To baer witness to the truth I. / a belső lényeget vettem át..." II. ( Confitemini )

 A "Hetek intézménye"..., "hét jó hírben álló, lélekkel eltelt férfit" ( Apcsel 6,2-4 )

Hát figyeljetek reám és vegyétek át tőlem,... / "Akinek van dicsőítő éneke... épülésetekre szolgáljon." ( 1Kor 14,26 )

 

 

 

Ezért a dallamért, "az alleluja visszaadásáért" szerettem volna diakónus lenni, hogy egyszer én jelenthessem be: "Feltámadt Krisztus!"

 

"A vágyva vágyott éneket ez éj visszaadta, mert feltámadt Krisztus. Hát figyeljetek reám és vegyétek át tőlem, hogy együtt zenghessük: Alleluja!" ( ÉE 835., 8. tónus )

 

Nem akárkiről van szó..., vagy másképp szólva: "Más név nem adatott..." ( ApCsel 4,12 )

"Mesterem és uram!
Ó, tanítóm!
Miért maradsz el,
tőlem távol?

(...) 

mert oly igen
csüggök rajtad, Krisztus,
mintha fivéred lenne Héraklész,
s vallom bátran, hogy te-fivéred
az a Dionűszosz is,
aki kocsijába tigriseket
fogott be, és le az
Indusig, hódoltatta,
derűre! a földet,
szőlőskerteket alapított,
népek vadságát zabolázta.
Visszafog valami szemérem:
hogy vesselek össze
világi férfiakkal. S persze,
tudom jól, aki nemzett,
atyád ugyanaz, aki,..

Mert sosem uralkodik egymagában." ( Hölderlin, Egyetlen, 120-121 )

Hälfte des lebens I. - Hegynek felfelé - a belső lényeget vettem át..." I. ( Ez szomorú reggel volt! )

"Íme hát megleltem hazámat..."

 

"Drága barátom!

( Immanuel Nasthoz, Maulbronni kolostor, 1787 januárja, hajnali 4 óra )

Szép, hogy annyi érzéssel fordulsz a Természethez - mindig is így reméltem: egy ütemre dobban a szívünk most pedig egészen biztos vagyok e hitemben. Csak azt ne képzeld, mintha szívemben szíved teljes lenyomatára lelhetnél; ó nem! Kedvesem! Ne csodálkozz azon se, hogy annyi bennem a csonkaság, annyi az ellentmondás. - Hadd mondjam el neked, hogy kisfiúkorom óta hajlamos vagyok valamiféle viasz-lágyságra - akkori szívemből ered ez, s még most is a legkedvesebb számomra - és ez okozza, hogy bizonyos hangulataimban mindenen sírva fakadok - de épp szívemnek ezzel a részével bántak a legkomiszabbul, mióta a kolostorban vagyok - még a derék, vidám Bilfinger is képes bolondnak szidni, ha kissé rajongón beszélek - s így aztán szomorú hajlamom van a nyerseségre is - úgyhogy gyakran dühbe jövök - magam sem tudom, miért, és gorombáskodni kezdek fivéremmel - ha csak egy leheletnyi sérelem is ér. Ó, nem dobog együtt a Tiéddel - az én szívem oly gonosz - hajdanán jobb szívem volt - de attól megfosztottak és sokszor csodálkozom is: hogyan jutott eszedbe, hogy barátodnak nevezz. Itt egy lélek sem szeret - most a gyermekek közt keresek barátot - de ez persze nagyon kielégítetlenül hagy.

Bilfinger, igaz, a barátom de túlságosan boldog ahhoz hogy törődjék velem, Érted, mire célzok - ő mindig jókedvű - én mindig lógatom az orrom - ebből, láthatod - nem sok jó származik. Mondhatom neked - én vagyok az egyetlen aki senkit sem ismer itt - legfeljebb névről - egyetlen nőt, egyetlen  írnokot sem - vagy bárki mást, aki a maulbronni világ társa-
dalmi köreihez tartozik.

 

Egyetlen vigaszom a fuvolám lenne még, de attól is elvették a kedvemet. Ha Efferenn és Bilfinger etc. együtt akar vigadozni valami házi zeneesten, inkább üresen hagynak egy helyet, semhogy Hölderlint hívják. Nehogy azt hidd: én magam keserítem meg minden örömömet, vagy hogy nem fogadom el az örömöt; a minap, merő bosszankodásból,  tanársegédünk felesége, Baas asszony után szaladtam a kertbe - eléggé terhére is lehettem - s ahogy arra mentek, most szólítottak meg először az intézőségi lányok; látnod kellett volna - úgy örültem, akár egy gyerek - hogy egyáltalán szólt hozzám valaki - pedig ez igazán nem volt fontos ok az örömre.

Még valamit el kell mondanom -  ha újra az a gondolatod támad, hogy a Kapra menj, magaddal vihetnél útitársként!
Becsületszavamra! Ég áldjon, kedves testvérem, ég áldjon! Ez szomorú reggel volt!

 
Hölderlined"

 

 

 

 

"Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan." ( József Attila, Íme hát megleltem hazámat )

 

Ahol ismerik a nevem...,

 

"Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet."

 

 "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" ( Iz 43,1) vagy fordítva: "... hogy inkább a Földön lakozzon a szépség s valami szellem közösebben társul az emberekhez." ( Hölderlin, Görögország, 158 )

 

 

 

 

 

Ha Hölderlin olyan mint József Attila, én meg olyan - a statisztika ezt mutatja - mint Hölderlin, Ratkó József pedig magát József Attila "epigonnak" mondja,...

 

"Szerinte (...) én csak egy egyszerű kis József Attila-epigon vagyok (...) E kijelentésen
tulajdonképpen kétségbe kellene esnem és tüstént elszegődnöm suszternak. Csak hát én nem teszem azt! (...) Énnekem alighanem az a tragédiám, hogy hallgattam Illyes Gyulára, aki, aszongya hogy aszongya: »érdemes igen magasra törnie«. Ugyan, Illvés Gyula?! Ki az? (... ) Egyébiránt (...) (minek) kapálóddzam én az ún. József Attila hatás ellen, amikor abból nekem csak hasznom származott? (...) József Attilától a belső lényeget vettem át..." ( Babos László, "Vigyázzatok ha közelíttek hozzá..." Ratkó József életrajza, 119-120 )

 

...akkor én Ratkó József vagyok? ( Vagy legalábbis átvettem a közös legbelső lényeget? )

 

A kör bezárult. (  Íme hát megleltem hazámat... ) 

 

Gide apja is hasonlóképpen lehetett Platónnal: 

 

"Nem emlékszem, hogy holtan láttam volna, csak arra, hogy fekszik az ágyban, néhány nappal halála előtt. Vastag könyv volt előtte a takarón, nyitva, de lefelé fordítva, úgyhogy csak a bőrkötése látszott; nyilván akkor tette le, amikor beléptem a szobába. Anyám később mondta, hogy egy Platón-kötet volt." ( André Gide, Ha el nem hal a mag, 98 )

 

Én is átvettem a "belső lényeget".

 

"Mi, akik az Univerzum gyermekei vagyunk - csillagok életre kelt pora - el tudunk töprengeni ugyanennek az Univerzumnak a természetéről, olyannyira, hogy olykor az azt
működtető törvényekbe is belepillanthatunk. [...] Nem hiszem, hogy létünk a  világegyetemben a vaksors szeszélye, a történelem véletlene, semmi kis zörej lenne a nagy kozmikus drámában, hogy a világegyetem egy bolygóján tudatos szervezetek élnek, feltétlenül meghatározó jelentőségű tény. A tudatos lények révén a Világegyetem öntudatra tett szert." ( Paul Davies, Isten gondolatai, 230 )

 

Valóban szomorúak-e az ilyen reggelek? 

 

"A német irodalomtörténeti közgondolkodás Hölderlin életét - durván leegyszerűsítve - két nagy, egymástól élesen elütő korszakra osztja: az első a nappal, a második a hosszadalmas éjszakai sötétség időszaka. / Nekünk azonban óvakodnunk kell a gyors ítélettől: ott, ahol a megértés körébe von valamely szokatlan tapasztalatot, mindig a méltóság nyelvét tanulja az ember." ( Báthori Csaba, Hölderlin a toronyban, Előszó, 7 )

 

Friedrich Hölderlin. Franz Karl Hiemer pasztell rajza, 1792 

 

 "És én milyen gyenge vagyok! Jelentőséget tulajdonítok pályafutásomnak, holott nincs jelentősége, magamhoz mérem országomat, ahelyett, hogy egybeolvadnék vele, és rádöbbenek hogy életem, mint valami utazás, erre a csúcsra vezetett." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 120 )

 

Tuo tibi judicio est utendum. Vlll. ~ ha viszont a lényeg a fontos ( "Ami vagyok, az akarok lenni" )

 "Falazás" ~ "Üdvös mosakodás! Üdvös fürdő!"

( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 88 )

 "Mert akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk."
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent és minden dicséretre méltó Apolló avagy Szakkeasz apostol vértanúsága, 61 )

 

 Kinek mi a fontos...

 

Alkotni születtünk erre a földre
S nem csak megélni szép napokat
Várakat emelni a hegytetőkre
Széles folyókra nagy hidakat

Alkotni születtünk erre a földre
Meghódítani a természetet
Járható utakat hegyeken völgyeken
Gazdaggá tenni az életet

Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Átkozott vidék ez átkozott e táj
Dolgozunk egész nap s mind hiába már

Az alkotás teszi az embert emberré
Nem vagyunk mulandó tavaszvirág
A mű amit teremtő akarat létrehoz
Istenné emeli az ember fiát

Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Átkozott vidék ez átkozott e táj
Dolgozunk egész nap s mind hiába már

Nézzetek széjjel a földön testvérek
Láthattok megannyi világ csodát
Alkotni születtünk erre a földre
Munkával épül egy szép új világ

Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik ( Szörényi Levente - Bródy János: Alkotni születtünk ) 

 

Ki az igazi ember?

 

"Üdv nektek is gyermekeim!"
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Konon vértanúsága, 139 )

Így köszönti öreg Konon a kertész az őt kereső üldözőit..., épp kertészkedik.

Miért nem menekül, bujdosik, miért a kertjével foglalatoskodik?

 

"Jóllehet bűnös, mégis keresztény vagyok."
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Maximus aktája, 130 )

"Nem esztelenség az, hanem vallásosság." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Agapé, Eiréné és Khióné szentek vértanúsága Thesszalonikiben, 211 ) 

"Mi akar ez lenni?" Euplus válaszolta: "Az én Uramnak törvénye, melyet rám bíztak." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Euplus aktája, 225 )

 

 S mi van, ha összetörik Szókratész szobrát? S mi van, ha nem?

A mű megmarad..., pedig ahogy Szörényi Levente énekli: 
"Amit rakunk nappal éjjelre leomlik."

 A mozgás és minden ellentmondás illuzórikus. Ahogy Parmenidész mondja: "A mi mozog megpihen."

Egyszerre és egymás után is... 

Szolzsenyicint kárhoztatták a kortársai az "Ivan Gyenyiszovics egy napja" című kisregényében leírt "falazás" jelenetért..., értelmetlennek látták az ilyen munkát, ezért hihetetlennek a leírását.

Pedig mi másnak van értelme, értelmet vinni az értelmetlenségbe? Falazni -40 fokban vagy kertészkedni mikor bármikor "elvihetnek"? 

De hát melyikünk élete értelmesebb? Kiért nem kopogtathatnak bármelyik pillanatban?

S mégis..., ha hajnalra le is omlik.

Minden ide tér vissza és innen válik ki.

Az út felfelé és lefelé ugyanaz, - mondja Herakleitosz. 

De nem csak az út azonos, a létezők is azonosak, valahogy mint a hinduizmus Atman-Brahman koncepciójának megfelelően.

 

Ki igazán ember? - tettük fel a kérdést.

"Bizony, felsőbbrendű volt, mint Platón, ha akarod, elmondom neked néhány mondatát." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Phileasz vértanú aktája, 230 ) 

Jézusról beszélnek a vértanúk, de Platónnal vetik össze...

Jó példák kellenek, szimbólumok.

 

" (...), akkor miért ne írnánk le mi is azokat az új példákat, melyek mindkét célnak megfelelnek? Vagy, mert ezek egyszer majd régiek lesznek, s későbbi nemzedékeknek szükségük lesz rájuk, bár jelenükben még kisebb tekintélyt igényelhetnek maguknak, az ősiség előlegzett tisztelete miatt." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 75 )  

 

"Szólsz egy keményet..., s már nem vagy benne az irodalomban"  ( Szolzsenyicin,  A Gulág szigetcsoport )

S mégis..., szólsz. Miért?

 "Ami vagyok, az akarok lenni." (
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A scilliumi vértanúk aktája, 56 )

Ami vagyok..., azzá válni?

 

"Én pedig abban reménykedem, helytartó, hogy majd istenfélő gondolatok töltenek el, és lelki szemeid megvilágosodnak védőbeszédem során; azaz hogy szíved termékennyé válik, (...) ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent és minden dicséretre méltó Apolló avagy Szakkeasz apostol vértanúsága, 61 )

"Hálát adok az Úrnak, hogy még a vértanúk dicsőséges győzelmét említed, és engem az általuk elviselt kínokra emlékeztetsz, egyben az istenfélelemben is megerősítesz példájuk által. Azt hiszed talán, hogy elpusztult az élet, amelyet kiűztél belőlünk? A mennyország birtokolja őket, fordítva azonban, üldözőik pontosan e kínok miatt pusztulnak el. Saját véleményed téveszt meg tehát téged. A keresztény nevet nem lehet eltörölni." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent Epipódius és Alexander szenvedése, 71 ) 

 

"(...) a börtön felügyelője magasztalni kezdett minket, mert felfogta, hogy nagy erő van bennünk; (...) " ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 81 ) 

"Azonnal rájöttem, hogy méltó vagyok erre: imádkoztam érte!" ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 80 )  

Igen ez a cél, elég erősnek lenni, hogy imádkozhassunk másokért. ( Megsúgom: Elég erős vagy... )

S mint az öreg magányos filozófus Rembrandt festményén, soha meg nem pihenni, hanem mint a vak pap Salamov novellájában "esztelen és értelmetlen" munkával de igazolni létünk értelmét magunk előtt. Tanulni utolsó lehelletünkig.

Mert saját isteni szenvedélyed életed értelme és ezt csak te tudhatod igazán, ahogy Buddha is tanácsolja: "Légy a saját menedéked!"

S mégis hazavágyni egy barátságos meghitt otthonba, ami talán soha nem is létezett, nem is létezik, mint Van Gogh festményén az a bizonyos szoba meleg színekkel, hívogatón.

 

 "Te pedig, meggyötört test, a földi gyengeség szerint úgy tűnik, hogy a világ erősei ítélkeztek feletted; a lelkünket pedig őrizze meg és fogadja be az, aki a kettőt összekapcsolta." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent Epipódius és Alexander szenvedése, 69 )

 "a versenyt megelőző napig eddig jutottam. Hogy a küzdelemben mi történt, azt írja meg majd, aki akarja." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 82 )

 "(...) így pihented volna ki ihletetten az Agora fáradalmait." ( Hölderlin, Görögország, 14 )

Nyíri Tamás "neheztel" arra a szemléletre, amely kiemeli, Istent trónján ül vagy hogy Isten megpihen; - de aki dolgozott hadd pihenjen.

Isten szolgái is megérdemlik a békét, ha igazi nyugalmat nem is nyernek életük során soha.

 

"Fény, fény, sugarak! Fények vagyunk
mind: isten lelke, öröm, remény.
Óh szállni, lobogva a föld felett!
A rettenetes életet,
az örömöt akarom én." ( Szabó Lőrinc: Fény ) 

"Véletek, szent csillagok, az éjben lantom ünneplőn együtt zenél!" ( Hölderlin, Himnusz a szabadsághoz, 12 )

 

"Mindenki maga látja, milyen csókot kap." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Julius mártír aktája, 203 )

"Mikor, mikor végre? Ne kérdezzétek! Legyetek csak türelemmel, elérkezik majd, el kell hogy érkezzen az örök béke szent ideje, midőn az új Jeruzsálem lesz a világ fővárosa; addig pedig legyetek csak vidámak és bátrak a kor veszedelmei közepette, társaim a hitben, hirdessétek szóval és tettel az isteni evangéliumot, s maradjatok mindhalálig hűek az igaz, végtelen hithez!" ( Novalis, A kereszténység, avagy Európa, 91 )

 

Íme miénk a gyermek Krisztus... VII. ( s nem tudtak mit kezdeni velük, (...)" )

A "rothadékok"..., " Ők pedig kiáltották: "Keresztények vagyunk!" - s nem tudtak mit kezdeni velük, (...) " ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 103 ) 

 

 

"Mindegyiknek az emberi létezés teljes egészéről kell tanúságot tennie." ( Michel Montaigne, Esszék, A megbánásról, 402 ) 

A teljes valóság csak szimbólumokon keresztül nyilvánulhat..., a szimbólum ablak az isteni valóságra. Minden létező ilyen.

 

"Babonásak vagyunk. Akarjuk a csodát. Jelképeket találunk ki magunknak és ezek a jelképek éltetnek bennünket." ( Varlam Salamov, Kolima, A vörösfenyő feltámasztása, 310 ) 

Csak szem kell, hogy meglássa...

Mi emberi lények csak a szenvedésnek köszönhetően leszünk elég tiszták és könnyűek, hogy átengedjük a fényt, hogy felemelkedjünk a mélyből a felszínre.

 

 Az Önkéntes lovasság ( Rough Riders ) című amerikai minisorozatban Craig Wadsworth mondja ki: "Soha sem éreztem magam ennyire élettel teltnek, s szeretném, ha így is maradna." 

 

Gazdag fiú volt, mindene megadatott, s itt a kubai dzsungelben, élet és halál küszöbén, a nagy támadás előtt a San Juan magaslat megtámadása előtt ébred rá..., szeret élni.

 

"Ebben a bűzös, nyirkos világban, ahol csak a hóhérok és legszemérmetlenebb árulók élték világukat;  (...) ahol a fiatalok teste bronzbarnára sült, a lelkük pedig szétrothadt; (...)" ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, A meggyötört szabad világ, 693 ) 

 

S most hogy nem fogadott szót apjának, boldog.

 

 "Azelőtt szikkadt lelkét a szenvedés éltető nedve tölti el." ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, Felemelkedés, 649 )

Festmény a falamon, feleségem ajándéka:  

 
"Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten. (...)" ( Ady Endre, Az Úr érkezése, részlet )

 

 

 

S minden a helyére kerül.

 

Mit akarok az életemmel:

"Éjszaka a szabad ég alatt! Teljesen elfelejtettük, mit jelent ez!... Az örökös lakatok, az örökös rácsok, az örökös falak és a mennyezet... Hogy tudnék most aludni? Csak járkálok, járkálok, járkálok a szelíd holdfénnyel elárasztott börtönbeli háztáji gazdaság udvarában. (...) Úgy érzem, ha nekem ekkora hangom volna, most én is elbődülhetnék, bele a holdba: itt fogom szívni a levegőt! Itt fogok járni-kelni! (...) Tanítani fogok! Újból embernek akarom érezni magamat! Besietni az osztályterembe, perzselő tekintetemet körülfuttatni a gyerekarcokon! Elég, ha ujjamat az ábra felé nyújtom, s már mind visszafojtott lélegzettel figyel! Megvilágosodik a síkidomok szerkesztésének titka, s valamennyien felszabadultan felsóhajtanak. (...) S bennem azt énekli minden: szabad vagyok! Szabad vagyok!"
( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, Letelt az idő, 482-483 )

 

" (...), de lám, életben van, és bevezették barátaihoz. És visszatért a józan esze. (...) Most először pillant meg olyan embereket, akik nem ellenségek. (...) nincs egyedül a világon! Vannak még bölcs, lelkes lények, emberek!" ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, Első zárka - első szerelem, 215-216 )

 

 "A társadalmak bukása előtt szokott megjelenni a gondolkodó - de csak a gondolkodó - emberek egy ilyen vékony rétege. S hogy röhögtek rajtuk! Hogy gúnyolódtak velük! Micsoda szálkát jelentettek az ilyenek a sekélyes gondolkodású, silány többség szemében!
Nem is nevezték másképp őket, csak rothadéknak. S mivel ezek az emberek idő előtt kinyílt, túlfinomult illatú virágok voltak, hát rájuk eresztették a kaszalógépet. Ezek az emberek a magánéletükben különösen gyámoltalanok voltak: nem tudtak sem meghajolni, sem színlelni, sem megalkudni, minden szavuk nyílt kiállás, vélemény, tiltakozás volt. Az ilyeneket kapja el a legkönnyebben a kaszálógép." ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, Első zárka - első szerelem, 221-222 ) 

S láss csodát, ez a réteg, mint a gyilkosok ama bizonyos 2%-a mindig újratermelődik.

 

"Félve mondom ki, de úgy rémlik, századunk hetvenes évei előtt ezek az emberek újra kezdenek felbukkanni. És ez csodálatos. Ebben már szinte nem is lehetett reménykedni."
( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, Első zárka - első szerelem, 222, lábjegyzet ) 

Különös folyamatok zajlanak a háttérben..., s lelkünk mélyében..., ami "visszakacsint".

 

"Én is azt mondom, jó dolog élni, de ennél még jobbat kívánunk magunknak: valóban fényt, de azt az igazit." ( Jn 1,9 ) Ezek valóban jók is. Nem is azért vagyunk készek meghalni, mert gyűlöljük Isten műveit, hanem más nagyobb, számunkra fenntartott javak gazdagsága miatt vetjük meg ezeket." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 103 )

Vértanúnak lenni jó..., ezért nem halnak ki a hősök? 

Ma belecsöppentem a tanáriban egy beszélgetésbe..., a kolléganők egymásnak bizonygatták, ők nem hiúak. Mondtam nekik én hiú vagyok, megismertem magamban egy értéket, és szeretném a ha mások ennek velem együtt örülnének. Csodálnának bennem, amit én is csodálok magamban.

Érdekes vita kerekedett ebből.

 

Hiúság volna, ha értékeset találsz magadban, amit szeretnél, ha mások is méltányolnának? 

 

"Te még nevetsz?" Ő pedig így szólt: "Ha isten akarja, igen. Keresztények vagyunk. Akik Krisztusban hisznek, azok örök boldogságban mosolyognak szüntelenül."
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 105 )

A "jelünket nem változtatjuk meg". 

 

S ha ez nem megy..., hát győzzenek meg, a fény nem is fény, a boldogság nem boldogság.

 

"Te azt a parancsot kaptad, hogy engedelmeskedjünk, vagy büntetést kapjunk. Nem győztél meg, hát büntess meg."
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 105 )

 

Jöhet a "kaszálógép"... 

"A szenvedélyes emberi akaratnak engedelmeskedve, a gally összeszedi minden erejét, fizikai és lelki erejét, hiszen az ágat nem lehet pusztán fizikai erővel, a moszkvai meleg, klórozott víz, a közömbös konzervesüveg erejével feltámasztani. Az ágban más, titokzatos erők ébrednek. (...) A vörösfenyő él, a vörösfenyő halhatatlan, a feltámadás e csodája meg kellett hogy történjen, hiszen  a gallyat vízbe tették, a háziasszony költőférjének kolimai halálévfordulóján. (...) A gyenge, állhatatos illat a halottak hangja volt. Ezeknek  a halottaknak nevében merészkedik a fenyőgally lélegzeni és élni."
( Varlam Salamov, Kolima, A vörösfenyő feltámasztása, 311, 313 ) 

 

"Így tűnjék le, mihelyt itt az idő, s jogot a szellem sehol el nem veszített, eképp haljon az élet teljén majd örömünk, de szép halált." ( Hölderlin, A költő bátorsága, 95 )

létezők lényege ~ (...) hogy egybegyűjtse az isten szétszóródott gyermekeit

 Beavatás II. (...) hogy egybegyűjtse az isten szétszóródott gyermekeit

"A kérdés: Az esztelenség tanítója vagy? A válasz: Az Istentiszteleté." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 113 )

Diákjaimnak szüntelen mondom, ember és ember közti szolidaritás, ami most a pandémia idején is meg kell hogy nyilvánuljon, nem egyszerűen filozófiai kérdés..., sokkal inkább biológiai.

Mint már leszögeztük, az élet az anyag egy speciális tulajdonsága.

Fogalmazhatunk így is..., a legfontosabb tulajdonsága. 

Ma megkérdezték 9.-osztályos diákjaim, mivel foglalkozom szabad időmben, mondtam figyelem a fáimat a kertben, hogy nőnek.

Nevettek.

Mondtam nekik, csak ne nevessenek, ez egy tudományos megfigyelés, érdekel, a Lét az én kertemben hogy próbál Korai juharrá ( Acer platanoides ) és Vörös kőrissé ( Fraxinus pennsylvanica ) válni. 

Hogyan válik a "matematika" életté...

"A görögök azt állítják, hogy a létezők lényege öröktől fogva együtt létezik Istennel, és Tőle ezek pusztán a lényegükhöz kapcsolódó minőségüket kapták, úgyhogy lényegükkel nem is áll szemben semmi, csakis a minőségek tekintetében lehet szó ellentétről." ( Szent Maximosz hitvalló, Fejezetek a szeretetről, 76 )

 

Intimacy..., egy vérből valók vagyunk embertársainkkal. Mindenki élte számít, már csak a genetikai "pool" változatosságának megtartása miatt is. 

Ember és ember között is tehát "csakis a minőségek tekintetében lehet szó ellentétről."

 

"Minden embert az szeret, aki semmilyen emberies dolgot nem szeret. Isten és az isteni valóságok ismeretének az jut birtokába, aki senkin sem botránkozik meg esendő volta vagy saját gyanakvó gondolatai alapján."" ( Szent Maximosz hitvalló, Fejezetek a szeretetről, 78 )

 

Ahogy Feuerbach helyesen megállapította, "Krisztus az emberiség tudata." Krisztust kell látni minden embertársunkban..., az Ő tudatában szemlélve.

S ahogy Canterbury Szent Anzelm is leszögezte..., Krisztust elárulni a legnagyobb bűn volna..., az emberi legmagasabb tudat elárulása.

Beoltatod magad, mert ember vagy! S mint ember felelős minden más emberért.

Nem könnyű küzdelem ez..., Szent Maximosz "démonjaira" gondoljatok csak...

 

"A szerzetes teljes egészében azért vívja harcát a démonokkal, hogy  a gondolatoktól eltávolíthassa a szenvedélyeket; egyébként ugyanis képtelen benső függetlenséggel tekinteni a dolgokra. (...) A szerzetes tehát a szenvedély ellen vívja harcát." ( Szent Maximosz hitvalló, Fejezetek a szeretetről, 79 )

 

Erényesnek kell lenni. Az erény etimológiailag is az erőből származtatható szó. De van-e erőnk jónak lenni?

 

Az erények megszabadítják az elmét a szenvedélyeitől (...) : s így tiszta imádság már egyenesen Isten elé emeli föl." ( Szent Maximosz hitvalló, Fejezetek a szeretetről, 79 )

Igen az ego szenvedélyeiről van szó, nem az isteni szenvedélyekről..., melyek nem lefelé, de felfelé húznak. ( ~ Platón barlang hasonlat / C. S. Lewis, The problem of pain )

S a tiszta szívűek meglátják az Isten.

 

"Akit önnön bálványa sem fékez, azt fűzi csak önkéntes kötelék, híven a szeretet szent hitéhez, élheti szent és szabad életét." ( Hölderlin, Himnusz a szabadsághoz, 10 )

" Mert övék a mennyek országa, és ők meglátják az Istent... (Mt 5,3 ) Kétségkívül nem azért boldogok, mert ezt teszik vagy viselik el; hiszen az előbb felsoroltak is ugyanezt cselekszik, hanem mert Krisztusért és Krisztus szellemében viszik végbe és szenvedik el ezeket." ( Szent Maximosz hitvalló, Fejezetek a szeretetről, 76 )

"Az Isteni gondviselés célja az, hogy akiket a gonoszság különféleképp szétszakított , azokat az igaz hit és szellemi szeretet révén egyesítse, mert pontosan azért szenvedett a Megváltó, hogy egybegyűjtse az isten szétszóródott gyermekeit ( Jn 11,52 ). (...) A szeretete hosszan tűrő és jóságos." ( 1Kor 13,4 )" ( Szent Maximosz hitvalló, Fejezetek a szeretetről, 97 )

 

S kik a munkások az Isteni műben..., miből lehet felismerni őket?

"Ennek a kegyelemnek a világos bizonyítéka az embertársainkkal szembeni önkéntes jóindulatú érzület. (...) az irgalom, melyet a lélek örömmel és vidáman ajánl fel a rászorulóknak. (...) Ki lehet hát oly tunya és rábírhatatlan az erény gyakorlására, hogy lemond az isteni létről, noha az ilyen olcsón, nehézség nélkül és könnyen megszerezhető?" ( Hitvalló Maximosz, Müsztagógia, Összefoglalás és utószó, 308 )

De ha nem ügyelünk, el is veszthető. ( S csak halvány emléke marad..., voltunk mi is szentek. )

"A harmadik nyáron az ösvényemen végigment egy ember. (...) Egy ember otthagyta nehéz csizmáinak nyomát. Attól fogva nem születtek versek azon az ösvényen." ( Varlam Salamov, Kolima, Ösvény, 249 )

Vagy ahogy Gandhi mondta: "Nem engedem meg, hogy mocskos lábbal végig gázoljanak az elmémen."

Mélyre kell szállnunk, de nem durvaságban ostobaságban vagy épp aljasságban; hanem szeretetben.

"Never forget that you are a man and therefore you must bleed for the goal of humanity.
Listen you are still too juvenile for your age.
You should get older, the years are dwindling and yet your work has not been accomplished.

Practice solitude assiduously without grumbling so that everything will in time become ready. You should not die unfulfilled. Your years are numbered and many years are still needed for your fulfilment.

You should become serious and your work sink heavy as iron into the ground of mankind.

Let go of too much science. There lies the way that is not the way. Your way goes toward the depths, toward the rarest and deepest." ( C. G. Jung - Black Books )

Nietzsche...., a mélység visszatekint rád... 

 

Van Gogh ezt így írja le a segítő szemszögéből: 

 
"Nem azért rajzolok, hogy az embereket untassam, hanem hogy megörvendeztessem és figyelmessé tegyem őket olyan dolgokra, amelyek figyelemre érdemesek, de amelyeket nem mindenki vesz észre." ( Van Gogh válogatott levelei, 18882. április 25., 63 )

Elég szelíd megfogalmazás egy olyan embertől, akit saját mestere "Irgalom Nélküli Pallosnak" nevezett.

 

intimacy - önkéntes jóindulatú érzület ~ "Egynek lenni mindennel, ami él!

 Beavatás I.

"Mert ami benne láthatatlan, azt a világ teremtése óta műveiben értelmileg szemlélhetjük." ( Róm 1,20 ) - mondja az isteni apostol." ( Hitvalló Maximosz, Müsztagógia, 2, 275 )

 

 

 

Aki eddig követte okoskodásunkat, kissé összezavarodhatott..., Dickens még azt írta elő minden emberi léleknek, ami képessége és célja szerint is feladata, hogy "nagy utat tegyen meg mások lelkében"; Montaigne viszont a személyes, de "isteni" szenvedély elsőségéről beszélt.

Heidegger pedig azt, hogy a létezők a "Lét"-ről tesznek tanúságot. Mindenki arról, ahogy él, amilyen ismerete az Igazságról van. 

Így érthető a szabály: "Tuo tibi judicio est utendum." S Jézus szavai is..., "nem tudják, mit cselekszenek..."

 

Maximosz már régen leírta, minden az Igazság felé törekszik:

"A lélek a szemlélődő  készségével titokzatos hallgatásban és ismeretben kibontakozva a feledhetetlen és el-nem-múló ismeret segítségével az igazság felé törekszik, (...)" ( Hitvalló Maximosz, Müsztagógia, 5 , 278 )

Ehhez bölcsességet személődésben. Látásban szerzi meg.

"(...), hogy a szellem képessége a bölcsesség, és maga a szellem képességileg bölcsesség; a szemlélődés - készség; az ismeret - működés, (...)" ( Hitvalló Maximosz, Müsztagógia, 5, 280 )

 

Az 5. b osztályosok megkérdezték, "mi a bölcsesség", ezért elmeséltem nekik az irgalmas szamaritánus történetét:

 

"Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?”  

Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” 

Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.”  

„Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz!” – válaszolta neki.  

 

"De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” 

 Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?”  

„Aki irgalmas szívű volt iránta” – felelte.

 Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.” ( Lk 10,25-37 )

 

Akár el is némulhatnánk, de érdemes kiemelni egy fontos mozzanatot a történetből, ahogy Jézus is, Maximosz is megadja a bölcsesség receptjét...., egyfajta képletet a tökéletességre:

Bölcsesség = Látás ( tiszta szem - szemlélődés, készség meglátni ami utunkba kerül ) + Érzelem ( tiszta szív, ismeret, működés, mert csak az válik áldásos cselekvéssé, ami a szívünket is megérinti. )

Mi fogja össze a sokféle érzelmet és cselekvési lehetőséget? Ahogy a nap is egy de a sugarai és azok sorsa is különböző, a látásnak kell egyfélének lennie!

Látnunk egyféleképpen kellene, Isteni látással..., tiszta szemlélődéssel.

Kit tekintsek, kire legyek figyelemmel, ha cselekszem?

Montaigne szerint magamra, Dickens szerint másokra..., Heidegger szerint a Létre.

Ezek különbözőek vagy azonosak? Már megint a klasszikus zent kérdésnél vagyunk.

Az első kettő egymásra..., együtt a harmadikra mutatnak.

És mégis:

 

"E törvény szerint magukban hordják az egyesítő erőnek elvét (...), hogy inkább egymás számára létezzenek, mint önmaguknak, (...)" ( Hitvalló Maximosz, Müsztagógia, 7, 286 )

"(...), ismerős lesz számukra, és magához láncolja őket, mert ég bennük a vágy, hogy ők, a később születettek se legyenek teljesen tétlenek a földi életidő minden napján azért, mert nem hallották a hívó szót, amely fölfogad ama isteni szőlőművelésre (vö. Mt 20,2 ) (...) ( Hitvalló Maximosz, Müsztagógia, Előszó, 269 )

"(...) , mert ugyanaz az egyesülést és különbözőséget teszi lehetővé, (...) , Viszont egy a lényeg szerint, (...)" ( Hitvalló Maximosz, Müsztagógia, 2., 274 )

 

Ez már a színelátás, a megvilágosodás világa...

Ahogy Dogen írja: "Enlightenment is intimacy with all things." 

Ezt kell látnunk magunkban, másban, mindenben.

"S mintha e boldogok egyike lennél, mintha te küldtél

volna, hogy éljek, s jár képed, amerre megyek, (...)" ( Hölderlin, Istenek így egykor, 41 )

 

"Elménk mindenekelőtt elámul, hogyha bepillantást nyer Isten abszolút végtelenségébe, ebbe a végejárhatatlan  s vágyva vágyott tengerbe." ( Szent Maximosz hitvalló, Fejezetek a szeretetről, 94 )

( De óvatosan... "A zabolátlan szemlélődés szakadékba juttat." ( Szent Maximosz hitvalló, Fejezetek a szeretetről, 95 ) )

 

Hölderlin hasonlóképp vélekedik, de már a hatásáról is beszél:

"Egynek lenni mindennel, ami él! Ezzel a szóval veti le az erény a haragos páncélt, dobja el az ember szelleme a jogart, és eltűnik gond az örök-egy világ képe előtt, (...) örök ifjúság tölti el lélekkel, szépíti a világot." ( Hölderlin, Hüperion, 100 )

Tuo tibi judicio est utendum. VII. ( a harmadik felvonás )

... új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.

Noogén neurózis

 

 

  

A nogenikus neurózis a logoterápia kifejezése, amely a "egzisztenciális frusztrációból" származó neurózis egy formáját jelöli (lásd az egzisztenciális válságot ). A kifejezést Dr. Frankl Viktor , a logoterápia alapítója alkotta meg . A nogén az emberek nooetikus vagy szellemi dimenziójára utal. Nogén neurózis - https://hu.other.wiki/wiki/Noogenic_neurosis

A nogenikus neurózis a logoterápia kifejezése, amely a "egzisztenciális frusztrációból" származó neurózis egy formáját jelöli (lásd az egzisztenciális válságot ). A kifejezést Dr. Frankl Viktor , a logoterápia alapítója alkotta meg . A nogén az emberek nooetikus vagy szellemi dimenziójára utal. Nogén neurózis - https://hu.other.wiki/wiki/Noogenic_neurosis

A nogenikus neurózis a logoterápia kifejezése, amely a "egzisztenciális frusztrációból" származó neurózis egy formáját jelöli (lásd az egzisztenciális válságot ). A kifejezést Dr. Frankl Viktor , a logoterápia alapítója alkotta meg . A nogén az emberek nooetikus vagy szellemi dimenziójára utal. Nogén neurózis - https://hu.other.wiki/wiki/Noogenic_neurosis

A nogenikus neurózis a logoterápia kifejezése, amely a "egzisztenciális frusztrációból" származó neurózis egy formáját jelöli (lásd az egzisztenciális válságot ). A kifejezést Dr. Frankl Viktor , a logoterápia alapítója alkotta meg . A nogén az emberek nooetikus vagy szellemi dimenziójára utal. Nogén neurózis - https://hu.other.wiki/wiki/Noogenic_neurosis

Frankl állítása szerint ez az új típusú neurózis az utóbbi években növekedett. Becslése szerint az összes neurotikus eset 20% -a egyben noogén neurózis esete Nogén neurózis - https://hu.other.wiki/wiki/Noogenic_neurosis

Szakemberek szerint a neurotikus esetek 20%-az élet értelmének elvesztéséből, vagy meg sem találásából származik.

Kevesellem a számot... 

Montaigne helyesen állapítja meg, nem vesszük komolyan lelkiismeretünkkel szinkron szenvedélyeinket.

Mindenkinek van saját szenvedélye..., a saját szenvedélyed, amiért kockára teszed akár az életed is.

Ami többet ér az énképednél.

"Mulatságosak vagyunk, hogy a hozzánk hasonlók társaságában keresünk nyugalmat: mivel éppoly nyomorultak és tehetetlenek, mint mi, nem fognak rajtunk segíteni; egyedül halunk meg. Úgy kell tehát viselkednünk, mintha egyedül lennénk." ( Pascal 211. § )

Szenvedély amit csak a tiéd..., amit a többiek aligha érthetnek meg. De hát van nekik másik...

Valami olyasmi, ami túlmutat rajtad, a az egyéni létezéseden.

Ezért nem megy szembe lelkiismereteddel.

Mint a csoport és közösség fogalma közti különbség a szociológiában..., a közösség tagjai csak jó cél érdekében működnek együtt.

Valami olyasmi, ami "őreá" mutat.

Akinek van ilyesmije ( mindenkinek van, csak legfeljebb még nem ismerte fel ), tudja, miről beszélek.

Ám, mint minden szenvedély, ez is energia és mozgás..., s mint ilyen konfliktusok tömkelegét jelenti.

S jól van ez így.

  Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk,
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák - ágainkon mégis
Vadgalamb búg és Békesség terem.
Békesség: köszöntésünk ez legyen.
Békesség Istentől.

( Reményik Sándor, Békesség Istentől )

 

"A mély elme a dús élet iránt hevül, (...)" ( Hölderlin, Szókratész és Alkibiadész, 34 )

 

Ennek egyszerűbb változata, ha a "mozgásra" célzunk, így Covid-19 járvány idején két "jó válasz van"..., oltasd be magad, vagy fertőződj meg...; kiszolgáltatottan otthon ülni és nem tenni semmit, ez a halál, nem erre születtünk. 

Cselekedj vagy történjen meg veled..., de ne várj kiszolgáltatottan. 

Az Isten az élők Istene. Az élet pedig mozgás...

"Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.” ( Lk 20,38 )

Mi lett volna, ha Von Hyo nem szeg fogadalmat? S mi lett, hogy igen?

Mi lett volna ha Kuckó király nem ereszkedik a lékbe? S jobb-e hogy igen?

Mi lett volna, ha nem töri össze a vak pap a keresztet? S ha a ládában maradt volna, érintetlenül?

Ha Zakeus nem mászik fel a fára és nem tesz fogadalmat? S így, hogy megígérte, visszafizeti mindenkinek a kicsalt pénzt, mit szól ehhez a családja?

"Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” ( Lk 19,1-10 )

Jaj neked ha megteszed és jaj neked ha nem...

 

Adj  lehetőséget a gondviselésnek, írja Jaspers.

"Drága, repdessen  tovább. Igen! A hitet nem lehet tanítani, azt csak továbbsugározni lehet. S maga csak sugározzon tovább!" ( Gyökössy Endre, Homo Christianus )

Nem kell értened, mi történik..., ha jó a gyümölcs..., a fának is jónak kell lennie. S kinek kell, hogy jól essen? Elsősorban neked, a Te szenvedélyedről van szó...

Realista depresszió az élet?

Vagy inkább tragikus optimizmus?

Frankl Emil Viktor is ezt a kérdést teszi fel munkáiban..., véleményem szerint ezt a szenvedély dönti el..., ha van "isteni szenvedélyed", "saját lendületed", ahogy  Bagger Vance nevezi a Bagger Vance legendája című regényben és filmben, inkább az utóbbi. 

Ha elvesztetted, vagy meg sem találtad; az előbbi.

 

S ha tragikus is a vége..., mert melyik történetnek itt e földi létben nem az?

Ott a vigasz:

"Eltemettek, nem tudták, magok vagyunk." ( Mexikói közmondás )

 

Addig a többségnek, mint most a járvány idején marad ez a viselkedés:

"Parasztok jönnek hozzám sietve, és jelentik, hogy az imént egy száz sebből vérző embert láttak az egyik erdőmben: még lélegzett, és rimánkodott, hogy szánják meg egy korty vízzel, és segítsék fel onnan. Elmondják, hogy nem merték megközelíteni, és elfutottak, nehogy ott érjék őket a törvény emberei, és amiként lenni szokott, ha egy meggyilkolt ember mellett találnak valakit, számon kérjék tőlük teljes romlásukra az esetet, hiszen se tehetségük, se pénzük, amivel ártatlanságukat védhetnék. Mit mondhattam nekik? Bizonyos, hogy az emberséges cselekedet bajba sodorta volna őket."  ( Montaigne, A tapasztalásról, 47-48 )

Vagy legalábbis azt hiszik..., így marad, mint a vak pap fiánál a "Júdás-bélyeg" rajtuk, egy életen át.

"Hányszor láttam, hogy az ítélet bűnösebb volt a bűnnél!"
  ( Montaigne, A tapasztalásról, 49 )

Mint egy újságcikk címe a tegnapelőttről:

"A matek ijesztőbb, mint a vírus." 

Ez mekkora szemétség.., s milyen rossz példa...

 

"Belehalsz? - Hát belehalsz. De fel lehet támadni!" ( Gyökössy Endre, Homo Christianus )

De persze ezek ebben sem hisznek..., s nem is igazán érdekli őket semmi.

De vannak kivételek. Mindig vannak:

" - Édes fiam, milyen vallású vagy? - Nem tudom. - Meg vagy keresztelve? - Ne tudom. De ez engem érdekel, azért jöttem ide, semmi más nem érdekel. ( Három sűrűn telegépelt oldal, kérdésekkel teleírva. )" ( Gyökössy Endre, Homo Christianus )

A szeretet mindig a "Te"-re mutat. 

 

S mi van, ha mindaz amiért küzdöttünk "isteni szenvedéllyel"..., elenyészik?

"I know you're ahead of me, Micheael. You've read of the Great Atlantic Storm of 1938. It was a hurricane, beforethey gave names to hurricane. It blew for 54 straight hours with winds tht hit 190 miles per hour. When it was over, Invergordon's dream was reduced to matchsticks.

The very land itself  had been annihilated." ( Steven Pressfield, The legend of Bagger Vance, 8-9 )

 

Nem volt semmi sem hiába. 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/ha-majd-gyertyat-gyujtani-mentek-ne.html

^"Szeretteim, ez már a második levelem, amelyet nektek írok. Arra törekszem, hogy bennük emlékeztesselek benneteket, és így ébren tartsam bennetek a tiszta gondolkodást, hogy jussanak eszetekbe, amiket a szent próféták előre megmondtak; továbbá Urunk és Megváltónk parancsa, amelyet apostolaitok közöltek veletek. Először is értsétek meg, hogy az utolsó napokban csúfondáros gúnyolódók fognak fellépni, akik saját vágyaik szerint élnek, és azt mondják: „No, hol van (Krisztus) megígért eljövetele? Amióta atyáink meghaltak, minden marad úgy, ahogy a teremtés kezdetétől volt.” De ezek szándékosan tagadják maguk előtt, hogy az ég ősidőktől fogva volt, és a föld is azóta, hogy Isten szavára a vízből és a víz által létrejött. Így pusztult el vízözönnel az akkori világ is. De a mostani eget és földet ez a szó megmentette, hogy az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára megmaradjon a tűznek. Szeretteim, főképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket: az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap. Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hanem türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson. Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik. Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek, hiszen várjátok és siettetitek Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak. Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját." ( 2Pt 3,1-13 )