad, mily meztelen tükre az a léleknek, melynek ura én vagyok csupán. Pipogyáknak való tivornya minden alkuvásra hajló ocsmány szándék! S bár gyarló vagyok, mégis arra kérlek én, Igaz Isten: bélyegezz meg s vedd el az eszem, vagy némits meg, ha csak egy pillanatra is megfeledkeznék, mire kötelez az emberség, mely a te fenségességed legtisztább forrásából fakadt!" ( Berda József, Vallomás )
"Dicsőítést
nem fogadok el az emberektől. Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek
az Isten szeretete. Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha
valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok. Hogyan is hihetnétek,
amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való,
nem keresitek?"( Jn 5,41-44 )
Δόξαν παρὰ ἀνθρώπων οὐ λαμβάνω,
ἀλλὰ ἔγνωκα ὑμᾶς ὅτι τὴν ἀγάπην τοῦ θεοῦ οὐκ ἔχετε ἐν ἑαυτοῖς. ἐγὼ
ἐλήλυθα ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ πατρός μου καὶ οὐ λαμβάνετέ με · ἐὰν ἄλλος
ἔλθῃ ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἰδίῳ, ἐκεῖνον λήμψεσθε. πῶς δύνασθε ὑμεῖς
πιστεῦσαι, δόξαν παρ’ ἀλλήλων λαμβάνοντες, καὶ τὴν δόξαν τὴν παρὰ τοῦ
μόνου θεοῦ οὐ ζητεῖτε;
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése