A nyolcrétű nemes ösvény VII-VIII.
VII. Helyes éberség – jelenlét, figyelem, tanulás az élettől
Buddhánál ez tudatosságot, majd éberséget jelent: a test, az érzések, a gondolatok, illetve a jelenségek terén. Az utóbbinál öt jelenségcsoportban való éberség kerül említésre.
Elsőként a megvilágosodás akadályai: érzéki vágy, rosszakarat, tompaság, nyughatatlanság, kétely.
Másodikként a létezés halmazaiban: anyagi forma, érzet, észlelés, késztetés, tudat.
Harmadik az érzékek és a benyomásaik, valamint a tudat és a gondolatok egymásba fonódásának megfigyelése.
Negyedikként megfigyelni, hogy bennünk van-e a megvilágosodás hét tényezője, tehát az éberség, a jelenségek elfogulatlan vizsgálata, a tetterő, az öröm, a bizalom, az elmélyedés, a felülemelkedett egykedvűség.
Az ötödik pedig a négy nemes igazság, illetve a szellemi ismeretek tudatosítása az életben.
"Nos hát, szerzetesek, hogyan időzik a szerzetes a test feletti szemlélődést gyakorolván
a testnél? Ím, szerzetesek, a szerzetes elmegyen az erdőbe, leül egy fa alá, vagy egy üres helyre keresztbetett lábakkal, egyenes derékkal és éber tudatossággal. Nem tesz mást, mint éber odafigyeléssel belélegzik és éber odafigyeléssel kilélegzik. Amikor hosszan belélegez, tudja: "hosszan belélegzik" amikor hosszan kilélegez, tudja; "hosszan kilélegzek"; amikor rövid lélegzetet vesz tudja: "röviden belélegzek", amikor röviden kilélegez, tudja: "röviden kilélegzek". "Az egész (légzés-) testet tudatosítva lélegzek be", eképpen gyakorolja magát. "Az egész (légzés-) testet tudatosítva lélegzek ki", eképpen gyakorolja magát. "Elnyugtatva a (légzés-) testműködését, lélegzek be", eképpen gyakorolja magát: "elnyugtatva a (légzés-; test működését, lélegzek ki", eképpen gyakorolja magát. Amiképpen egy ügyes esztergályos vagy az inasa, hosszú esztergálást csinálva tudja, "Hosszú ideig tartó esztergálást végzek" vagy rövid esztergálást végezve tudja, '"Rövid esztergálást végzek", éppenúgy a szerzetes hosszan belélegezve tudja, "Hosszan belélegzek"; hosszan kilélegezve tudja, "Hosszan kilélegzek"; rövid lélegzetet véve tudja, "Röviden belélegzek"; röviden kilélegezve tudja, "Röviden kilélegzek", "Az egész (légzés-) testet tudatosítva lélegzek be"; "Az egész (légzés-) testet tudatosítva lélegzek ki". "A (légzés-) test működését elnyugtatva lélegzek be"; eképpen gyakorolja magát; "A (légzés-) test működését elnyugtatva lélegzek ki", eképpen gyakorolja magát. Így a test feletti szemlélődést gyakorolván elidőzik a testnél belülről, kívülről, illetve belülről és kívülről egyaránt. Időzik a testnél az eredet-tényezőket szemlélve, időzik a testnél a feloszlás-tényezőket szemlélve, illetve időzik e testnél az eredet- és feloszlástényezőket egyaránt szemlélve. Vagy pedig a tudás és éberség megszerzéséhez szükséges mértékben tudatosodik benne, hogy "test van". Szabadon időzik, semmihez sem kötődve a világon. Ha így jár el, a szerzetes valóban a test-szemlélődést gyakorolva időzik a testnél. És továbbá, szerzetesek, a szerzetes amikor jár, tudja "Én most járok"; amikor áll, tudja "Én most állok"; amikor ül, tudja "Én most ülök"; amikor fekszik, tudja "Én most fekszem"; illetve tudjon bármely egyéb testhelyzetéről." ( SATIPATTHANA, A BUDDHISTA MEDITÁCIÓ SZÍVE )
S ugyanígy minden testi és pszichés jelenségünkkel.
S tudatosodik - "Ez nem én vagyok...." ( ~ Neti neti )
https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/to-baer-witness-to-truth-iii-30-menj.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/megtartasra-valo-nep-vagytok-hogy.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/nagyon-szepen-fajjon-egyik-ismerosom.html
Lényegében az "Igazságról" van szó..., és a hazugságról:"A hazugság hasonló a terebélyes fához, melynek satnya a gyökere, jön a zivatar, s kiszakítja tövéből." ( Talmud )"Amiképpen pedig egy írástudatlan néz egy nyitott könyvet, látja a jeleket, de a betűket nem ismeri fel: így van a bolond és "test szerint való ember", aki "nem fogja fel azt, ami Istené" ( 1Kor, 2,14 ), (...) S ezért nincs senki, akinek számára nem csodálatosak az Isten művei;" ( Szentviktori Hugó: Didascalion, VII., IV. fejezet )
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/az-igazsag-maga-lep-mukodesbe.html
Az "éberségben" feltáruló igazság maga a jó és a szép.
"Az erkölcsi jóról (bonum honestum) kétféle értelemben beszélhetünk: vagy mint, ami tisztán jó, vagy mint amiben visszatükröződik ennek jósága." ( Bonaventura: Itinerarium )
„Ízleljétek és lássátok, milyen jóságos az Úr!'' (Zsolt 34,9.) A zsoltáros, aki ezeket a szavakat írta, tapasztalatból tudta, hogy a jóságnak íze van. Jóság nélkül ízetlen, sőt keserű az élet, és bizony ebben a ridegszívű világban az emberek sokszor „megkeserítik" egymás életét. De mégis, ebben a „keserű" világban is újra meg újra megízleli az ember a jóság édességét.
A legtöbb ember számára az első jóságélmény az édesanya jóságának megtapasztalása. Emlékezzünk csak vissza az édesanya nagy, meleg kezére, melybe jó volt beletenni kis kezünket, az édesanya puha kebelére, melybe olyan jó volt beletemetni fejünket. Ráncos volt talán édesanyánk arca, de mégis szebb minden más arcnál, mert minden ráncát egy szeretetben töltött élettel szerezte. Az édesanya szíve soha ki nem apadó jóság forrása. Tudtuk, hogy anyánk értünk él, értünk dolgozik, értünk szenved. Tudtuk, hogy minden pillanatban kész feláldozni értünk az életét. Megéreztük, hogy érték a létünk, hogy van értelme életünknek, mert valakinek annyira fontosak vagyunk. Tudtuk, hogy anyánkban tökéletesen megbízhatunk, hogy csak a javunkat akarja. Amikor kirepültünk az otthon fészkéből, és belekeveredtünk a világ viharaiba, jó volt tudni, hogy van valaki, aki csak ránk gondol, aki mindig örömmel fogad, aki nagyon megsiratna, ha meghalnánk. Mekkora csoda az anyai szív! Nem valami ablak-e ez a szív, melyen át egy pillantást vethetünk a mindenség létét fenntartó örök, végtelen Szeretetre?
De nemcsak másokban: anyánkban, apánkban, testvéreinkben, barátainkban, munkatársainkban tapasztalhatjuk meg a jóságot, hanem saját magunkban is. Nem mintha mindig jók lennénk, távolról sem! De mégis nincs ember, aki ne erezné szíve mélyén a hívást: „Légy jó mindhalálig!" Ha rosszat tettünk, ott berzenkedik bennünk valami a rossz ellen, ürömöt csöppent borunkba, pecsétet patyolatunkra; még aludni sem hagy, rágja, tépi lelkünket. Vannak persze emberek, akiknek sikerül félig-meddig elfojtani ezt a kellemetlen hangot, de szemük tompa lesz, nevetésük erőltetett, arcvonásaik durvák. Legmélyebb természetük ellen hadakoznak, amikor megátalkodnak a gonoszságban. Ellenkezőleg, amikor egyszer igazán, talán nagy áldozat árán, azt tettük, amit a jóság parancsol, sikerült szeretnünk, szolgálnunk, segítenünk, megbocsátanunk, akkor a lelkünk melyén csendes öröm duruzsol, ajkunkon nóta fakad, olyan ragyogó lesz a szívünk, mint a rét, amikor zápor után bearanyozza a napsugár. Megesik, hogy jót teszünk, megesik az is, hogy rosszat. Van úgy, hogy mindenkinek jót akarunk; van úgy, hogy gyűlölet rágja a szívünket. De ezt a két állapotot nem lehet összetéveszteni, nem lehet kicserélni. Érezzük, tudjuk, tapasztaljuk, hogy az önfeledő jóság, tevékeny szeretet, hűséges barátság összhangban van az élet legmélyebb törvényével, kiteljesíti létünket, értelmessé, széppé teszi életünket. Minden ember szíve, a mi saját törékeny, ingatag szívünk is egy tükör, melyen át valami örök, föltétlen Jóság és Szeretet küldi üzenetét, jelenti létét. ( Teológiai vázlatok IV., Nemeshegyi Péter: Jó az Isten, Élményvilágunkban felcsillanó jelek, A jóság íze, 189-190. )
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mrs-gump-letezik-mr-gump.html
"Isten lakozik bennünk, s amikor megmozdul, átforrósodunk."( Ovidius )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es.html
VIII. Helyes összeszedettség – önvizsgálat
Ez az előző lépések jelenléte mellett fokozatosan valósul meg. Egy tárgyra való koncentrációval kezdődik, amelyhez Buddha negyvenféle tárgyat említ, de a megfelelőt egy külső tanító szóban adhatja át. Buddha négy szintet ismertet az elmélyedésben.
Az elsőt gondolati felfogás, fogalmi működés, elragadtatás, boldogság és egyhegyűség jellemzi.
A másodikban az első két elem eltűnik, a harmadikban az elragadtatás is.
Az utolsóban csak az egyhegyűség marad.
A kontempláció ehhez hasonló, de belső tárggyal végezendő. A meditáció Buddhánál a teljes kiüresítést jelenti.
Ma a célja sokkal inkább a gondolkodás élővé, tevékennyé, elevenné tétele. Ennek technikáját, ha megérett a tanítvány, a mester meditációban adja át."Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” ( Jn 10,17-18 )
https://boatswain69.blogspot.com/2020/11/numquid-et-tu-ii.html
Az emberi történelem nagy alakjai közül sokaknak – ha nem tartották is őket különösebben vallásosnak – szokásában állt időt szánni arra, hogy belső birodalmuk mélyébe tekintsenek. Ezt a szokást a helyes elmélyedés vagy meditáció egyik változatának tekinthetjük.
A helyes meditáció szoros kapcsolatban áll a vallás végső céljával, hiszen a spirituális összpontosítás tudománya, amelynek az a célja, hogy az ember kommunikáljon a benne élő másik világ magasabb szellemeivel, majd ráhangolódjon Buddha akaratára. A helyes meditáció végső célja az igazi bölcsesség megszerzése, és ennek a bölcsességnek a segítségével megszabadulni azoktól a béklyóktól, amelyek ehhez a földi világhoz kötik az embert. Megtapasztalása nélkül senki sem állíthatja, hogy spirituálisán felébredt.
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/kezemben-kis-rog-enekel.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/06/az-igazi-jo-keresese.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/amiben-isten-ember-kivan-lenni.html
"(...) a szokásos Shintó szertartáson vettünk részt, a nemzeti ünnepeken. Talán tízéves lehettem, amikor egy nap beleunva a babásdiba, kisétáltam házunk kertjébe, és egyedül leültem egy padocskára. Amint ott ültem, egyszerre csak úgy éreztem, hogy hatalmas fény vesz körül. Nem volt evilági fény! Vakítóan ragyogó, és mégis barátságos. Én magam, a kert fái, a házunk mögött emelkedő hegy, mind ebbe a fénybe volt burkolva. Egyszerre megértettem, hogy létezik egy csodálatos valami, ami végtelenül felülmúlja az egész világot. És megértettem, azt is, hogy ez a csodálatos Valami: végtelen szeretet." ( Nemeshegyi Péter: Isten, A kifejezhetetlen. Szolgálat 1979, 41. sz. )
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/csak-kulsosegekben-ternek-el.html
"Mert gyönyörűséget okoz nekem, hisz oly édes és élvezetes ezekkel a dolgokkal minél többet foglalkozni; amikor egyszerre csiszolódik gondolkodásunk a belátás révén, és gyönyörködik a lelkünk a kellemességben és versengésre támad kedvünk." ( Szentviktori Hugó: Didascalion, VII., IV. fejezet )
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/az-igazsag-maga-lep-mukodesbe.html
 |
| "Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem." ( Gal 2,20 ) |
"Nemsokára már semmit sem látott önmagában állónak. - Érzéki észlelései nagy tarka képekbe zsúfolódtak össze: hallott, látott, tapintott és gondolkodott egyszerre. Örvendezett, ha idegen dolgokat hozott kapcsolatba egymással. Szemében hol a csillagok változtak emberré, hol az emberek csillagokká, a kövek pedig állatokká, a felhők növényekké. Erőkkel, jelenségekkel játszott, (...)" ( Novalis, A szaiszi tanítványok, 9 ) ( ~ Tat tvam asi )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/apokalipszis-iv-ii1-kozvetites-szep-es.htmlAkik a halált győzelemre vitték...
"Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem." ( Gal 2,20 ) ( ζῶ δὲ οὐκέτι ἐγώ, ζῇ δὲ ἐν ἐμοὶ Χριστός · )
https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-cxiii-tamasnak.html
"A lélek nem szolgál többé másra, mint arra, hogy oltár legyen, amelyről Istenhez az imádás és dicséret áldozata száll föl,s amelyen nem lakozik más, mint Isten. Ezért parancsolta meg Isten, hogy az oltár, amelyen neki áldozatot mutatnak be, legyen belülről üres. «Non solidum, sed inane et cavum intrinsecus facies illud,» (Exod. 27, 8.) Ebből megértheti a lélek, mennyire elvárja tőle Isten hogy üres legyen és ne fogadjon magába semmi teremtett lényt, mert csak így lehet méltó oltára Istennek, s csak így lakozhatik benne Ő Szent Felsége. De azt is elrendelte az Úr, hogy ne tegyenek az oltárra soha idegen tüzet, viszont azonban a szent tűz sohase aludjék ki rajta. Annyira szigorúan vette ezt az Úr, hogy midőn Nádab és Abiud, Aaron főpapjai idegen tüzet használtak az oltáron, haragjában ott az oltár előtt ölte meg őket. «Arreptisque Nadab et Abiud, fili Aaron thuribulis, imposuerunt ignem et incensum desuper, offerentes co ram Domino ignem alienum, quod eis praeceptum non erat; egressusque ignis a Domino devoravit eos, et mortui sunt coram Domino. » (Levit. 10, 1.) Ebből megérthetjük, hogy a lélek csak akkor lehet méltó oltára Istennek, ha egyrészt sohasem alszik ki rajta az lsten iránti szeretet tüze, másrészt azonban idegen tűz, illetve szeretet nem kerül reá. Isten ugyanis nem tűr meg maga mellett semmi mást. Hiszen a Királyok első könyvében olvassuk, hogy mikor a filiszteusok a frigyszekrényt betették bálványuk templomába, másnap a földön találták előtte a bálványszobrot, s miután ismételten visszahelyezték, egy reggel darabokra törve akadtak reá.
8. Csupán egy vágyat tűr meg, sőt kíván meg az Úr önmaga mellett, s ez az, hogy az ember tökéletesen tartsa meg Isten törvényét, és vegye vállára Krisztus keresztjét. Ezért mondja a Szentírás, hogy a frigyszekrénybe a mannán kívül az Úr csupán a törvénykönyvet tetette belé. «Tollite librum istum, et ponite illum in latere arcae foederis Domini Dei vestri.» (Deut. 31, 26.) Nemkülönben Aaron vesszejét, amely Krisztus keresztjét jelképezi., «Refer virgam Aaron in tabernaculum testimonii.» (Num. 17, 10.) Ha ugyanis a lélek nem törekszik másra, mint arra, hogy tökéletesen megtartsa az Úr törvényét, és hogy hordozza Krisztus keresztjét; s ha ezt a törvénykönyvet és ezt a vesszőt minden másnak tökéletes kizárásával helyezi el önmagában: valódi frigyszekrénnyé lesz, amely magában fogja foglalni az igazi mannát, vagyis Istent." ( Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, I, V, 76-77 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése