„NATURA MIRANTE” ( IV. ) / "Anyánk, ki rád tekint, azon már nem fog semmi ártalom, / Merre tartson a hajó? VI.

s én belenéztem az égtől elfordulva, e szemekbe."

 

 

A címben idézett sorokat Dante írja Beatricéről, aki segít neki eligazodnia túlvilág legmagasabb rétegeiben, vagy fogalmazzunk máshogy, - segít neki odajutni. ( Addig a pogány de kiváló Vergilius volt társa... )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/1.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/nauszika.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/siess-segitsegere-elesett-nepednek-mely.html

 

Addig a pogány de kiváló Vergilius volt társa...

A történelem válságos időszakaiban az emberiség mindig szeretett visszanyúlni és erőt meríteni az antik bölcselőkből.

Mert mindenki elkeseredetten indul, mint Odüsszeusz mondja:

„Rajta, mutasd az utat, valamely rossz rongyot is adj rám.”  (Homérosz: Odüsszeia VI. 178)

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/grenzenlose.html

De mi blogunkban és gondolatban már a mennyország kapujáig jutottunk. 

"Anyánk, ki rád tekint, azon
       már nem fog semmi ártalom,
       kín lenne elhagynia téged,
       szíve örökre a tiéd lett,
       s nem ujjong lelke sosem úgy,
mint mikor jóságod eszébe jut.

       Ügyed szívemen viselem,
       s te tudod, hogy mi kell nekem.
       Anyám, légy hozzám szeretettel,
       ints felém biztatóan egyszer.

Tebenned nyugszik életem;

csupán egy pillanatra légy velem.

       Jóságos, tündöklő Alak,
       álmomban sokszor láttalak.
       Meg akart könyörülni minden
       társán karodban a kis Isten;
       te azonban fenségesen
felhőpompádba tűntél hirtelen.

       Mit tettem ellened, szegény?
       Most is csak hozzád esdek én.
       Nem templomodban életemnek
       nyugvóhelyén találok enyhet?
       Áldott királynő, hadd tegyem
kezedbe szívem s vele életem!

       Kedves királynő, jól tudod,
       mindenestől tiéd vagyok.
       Nem részeltetsz-e titkon engem
       már réges-régóta kegyedben?
       Magamra sem eszmélve még
már áldott keblednek szívtam tejét.

( https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/a-belso-lenyeget-vettem-at-iii-i.html )

Annyiszor istápolt kegyed,
       s én gyermekszemmel néztelek.
       Hogy rám leljen majd újra, karját
       karomba fűzte kis Fiacskád.
       Rám mosolyogtál biztatón,
s megcsókoltál - ó égi szép korom!

       Az a szép világ rég oda;
       most bánat űz ide s tova;
       csak bolygok búsan, zaklatottan.
       Hát ilyen balsorsra jutottam?
       Köntösödbe kapaszkodom.
Végy már erőt nyomasztó álmomon!

       Ha gyermek nézhet rád csupán,
       s az bízhat benned igazán:
       korom kötését oldd le s engedd,
       hogy én is gyermeked lehessek.
       Hisz bennem él még ama szebb
korból a hű gyermeki szeretet." ( Novalis, Lelki énekek, 14, 41-42 )

 

 

"Ezer képen látom lefestve,
Mária, kedves arcodat,
de úgy rajzolni nem tud egy se,
amilyennek én láttalak.

Azóta bennem a világnak
álomként foszlik fénye szét,
s boldogítón örökre áthat
egy mondhatatlan édes ég." ( Novalis, Lelki énekek, 15, 43 )