Miért nem halnak ki a hősök? III. ~ "földönjáró hű őrzői az emberi nemnek" / Μαργαριτάρι / Pecsétgyűrű VII.

  A kakas és a gyöngy...  

"mint saját házukban idegenek, (...) mi szél hozta ide ezt a világcsavargót?" ( Hölderlin, Hüperion, 248 )

 

 

A Vatikáni Zsinat  kinyilvánította:

„Az összes népek egyetlen közösséget alkotnak; egy az eredetük is, hiszen Isten telepítette be az emberi fajjal az egész földet. Egy a végső céljuk is! Az Isten.” ( II. Vatikáni Zsinat tanítása. „Nostra Aetate” )

Babits is erről beszél:

"Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy magad is, kit a holtak lépte vet." ( Babits Mihály, Csak posta voltál ) 

De minek ez a sok össze-vissza lépések tömkelege? S van-e ki segíthet nem lépni félre...

 

Az "abszolút valóság" ami Egy ( ~ Permenidész ) és végtelen, ezt matematikusok nem érthetik...., biztosítja mindannyiunk sokféleségét és egységét; de egyenlőek vagyunk-e "Istenismeretben" is.

Hisz ahogy a biológiában mindent ATP-ben "fizetnek", a mi világunkban "Istenismeret" a "valuta".

 

Boenhoffer már elmondta, a "részesedés ~ participatio" a lényeg, vagy ahogy Kempis szól: - az "imitatio":

( https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/ez-lelki-szegenyek-az-egyszeru-szivuek.html?spref=fb&fbclid=IwAR0u82giKvoIHU-ejKUz0v5YCDnhGtSdpKCS37qZ80cTeOEUXFqFREWegtM 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/de-profundis-hanem-az-isten-ismerete.html )

Minél magasabb fokú az ismeret, annál "aranyabb"..., annál élőbb a személy, illetve a személyt éltető gondolat annál áthatóbb és világosabb.

"Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre." ( 1Kor13,12 )

Heltai Gáspár meséje erről beszél, a zavaros tudatúakról:

 

"Egy kakas a szeméten vakargatván keres valamit enni. És talála egy szép gyöngyet. Látván kedig azt monda: Bezzeg szép fényes állatot találtam. De meccek vele? Nem adnék egy árpaszömet rajta etc.

ÉRTELME

A bölcs Ezópus e fabulával megcsúfolja a tudatlan és goromba népeket, kik semmi írást, avagy egyéb szép mester és bölcs dolgokat nem tanultanak, és miért hogy ítélet nélkül valók, nem tudják azokat megböcsülleni: avval kedig megelégösznek, hogy valami foldozással ételt, italt és a mindennapi életre valót találhatnak, mint a szebeni szűcs mondja volt, midőn a szép török lovat dícsírik volt előtte: Bizony szép és kellemes marha volna, ha ködment tudna csinálni; de nem tud: mire való ez okáért?" ( Heltai Gáspár, Fabulák, 1. fabula, A kakasról és a gyönygről )

 

 

Minden vallás ezért küzd..., ha valódi, a tiszta tudatért, mert ezen múlik minden. Ha nem ismered fel.., meg sem ismerheted.

( https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/jojj-jojj-jojj-es-fogadj-el-igy.html )

Tiszta tudat - tökéletes kép a világról s az abszolút valóság ránk eső részéről...

  

S amint annak látod a dolgokat amik, s aminek neked látnod kell ( a daimónod segít ), azonnal tudni fogod mit kell tenned:

"Vagy ha kivánod, más magyarázatot adhatok erre,
jól tudom én azt is, csak jól vésnéd a szivedbe.
Egy törzsből származnak az istenek és a halandók.
Emberi nemzetséget először fényes aranyból

készítettek az istenek, ők, az Olümposzon élők.
Akkor még mindenki fölött Kronosz égi király volt,

s könnyű szívvel, akárcsak az istenek, élt a halandó,
távol a bajtól, távol a jajtól, még az öregség
sem járt köztük, mindvégig duzzadt az erőtől

karjuk s lábuk, a kórság még nem törte meg őket;
mint lágy álom jött a halál rájuk, s amig éltek,
csak jóban volt részük; a föld meghozta magától

bő termését és dolgozni merő gyönyörűség

volt, sok jó közepette, a dús legelőn legelészett

nyájuk, s kedvelték az olümposzi boldogok őket.

Majd aztán, hogy a föld befogadta magába e fajtát,
jótét lelkek lettek, a nagy Zeusz rendeletére,
földönjáró hű őrzői az emberi nemnek,

minden gaztettet meglátnak, s őrzik a törvényt,
míg magukat köd leplezi, úgy járják be a földet,
gazdagság-gyarapítók, mert az övék ez a rang is." ( Hésziodosz, Munkák és napok, 107-126, 46-47 )

Vagy folyamatában, ami mindegy, hisz Istenben nincs idő.

 

"Ugyanígy a fölöttünk álló lények közülük egyesekre, mint a ménesből kiválasztott legjobbakra, rásütnek egy pecsétet, és különösen gondos nevelésben részesítik, nem zablával és gyeplővel irányítják, hanem az értelem révén, bizonyos jelek közvetítésével." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 101 ) 

S ahogy korábban idéztük..., nem csak mi leszünk pecsét Isten művén, de rajtunk is lesz Isten pecsétje..., hisz ez is ugyanaz.

Egy igazgyöngyöt adtam kezetekbe, az én igazgyöngyömet..., életem értelmét. Ha ez egyáltalán elmesélhető..., idegennek megérthető.

"Ami legjobb bennünk, az úgyis mindig kimondatlan marad, önnön mélyében pihen, mint gyöngy a tenger fenekén." ( Hölderlin, Hüperion, 210 )