Legio Christi ( "Béke veled, Viktorunk!" ) ~ inkább meg akartatok halni, semmint legyőzöttekként örökre elpusztuljatok,

"Mi a jelünket semmiképpen sem változtatjuk meg."

( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Bonosus és Maximilianus, a Herculiánusok csapatában szolgáló katonák szenvedése, 355 ) 

 

 

 

"Ó erős bajtársak, kiket kijelöltek a dicsőséges küzdelemre, szükség van a lelki erőre, most van szükség a teljes erősségre. 

Férfiasan tartsátok meg azt a hitet, melyet Uralkodónknak most fogadtatok. Fenyeget az ellenség, közel van a harc. 

Az ellenség már most támadni akarja újonc szolgálatotokat, s ha úgy találja, nem vagytok elővigyázatosak, győzelmi pálmátok elragadásával dicsekszik. 

Ti azonban, kedveseim, nem oly hanyag kiképzést kaptatok, nem azt tanultátok, hogy Krisztus oly gyönge. Tielőttetek nem ismeretlen a hadviselés, katonai mivoltotokat nem vesztettétek el, csak megváltoztattátok. 

Tapasztalja meg tehát Királyunk, hogy kiket választott, kikre bízta a boldog harc első csatasorát, tudja meg az ellenség is, kiket szorongat, és semmilyen szempontból sem találjon titeket elfajzottaknak; mindezeket uralkodótok jól tudja, hogy a legutóbb besorozottakra a legnagyobbat bízza, s erőtökre bízza a harc első eseményét. 

Ne félemlítsen meg benneteket a háború, hisz mindig a küldést tanultátok, ne késztessenek visszavonulásra a veszendő dolgok, mikor már az örökkévalókat tartjátok kezetekben. Ami nektek még hátra van, hogy azt erőteljesen megmarkoljátok, az maradt még hátra nektek, hogy a közbeeső csatasorokon keresztül oda átmenjetek. 

Ha ez nektek közben valamelyest kemény dolognak tűnik, tudjátok, hogy Királyunk maga már átment mindezeken. Ne mást, hanem őt magát halljátok, aki ezt mondja: 

"A világban üldöznek benneteket, de bízzatok, én legyőztem a  világot" (Jn 16,33). 

Mondom, őt hívjátok bizakodó szívvel és szóval mindezen megpróbáltatások közepette. Ha ti bizakodva hívjátok, akkor ő nem marad el, aki összes övéinek igaz szóval ígérte, ezt mondva: 

"Íme én veletek vagyok a világ végéig" (Mt 28,10). 

Amikor a kínzó fára függesztve szörnyű gyötrelmekben kínlódtam, az irgalmas Urat könnyek között könyörögve hívtam, és íme azonnal őt látom, amint megváltásunk dicső jelét kezében tartja, és ezt mondja nekem: 

"Békesség neked, Viktor! Ne félj! Én vagyok ugyanis Jézus, aki szentjeimben elviselem a sérelmeket és gyötrelmeket." 

Szavára olyan erő áradt belém azonnal, hogy utána semmibe vettem már a kínzásokat. 

Ezért szeretteim, ne feledkezzetek meg erősségetekről, a mindenség Alkotójára, az Úr Jézusra függesszétek tekinteteket, vegyétek figyelembe, hogy ezeken mind átment, s elérkezett oda, ne féljetek a halandó emberek röpke fenyegetéseitől, hiszen az ígéret nektek már kezetekben van és a halhatatlan angyalok társasága a tiétek; pillanatnyilag kínzásban lesz részetek, hogy azt dicsőn legyőzve az örökkévalók birtokába jussatok és mivel régebben inkább meg akartatok halni, semmint legyőzöttekként örökre elpusztuljatok, úgy most kérlek titeket, szenvedjetek, hogy győzzetek, s utána mindörökké uralkodjatok."

( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Viktor, Alexander, Felicianus és Longinus vértanúsága, 249 )