Γνῶσις VI. / πνεῡματιϰόι V. / "οὐκέτι λέγω ὑμᾶς ⸃ δούλους - test és hazugság ~ "initium fidei" / The Kiss of Light and Darkness / hogy az erényeket verítékezve szerezzétek meg

 "A tudás pedig a fény, mely megérlel bennünket." III.  ( Fülöp evangéliuma, Nag Hammadi, 170 )

"(...) mindhalálig, mert ellenségtek megmarad mindvégig, és Isten a javatokra hagyja meg, azért, hogy az erényeket verítékezve szerezzétek meg."

 

 

 

Meddig számítasz szolgának?

Amíg zavarba hozható vagy.

Hazugság fejedelme a hazugság könyvéből olvas fel számodra és a világi javakhoz kötne, melyek maguk is változékonyak és mulandóak. 

"Bátran kell felelnünk és ellenállnunk a világnak, örömeinek és állásainak megvetésével, megfontolván, hogy a világnak semmi állandósága és maradandósága nincsen. Hosszú életet ígér virágzó ifjúsággal és nagy gazdagsággal, és mindez meghiúsul, hiszen az életből a halálba megyünk, az ifjúságból az öregségbe, a gazdagságból a szegénységbe, és mindig a halál végállomása felé rohanunk. Ezért is szükséges, hogy felnyissuk az értelem szemét annak meglátására, mennyire nyomorult, aki a világban bízik. Ily módon a lélek utálni és gyűlölni fogja azt, amit korábban szeretett." ( Sziénai Szent Katalin, SANO DI MACÓNAK ÉS ÖSSZES TÖBBI FIÁNAK SZIÉNÁBAN, 655 )

Zavart elménk és értelmetlen szavaink, ezek várnak ránk "fogolyként".

 

Vágni kell, de hol készítik a kardot?

Önismeretünk tüzében. Belső csendünkben. Korábban idéztük, milyen "delejes" hatással volt az esszénusok csendje vendégeikre.

A belső béke kihat a külsőre..., például hosszú egészséges élet a jutalma; - sőt ezzel magyarázható az esszénus bölcsek jövendőmondó képessége is. Ujjuk rajta volt a történések erén, belső csendjükben tisztán érezték az idő lüktetését..

 

Hogyan nem szabad gondolkodni?

Szent Ágostonnak a De civitate Dei című művében van egy problémafelvetés..., mi a helyes?

 

Paul Ramsey, Basic Christian Ethics, The meaning of Christian Love, 114

Mit válasszunk?

 Magasabb szellemibb értéket, de önzően, vagy önzetlenül, alacsonyabbat?

"Hiba! Hiba! Hiba!" -, kiáltanák a zenben..., ugyanis a pillanatban ilyen opciók nem léteznek.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/eppen-olyan.html

 

Sőt!

Jó és rossz sem létezik...

 Csak a ψῦχικόι képzelik, hogy igen...

"Örök sötétség tapad a felszín belső felére. Ez a fordított világ, ez a pokol. Egyforma az éje, mindene kő-szerű, lobogástalan, fekete láng. / Ez a pokol: belőle hajlik ki az élet, a hánytorgó, e nyugalomból! Göröngy, fű, ember, állat, belőle fakad mind, mely sebet és csókot cserélget, a pokolból, mind, valahányon a fény elárad! / Mindennek külső és belső íve -- melyik a visszája, melyik a színe? van-e harmadik ív: árny nélküli fény? / Rögtől szívig, minden dalol; nem ésszel, lényével válaszol, mint egy nő, vagy egy költemény" ( Weöres Sándor: Mi van a héj alatt? )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/nem-isten-dolga-hogy-harcoljon-azok.html

 

The Kiss of Light and Darkness

 Dietrich Bonhoeffer zseniális volt..., nem csoda, hogy a ψῦχικόι hallgatólagos beleegyezése mellet, a ὑλικόι megölték.

"Úgy tűnik, hogy a jó és a rossz ismerete minden etikai gondolkodás célja. A keresztény etika első feladata az, hogy ezt az ismeretet megsemmisítse." ( Dietrich Bonhoeffer: Etika )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/eppen-olyan.html

Bonhoeffer erről ír, s tudjuk mi is - igazság és a hazugság is édestestvérek.

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/kotelessegtan-ii-lehete-az-hogy-valaki.html

 Ám a ψῦχικόι így látják az életet..., "kígyók és létrák". 

S szabadulnának tőle.

Az egyik legizgalmasabb gnosztikus evangélium így beszél erről:

"Rablók közé került [a lélek], foglyul ejtették, ő azonban kiszabadította, és megváltotta a világban a jókat, valamint a rosszakat. A fény és a sötétség, az élet és a halál, a jobb és a bal mind testvérek, nem lehet őket elválasztani egymástól.
Ezért sem a jók nem jók, sem a rosszak nem rosszak, sem az élet nem élet, sem a halál nem halál. Ezért fog mind egyenként feloldódni a legkorábbi kezdetben. Akik azonban felülemelkednek a világon, azok nem bomlanak fel, és örökre megmaradnak.
Azok a nevek, melyeket az e világiaknak adnak nagyon megtévesztőek, mert értelmüket a helyes fogalmak helyett a helytelenek felé fordítják. Aki azt hallja, "Isten", nem helyesen érti azt, hanem helytelenül." ( Fülöp evangéliuma )

A fogalmak körüli zavar tehát nem a mai korunk rákfenéje, mindig is így volt..., a világ szerinti gondolkodás és a világ fiainak természetéhez tartozik.

Kígyók és létrák, vagy ahogy mondja a közmondás, "ha kell vemhes, ha nem rühös". 

De hogy még Isten is így legyen kezelhető...

Mi viszont az "istenismeret" birtokában látjuk ezt az állandótlanságot..., sőt uraljuk, élvezzük.

Szénai Szent Katalin ezt így írja le: 

"Az ember három ellensége közül a saját teste a legveszedelmesebb. Az érzékiség időleges elalvása megtévesztheti és csapdába ejtheti a lelket. A gyűlölet és szeretet
kardjával mindig harcolnunk kell ellene.

 

A megfeszített Jézus Krisztus és az édes Mária nevében!

Drága Fiaim Krisztusban, az édes Jézusban! Én, Katalin, Jézus Krisztus szolgáinak szolgálója és rabszolgája, írok nektek az Ő drága vérében a vággyal, hogy férfias lovagoknak láthassalak benneteket, annyira és oly módon, hogy legyőztétek
három fő ellenségeteket. 

Ó, édes fiaim, e három ellenség az ördög, a világ és a test.

Az első kettőt könnyen legyőzzük, mert az ördög felettünk való hatalmát Isten Fiacskájának vére elvette, úgyhogy a bűnt illetően semmit sem tehet velünk, ha mi nem akarjuk; zaklathat minket sok és különféle gondolattal, de a legkisebb bűnre sem kényszeríthet, mert az előbb mondott vér, a szeplőtelen Bárány vére erőssé tett és kihozott a szolgaságból minket. 

És mit tehet a világ velünk? Semmit. Sokféle üldözéssel, kínzással, gúnnyal, sértegetéssel és rágalommal verheti kívülről a testünket, de mit érez ebből Isten szolgája a lélek velejében? Semmit. A világ azon fáradozik, hogy sok szorongatással vegye körül, pedig örül, mert
érzületét Istenbe vetette, akitől minden öröm származik. Azt választotta, hogy a megfeszített Krisztusért mindent elvisel, ezért annyira boldog, amennyire látja, hogy bűntelenül szenvedhet, hiszen ezzel egyre jobban hasonlóvá válik Őhozzá. Így tehát való igaz, hogy ezt a két ellenséget könnyen legyőzzük.

Hanem a harmadik, a saját testünk, azaz az érzékiségünk mint gonosz törvény mindig lázad a lélek ellen. Soha nem múlik el egy pillanat sem anélkül, hogy valamiképpen ne akarna rugdalózni Isten akarata ellen, azaz ne akarná elferdíteni az összes jó sugallatokat - melyeket Isten kegyessége küld a szívünkbe annyira, hogy semmi sem valósul meg azokból, ha hiszünk neki. 

És ezzel ellentétben az összes gonosz gondolatokat, melyek az ördögtől származnak - s melyeket enged meg, hogy növekedjünk a tökéletességben és a kegyelemben, és nem
azért hogy vereséget szenvedjünk ez a gonosz érzéki szenvedély mind végre a hajtatni velünk. 

Röviden szólva ez az, ami megfoszt minket Istentől és szükségtelen keserűségben tart ebben az életben. Jól fel kell tehát fegyverkeznünk ez ellen az ellenség ellen.

Azt akarom tehát, hogy mindegyiktek különböztesse meg magában a két részt az érzékiséget és az értelmet, és e kettő halálos ellensége legyen egymásnak.

Az értelem fegyverezze fel magát a gyűlölet és a szeretet kardjával. És ezt a háborút ne lanyhán viselje, hanem erélyesen: törekedjék arra, hogy tökéletesen megölje az érzékiséget, mert valóban meg kell ölni azt, ami Isten ellen lázadva elveszi tőlünk a Kegyelem életét.

És néha ez az átkozott törvény egy nagy cselhez folyamodik, hogy annál nagyobb csapást mérjen ránk: elalszik és úgy mutatja, mintha meghalt volna és mi nem tapasztalunk semmiféle harcot magunkban; összes tetteink és gondolataink heves lángolással irányulnak Istenre, olyan édességgel, hogy úgy tűnik, az örök életet ízleljük. 

Ha azonban felhagyunk a harccal és letesszük a kardot és nem vagyunk serények gyakorlatainkban, az érzékiség nagyobb erővel ébred fel, mint valaha és olykor nyomorúságosan elbuktat minket.

Azt akarom tehát, fiaim, hogy úgy viseljétek ezt a háborút, mint akik sohasem akarnak békét, hanem mindig növelik a harcot az érzékiség ellen, mindig azt adván neki, ami nincs tetszésére és soha bele nem egyezve abba, amit kedvel a lelkiismeret kutyája ébressze fel ugatásával az értelmet, és a legkisebb gondolat se távozzon a szívből anélkül, hogy az értelem meg ne vizsgálja; és egyetlen bűnös indulat se kerülje el a dorgáló büntetést. Ez a nyomorult érzékiség legyen szolgáló és az értelem legyen úrnő, amint lennie kell.

Ha azonban hanyagok és lanyhák volnátok, soha nem győznétek le sem ezt az ellenséget, sem a másik kettőt. És ezért mondtam, hogy arra vágyom, hogy férfias lovagoknak láthassalak benneteket annak érdekében, hogy győztesek legyetek.

Harcra hát, fiaim, ragadjátok meg ezt a kardot és soha ki ne engedjetek a szabad
megfontolás kezéből mindhalálig, mert ellenségtek megmarad mindvégig, és Isten a javatokra hagyja meg, azért, hogy az erényeket verítékezve szerezzétek meg az Ő kegyelmének segítségével, egyebet nem mondok.

(...)

Maradjatok meg Isten szent és édes szeretetében. Stefano.
amikor jössz... Édes Jézus! Jézusom, Szerelmem!
( Sziénai Szent Katalin, PIETRO DI GIOVANNINAK ÉS STEFANO DI CORRADONAK RÓMÁBÓL, 748-750  )

Helyes látás...

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/stop-look-listen.html

S ne fontoskodjatok.

https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/hitben-vagyunk-egyek-nem-tapasztalasban_4.html

Γνῶσις VII. / πνεῡματιϰόι VI. / "οὐκέτι λέγω ὑμᾶς ⸃ δούλους / Az isteni szeretet tüzében ~ Hol készítik ezt a kardot? / hogy akadálytalanul futhass."

 "A tudás pedig a fény, mely megérlel bennünket." IV.  ( Fülöp evangéliuma, Nag Hammadi, 170 )

"(...) hogy akadálytalanul futhass."

 

 

 

Először az önismeret: "Γνώθι Σεαυτόν", majd jöhet a "műtét". 

"Vágja le magát a világról és önmaga érzékiségéről.  

(...)

,hogy láthassam: vágsz és nem állsz neki oldozgatni, mert az oldozgatással múlik
az idő, és te nem lehetsz biztos abban, mennyi időd van, mert az idő elfogy.

 
Jobb tehát, ha igaz és szent serénységgel hozzáfogsz és vágsz. Ó, milyen boldog
lesz a lelkem, ha majd látom, hogy szándékban és ténylegesen is elvágtad magad a világtól és érzéki érzelmeidtől és egyesültél az örök igazsággal, amely egyesülés olyan gyönyörűséges, annyira édes és ízes, hogy minden keserűséget kiolt és minden nagy terhet könnyűvé tesz. Ki tudja tehát megállni, hogy ne vegye elő a gyűlölet és a szeretet kardját és a szabad megfontolás kezével ne vágja le magát önmagáról? Mert ennek a kardnak annyi ereje van, hogy amint vág, azonnal egyesít is.

 
Hanem azt fogod mondani, drága fiam: "Hol találom és hol készítik ezt a
kardot?  

Megmondom neked. Önismereted cellájában találod meg, ahol megfogan a gyűlölet a vícium és a saját törékenységed iránt, valamint a szeretet a Teremtőd és a felebarátod iránt az igaz és királyi erényekkel együtt. Hol készül ez a kard ? Az isteni szeretet tüzében, Isten Fiacskája, az édes és szerelmes Ige testének üllőjén. 

Valóban tudatlan és nagy feddésre méltó tehát az, akinek fegyvere van önmagában, mellyel megvédhetné magát, de ő elveti magától e fegyvert.

Nem akarom, hogy te is e tudatlanok közé tartozz; hanem azt akarom, hogy
egészen fértiasan szabadítsd fel magad és válaszolj Máriának, aki a legnagyobb
szeretettel hív téged. 

(...) 

"Most van az ideje annak, hogy az erények aranyát bizonyítani jöjjenek!" Ne legyünk
tehát süketek. 

(...)

Rejtőzz el a megfeszített Krisztus sebeibe, menekülj a világtól 

(...)

 Ha elvágod magad a mondott módon, a szenvedések dicsőségeddé lesznek; máskülönben nem. Máskülönben gyötrelmedre lesznek és rettegni fogsz a saját árnyékodtól.
Megfontolván ezeket üdvösségedre éhes lelkemben, arra vágyom, hogy láthassam: vágsz és nem állsz neki oldozgatni, annak érdekében, hogy akadálytalanul
futhass." ( Sziénai Szent Katalin )

 

Γνῶσις V. / "BENIT SOI LE MAIN, QUI DONS! III. / Esszénusok ~ Hivatásbeli kötelességek. / sokkal jobban szeretik egymást, mint a többiek.

"Love for neighbor..." II.

 "(...) mások megsegítésében és a könyörületesség gyakorlásában."

 

 

 

"Ezek ugyancsak zsidó nemzetiségűek, de sokkal jobban szeretik egymást, mint a többiek." ( Josephus Flavius, A zsidó háború, II, 8, 150-156 )

 

  "A szekta tagjainak, akik máshonnan jönnek hozzájuk, mindenüket rendelkezésükre bocsátják, hogy csak használják, mintha a sajátjuk volna, és olyan emberekhez is, akiket soha életükben nem láttak, úgy mennek be, mintha legjobb barátaik volnának." ( Josephus Flavius, A zsidó háború, II, 8, 150-156 )

 

 

"Nem vásárolnak egymástól, nem adnak el egymásnak semmit, hanem mindenki odaadja a maga tulajdonából a másiknak azt, amire szüksége van, és meg, is kapja viszont tőlük azt, amire neki van szüksége. Sőt minden ellenszolgáltatás nélkül megilleti őket a másiktól mindaz, amire szükségük van." ( Josephus Flavius, A zsidó háború, II, 8, 150-156 )

 

"Erre az elöljárók elbocsátják őket a napi munkára, hogy mindegyik végezze a maga mesterségét. Miután pedig délelőtt 11 óráig szorgalmasan dolgoztak, megint összejönnek egy-egy meghatározott helyén, vászonkötényt öltenek, és hideg vízben lemossák testüket. A tisztálkodás után átvonulnak egy külön épületbe, amelybe más szekta tagja nem teheti be a lábát, és megtisztultan, mintha csak szentélybe mennének, úgy lépnek be az étterembe." ( Josephus Flavius, A zsidó háború, II, 8, 150-156 )

 

 

"A time to rend, and a time to sew; a time to keep silence, and a time to speak."

( Ecclesiastes 3:7 )

 

  "Csendben leülnek, és ekkor a pék sorjában egy-egy kenyeret tesz eléjük, a szakács pedig mindenki elé tányért egy tál étellel. Étkezés előtt a pap imádkozik, és az imádság előtt nem szabad az ételhez nyúlni. Étkezés után megint imádkozik, úgyhogy az étkezés elején és végén dicsőítik az Istent mint az étel adóját. Miután szent ruházatukat levetették, megint elmennek dolgozni, egészen alkonyatig. Ekkor visszatérnek, és ismét ugyanígy étkeznek; ha vendégeik vannak, azok is részt vesznek a közös étkezésen. Sem lárma, sem kiabálás nem szentségteleníti meg házukat, hanem sorjában beszélnek, egymás után. A külső emberekre úgy hat ez a csend, mint valami hátborzongató titok; pedig ennek a csendnek a magyarázata csak állandó mértékletességük, mert csak annyit esznek és isznak, amennyi okvetlenül szükséges." ( Josephus Flavius, A zsidó háború, II, 8, 150-156 )

 
"Az esszénusok semmit sem tesznek elöljáróik parancsa nélkül, és csak két tekintetben élveznek teljes szabadságot: mások megsegítésében és a könyörületesség gyakorlásában. Így mindegyik köteles segítségére sietni annak, aki támogatásra szorul, ha ugyan méltó rá, és köteles az éhezőknek ételt adni; de rokonaiknak az elöljáró engedélye nélkül semmit sem szabad ajándékozniok. Haragjukat kellőképpen mérsékelik, szenvedélyeiket megzabolázzák, adott szavukat megtartják, a békességen munkálkodnak. Adott szavuk szentebb, mint az eskü, sőt nem is esküsznek, mert az esküt rosszabbnak tartják az esküszegésnél. Azt mondják, hogy máris hitelét vesztette az, akinek csak akkor hisznek, ha az Istenre hivatkozik. " ( Josephus Flavius, A zsidó háború, II, 8, 150-156 )

 

  "De mielőtt részt vehetne a közös étkezésen, a többi tag előtt rettenetes
esküt kell tennie, hogy mindig tiszteli az istenséget, teljesíti kötelességeit embertársai iránt, sem a maga akaratából, sem parancsra nem okoz kárt senkinek, mindig gyűlöli a gonoszokat, és támogatja az igazakat, engedelmességet tanúsít mindenki, de különösen a felsőbbség iránt, mert akinek hatalma van, az csak Istentől kaphatta. Továbbá meg kell esküdnie, hogy ha esetleg elöljáróvá lesz, soha nem bizakodik el hatalmában, és sem ruházatával, sem egyéb cifraságokkal sem akar különb lenni azoknál, akik alája vannak rendelve. Továbbá kötelezi magát, hogy mindig hű marad az igazsághoz, megveti a hazugságot, tisztán tartja kezét a tolvajlástól, lelkét pedig a piszkos nyerészkedéstől, semmit el nem titkol társai előtt, viszont idegenek előtt nem árulja el a rend titkait, akkor sem, ha halálra kínozzák; végül megesküszik, hogy a tanításokat csak olyan alakban közli másokkal, ahogy vele közölték, hogy sohasem követ el útonállást, hogy rendje könyveit és az angyalok neveit titokban tartja. Ilyen eskükkel kötik magukhoz a jelölteket. Akire valami súlyos bűn bizonyul rá, azt kizárják a rendből s az ilyen kizárt rendtag gyakran igen nyomorultul pusztul el. Mivel az eskü és a szabályzatok értelmében nem szabad elfogadnia táplálékot olyanoktól, akik nem tagjai a rendnek, kénytelen füveken tengődni, úgyhogy teste elsorvad, és végül is éhenhal. Épp ezért már több ízben megtörtént, hogy az ilyen szerencsétleneket, mikor már a végét járták, szánalomból megint visszavették a rendbe, amennyiben elegendő büntetésnek tartották bűneikért az elszenvedett halálos gyötrelmeket." ( Josephus Flavius, A zsidó háború, II, 8, 150-156 )

 
 "Igen hosszú életűek, és közülük sokan túlélik századik évüket is, aminek véleményem szerint egyszerű és rendszeres életmódjuk a magyarázata. Minden szerencsétlenséget nyugodtan tűrnek; a fájdalmakat nagy lelkierővel legyőzik, és a dicsőséges halált többre becsülik a leghosszabb életnél is. Ez a magatartásuk különösen a rómaiak elleni háborúban állta ki a próbát: kínpadra vonták őket, kifacsarták, égették, összetörték tagjaikat, minden elképzelhető kínzóeszközzel meggyötörték, hogy rákényszerítsék őket a törvényhozó szidalmazására vagy tiltott ételek élvezésére, de sem az egyiket, sem a másikat nem tudták elérni. Nem könyörögtek hóhéraiknak; nem siránkoztak, hanem gyötrelmeik közben mosolyogtak; kigúnyolták kínzóikat, és bátran haltak meg, abban a meggyőződésben, hogy lelkük halhatatlan. Ugyanis megingathatatlanul hisznek benne, hogy a test ugyan romlandó és elenyészik, a lélek azonban halhatatlan, s örökké él; a legfinomabb éterből származik, s valami természeti varázslat révén leszáll, és a test, mint a börtön, magába zárja. Mihelyt azonban kiszabadul a test börtönéből, boldogan a magasba lebben, mintha hosszú szolgaságból szabadult volna." ( Josephus Flavius, A zsidó háború, II, 8, 150-156 )

  "Az esszénusoknak ez a tanítása a lélekről ellenállhatatlan csalétek, amellyel magukhoz vonzzák azokat, akik egyszer megízlelték bölcsességüket." ( Josephus Flavius, A zsidó háború, II, 8, 150-156 )
 

"(...) azt tanítják, hogy mindennek az ura Isten és a végzet; hogy a jó és rossz cselekedet az emberek szabad akaratától függ ugyan, de minden dolgukba belejátszik a végzet. Tanításuk szerint a lélek halhatatlan, de csak a jó lelkek kerülnek a halál után más testbe, a gonoszok örök büntetést szenvednek." ( Josephus Flavius, A zsidó háború, II, 8, 150-156 )

 

"Egyébként olyanok is vannak köztük, akik (miután ifjúságuktól fogva a szent könyvekkel és a
próféták írásaival foglalkoztak, és sokféle tisztuláson átestek) azt állítják, hogy meg tudják
mondani a jövendőt; és valóban ritka eset, hogy valamelyik jóslatuk ne teljesednék."

 

Γνῶσις IV. / "BENIT SOI LE MAIN, QUI DONS! II. / Deutero-Pál V. ( 5 ) ~ Hivatásbeli kötelességek. / A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat.

"Love for neighbor..." I.

"A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat."

 

 Ki az én testvérem? Ki az én felebarátom? - kérdezi Jézus.

"Love for neighbor..." írja Ramsey könyvében:

Paul Ramsey, Basic Christian Ethics, Love of God, 129

   

Hasonlóképpen Deutero-Pál gnosztikus levelében:

 

1 γίνεσθε οὖν μιμηταὶ τοῦ θεοῦ, ὡς τέκνα ἀγαπητά,

2 καὶ περιπατεῖτε ἐν ἀγάπῃ, καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς ἠγάπησεν ἡμᾶς καὶ παρέδωκεν ἑαυτὸν ὑπὲρ ἡμῶν προσφορὰν καὶ θυσίαν τῷ θεῷ εἰς ὀσμὴν εὐωδίας.

3 Πορνεία δὲ καὶ ἀκαθαρσία πᾶσα ⸃ ἢ πλεονεξία μηδὲ ὀνομαζέσθω ἐν ὑμῖν, καθὼς πρέπει ἁγίοις,

4 καὶ αἰσχρότης καὶ μωρολογία ἢ εὐτραπελία, ἃ οὐκ ἀνῆκεν, ἀλλὰ μᾶλλον εὐχαριστία.

5 τοῦτο γὰρ ἴστε γινώσκοντες ὅτι πᾶς πόρνος ἢ ἀκάθαρτος ἢ πλεονέκτης, ὅ ἐστιν εἰδωλολάτρης, οὐκ ἔχει κληρονομίαν ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Χριστοῦ καὶ θεοῦ.

6 Μηδεὶς ὑμᾶς ἀπατάτω κενοῖς λόγοις, διὰ ταῦτα γὰρ ἔρχεται ἡ ὀργὴ τοῦ θεοῦ ἐπὶ τοὺς υἱοὺς τῆς ἀπειθείας.

7 μὴ οὖν γίνεσθε συμμέτοχοι αὐτῶν ·

8 ἦτε γάρ ποτε σκότος, νῦν δὲ φῶς ἐν κυρίῳ · ὡς τέκνα φωτὸς περιπατεῖτε,

9 ὁ γὰρ καρπὸς τοῦ φωτὸς ἐν πάσῃ ἀγαθωσύνῃ καὶ δικαιοσύνῃ καὶ ἀληθείᾳ,

10 δοκιμάζοντες τί ἐστιν εὐάρεστον τῷ κυρίῳ ·

11 καὶ μὴ συγκοινωνεῖτε τοῖς ἔργοις τοῖς ἀκάρποις τοῦ σκότους, μᾶλλον δὲ καὶ ἐλέγχετε,

12 τὰ γὰρ κρυφῇ γινόμενα ὑπ’ αὐτῶν αἰσχρόν ἐστιν καὶ λέγειν ·

13 τὰ δὲ πάντα ἐλεγχόμενα ὑπὸ τοῦ φωτὸς φανεροῦται,

14 πᾶν γὰρ τὸ φανερούμενον φῶς ἐστιν. διὸ λέγει · Ἔγειρε, ὁ καθεύδων, καὶ ἀνάστα ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ ἐπιφαύσει σοι ὁ Χριστός.

15 Βλέπετε οὖν ἀκριβῶς πῶς ⸃ περιπατεῖτε, μὴ ὡς ἄσοφοι ἀλλ’ ὡς σοφοί,

16 ἐξαγοραζόμενοι τὸν καιρόν, ὅτι αἱ ἡμέραι πονηραί εἰσιν.

17 διὰ τοῦτο μὴ γίνεσθε ἄφρονες, ἀλλὰ συνίετε τί τὸ θέλημα τοῦ κυρίου ·

18 καὶ μὴ μεθύσκεσθε οἴνῳ, ἐν ᾧ ἐστιν ἀσωτία, ἀλλὰ πληροῦσθε ἐν πνεύματι,

19 λαλοῦντες ἑαυτοῖς ψαλμοῖς καὶ ὕμνοις καὶ ᾠδαῖς πνευματικαῖς, ᾄδοντες καὶ ψάλλοντες τῇ καρδίᾳ ὑμῶν τῷ κυρίῳ,

20 εὐχαριστοῦντες πάντοτε ὑπὲρ πάντων ἐν ὀνόματι τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τῷ θεῷ καὶ πατρί,

21 ὑποτασσόμενοι ἀλλήλοις ἐν φόβῳ Χριστοῦ.

22 Αἱ γυναῖκες τοῖς ἰδίοις ἀνδράσιν ὡς τῷ κυρίῳ,

23 ὅτι ἀνήρ ἐστιν κεφαλὴ τῆς γυναικὸς ὡς καὶ ὁ Χριστὸς κεφαλὴ τῆς ἐκκλησίας, αὐτὸς σωτὴρ τοῦ σώματος.

24 ἀλλὰ ὡς ἡ ἐκκλησία ὑποτάσσεται τῷ Χριστῷ, οὕτως καὶ αἱ γυναῖκες τοῖς ἀνδράσιν ἐν παντί.

25 Οἱ ἄνδρες, ἀγαπᾶτε τὰς γυναῖκας, καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς ἠγάπησεν τὴν ἐκκλησίαν καὶ ἑαυτὸν παρέδωκεν ὑπὲρ αὐτῆς,

26 ἵνα αὐτὴν ἁγιάσῃ καθαρίσας τῷ λουτρῷ τοῦ ὕδατος ἐν ῥήματι,

27 ἵνα παραστήσῃ αὐτὸς ἑαυτῷ ἔνδοξον τὴν ἐκκλησίαν, μὴ ἔχουσαν σπίλον ἢ ῥυτίδα ἤ τι τῶν τοιούτων, ἀλλ’ ἵνα ᾖ ἁγία καὶ ἄμωμος.

28 οὕτως ὀφείλουσιν καὶ οἱ ἄνδρες ἀγαπᾶν τὰς ἑαυτῶν γυναῖκας ὡς τὰ ἑαυτῶν σώματα · ὁ ἀγαπῶν τὴν ἑαυτοῦ γυναῖκα ἑαυτὸν ἀγαπᾷ,

29 οὐδεὶς γάρ ποτε τὴν ἑαυτοῦ σάρκα ἐμίσησεν, ἀλλὰ ἐκτρέφει καὶ θάλπει αὐτήν, καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς τὴν ἐκκλησίαν,

30 ὅτι μέλη ἐσμὲν τοῦ σώματος αὐτοῦ.

31 ἀντὶ τούτου καταλείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα καὶ προσκολληθήσεται τῇ γυναικὶ ⸃ αὐτοῦ, καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν.

32 τὸ μυστήριον τοῦτο μέγα ἐστίν, ἐγὼ δὲ λέγω εἰς Χριστὸν καὶ εἰς τὴν ἐκκλησίαν.

33 πλὴν καὶ ὑμεῖς οἱ καθ’ ἕνα ἕκαστος τὴν ἑαυτοῦ γυναῖκα οὕτως ἀγαπάτω ὡς ἑαυτόν, ἡ δὲ γυνὴ ἵνα φοβῆται τὸν ἄνδρα.( Ef 5 )

 

¹Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és ²éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek. ³Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik. ⁴Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás. ⁵Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában. ⁶Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait. ⁷Tehát ne vállaljatok velük közösséget. ⁸Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai. ⁹A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség. ¹⁰Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében. ¹¹Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket. ¹²Amit ugyanis titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen. ¹³Mindarra, amit elítéltek, fény derül, ¹⁴s ami így világossá válik, fényforrás lesz. Ezért mondják: Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog. ¹⁵Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen. ¹⁶Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak. ¹⁷Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát. ¹⁸Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el Lélekkel. ¹⁹Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak. ²⁰Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.

Hivatásbeli kötelességek.

²¹Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből. ²²Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, ²³mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. ²⁴Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. ²⁵Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, ²⁶hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. ²⁷Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. ²⁸Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. ²⁹A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. ³⁰Mert tagjai vagyunk testének. ³¹„Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” ³²Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. ³³Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket. 

 

Amit természetesen szimbolikusan kell érteni, mindent a gnosztikusoknál.

 

Ki az én testvérem? Ki az én felebarátom? - kérdezi Jézus.

 

Aki egy testben él velem..., Isten misztikus testében, a közös istenismeret világában. 

Te vagy Krisztus kifolyt vérének felfogó edénye..., írja Sziénai Szent Katalin.

Egy gnosztikusnál ezt "szó szerint" kell érteni.

 

 

"Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket." ( Róm 4,17 )

 

"És ezért, Szeretett és drága fiacskám Krisztus Jézusban, illő, hogy a mi lelkünk mindig egye és ízlelje a testvéreink lelkét. És soha nem szabad más eledelben örvendeznünk: mindig nagy serénységgel kell segítenünk a testvéreinket, örömmel viselvén el a tőlük kapott szenvedéseket és szorongatásokat az ő szeretetük által, hiszen ez volt édes Üdvözítőnk eledele is. Bizony mondom neked, édes Üdvözítőnk engem is ezzel az eledellel etet. Egyebet nem mondok. Maradj meg Isten szent és édes szeretetében. Édes Jézus! Jézusom, Szerelmem!" ( Sziénai Szent Katalin, SANO DI MACÓNAK, AMIKOR KATALIN ELŐSZÖR VOLT PÍZÁBAN, 340 )

 

Paul Ramsey, Basic Christian Ethics, The meaning of Christian Love, 114

 

"Nagy utat tegyen meg mások lelkében..." - , ahogy Charles Dickens is írta a Karácsonyi énekben.

Az "x" és "y" problémájára még visszatérünk...

Gnosztikus irodalom II. / Nag Hammadi / Fülöp evangéliuma II. / Γνῶσις III. / Deutero-Pál VI ( 3 ) "οὐκέτι λέγω ὑμᾶς ⸃ δούλους," ~ Az üdvösség művének szolgálatában. » a "béres" / társörökösök, tagjai az egy testnek, és részesei az ígéretnek,

 "Gentiles"

"οὐκέτι λέγω ὑμᾶς ⸃ δούλους, ὅτι ὁ δοῦλος οὐκ οἶδεν τί ποιεῖ αὐτοῦ ὁ κύριος · ὑμᾶς δὲ εἴρηκα φίλους, ὅτι πάντα ἃ ἤκουσα παρὰ τοῦ πατρός μου ἐγνώρισα ὑμῖν."

^"Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek." ( Jn 15,15 )

 

 

Nem tartozol többé béresek ( ψῦχικόι ) közé, az örökösök egyike, a "fiú" vagy ( πνεῡματιϰόι ). 

A  kereszténység történetébe zsidónak lenni volt már előnyös, de hátrányos dolog is..., a nem zsidókra az angolban külön szó is van: "gentiles".

 "Gentiles"..., "nemzsidók"..., "nem olyan mint én", nem olyan mint mi".

De számít-e ez?

 Mint korábban beszéltük róla, nem a mi egymáshoz való viszonylataink számítanak..., a egységhez, sőt az Egyhez való viszonyunk.

 

Pál apostol:

"Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban." 

"Krisztus Jézusban ugyanis nem az számít, hogy valaki körülmetélt vagy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretetben teljesedik ki."

"Testvérek, ha valakit botláson értek, ti akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél! Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény."

"Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják."

 

Péter beszéde:

"Péter így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is." ( ApCsel 10,34-35 )

 

 

 De semmi sincsen ok és cél nélkül. A látszólagos "rossz" sem...

A szeretetnyelv eltérése lehetőség, - nyelvet tanulni.

Így Hobbes "bellum omnium contra omnes" is lehet áldás, látni "ostrom alatt áll" valaki..., de legalábbis így hiszi. 

Segítségre szorul..., segíts rajta.

Therapeuták..., esszénusok már a kereszténység kialakulása és elterjedése előtt így cselekedtek. Kötelességük volt..., sőt - esküt tettek rá.

Volt miből.

Nem vagyunk béresek aki fizetséget várnak..., gazdák vagyunk..., gazdagok.

 

Sziénai Szent Katalin ezt jóval később így írja le:

"Ám a szolga hit nélkül nem képes igazságban szolgálni, hiszen aki szolgál, de nem hisz, az csak béres; csak a saját hasznáért szolgál ugyanis és csak a szolga félelem miatt szolga. S mert ezt a szolgálatot nem tökéletesíti a hit világossága, ezért ő sem nem erős, sem nem kitartó, hanem vitorlát bont minden szélre. 

Innen van az, hogy a vigasztalás szele a szív könnyelműségére viszi, a szorongatás szele
türelmetlenségre, az ördög csatáinak és zaklatásainak szelében pedig leül kedvetlenül szíve szomorúságával, úgy gondolván, hogy elvesztette Istent, mert elvesztette, látja, a vigasztalást és elméje nemes gondolatait. Mindez azért van, mert jobban szereti az ajándékot, mint az ajándékozót, s mert inkább a maga hasznára, mint Isten legfőbb és örök jóságára tekintve szolgál.  Hiszen amilyen tökéletlen a szeretet, olyan tökéletlen a hit világossága. ( Szénai Szent Katalin, SANO DI MACÓNAK
ES MÁS LELKI FIAINAK, 153 )

 

Paul Ramsey, Basic Christian Ethics, The meaning of Christian Love, 114

 

A gnosztikusok pedig így:

"Egy héber férfi létrehoz egy hébert, és őt úgy hívják: prozelita. Prozelita azonban nem hoz létre prozelitát. Vannak, ahogy [vannak?] - és tesznek [másokat is olyanná?]... Elég nekik, hogy léteznek. 

A rabszolga csak arra törekszik, hogy szabad legyen, de nem törekszik ura vagyonára. A fú azonban nemcsak fiú, hanem igényt tart atyja örökségére is. 

Akik a halott dolgokat öröklik, maguk is halottak. Akik az élőt öröklik, élnek, és öröklik az élőt is és a holtat is. A halottak egyáltalán nem örökölnek. Hiszen hogyan örökölhetne, aki halott!? Ha a halott örökli az élőt, nem fog meghalni, hanem a halott nagyon is élni fog. Aki pogány, nem hal meg, hiszen nem is élt soha, hogy meghalhasson. Aki hitt az igazságban, az élt, és fennáll a veszélye annak, hogy meghal. Él ugyanis azóta a nap óta, hogy Krisztus eljött. Megalkotják a világot, feldíszítik a városokat, kiviszik a halottat. 

Amikor Zsidók voltunk, árvák voltunk, mert csak anyánk volt. Amikor keresztények lettünk, lett atyánk is az anyán kívül." ( Fülöp evangéliuma, 99-100, 85 )

 

Mintha Jézust hallottuk volna beszélni a János evangéliumból. Átadtam nektek az Istenismeretet ( γνῶσις ), ahogy Ozeás próféta is értette.

 S akik nem csak átvették, de gyökeret is eresztett bennük, már nem idegenek többé.

Azokkal egy test és vér vagyunk, s nincs többé különbségtétel. 

Nem csak Gondolatban ( Ennoia ) élünk többé, de Ősatyánkkal is. 

Hazatértünk.

 

"(...) és igaz alapokat rak le, kivetkőzvén a béres önszeretetéből és eljutván az egyszerű szívre és a szabad érzületre, (...)" ( Szénai Szent Katalin, SANO DI MACÓNAK ÉS MÁS LELKI FIAINAK, 154 )

Egyszerű szív és szabad érzület.

Mint az irgalmas szamaritánus, akinek volt szeme és szíve, hogy meglásson és cselekedjen...., "superior value" és a "neighbor" érdekében és nevében.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/benit-soi-le-main-qui-dons.html

1 Τούτου χάριν ἐγὼ Παῦλος ὁ δέσμιος τοῦ Χριστοῦ Ἰησοῦ ὑπὲρ ὑμῶν τῶν ἐθνῶν —

2 εἴ γε ἠκούσατε τὴν οἰκονομίαν τῆς χάριτος τοῦ θεοῦ τῆς δοθείσης μοι εἰς ὑμᾶς ·

3 κατὰ ἀποκάλυψιν ἐγνωρίσθη μοι τὸ μυστήριον, καθὼς προέγραψα ἐν ὀλίγῳ,

4 πρὸς ὃ δύνασθε ἀναγινώσκοντες νοῆσαι τὴν σύνεσίν μου ἐν τῷ μυστηρίῳ τοῦ Χριστοῦ,

5 ὃ ἑτέραις γενεαῖς οὐκ ἐγνωρίσθη τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων ὡς νῦν ἀπεκαλύφθη τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις αὐτοῦ καὶ προφήταις ἐν πνεύματι,

6 εἶναι τὰ ἔθνη συγκληρονόμα καὶ σύσσωμα καὶ συμμέτοχα τῆς ἐπαγγελίας ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ⸃ διὰ τοῦ εὐαγγελίου,

7 οὗ ἐγενήθην διάκονος κατὰ τὴν δωρεὰν τῆς χάριτος τοῦ θεοῦ τῆς δοθείσης ⸃ μοι κατὰ τὴν ἐνέργειαν τῆς δυνάμεως αὐτοῦ —

8 ἐμοὶ τῷ ἐλαχιστοτέρῳ πάντων ἁγίων ἐδόθη ἡ χάρις αὕτη — τοῖς ἔθνεσιν εὐαγγελίσασθαι τὸ ἀνεξιχνίαστον πλοῦτος ⸃ τοῦ Χριστοῦ,

9 καὶ φωτίσαι πάντας τίς ἡ οἰκονομία τοῦ μυστηρίου τοῦ ἀποκεκρυμμένου ἀπὸ τῶν αἰώνων ἐν τῷ θεῷ τῷ τὰ πάντα κτίσαντι,

10 ἵνα γνωρισθῇ νῦν ταῖς ἀρχαῖς καὶ ταῖς ἐξουσίαις ἐν τοῖς ἐπουρανίοις διὰ τῆς ἐκκλησίας ἡ πολυποίκιλος σοφία τοῦ θεοῦ,

11 κατὰ πρόθεσιν τῶν αἰώνων ἣν ἐποίησεν ἐν τῷ Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ κυρίῳ ἡμῶν,   

12 ἐν ᾧ ἔχομεν τὴν παρρησίαν καὶ προσαγωγὴν ἐν πεποιθήσει διὰ τῆς πίστεως αὐτοῦ.

13 διὸ αἰτοῦμαι μὴ ἐγκακεῖν ἐν ταῖς θλίψεσίν μου ὑπὲρ ὑμῶν, ἥτις ἐστὶν δόξα ὑμῶν.

14 Τούτου χάριν κάμπτω τὰ γόνατά μου πρὸς τὸν πατέρα,

15 ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομάζεται,

16 ἵνα δῷ ὑμῖν κατὰ τὸ πλοῦτος ⸃ τῆς δόξης αὐτοῦ δυνάμει κραταιωθῆναι διὰ τοῦ πνεύματος αὐτοῦ εἰς τὸν ἔσω ἄνθρωπον,

17 κατοικῆσαι τὸν Χριστὸν διὰ τῆς πίστεως ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν ἐν ἀγάπῃ · ἐρριζωμένοι καὶ τεθεμελιωμένοι,

18 ἵνα ἐξισχύσητε καταλαβέσθαι σὺν πᾶσιν τοῖς ἁγίοις τί τὸ πλάτος καὶ μῆκος καὶ ὕψος καὶ βάθος,

19 γνῶναί τε τὴν ὑπερβάλλουσαν τῆς γνώσεως ἀγάπην τοῦ Χριστοῦ, ἵνα πληρωθῆτε εἰς πᾶν τὸ πλήρωμα τοῦ θεοῦ.

20 Τῷ δὲ δυναμένῳ ὑπὲρ πάντα ποιῆσαι ὑπερεκπερισσοῦ ὧν αἰτούμεθα ἢ νοοῦμεν κατὰ τὴν δύναμιν τὴν ἐνεργουμένην ἐν ἡμῖν,

21 αὐτῷ ἡ δόξα ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ καὶ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ εἰς πάσας τὰς γενεὰς τοῦ αἰῶνος τῶν αἰώνων · ἀμήν. ( Ef 3 )

 

¹Ezért vagyok én, Pál értetek, pogányokért Jézus Krisztus foglya. ²Bizonyára hallottatok Isten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem. ³Kinyilatkoztatásból ismertem meg a titkot, mint föntebb röviden megírtam. ⁴Ha elolvassátok, megérthetitek, hogy betekintettem Krisztus titkába, ⁵amelyről korábban nem tudtak az emberek úgy, ahogy most a Lélek a szent apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta. ⁶Eszerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és részesei az ígéretnek, az evangélium révén. ⁷Ennek lettem szolgája Isten kegyelmi adományából, amelyet hathatós erejével juttatott nekem. ⁸Nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott osztályrészül a kegyelem, hogy Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdessem a pogányoknak, ⁹és felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség teremtőjében, ¹⁰hogy most az Egyház által az Isten szerfölött sokrétű bölcsessége nyilvánvalóvá legyen a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt. ¹¹Ez volt az ő örök szándéka, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban megvalósított, ¹²a benne való hit által van bizalmunk és biztonságos utunk Istenhez. ¹³Ezért kérlek titeket, ne veszítsétek el értetek viselt szenvedéseim miatt bátorságotokat: ezek dicsőségetekre szolgálnak. ¹⁴Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt; ¹⁵tőle származik minden közösség az égben és a földön. ¹⁶Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, ¹⁷hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. ¹⁸Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, ¹⁹megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével. ²⁰Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, ²¹legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Ámen.  

 

Aki gazda lesz, mert örökös, ő testvérünk. 

Mert ismeri a törvényt:

"BENIT SOI LE MAIN, QUI DONS!