Δαίμον I. Hölderlin 5. / Épp olyan! ~ "Azért mi azok leszünk, akikké lennünk kell." / "Mélyen a hegyekben megkongatják a templom nagyharangját."

 Ἰατρέ, θεράπευσον σεαυτόν ·

 "Azért mi azok leszünk, akikké lennünk kell, s így a te balszerencséd éppoly kevéssé érdekes, mint az enyém."

 

 

 1. Orvos, gyógyítsd meg magad!

"Így szólt hát hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!”" ( Lk 4,23 )

( καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς · Πάντως ἐρεῖτέ μοι τὴν παραβολὴν ταύτην · Ἰατρέ, θεράπευσον σεαυτόν · ὅσα ἠκούσαμεν γενόμενα εἰς τὴν Καφαρναοὺμ ⸃ ποίησον καὶ ὧδε ἐν τῇ πατρίδι σου. )

"Kedves testvérem ! Nem csodálkoztam rajta, hogy oly sokáig nem írtál. Hisz tudom, hogy' van ez; szívesen mondanánk barátunknak olyasmit, amit nem kell egy hét múlva visszavonnunk, s mégis: örökös ár-apály hány-vet bennünket, s ami az egyik órában igaz, azt a következő órában már nem mondhatjuk el becsülettel magunkról, s amíg levelünk megérkezik, elpanaszolt fájdalmunk örömre, vagy közölt örömünk fájdalomra változik, s így van ez többé-kevésbé lelkünk és szellemünk legtöbb megnyilatkozásával. Azok a percek, amikor múlhatatlanra lelünk magunkban, oly hamar semmivé foszlanak, a múlhatatlan maga is árnyékká válik, és csak a maga idejében tér vissza elevenen belénk, mint a tavasz és az ősz. Én legalábbis ezért nem írok szívesen." ( Hölderlin levele Neufferhez, 1796 )

 

2. Mit akarsz mit tegyek veled? 

"Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.  ( Mk 10,46-52 )

( Καὶ ἔρχονται εἰς Ἰεριχώ. καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ ἀπὸ Ἰεριχὼ καὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ καὶ ὄχλου ἱκανοῦ ὁ υἱὸς Τιμαίου Βαρτιμαῖος τυφλὸς προσαίτης ἐκάθητο παρὰ τὴν ὁδόν. καὶ ἀκούσας ὅτι Ἰησοῦς ὁ Ναζαρηνός ἐστιν ἤρξατο κράζειν καὶ λέγειν · Υἱὲ Δαυὶδ Ἰησοῦ, ἐλέησόν με. καὶ ἐπετίμων αὐτῷ πολλοὶ ἵνα σιωπήσῃ · ὁ δὲ πολλῷ μᾶλλον ἔκραζεν · Υἱὲ Δαυίδ, ἐλέησόν με. καὶ στὰς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν · Φωνήσατε αὐτόν. καὶ φωνοῦσι τὸν τυφλὸν λέγοντες αὐτῷ · Θάρσει, ἔγειρε, φωνεῖ σε. ὁ δὲ ἀποβαλὼν τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ ἀναπηδήσας ἦλθεν πρὸς τὸν Ἰησοῦν. καὶ ἀποκριθεὶς αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν ⸃· Τί σοι θέλεις ποιήσω; ὁ δὲ τυφλὸς εἶπεν αὐτῷ · Ραββουνι, ἵνα ἀναβλέψω. καὶ ὁ ⸃ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ · Ὕπαγε, ἡ πίστις σου σέσωκέν σε. καὶ εὐθὺς ἀνέβλεψεν, καὶ ἠκολούθει αὐτῷ ἐν τῇ ὁδῷ. )

"Tanácsot kérsz szíved dolgában, kedves barátom ! Szinte előre látnod kellett, hogy erre én nem vagyok alkalmas. Ha elég bölcs lennék ahhoz, hogy ügyet se vessek a Természet hatalmas hangjára, nyilán küldhetnék valami jószándékú, koravén prédikációt, ha meg elég balga lennék hozzá, hogy pártoljam a szív meggondolatlanságát, ez talán még jobban tetszenék neked. De én, sajnos vagy hálaisten, egyik sem vagyok." ( Hölderlin levele Neufferhez, 1796 )

 

2. "Just like this!"

"Mélyen a hegyekben megkongatják a templom nagyharangját. Hallod, ahogy visszhangzik a hajnali levegőben, és minden gondolat eltűnik a tudatodból. Semmi sincs, ami te lennél - és semmi sincs, ami nem te lennél. Csak a harang szól, betöltve a világmindenséget. Jön a tavasz. Látod a virágok duzzadó bimbóját, a röpködő pillangókat. Hallgatod a madarak dalát, és beszívod a meleg levegőt. A tudatod csak a tavasz. Semmi az egész. Elmész megnézni a Niagarát és hajóra szállsz, hogy a vízesés belsejébe juss. A víz lezúdul előtted, körülötted és benned - s hirtelen elkiáltod magad: ÁÁÁÁÁÁ! Mindezen tapasztalások során a külső és a belső eggyé vált. Ez a zen tudat. Az igazi természetben nincsenek ellentétek. Szó és beszéd fölösleges. Gondolkodás nélkül minden dolog pontosan olyan, amilyen. Az igazság éppen ilyen. Akkor miért használunk szavakat? Miért írtuk meg ezt a könyvet? A keleti orvoslás szerint, amilyen természetű a betegség, olyan természetű az orvosság is. A legtöbb ember nagyon ragaszkodik a szavakhoz. Így ezt a betegséget szavakkal gyógyítjuk.
A legtöbb embernek hamis képe van a világról. Nem úgy látják, ahogy van; nem fogják föl az igazságot. Mi a jó? Mi a rossz? Ki tesz jót, ki tesz rosszat? Minden erejükkel ragaszkodnak véleményükhöz. De mindenki más véleményen van. Milyen alapon jelented ki, hogy a te véleményed helyes és mindenki másé helytelen? Ez tévedés. Ha meg akarod érteni az igazságot, akkor ne ragaszkodj a helyzetedhez, a körülményeidhez és a véleményeidhez. Akkor a tudatod gondolkodás előtti tudattá válik. A „gondolkodás előtti" a tiszta tudat, amelyben nincs külső és nincs belső. Éppen ilyen. Az „éppen ilyen" az igazság. Egy kiváló tanító mondta: Ha túl akarsz jutni ezen a kapun, ne engedj a gondolatnak. Ez azt jelenti, hogyha gondolkodsz, nem érted meg a zent. Ha megőrzöd a gondolkodás előtti tudatot, megvalósítod a zen-tudatot. Egy másik zen mester így mondta: A Buddha minden tanítása csak gondolkodásod igazítása. Ha már elvágtál minden gondolatot, mire jók a Buddha szavai? A Szív Szútra azt mondja: ,,A forma üresség, az üresség forma." Ez azt jelenti, hogy „nincs üresség, nincs forma". Ennek az igazi jelentése pedig ez: ,,A forma forma, az üresség üresség." Ha gondolkodsz, nem érted meg ezeket a szavakat. Ha nem gondolkodsz, az éppen ilyen a buddha természet. Mi a buddha-természet? Mélyen a hegyekben megkongatják a templom nagyharangját. Az igazság éppen ilyen." ( Szung Szán, Hamut a Buddhára, Előszó )

"Nem mondhatok mást neked, csak amit egyszer már mondtam; ha úgy érzed, hogy a te számodra és csakis a te számodra született az a kedves teremtés, vagyis minden szeretnivaló közül a legközelebb áll lényedhez, akkor nevess az arcába a józan észnek, és kockáztasd meg a dolgot, a szent Természet nevében, amely előtt oly keveset számít az emberek személye, a polgári viszonyok nyűge, akár a mi illemszabályaink a gyermekek szemében. De ha csak elhagyatott szíved segít így magán, ha csupán életednek, sorsodnak érezhető szegénysége okozza, hogy oly sokra értékeled ezt a lényt, ha érzésed inkább csak a szükség szülötte, ha csak véletlen körülmények csikarták ki belőled, ha nem lelked legmélyének tiszta, mással nem vegyülő megnyilvánulása, akkor persze sajnálnálak, ha kockára tennéd magadat, szellemed jövendő virágait és gyümölcseit, örökifjú, nyugodt derűdet, azokat a családi örömöket, amelyek talán máshol várnak rád, s tán még sok egyebet is. 

Ez azonban ne tévesszen meg, kedves, öreg barátom ! Gondold meg, hogy ebben a dologban voltaképp senki sem mondhat semmit a másiknak, s így hát, alapjában véve, én sem mondtam semmit. 

 Olyan jól vagyok, amennyire csak lehet. Gondtalanul élek, s így élnek a boldog istenek is. 

Hogy Schiller nem fogadta el a Phaethón-t, abban igaza volt, és még jobban tette volna, ha egyáltalán nem gyötör ezzel az ostoba problémával; de hogy A Természetbez írt verset sem közölte, ebben, véleményem szerint, nem volt igaza. Egyébként meglehetősen mellékes, hogy egy versünkkel több vagy kevesebb jelenik meg Schiller Almanach-jában. Azért mi azok leszünk, akikké lennünk kell, s így a te balszerencséd éppoly kevéssé érdekes, mint az enyém.  

Élj boldogul, kedves barátom, s fogadd türelmesen, ha a nagy öröm nagy fájdalommal jár!" ( Hölderlin levele Neufferhez, 1796 )

 

"Élj boldogul, kedves barátom, s fogadd türelmesen, ha a nagy öröm nagy fájdalommal jár!"

 

Δαίμον I. Hölderlin 4. / a nagy kísértés ~ a világ nem Árkádia. / "letépem lantom minden húrját, és az Idő omladékába temetem..."

 A világ nem Árkádia.

 "Akkor én is, akárcsak Te, letépem lantom minden húrját, és az Idő omladékába temetem..."  ( Hölderlin levele Neufferhez, 1793 )

 

 

 Ez a nagy kísértés..., feladni, kiszállni a "játékból". Mert minek küzdeni, ha úgysem győzhetünk...

Jónás esete jusson eszünkbe..., ha nincs Jónás, akkor azok "páran" sem tértek volna meg..., s egy egész város pusztult volna el.

Hogy Babits megfogalmazásában ezzel némiképp hiteltelenné tette magát Isten is és Jónást is lejáratta, sebaj.

"Mert látá az Úr, hogy ott egyik-másik
szívben még Jónás szava kicsirázik
mint a jó mag ha termőföldre hullott,
s pislog mint a tűz mely titkon kigyulladt.
S gondolta: „Van időm, én várhatok.
Előttem szolgáim, a századok,
fujják szikrámat, míg láng lesz belőle;
bár Jónás ezt már nem látja, a dőre.
Jónás majd elmegy, de helyette jő más”,
így gondolá az Úr, csak ezt nem tudta Jónás,
s azért felette megharaguvék,
és monda: „Mikor ide kijövék,
s azóta napról-napra s egyre többen
jöttek a városból kérdezni tőlem,
kicsit gúnyolva, kicsit félve-bánva,
hány nap van hátra még? S én számról-számra
közlém pontossan. S most szégyenben hagytál!
Hazudtam én, és hazudott a naptár.
És hazudott az Isten! Ezt akartad?
Bünbánók jószándékát megzavartad.
Hiszen tudhattam! Kellett volna tudni!
Azért vágytam hajón Tarsisba futni...
Mert te vagy aki fordít rosszat jóra,
minden gonosznak elváltoztatója.
De már az én lelkem vedd vissza tőlem,
mert jobb nekem meghalnom, hogysem élnem.” ( Babits Mihály, Jónás könyve, IV )

"2. Ilyen volt az, amely Ninive városára vonatkozott mikor Isten elküldte Jónás prófétát, hogy prédikáljon és fenyegesse meg az Ő nevében annak lakosait: «Adhuc quadraginta dies et Ninive subvertetur». «Még negyven nap vagyon és Ninive elsüllyed, » (Jón. 3, 4.) Ez a jövendölés nem teljesedett be, mert megszűnt az ok, amely miatt Isten haragudott, amennyiben a niniveiek bűnbánatot tartottak. Ha ezt nem tették volna, akkor természetesen Isten beváltotta volna fenyegetését." ( Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, II, XX, 2, 208 )

 Az ok végső soron Jónás volt...

A fiatal Hölderlin így panaszkodik..., s mondhatnánk joggal:

"Jóformán ez az egyetlen vigaszom, ha vigaszra van szükségem, hogy szívem tartós kapcsolatban él egy lénnyel, hogy ismerek egy lelket, akiben bízhatom. Igazán elhiheted, hogy rászorulok erre a vigaszra, mert Te is tudod, akárcsak én, hogy a legtöbb ember nagyon jóindulatú önmagához, másokkal viszont, ha tehet, nagyrészt körülbelül úgy bánik, mint a fazekaival és székeivel, vigyáz rá hogy össze ne törje őket, amíg használhatók, vagy amíg nem mentek ki a divatból; s hogy én nem hagyom magam összetörni, az természetes ; az is természetes, hogy használni is csak addig hagyom, mig én magam jobbra nem tudom használni magamat ; de ez mégiscsak nagyon kevés." ( Hölderlin levele Neufferhez, 1794 )

Az emberek nem szeretik egymást..., szoktam én is mondani, vagy idézhetnénk Alexandriai Kelement - "az emberek képmutatóak".

Hölderlin itt még magát sajnálja, de az igazi probléma nem ez, hanem, hogy hogyan segíthetsz..., okozhatsz örömet olyan embereknek akik örök szellemi homályban élik életüket?

Akik kapcsolataikat ezekre a szabályokra építik fel? 

S hogy létezhetnek-e olyan emberek, akikkel kapcsolatban teljes őszinteséggel elmondhatjuk: szívem tartós kapcsolatban él egy lénnyel, hogy ismerek egy lelket, akiben bízhatom; - hát ez kétséges.

 

White Chair with Flower Pots Painting by Sam Sidders

Ha "eljő az ideje" mindketten "repülnek"..., az elfonnyadt virágok legelőbb...

"Mostani külső hivatásom gyakran igen nehezemre esik. Neked elmondhatom. Eddig előtted is hallgattam róla, mert épp neked túlságosan is sok okot adtam arra, hogy azt gyanítsd : engem minden elkedvetlenít, amit nem von be ezüst és arany, s örökösen
azon siránkozom, hogy a világ nem Árkádia. Ebből a gyerekes gyávaságból azonban már meglehetősen kinőttem. De ember vagyok. Megkívánhatom hát, hogy lelkiismeretes, néha nagyon is megfeszített fáradozásaimnak sikere legyen. Fáj tehát, hogy ez az eredmény szinte teljesen hiányzik, mivel tanítványom igen közepes képességű, s nagyon hibásan bántak vele kora ifjúságában, meg egyéb okokból is, amikkel nem terhellek. Hogy ez fáj nekem, az önmagában véve még nem lenne nagyon jelentős, de hogy elkerülhetetlenül zavar más foglalkozásaimban, ezt már nem látom olyan jelentéktelennek. Nyilván neked is igen kellemetlen lenne ha napod fele olyan oktatással telnék el, amelyből nincs más nyereséged, csak némi türelem, s a napod másik felét igen gyakran jóformán haszontalanná tenné számodra az a tapasztalat, hogy közben a másik fél sem nyer semmit. Egyébként megpróbálom tartani magamat, amennyire lehet, s ha ablakomba süt a nap, többnyire vidáman kelek föl, s ahogy tudom, felhasználom azt a néhány reggeli órát, azokat az órákat, amikor nyugtom van." ( Hölderlin levele Neufferhez, 1794 )

 

Mily jó lenne kis dalt dúdolgatni, hogy megszületett..., de senki sem mondta, hogy könnyű lesz, az igazságot hirdetni jöttünk, nem szabad szégyellenünk. 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/de-mindig-lehetsz-legjobb-szilva.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/vegezetul-is-az-pusztitja-el-az-embert.html 

 Az "Élet" már csak ilyen...

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/azert-vagyunk-itt-hogy-tanitsuk-az.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/04/o-crux-benedicta-winnerek-utja-ii_23.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/a-rossz-lovesnek-is-megvan-az-ertelme.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/vii13-ilyeneket-csinalsz-es-en.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/istengyermekek-ib-tortet-kincses-var.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/to-baer-witness-to-truth-iv1-33-apa.html 

 

"2. Mózes első könyvében Isten, miután bevezette Ábrahámot Kánaán földére, így szólt hozzá: «Én vagyok az Úr.., hogy neked adjam e földet és bírjad azt». (15, 7.) Ezt többször is megígérte neki. Ábrahám azonban közben meg is öregedett, s az a föld még mindig nem volt az övé; s így midőn az Úr újra megismételte ígéretét, ekképpen szólt hozzá: «Uram, Isten, honnan tudhatom meg, hogy bírni fogom azt? » (1. Móz. 15, 8.)" ( Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, II, XIX, 2, 197 )

"Az Úristen ugyanis mindig a maga nyelvén beszél..." ( Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, II, XIX, 12, 205 )

Δαίμον I. Hölderlin 3. ~ "Az elviselhetetlennek tűnő konfliktus azt bizonyítja, hogy Ön helyesen él."

"Ön helyesen él." II.

 "De lehetetlenség, hogy képtelen, céltalan törvényeket hagyjak magamra erőszakolni, s olyan helyen éljek, ahol veszendőbe mennek legjobb erőim."

 

 

 A sors kényszerít és a daimón kötelez..., ám nem ebben van az igazi boldogság ( ~ Szent Ferenc ).

"...Egy hét múlva talán már írhatok valami biztosat szabályzatunkról. Bántana, ha e szabályok olyanok lennének, hogy - ha csak le nem mond becsületéről - egyetlen értelmes ember sem egyezhetne beléjük, és ha nem tehetnénk ellenük semmit, mert ebben az esetben - szilárd elbatározásom, hogy változtatok helyzetemen, még ha arcom verejtékével kellene is megkeresnem a kenyeremet. Isten a tudója, mennyire kedvesek nekem az enyéimek, s mennyire kívánnék tetszésük szerint élni, de lehetetlenség, hogy képtelen, céltalan törvényeket hagyjak magamra erőszakolni, s olyan helyen éljek, ahol veszendőbe mennek legjobb erőim." ( Hölderlin nővéréhez, 1792 ) 

Mielőtt válaszolnánk a kérdésre ( Miben áll a valódi boldogság ~  Εὐδαιμονὶα? ), s felelevenítenénk Assisi Szent Ferenc válaszát ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/hatodik-szabaly-ne-hisztizz.html ), egy másik kérdés:

Boldog volt e az "őrült" Hölderlin, amikor ontotta magából a verseket, amelyeket talicskán toltak utána és már végképp senki sem olvasta őket? 

A megoldást valahol a transzcendenciában kell keresni:

"Az elviselhetetlennek tűnő konfliktus azt bizonyítja, hogy Ön helyesen él. A belső ellentmondás nélküli élet ugyanis vagy csupán fél élet, vagy túlvilági élet, de az csak angyaloknak jár. Isten azonban jobban szereti az embereket, mint az angyalokat." ( C. G. Jung )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/az-elviselhetetlennek-tuno-konfliktus.html

Abban, ha már nem tudja az egyik kéz, mit tesz a másik..., az úgynevezett "gyökérparadoxon" a titok nyitja. 

"Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” ( Mt 6,3-4 ) 

( σοῦ δὲ ποιοῦντος ἐλεημοσύνην μὴ γνώτω ἡ ἀριστερά σου τί ποιεῖ ἡ δεξιά σου,  ὅπως ᾖ σου ἡ ἐλεημοσύνη ἐν τῷ κρυπτῷ · καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυπτῷ ἀποδώσει σοι.)

Kétszer is szerepel a elrejtve szó a szövegben: "κρυπτῷ κρυπτῷ". Minek kell elrejtve lenni és mi elől? 

Vissza kell kanyarodnunk most Keresztes Szent Jánoshoz. ( S talán Ratkó Józsefhez is kapunk némi útmutatást... )

 

"Mondom neked, hogy ha megtartom türelmemet és nem indulok fel – ez az igazi öröm és igazi erény és a lélek üdvössége." ( Roberto Rossellini, Ferenc, Isten lantosa ( 1950 ))

 Ez bevallom nekem is problémát okoz..., de már értem miért okoz és már azt is, miért nem.

 "vagy ha ittasan a szókratészi serlegtől, Szókratész baráti társaságában, a lakomán, a lelkes ifjakat hallgatom, (...), s végül a mester, maga az isteni Szókratész tanítja mennyei bölcsességével mindnyájukat arra, hogy mi a szerelem - ilyenkor, szívem barátja, persze, nem vagyok annyira csüggedt, és néha úgy vélem, abból az édes lángból, amely ilyen pillanataimban melegít és fényt szór rám, mégiscsak átmenthetek  egy-egy szikrát művecskémbe, amelyben élek s mozgok: Hüperión-omba, s néha-néha még egyebet is napvilágra hozhatok az emberek örömére." ( Hölderlin levele Neufferhez, 1793 ) 

Ez két eltérő cél..., az első megvalósítható..., melegíteni fog, a másik kivitelezhetetlen, tehát el fog kedvetleníteni.

Δαίμον I. Hölderlin 2. ~ amit nem irthatok ki magamból önmagam veszélyeztetése nélkül / Veritas liberabit vos!

 "Újra hiszek az emberi boldogságban."

 "Mert van, hogy szembe kell szegülni, - hűségből."

 

 

"Újra hiszek az emberi boldogságban. A virágok leírhatatlan örömöt okoztak. Visszaküldöm gyűrűdet és leveleidet.

(...)

s én derűsen kívánok boldogságot neked, ha méltó férfit választasz, és akkor Te is belátod majd, hogy sohasem lehettél volna boldog a Te mogorva, rosszkedvű, beteges barátoddal." ( Hölderlin levele, Luise Nasthoz, 1790 )

Látszólagos ellentmondás..., s hogy tudjuk a történet végét, Hölderlin boldogan szalad végzetébe, de miért mondja, magát "mogorva, rosszkedvű, beteges"-nek? 

Ha nem ezt az utat választaja sokkal hamarabb hal meg, lélekben..., a "megőrült" Hölderlin is több volt annál, ami így lett volna.

Anyjának így ír:

"... Alkalmilag meg kell Önnek mondanom, hogy immár egy esztendeje szilárdan elbatároztam: sohasem nősülök meg. Ezt egészen komolyan veheti. Különc jellemem, szeszélyeim, tervezgető hajlamom - és hogy megvalljam az igazat - becsvágyam
csupa olyan vonás, amit nem irthatok ki magamból önmagam veszélyeztetése nélkül nem engedik meg, hogy azt reméljem: boldog leszek a házasság nyugodt állapotában, egy békés parókián..." ( Hölderlin anyjához, 1791 ) 

 

"Újra hiszek az emberi boldogságban."

 

Valami hasonlóra ébredtem rá én is.

"Ratkó Józseftől olvastam: "Úgy éreztem, ha nem tudom valahogyan kifejezni magam, megbolondulok."

"Úgy éreztem, ha nem tudom valahogyan kifejezni magam, megbolondulok."

 
 Elkezdtem hát először naplót majd blogot írni...

 

"A fa buzgalma a gyümölcsbe száll át, amely viszont semmit sem nyújt cserébe." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 154-155 )

Mégis a legjobbat és legértékesebbet nyújtja neki. S ahogy Jézus is mondta, "az Igazság szabaddá tesz benneteket! ( Jn 8:32 )"

 

Veritas liberabit vos! (Jn 8,32)

Ha én blogot írok, az kinek az igazsága? Először is a szándék a lényeges...

Mint névrokonom, Szent Julius érezhette magát, aki Moesia Inferior Durostrum városában halt vértanúhalált 304-ben.

"Hétszer vonultam háborúban, semmilyen parancsot ne tagadtam meg, nem harcoltam hitványabbul másnál. Vezér soha sem látta , hogy hibáztam volna és csak te gondoltad rólam az imént, hogy aki hitványabb dolgokban hűségesnek bizonyultam, a jobb dogokban leszek hűtlen?" ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Julius mártír aktája, 203 )

Mert van, hogy szembe kell szegülni, - hűségből."

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/a-rossz-lovesnek-is-megvan-az-ertelme.html

 

Gondolom Ő is, ahogy jómagam, ahogy Ovidius írta..., "áttüzesedett" amikor daimónja mozdult meg lelkében..., ezt élvezte, s ezt éltette leginkább,; - az öreg Hölderlin hosszú élete is ezzel magyarázható..., a csontvázban már csak ez a tűz lobogott, de ez sokáig.

Δαίμον I. Hölderlin 1. / Kedvesem! Istenre és rám gondolsz kis szobádban? ~ hajlamos vagyok valamiféle viasz-lágyságra / hajlamom van a nyersességre is

 "Ez szomorú reggel volt!"

"Bárcsak mindig ilyen elégedett lehetnék, amilyen most vagyok. De tovább szeretlek."

 

 

"Ó, Kedvesem! 

Istenre és rám gondolsz kis szobádban? Maradj meg ilyennek, ha netán egyetlen vagy is száz közül..." ( Hölderlin Luis Nasthoz, 1788 )

 

"most pedig egészen biztos vagyok e hitemben. Csak azt ne képzeld, mintha szívemben szíved teljes lenyomatára lelhetnél; ó nem! Kedvesem! Ne csodálkozz azon se, hogy annyi bennem a csonkaság, annyi az ellentmondás. - Hadd mondjam el neked, hogy kisfiúkorom óta hajlamos vagyok valamiféle viasz-lágyságra - akkori szívemből ered ez, s még most is a legkedvesebb számomra - és ez okozza, hogy bizonyos hangulataimban mindenen sírva fakadok

(...)

 az én szívem oly gonosz - hajdanán jobb szívem volt - de attól megfosztottak és sokszor csodálkozom is: hogyan jutott eszedbe, hogy barátodnak nevezz. Itt egy lélek sem szeret - most a gyermekek közt keresek barátot - de ez persze nagyon kielégítetlenül hagy.

(...)

 

 Egyetlen vigaszom a fuvolám lenne még, de attól is elvették a kedvemet. Ha Efferenn és Bilfinger etc. együtt akar vigadozni valami házi zeneesten, inkább üresen hagynak egy helyet, semhogy Hölderlint hívják. Nehogy azt hidd: én magam keserítem meg minden örömömet, vagy hogy nem fogadom el az örömöt; a minap, merő bosszankodásból,  tanársegédünk felesége, Baas asszony után szaladtam a kertbe - eléggé terhére is lehettem - s ahogy arra mentek, most szólítottak meg először az intézőségi lányok; látnod kellett volna - úgy örültem, akár egy gyerek - hogy egyáltalán szólt hozzám valaki - pedig ez igazán nem volt fontos ok az örömre." ( Hölderlin levele Immauel Nasthoz, 1787 januárja, hajnali 4 óra ) 

 

Mondhatnánk..., Hölderlin túloz s ez csak a "démonok ideje" az éjszaka közepén, amikor a boldogság központok lekapcsolna az agyban..., - aligha, akár azt is gondolhatnánk..., fájdalomcsillapítás nélküli állapot: Ez a valóság. 

A viasz-lágyságúak lelke tökéletesen tükrözi környezetükét..., "s így aztán szomorú hajlamom van a nyersességre is" - mondja. Ez mennyiben az ő hibája, ha visszatükrözi a környezetét, valójában kit nem szeretnek a többiek, kit nem hívnak meg "vidám köreikbe"? Magukat nem kellene, itt mindenki képmutató..., csak Hölderlin nem.

Pedig tetszeni szeretne..., fuvolázna nekik..., de nem érdekli őket; - így magának sem fuvolázik. De nem is zongorázik..., pedig remek muzsikus.

Baas asszony bátor volt, s a lányok is, hogy nem szaladtak el..., ekkora szeretet elől "illett" volna.

 

"Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan." ( József Attila, Íme hát megleltem hazámat )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/ez-szomoru-reggel-volt.html 

 

"Bárcsak mindig ilyen elégedett lehetnék, amilyen most vagyok. De tovább szeretlek - bármilyen hangulatban legyek is - állapotom tehát nem a legrosszabb. Gondolj rám minél sűrűbben." ( Hölderlin Luise Nasthoz, 1788 )

 

"Bárcsak mindig ilyen elégedett lehetnék, amilyen most vagyok. De tovább szeretlek..."

 

"Valamikor minden szellemmegjelenés volt", írja Novalis..., most is az, de olyan erőké, melyeket a gnosztikusok "démonikusnak" hívnának.

Mi legyen ebben a világban azokkal, akik hajlamosak a "viasz-lágyságra", értsd jól..., minden lenyomatot hagy bennük..., s minden rést kitölteni igyekeznek, akár "önformájuk"  kárára is?

 

"Lásd, Luise! bevallom neked gyöngeségemet. Leküzdhetetlen búskomorságom - de ne nevess ki - nyilván, ha nem is egészen - kielégületlen becsvágy. Ha ez a vágy egyszer eléri, amit akar, csak akkor - de előbb nem - csakis akkor leszek egészen derűs, egészen vidám és egészséges." ( Hölderlin levele Luise Nasthoz, 1790 )

 

 Ez volt Hölderlin "daimonja"..., mint József Attiláé..., mint mindannyiunké, akiknek "saját szikrájuk van az Isteni tűzből: "Szeretném ha szeretnének!"; - de "daimónommal" együtt és nem képmutatóan, mint André Gide regényében.

 

"De a legtöbben azt hiszik, hogy csak az a jó, ami kényszerrel érhető el; csak eltorzultan tetszenek maguknak. Senki sem óhajt önmagához hasonlítani. Mindenki választ egy mintát és utánozza, sőt, még a mintáját sem ő választja; elfogadja készen, ahogy kapja.  (...) Az utánzás törvénye; én úgy hívom: a félelem törvénye. Mindenki fél, hogy magányossá válik; és aztán nem válik semmivé sem. Gyűlölöm et az erkölcsi tériszonyt; ez a legrosszabb gyávaság." ( André Gide: Meztelen, 79-80 )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/nem-tudom-mifele-homalyos-istenseget.html

"Egy titkos lépcsőn álruhában..." XII. ( A béke meghatározása ) ~ "Isten nem parancsol lehetetlent szolgáinak." / "Egy pohár hideg vízért is mennyei jutalom jár."

 "A béke meghatározása: a különbözők Összhangja."

 

 

 "2. Mind vessék el a teljesítmények felértékelését és az azokkal való kérkedést, az önteltséget", és az Írás parancsa szerint életformájukkal tagadják meg saját lelküket (Lk 14,26), csak egy gazdagságra tekintsenek, amelyet a Krisztus iránti szeretet díjaként tett letétbe Isten azoknak, akik szeretik Őt, erre hívva mindenkit, aki az önként vállalt küzdelmet állja, akinek az ilyen életúthoz útravalónak elég Krisztus keresztje. Annak kell a Megváltó nyomába lépnie, aki azt jó reménnyel és örömmel hordozza. Az Ő rendelkezéseit kell az életmód törvényének s útjának megtenni, amint maga az Apostol mondta: Legyetek utánzóim, amint én Krisztusé (1Kor 11,1), és ismét: Állhatatossággal fussuk meg az előttünk álló pályát, feltekintve a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett vállalta a keresztet, megvetve a gyalázatot, és Isten trónjának jobbján foglalt helyet (Zsid 12,1 kk).

3. Félő, nehogy nagyzoljanak a Lélektől kapott ajándékokkal, és mert valamit teljesítettek, az ne adjon ürügyet büszkélkedésre és hivalkodásra, még mielőtt a remélt dolgok teljességét elérnénk, kiengedjük a feszültséget, az önhittséggel haszontalanná téve magunknak a már elvégzett munkát is, és bizonyítva méltatlanságunkat a tökéletességre, amire a Lélek kegyelme vonzott minket. Soha nem hagyhat alább az erőfeszítés, nem zökkenhetünk ki a küzdelemből, hátra sem nézhetünk arra, amit már elért az igyekezet, hanem azt felejteni kell, és neki kell feszülni az előttünk állónak az apostol szerint (Fil 3,13), a teendők gondjával meg kell tömni a szívet, határtalannak kell lennie vágyunknak az igazságosság után, csak arra kell éhezniök és szomjazniok azoknak, akik a tökéletesség elérésére törekednek, legyenek alázatosak és félénkek, mert a parancsodtól még messze lemaradtak, és igen távol vannak még Krisztus tökéletes szeretetétől (vö.Mt 5,6).

4. Aki a mennyei ígéretre tekint és azt szereti, sem böjtölve, sem virrasztva, sem más erényes cselekedetre törekedve nem ragadtatja el magát a már elért teljesítményektől, hanem az isteni vággyal eltelve és az őt hívóra függesztve tekintetét, mindent, amit csak végigküzd azért, hogy hozzá eljusson, kevésnek és a díjhoz méltatlannak tekinti. Versenyez egészen ennek az életnek a végéig, fáradalomhoz, erényt erényhez kapcsolva, amíg végül önmagát cselekedeteivel mint értékest állítja oda Isten elé, de lelkiismeretében nem gondolja azt, hogy méltóvá tette magát Istenhez. 

5. Ez a legnagyobb eredménye a filozófiának, hogy ami nagy a cselekedetekben, az a szívben összeszorul, megítéli az életformát, az Isten iránti félelemben letöri a nagyzolást, hogy az ígéretet oly mértékben élvezze, amennyire azt hittel szerette, nem pedig annyira, amennyire fáradozásával megvalósította. Minthogy az adományok oly nagyok, nem található hozzájuk méltó teljesítmény. Mivel nagy a hit és a remény, azokkal, és nem a fáradalmakkal kell mérni a jobbulást. A hit alapja a lélek szegénysége és az Isten iránti mérhetetlen szeretet." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisről, 5, 2-5, 430-431 )

A parancs tehát kimondatott: "Legyetek tökéletesek!" S megtörtént a "végső kinyilatkoztatás is" - "Imitatio Christi"!

Lehetetlennek tűnik..., s még veszélyesnek is; - ha figyeltünk Szent Ágoston szavaira, Isten perbe is szállhat velünk ha nem akkor és ott cselekedtük, amit ott és akkor kellett volna..., kiegészíthetnénk eddigi tudásunk alapján: "per koponya", - "daimónod dönt". 

Szóval..., ha valami nem megy, lehet, még nem állunk készen az elvégzésére, vagy nem a mi dolgunk.

"1. Ha egyesekben nincs meg az imádsághoz szükséges végső feszültség, sem a szükséges igyekezet és erő, lemaradnak az erénytől, akkor tehetségükhöz mérten más jó cselekedetekkel teljesítsék az engedelmességet, szolgáljanak készségesen, dolgozzanak serényen, segítsenek örömmel, nem a tisztelet jutalmáért, nem is emberi dicséretért. Ne hagyják el magukat lanyhán és resten a munkiban, ne úgy tegyék mintha idegen testeknek és idegen lelkeknek tennének szolgálatot, hanem mint akik Krisztus szolgáinak szolgálnak mint szeretett mieinknek, hogy művetek tisztának és őszintének látszódjon az Úr előtt." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisről, 10, 1, 444-445 )

De ami a mi dolgunk, azt feltétlenül meg kell próbálnunk..., amihez "nekünk van szemünk".

Ahogy Jézustól tanultuk: Meglátta, megesett rajta szíve..., s cselekedett. ( Először - "meglátta". )

Ám mivel ez nekünk van "kitalálva", s ez a "szem" a saját "szerepünk"..., így sem lehetünk elég jók benne..., és másokat sem ítélhetünk meg abban a szerepben amiről az előzőkből is következőleg is legfeljebb csak sejtésünk lehet, de biztos tudásunk aligha, érteni pedig biztos nem fogunk, hisz nem mi születtünk rá.

Sikereinkkel kérkedni ezért ostobaságunk, de gyengeségünk szilárd bizonyítéka. Akinek van, az tudja csak igazán, mi és mennyi hiányzik még a "tökéletességhez". 

„Ha vakok volnátok – felelte Jézus –, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.”( Jn 9,41 )

Akiben ez a tudat meg van, az ugyan még nem "testvérünk", de elindulhat az Úton...

"2. A jó cselekedetekben való buzgólkodás alól senki ne mentse fel magát azon a címen, hogy a lelket megmentő parancsokat lehetetlen teljesíteni, Isten nem parancsol lehetetlent szolgáinak, hanem oly túláradón és oly gazdagon mutatta meg az Ő istenségének jóságát, hogy mindenkinek a saját akarata mertékében megadja, hogy tudjon valami jót cselekedni, és az üdvösségre törekvők egyike sem fogja elvéteni a lehetőséget.

3. És mondja: Aki csak egy pohár ideg vizet is ad valakinek mert az az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma. (Mt 10,42) Van e ennél hatalmasabb parancs? Egy pohár hideg vízért is mennyei jutalom jár. Felmérem magamban az emberszeretet mértékét: Amit ezek közül egynek tettétek, azt nekem tettétek (M 25,40) - mondja. A parancs nem nagy, az engedelmesség nyeresége viszont hatalmas, és Istennél bőséges viszonzása van. Így semmi erőnket felülmúlót nem kíván, hanem tégy kicsit vagy nagyot, elhatározásod arányában jár érte jutalom. Ha pedig a név és Isten félelme miatt teszed, már eljött a fényes és elveszíthetetlen ajándék." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisről, 10, 2-3, 445 )

Már megint a "tiszta tudat", - a "tiszta tükör" a lényeg.

 Adjatok vizet a szomjazónak ott és akkor, - amikor szomjas embert láttok..., ennyi az egész, a többi már szokás, mondhatni, "drill" dolga.

S ha meghaltunk..., ugyanígy tovább.

Ugyanis jónak lenni magában a jutalom, itt életünk során, de "halottként" daimónként, bohiszattvaként vagy őrzőangyalként szintúgy.

 "A béke meghatározása: a különbözők Összhangja. Amikor gyökerestől kiirtódik természetünkből a testvérharc, amikor önmagunkkal megbékélve mi magunk leszünk a béke, akkor igazi és sajátos értelemben mutatjuk meg magunkban a "Krisztus" nevet." ( Nüsszai Szent Gergely, A tökéletességről, 5, 455 )

 

"Egy pohár hideg vízért is mennyei jutalom jár." ( Emma May Riley (UK) - Glass of Water, oil on canvas )

 

"Egy titkos lépcsőn álruhában..." XI. ~ virrasztva teljes kitartással és könyörgéssel ( daimón és őrzőangyal )

 Virrasztva teljes kitartással és könyörgéssel...

 

 

 "3. Azt, hogy miként kell felvennünk a fegyverzetet, tudd meg tőle, az apostoltól, aki így szól: Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva, benne virrasztva teljes kitartással és könyörgéssel (Ef 6,18), ezért kívánja, hogy érte imádkozzon mindenki. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete, a Szent Lélek közössége legyen mindnyájatokkal (2Kor 13,13), aztán: Szellemeteket, lelketeket és testeteket is őrizzétek meg sértetlenül egészen Urunk Jézus Krisztus napjára (Tessz 5,23). Látod, az üdvösség milyen útját és módját mutatta meg neked, amely egy útra és célra irányul, hogy a keresztény tökéletes legyen? Ez az a cél, amelyet az erős hitnek és a szilárd reménynek el kell érnie, amely megerősíti az igazság szerelmeseit, akik örömest küzdenek és készséggel menetelnek. Nekik könnyen sikerül megtenni a parancsok által megszabott életforma pályáját, amely csúcsra vezet, és ezektől a parancsoktól függenek a próféták és a törvény. Milyen parancsokra gondolok? Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és egész lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből, és felebarátodat mint önmagadat (Mt 22,37-40)." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisről, 4, 3, 429 )

Ez kortól és életállapottól ( értsd jól, akár halott vagy akár élő ) független parancs. Szinte tökéletesen ilyet írt Plutarkhosz.

A daimón felgyürkőzik...

"Mindegyik daimónhoz tartozik egy lélek, ezt buzdítja, és hívó szavával meg akarja menteni; ha a lélek hallgat rá, a közelébe kerül és megmenekül, ha viszont nem, akkor
a daimón elhagyja, és boldogtalan véget ér." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )

Azok a lelkek pedig, akik már mentesültek újraszületés kényszerétől, és többé már nincs mit tenniük testük maradékával, tehát teljesen szabadok, Hésziodosz szerint ők a daimónok, akik az emberekről gondoskodnak." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 101-102 )

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-x-vertanu.html 

..., hogy segítségünkre lehessen.

Ideje volna már nekünk is "felvennünk a fegyverzetet".

 

Ugyanez Szent Ágostontól:

"3. Polgárai ők a mennyei boldog Jeruzsálemnek, ami odafönti édes anyánknak, "kik szolgálattételre küldettek azok kedvéért, akik az üdvösség örökségét elnyerik" s azon célból, hogy őket ellenségeiktől megszabadítsák és minden utaikon őrizzék, erősítsék, megintsék és a te fiaidnak imádságait a te dicsőséges fönséged színe előtt fölajánlják. 

4. Mert szeretik polgártársaikat, akik által remélik, hogy a pártütés folytán soraikban támadt hézagok eltűnnek, és ezrét nagy gonddal és őrködő igyekezettel vannak mellettünk. Segélyünkre jönnek minden órában, gondoskodnak szükségleteinkről és szorgosan forgolódnak közötted és közöttem, Uram, feljuttatván hozzád nyögésünket és sóhajainkat, hogy a te jóságod könyörülő kegyességét számunkra könnyebben kieszközöljék, és a te kegyelmednek óhajtva vágyott áldását hozzánk elhozzák." ( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, Az emberek őrizetére rendelt angyalokról, XXVII, 3-4, 65 )

Ideje volna már nekünk is "felvennünk a fegyverzetet".

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/galukosz-varost-vedo-ferfiu-addig.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/ami-ertelmet-ad-az-eletnek-ertelmet-ad.html 

 

Öröm ez neki, de mindenki örül ennek, ahogy egy hamis megtérésének is nagy a "sikere", - ugyanis ez "Isten karaktere".

https://boatswain69.blogspot.com/2020/12/mi-isten-karaktere.html

 "Magad mondád ugyanis, ősigazság, gyönyörűségem az emberek fiaival lennem."

https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/ime-mienk-gyermek-krisztus-i-sar-es.html 

Ezért történt a megtestesülés is..., ami teljes létünk titka, - mindené.

Ezt őrizzünk "virrasztva teljes kitartással és könyörgéssel". Életünkben - halálunkban.

Minden nekünk szurkol..., mi miért ne tennénk meg mindent magunkért?

Ideje volna már nekünk is "felvennünk a fegyverzetet".

"1. Még mielőtt szerettelek volna, egyetlen Szerelmem, szerettél és képedre teremtettél engem, s máris minden teremtményeidnek elébe helyeztél. Ezt a méltóságomat
most már meg is tartom, mert ismerlek téged, akiért engem teremtél.

2. Ezenkívül szellemeidet az én kedvemért angyalokká rendeléd, akiknek megparancsoltad, hogy minden utaimban őrizzenek engem, hogy lábamat kőbe ne üssem. Ők ugyanis őrök a te új Jeruzsálem városodnak falai fölött, és „hegyek gyanánt körítik" „virrasztván, mint örök, s éjjel vigyázván az ő nyájuknál", hogy el ne ragadjon mint az oroszlán, amikor nincs, aki kimentsen, az a régi kígyó, a mi ellenségünk, a sátán, ki mint ordító oroszlán körüljár, keresvén, akit elnyeljen.

3. Polgárai ők a mennyei boldog Jeruzsálemnek, ami odafönti édes anyánknak, kik szolgálattételre küldettek azok kedvéért, akik az üdvösség örökségét elnyerik", s azon célból, hogy őket ellenségeiktől megszabadítsák és minden utaikon őrizzék, erősítsék, megintsék és a te fiaidnak imádságait a te dicsőséges fönséged színe előtt fölajánlják.

4. Mert szeretik polgártársaikat., akik által remélik, hogy a pártütés folytán soraikban támadt hézagok eltűnnek, és ezrét nagy gonddal és őrködő igyekezettel vannak mellettünk. Segélyünkre jönnek minden órában, gondoskodnak szükségleteinkről és szorgosan forgolódnak közötted és közöttem, Uram, feljuttatván hozzád nyögésünket és sóhajainkat, hogy a te jóságod könyörülő kegyességét számunkra könnyebben kieszközöljék, és a te kegyelmednek óhajtva vágyott áldását hozzánk elhozzák.

5. Mert velünk járnak minden utainkon, ki- és bemennek velünk, figyelmesen szemlélvén, vajon istenfélőn, tisztességesen forgolódunk-e a gonosz nemzedék közepette, és hogy mekkora törekvéssel és vágyódással keressük országodat és annak igazságát; szintúgy, hogy mily félelemmel és rettegéssel szolgálunk és örvendünk szívünk vigasságában.

6. A munkában buzgólkodókat segítik, a pihenőket oltalmazzák, a győzteseket buzdítják, együtt örvendeznek az örvendezőkkel, a benned örvendezőkkel, együtt szenvednek a szenvedőkkel, az érted szenvedőkkel.

7. Nagy az ő rólunk való gondoskodásuk, nagy szeretetük melege irántunk és mindez a te irántunk való megbecsülhetetlen szereteted révén, mellyel bennünket szerettél. Szeretik ugyanis, akit te szeretsz, őrzik, aki te őrzesz, és elhagyják, akit te elhagysz, és nem szeretika gonoszságot cselekvőket, mert te is gyűlölöd mind, kik gonoszságot cselekszenek, és elveszejted mind, akik hazugságot szólanak".

8. Valahányszor jót cselekszünk, az angyalok örülnek, a gonosz lelkek pedig szomorkodnak. Ahányszor pedig a jótól eltérünk, a poklot örvendeztetjük, angyalaid örömét ellenben meghiúsítjuk. Nekik ugyanis örömük van egyetlen megtérő bűnös fölött, aki bűnbánatot tart, az ördögnek ellenben, ha egy igaz a bűnbánat útját elhagyja.

9. Azért hát, Atyánk, add meg angyalaidnak, hogy mindig örvendjenek javaink felett, és mi mindig dicsérjünk téged általuk, és velük ugyanegy akolba kerüljünk, hogy együtt zengjünk hálaéneket szent nevednek, embereknek és angyaloknak Teremtője!

10. Amikor ezekről lelkemben megemlékezem, háladicsérettel vallom előtted, hogy nagyok ezek a te jótéteményeid, amelyekkel minket megtiszteltél, amikor nekünk angyalokat adtál szolgálatunkra, a te szellemeidet. Úgyis nekünk adtad már mindazt, amit csak az ég boltozata határol, és mintegy kicsinyeknek tekintenéd mindezeket, amik az ég alatt vannak, hacsak azokat is, amik az ég felett vannak, nekünk nem adnád.

11. Dicsérjenek ezért téged, Uram, minden angyalaid, tegyenek hálavallomást minden teremtményeid, maguk a szentek mondjanak rád áldást! Óh, szerfölött nagyra emel bennünket a mi megtiszteltetésünk, mellyel minket oly gazdagokká tettél és annyi ajándékkal kitüntettél. Csodálatos a te neved, Uram, az egész földön.

12. Mi az ember, hogy fölmagasztalod őt, vagy miért fekszik ügye a szíveden? Magad mondád ugyanis, ősigazság, "gyönyörűségem az emberek fiaival lennem" De hát nem rothadás az ember és féreg az ember fia? Nem merő hiúság-e minden élő ember? És mégis méltónak találod, hogy az ilyenre rávesd szemedet - de viszont arra is ám, hogy magaddal szemben perbe fogjad." ( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, Az emberek őrizetére rendelt angyalokról, XXVII, 65-67 )

Ideje volna már nekünk is "felvennünk a fegyverzetet". Mielőtt "perbe fognának" kötelességmulasztásért vagy parancsmegtagadásért...

 

"Mert velünk járnak minden utainkon, ki- és bemennek velünk, figyelmesen szemlélvén, vajon istenfélőn, tisztességesen forgolódunk-e a gonosz nemzedék közepette, és hogy mekkora törekvéssel és vágyódással keressük országodat és annak igazságát; szintúgy, hogy
mily félelemmel és rettegéssel szolgálunk és örvendünk szívünk vigasságában."