"Akik az emberekről gondoskodnak."
"Mint az atléta, aki bár öregkora miatt felhagyott az edzéssel, de a hírnév és a testedzés szeretetét nem hagyja abba, hanem élvezi, ha látja, amint mások gyakorlatoznak, biztatja őket, s velük együtt fut; így azok is, akik már megvívták az élet harcait, s lelkük kiválósága révén daimónokká váltak, nem vetik meg teljesen az itteni eseményeket, kimondott szavakat, a törekvéseket, hanem jóindulatot tanúsítanak az azonos cél eléréséért törekvők iránt, velük együtt versengve buzdítják és ösztönzik őket az erény elérésére, ha látják, hogy már az óhajtott célhoz közel küzdenek, sőt már majdnem el is érték. De a daimón sem segít válogatás nélkül mindenkinek. Mint ahogy a tengerben úszók közül azokat, akik mélyen bent vannak, messze a szárazföldtől, partonállók csupán szótlanul nézik, azokért viszont akik közel jutottak a parthoz, a vízbe futnak, kezükkel és biztató szavukkal segítségükre sietnek, s megmentik őket." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )
"Ugyanígy az istenség is csak kevesekkel és ritkán létesít közvetlen kapcsolatot, az emberek többségének viszont jeleket ad, ezekke1 jön létre az úgynevezett jóslás. Az istenek ugyanis csupán kevés embert tüntetnek ki életükben, csak azokat, akiket egészen különösen boldoggá és igazán istenáldottá akarnak tenni. Azok a lelkek pedig, akik már mentesültek újraszületés kényszerétől, és többé már nincs mit tenniük testük maradékával, tehát teljesen szabadok, Hésziodosz szerint ők a daimónok, akik az emberekről gondoskodnak." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 101-102 )
Ha találkoznál vele, olyan, mint te..., a te formádat veszi fel minden ilyen alakalommal.
"Ezzel szemben, akik helyesen gondolkoznak, azok azt vallják, hogy ez a valami, a kívül levő dolog a daimón." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 98 )
A program ( "forma" ) tehát külső. ( Ha nem "külső" bajban vagy... )
 |
| "Isten akarata lehetővé teszi, hogy saját daimónja a lélek segítségére siessen." |
"Nos, barátom, ugyanilyen a daimónt természete is. Mind váltogatjuk a testeket egymás után, mint a fogatokat, kénytelenek vagyunk mi magunk küzdeni és bátran kitartani, hogy saját erényünket próbára téve meneküljünk meg, hogy elérhessük a kikötőt.
Az olyan léleknek viszont, amelyik már esetleg akár ezer újjászületésen át jól és bátran küzdött, s épp most ért körpályája végéhez, mindenre elszántan és teljes egészében a földi világból való kilépésre összpontosít, sok verejtékezés árán már közelít a fennlevőkhöz, isten akarata lehetővé teszi, hogy saját daimónja a lélek segítségére siessen, sőt maga az isten azt is megengedi, hogy belátása szerint cselekedjék." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )
Szabadon válhattunk azzá amik vagyunk, s amivé csak vágyunk válni, - segítséggel.
 |
| "ezt buzdítja, és hívó szavával meg akarja menteni; ha a lélek hallgat rá, a közelébe kerül és megmenekül" |
"Mindegyik daimónhoz tartozik egy lélek, ezt buzdítja, és hívó szavával meg akarja menteni; ha a lélek hallgat rá, a közelébe kerül és megmenekül, ha viszont nem, akkor
a daimón elhagyja, és boldogtalan véget ér." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )
Önmagunk mesterévé kell válnunk. Erős fa erős és értékes részévé.
 |
| "Ha mégsem, akkor majd kivágod.” |
"Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre
így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt
keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a
helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod.” ( Lk 13,6-9 )
( κἂν μὲν ποιήσῃ καρπὸν εἰς τὸ μέλλον — εἰ δὲ μήγε,⸃ ἐκκόψεις αὐτήν. )
S mindannyiunknak "daimónná" kell válnunk, hogy "belső lényegként" itt maradhassunk, hasznos mintául szolgálhassunk más hozzánk hasonló sorsú emberi lényeknek.
Hogy magukra találhassanak, - ránk találhassanak.
Minden más hiábavalóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése