a belső lényeget vettem át..." IX. ~ "So dacht ich. Nächstens mehr..." / Így elmélkedtem. Legközelebb bővebben írok."

 "So dacht ich. Nächstens mehr..."

"És még egyszer visszanéztem a hideg emberi éjbe, megborzongtam, és sírtam örömömben, hogy oly boldog vagyok, talán dadogtam is valamit,"

 

 

S zárásul hallgassuk daimónom szavait, fő művének végső mondatait:

 

"Megfordultam azért, hogy lássam a hangot, amely velem beszélt, (...)" ( Jel 1,12 ) ~ a kép "saját kezűleg" festett ikonomról készült.

.

 

" - Ó, szent szájból zengő kedve szó - mondtam, amikor ismét magamhoz tértem -, kedves talány, jól értelek-e? 

És még egyszer visszanéztem a hideg emberi éjbe, megborzongtam, és sírtam örömömben, hogy oly boldog vagyok, talán dadogtam is valamit, de szavam olyan volt, mint a tűz sustorgása, ha fellángol és elválik a hamutól...

 
- Ó, Természet! merengtem el - de szépek isteneid! Végigálmodtam az emberi élet álmát, s most azt mondom: csupán te élsz, s a békétlenek minden erőszakolt, kiagyalt műve viaszgyöngyként olvad el lángjaidban!
Mily réges-régen nélkülöznek téged? Ó, mily régóta ócsárol már tömegük, alantasnak nevezve téged, s boldogcsendű, élő isteneidet!
Lehullnak rólad, rothadt gyümölcsként, az emberek - ó, hadd pusztuljanak, legalább visszatérnek gyökeredhez; és én, ó élet fája, lehullok én is, hogy újra kizöldüljek véled, s rügybontó ágaiddal békén s meghitten lengjek ma sudarad körül, mert arany magodból mindannyian felnövünk!

 
Ti föld forrásai! ti virágok, erdők, sasok, és te, testvéri fény! mily ősi és új ez a mi szerelmünk! - Szabadok vagyunk, külsőleg nincs közöttünk aggályos hasonlóság; hisz hogy is ne változnék az élet formája? de mindnyájan szeretjük a levegőt, s lényünk legmélyén mélységesen hasonlítunk egymásra.

 
Mi sem, mi sem váltunk el, Diotima, s aki könnyet sír érted, nem érti ezt. Eleven hangok vagyunk mi, harmóniádban, Természet, összecsendülünk - s ez széttéphetetlen! ki választhatná el a szerelmeseket? Ó lélek, lélek, világ szépsége! te romolhatatlan, te elragadó, te örökifjú! te létezel; mi hát a halál, mit számít minden emberi baj? - Ah, az emberek sok üres szót találtak ki, a csodálatosak. 

Pedig ami történik, mind gyönyörből ered s mind békességben végződik. Mint szerelmesek civódása, olyanok a világban levő disszonanciák. Megbékélést rejt a viszály, s egymásra talál mind, ami szétvált. Elágaznak és összefutnak a szívben az erek, S egyetlen, örök, lángoló élet. 

Így elmélkedtem. Legközelebb bővebben írok" ( Friedrich Hölderlin, Hüperion, 251-252 )

 

"Így elmélkedtem. Legközelebb bővebben írok" ( Friedrich Hölderlin, Hüperion )

Miért nem halnak ki a hősök? III. ~ "földönjáró hű őrzői az emberi nemnek" / Μαργαριτάρι / Pecsétgyűrű VII.

  A kakas és a gyöngy...  

"mint saját házukban idegenek, (...) mi szél hozta ide ezt a világcsavargót?" ( Hölderlin, Hüperion, 248 )

 

 

A Vatikáni Zsinat  kinyilvánította:

„Az összes népek egyetlen közösséget alkotnak; egy az eredetük is, hiszen Isten telepítette be az emberi fajjal az egész földet. Egy a végső céljuk is! Az Isten.” ( II. Vatikáni Zsinat tanítása. „Nostra Aetate” )

Babits is erről beszél:

"Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy magad is, kit a holtak lépte vet." ( Babits Mihály, Csak posta voltál ) 

De minek ez a sok össze-vissza lépések tömkelege? S van-e ki segíthet nem lépni félre...

 

Az "abszolút valóság" ami Egy ( ~ Permenidész ) és végtelen, ezt matematikusok nem érthetik...., biztosítja mindannyiunk sokféleségét és egységét; de egyenlőek vagyunk-e "Istenismeretben" is.

Hisz ahogy a biológiában mindent ATP-ben "fizetnek", a mi világunkban "Istenismeret" a "valuta".

 

Boenhoffer már elmondta, a "részesedés ~ participatio" a lényeg, vagy ahogy Kempis szól: - az "imitatio":

( https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/ez-lelki-szegenyek-az-egyszeru-szivuek.html?spref=fb&fbclid=IwAR0u82giKvoIHU-ejKUz0v5YCDnhGtSdpKCS37qZ80cTeOEUXFqFREWegtM 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/de-profundis-hanem-az-isten-ismerete.html )

Minél magasabb fokú az ismeret, annál "aranyabb"..., annál élőbb a személy, illetve a személyt éltető gondolat annál áthatóbb és világosabb.

"Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre." ( 1Kor13,12 )

Heltai Gáspár meséje erről beszél, a zavaros tudatúakról:

 

"Egy kakas a szeméten vakargatván keres valamit enni. És talála egy szép gyöngyet. Látván kedig azt monda: Bezzeg szép fényes állatot találtam. De meccek vele? Nem adnék egy árpaszömet rajta etc.

ÉRTELME

A bölcs Ezópus e fabulával megcsúfolja a tudatlan és goromba népeket, kik semmi írást, avagy egyéb szép mester és bölcs dolgokat nem tanultanak, és miért hogy ítélet nélkül valók, nem tudják azokat megböcsülleni: avval kedig megelégösznek, hogy valami foldozással ételt, italt és a mindennapi életre valót találhatnak, mint a szebeni szűcs mondja volt, midőn a szép török lovat dícsírik volt előtte: Bizony szép és kellemes marha volna, ha ködment tudna csinálni; de nem tud: mire való ez okáért?" ( Heltai Gáspár, Fabulák, 1. fabula, A kakasról és a gyönygről )

 

 

Minden vallás ezért küzd..., ha valódi, a tiszta tudatért, mert ezen múlik minden. Ha nem ismered fel.., meg sem ismerheted.

( https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/jojj-jojj-jojj-es-fogadj-el-igy.html )

Tiszta tudat - tökéletes kép a világról s az abszolút valóság ránk eső részéről...

  

S amint annak látod a dolgokat amik, s aminek neked látnod kell ( a daimónod segít ), azonnal tudni fogod mit kell tenned:

"Vagy ha kivánod, más magyarázatot adhatok erre,
jól tudom én azt is, csak jól vésnéd a szivedbe.
Egy törzsből származnak az istenek és a halandók.
Emberi nemzetséget először fényes aranyból

készítettek az istenek, ők, az Olümposzon élők.
Akkor még mindenki fölött Kronosz égi király volt,

s könnyű szívvel, akárcsak az istenek, élt a halandó,
távol a bajtól, távol a jajtól, még az öregség
sem járt köztük, mindvégig duzzadt az erőtől

karjuk s lábuk, a kórság még nem törte meg őket;
mint lágy álom jött a halál rájuk, s amig éltek,
csak jóban volt részük; a föld meghozta magától

bő termését és dolgozni merő gyönyörűség

volt, sok jó közepette, a dús legelőn legelészett

nyájuk, s kedvelték az olümposzi boldogok őket.

Majd aztán, hogy a föld befogadta magába e fajtát,
jótét lelkek lettek, a nagy Zeusz rendeletére,
földönjáró hű őrzői az emberi nemnek,

minden gaztettet meglátnak, s őrzik a törvényt,
míg magukat köd leplezi, úgy járják be a földet,
gazdagság-gyarapítók, mert az övék ez a rang is." ( Hésziodosz, Munkák és napok, 107-126, 46-47 )

Vagy folyamatában, ami mindegy, hisz Istenben nincs idő.

 

"Ugyanígy a fölöttünk álló lények közülük egyesekre, mint a ménesből kiválasztott legjobbakra, rásütnek egy pecsétet, és különösen gondos nevelésben részesítik, nem zablával és gyeplővel irányítják, hanem az értelem révén, bizonyos jelek közvetítésével." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 101 ) 

S ahogy korábban idéztük..., nem csak mi leszünk pecsét Isten művén, de rajtunk is lesz Isten pecsétje..., hisz ez is ugyanaz.

Egy igazgyöngyöt adtam kezetekbe, az én igazgyöngyömet..., életem értelmét. Ha ez egyáltalán elmesélhető..., idegennek megérthető.

"Ami legjobb bennünk, az úgyis mindig kimondatlan marad, önnön mélyében pihen, mint gyöngy a tenger fenekén." ( Hölderlin, Hüperion, 210 )

a belső lényeget vettem át..." VIII. / "daimonion" ~ "daimon" / bódhiszattva / őrzőangyal ~ εἰ δὲ μήγε,⸃ ἐκκόψεις αὐτήν.

"Akik az emberekről gondoskodnak."

 

 

 "Mint az atléta, aki bár öregkora miatt felhagyott az edzéssel, de a hírnév és a testedzés szeretetét nem hagyja abba, hanem élvezi, ha látja, amint mások  gyakorlatoznak, biztatja őket, s velük együtt fut; így azok is, akik már megvívták az élet harcait, s lelkük kiválósága révén daimónokká váltak, nem vetik meg teljesen az itteni eseményeket, kimondott szavakat, a törekvéseket, hanem jóindulatot tanúsítanak az azonos cél eléréséért törekvők iránt, velük együtt versengve buzdítják és ösztönzik őket az erény elérésére, ha látják, hogy már az óhajtott célhoz közel küzdenek, sőt már majdnem el is érték. De a daimón sem segít válogatás nélkül mindenkinek. Mint ahogy a tengerben úszók közül azokat, akik mélyen bent vannak, messze a szárazföldtől, partonállók csupán szótlanul nézik, azokért viszont akik közel jutottak a parthoz, a vízbe futnak, kezükkel és biztató szavukkal segítségükre sietnek, s megmentik őket." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )

"Ugyanígy az istenség is csak kevesekkel és ritkán létesít közvetlen kapcsolatot, az emberek többségének viszont jeleket ad, ezekke1 jön létre az úgynevezett jóslás. Az istenek ugyanis csupán kevés embert tüntetnek ki életükben, csak azokat, akiket egészen különösen boldoggá és igazán istenáldottá akarnak tenni. Azok a lelkek pedig, akik már mentesültek újraszületés kényszerétől, és többé már nincs mit tenniük testük maradékával, tehát teljesen szabadok, Hésziodosz szerint ők a daimónok, akik az emberekről gondoskodnak." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 101-102 )

Ha találkoznál vele, olyan, mint te..., a te formádat veszi fel minden ilyen alakalommal.

"Ezzel szemben, akik helyesen gondolkoznak, azok azt vallják, hogy ez a valami, a kívül levő dolog a daimón." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 98 )

 A program ( "forma" ) tehát külső. ( Ha nem "külső" bajban vagy... )

"Isten akarata lehetővé teszi, hogy saját daimónja a lélek segítségére siessen."

 "Nos, barátom, ugyanilyen a daimónt természete is. Mind váltogatjuk a testeket egymás után, mint a fogatokat, kénytelenek vagyunk mi magunk küzdeni és bátran kitartani, hogy saját erényünket próbára téve meneküljünk meg, hogy elérhessük a kikötőt. 

 Az olyan léleknek viszont, amelyik már esetleg akár ezer újjászületésen át jól és bátran küzdött, s épp most ért körpályája végéhez, mindenre elszántan és teljes egészében a földi világból való kilépésre összpontosít, sok verejtékezés árán már közelít a fennlevőkhöz, isten akarata lehetővé teszi, hogy saját daimónja a lélek segítségére siessen, sőt maga az isten azt is megengedi, hogy belátása szerint cselekedjék." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )

Szabadon válhattunk azzá amik vagyunk, s amivé csak vágyunk válni, - segítséggel.

 

"ezt buzdítja, és hívó szavával meg akarja menteni; ha a lélek hallgat rá, a közelébe kerül és megmenekül"

 

"Mindegyik daimónhoz tartozik egy lélek, ezt buzdítja, és hívó szavával meg akarja menteni; ha a lélek hallgat rá, a közelébe kerül és megmenekül, ha viszont nem, akkor
a daimón elhagyja, és boldogtalan véget ér." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )

Önmagunk mesterévé kell válnunk. Erős fa erős és értékes részévé.

 

"Ha mégsem, akkor majd kivágod.”

 "Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod.” ( Lk 13,6-9 )

( κἂν μὲν ποιήσῃ καρπὸν εἰς τὸ μέλλον — εἰ δὲ μήγε,⸃ ἐκκόψεις αὐτήν. )

S mindannyiunknak "daimónná" kell válnunk, hogy "belső lényegként" itt maradhassunk, hasznos mintául szolgálhassunk más hozzánk hasonló sorsú emberi lényeknek.

Hogy magukra találhassanak, - ránk találhassanak.

Minden más hiábavalóság.

Az erkölcsi én... ( III. ) ~ "daimon" / Apokalipszis V.( ἀποκάλυψις ) - II.4 KÖZVETÍTÉS ~ "Amit vállalt, a súlyos út az égbe ível át;

 "az erkölcsi Én mint a fogalom valóságos élete." III.

 

 

A kevesebb néha több, írtuk korábban, és tényleg, Fichte pusztán 4 tulajdonságban jelöli meg az erkölcsös embert ismérveit. 

1. Önzetlenség

2. Szeretet ( az általános emberszeretet )

3. Igazmondás, nyíltság

4. Egyszerűség

 

S ha olvassuk kiderül nem is négy hanem valójában csak egy fontos szempont létezik, az önzetlenség. 

Kivel szemben kell önzetlennek lennünk?

 

"Kötelességtan"-nak nevezi az etikát.

Mivel-kivel szemben kell nekünk kötelességünket teljesítenünk? 

Önzetlenség és kötelesség...

"Az önmegtagadással nagyon keveset mondtunk, mert ez valamely aktusról és kifejlésről tanúskodik; ilyenről azonban semmiképpen sem lehet szó, hiszen az erkölcsös ember számára nincs "önmaga". ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 683 )

 S lejjebb:  

Csak annyit említhetnének, hogy "én mégiscsak azt akarom, hogy legyek, s nem adhatom fel ezt az akaratot". Igazuk lehet, amennyiben ténybeli helyzetüket abszolútnak tartják." ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 683 )

 

S már megbeszéltük, ragaszkodnod kell ehhez az akarathoz, hisz ez lehet léted értelme, születésed titka, Istentől kapott neved.

"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" ( Iz 43,1 ) 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/metanoia-v-conversio-cordis.html 

"(...) Lennénk szerszám a tenyerében,
jó íz osztandó kenyerében,
jobb vére volna a mi vérünk
az ő repedt, lassult erében;
gyönyörűt szóljon: szava volnánk –
aztán mi már sohase szólnánk!" ( Ratkó József, Isten mellett, 13 )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/a-belso-lenyeget-vettem-at-v-daimonion.html

"Be kell látnunk: Ha kérdeznek, becsületesen felelni kell. A harcot becsületesen fel kell venni, az úton becsületesen végig kell menni, a szerepet becsületesen el kell játszani, keményen és tekintet nélkül." ( Dsida Jenő: Tekintet nélkül )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hogy-vegul-ha-senkinek-senki-en.html

Szomjazzuk is ezt és kötelességünk is..., miénk is ez a tudat és nem is; - magunké is vagyunk és Övé is.

 

 

 Fichte kárhoztatja ennek emberi oldalát, szerinte megvalósíthatatlansága miatt követhetetlen: " - ez utóbbi ugyanis már igen megváltozott és összetett gondolkodást igényel."  ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 684 )

Így is van; - végtelenül összetettet és megváltozottat, de miért volna ez lehetetlen, ha hozzá már a megfelelő daimoniont kapjuk. Csak ezt kell felismerni és meg is van a "kulcs".

Ez nem megy "fejlődés és kifejlés" nélkül, tehát a lelkiismeret ( ~ daimonion ) cselekvése aktus, de a lelkiismeret fejlődése is létező jelenség, amellett, hogy több is van belőle, a daimonion természetesen a második, egyetemesebb felé fejlődő, azzá kifejlő kisebb változat eredménye.

"Láttuk, hogy hogy transzcendentális szempontból az észlelésnek az akarattal való egybeesése legmélyebb alapjában nem egyéb, mint empirikus, abszolut spontaneitás által meghatározott létünk egybeesése legmélyebb ösztönünkkel; ha úgy határozom meg magam, ahogyan eredeti ösztönöm valóban követeli, akkor én mint időben meghatározott, összhangba kerülök magammal mint eredetivel és és tudattalanul meglevővel: ezáltal a kényszer érzése jön létre: ilyenkor ugyanis teljesen érzem magam, s mint korábban kifejtettük ez az érzés észlelés." ( Johann Gottlieb Fichte: Előadások a tudás emberének rendeltetéséről )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/a-szepseg-hala-isten-pecsetje.html

"A létezővel való megegyezés már régóta az igazság lényegének számít. Arra gondolnánk hát, hogy Van Gogh festménye egy létező pár parasztcipőt másolt és éppen azért lett mű, mert ez sikerült neki? Arra gondolnánk vajon, hogy a festmény a valóságosról vett volna másolatot, amit aztán egy művészi termékbe helyezett volna bele? Semmiképp. … Van Gogh festményében megtörténik az igazság."( Heidegger )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/megtortenik-az-igazsag.html 

 

"Könnyen elégedett és csöndes szívű lesz, akinek tiszta a lelkiismerete. Nem vagy szentebb, ha dicsérnek, sem hitványabb, ha szidnak, ami vagy az vagy, s nem mondhatnak nagyobbnak, mint amekkora Isten előtt vagy. Ha arra figyelsz, mi vagy odabent, önmagad előtt, akkor nem gondolsz azzal mit beszélnek rólad az emberek. (...) Isten pedig a szívedben olvas." ( Kempis Tamás : Imitatio Christi, 6. II. ) 

A cél valahol "kívül" kell legyen..., vagy ha tetszik, valahol a mélyben. - ez a "védelmező kapcsolat" ( ~ Nuttin )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/en-vagyok-te-rigod-szolt-madar-nem.html 

 

 Kit szolgál? Mindenkit, téged engem, mindenkit , - az egész világmindenséget..., ; végső soron Istent.

"A filozófia tulajdonképpen honvágy ösztön, mindenütt otthon lenni." ( Novalis )

vagy ahogy Hölderlin határozza meg, törekvésként:

"Azt hinném, igen, ha nem volna bennünk egyvalami -: a roppant törekvés, hogy minden legyünk." ( Hölderlin, Hüperion, 108 ) 

 

" (...) A mester így szólt : – Én változtam meg. Nem a cselekedeteimben történt változás, hanem bennem – de mivel én megváltoztam, velem együtt a tetteim is megváltoztak.

A jelentőségük változott: a prózából költészet lett; a kövekből szózat, az anyag teljesen eltűnt. … Az élet megszabadulás lett számomra, nirvána." ( Osho: Az emberi lét útja, 10. )

 https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/a-prozabol-kolteszet-lett.html

"Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” ( Mt 18,19-20 ) 

Minél többen annál inkább, hisz különbözőek vagyunk.

"A hamis egyetemesség jellemzője, hogy minden műveltségfajtát lecsiszol és az átlag középszerre épít. Az igazi egyetemesség éppen ellenkezőleg: a művészetet például még művészibbé teszi, mint amilyen egymagában lehet, a poézist poetikusabbá, a történelmet történetibbé, és így tovább. Ez az egyetemesség akkor jöhet létre, ha a vallás és az erkölcs egyszerű sugara a kombinatorikus elmeél káoszát érinti s megtermékenyíti. Akkor magától virul fel a legmagasabb rendű poézis és filozófia."
( Friedrich Schlegel, Eszmék, 123, 508 )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/trombita-5-hatszazhatvanhat.html

 

„Midőn pedig Jézus Fülöp Cezareájának környékére ment, kérdezé tanítványait, mondván : Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Ok pedig mondák: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig Jeremiásnak, vagy egynek a pr6féták közül. Mondá nekik Jézus: Hát ti kinek mondotok engem?" ( Mt 16,13-15 )

Ez az a kérdés, amelyre minden tanult embernek felelnie kell a földkerekség minden országában, a számára kimért út valamelyik állomásán, különösképpen pedig akkor, mikor felelőssége tudatában teszi azon első lépéseit. 

Jézus Krisztus egyszerre csak elállja az utat, és még azokban is, akik tudatlan, elbátortalanodott, türelmetlen, káromló vagy visszautasító kézmozdulattal haladnak tovább - és ezek vannak nagyobb számban - homályos borzongás közepette felvetődik néha a kétség: vajon a nékik személy szerint feltett alapvető kérdésre kézlegyintés helyett nem adhattak volna más feleletet is, nevezetesen azt, amelyet a Szentlélek adott Simon Péter ajkára a filippi-cezareai úton, mikor az apostol elhatározta, hogy örökre Azzal marad, aki el nem múlik soha! 

"Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!" (...) ( Paul Claudel: Hát Te kinek mondasz engem? )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/trombita-5-hatszazhatvanhat.html 

Jézust nem tudjuk e kérdésben sem megkerülni. Hogyan tanított minket?

"Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!" ( Mt 7,15-23 )  ( ~ ως καρπός του δέντρου )

Ahogy mi is magunkban a bennünk munkálkodó szellemet.

"1. Minden, ami visszatart a jótól vagy fékez benne, a gonosz szellemektől, s minden, ami előbbre visz a jóban, a jó szellemektől és Istentől való. " ( Loyolai Szent Ignác )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/12/distinctio-spirituum.html 

Honnan tudjuk hogy jó úton járunk, hisz a bunkó néha balek, s a balek néha bunkó... 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/isten-aldja-meg-az-ebedjoket.html

S a kétféle lelkiismeret sincs mindig szinkronban...

 

Van erre egyszerű megoldás. Olvassuk e még egyszer figyelmesen Kempis Tamás gondolatmenetét:

"Könnyen elégedett és csöndes szívű lesz, akinek tiszta a lelkiismerete. Nem vagy szentebb, ha dicsérnek, sem hitványabb, ha szidnak, ami vagy az vagy, s nem mondhatnak nagyobbnak, mint amekkora Isten előtt vagy. Ha arra figyelsz, mi vagy odabent, önmagad előtt, akkor nem gondolsz azzal mit beszélnek rólad az emberek. (...) Isten pedig a szívedben olvas." ( Kempis Tamás : Imitatio Christi, 6. II. ) 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/04/a-kereszteny-sziv-szutra-fakitermelesi.html

"De onnan esőzik (...), a gazdagság jele." ( Hölderlin, Mi az ember élete?, 155 ) 

 

Aki tudja, hogy miért került ide ez a kép, írjon...!
  

"Amit vállalt, a súlyos út
az égbe ível át;
s végül atyja házába jut,
ki követi szavát.

Társáért senki nem zokog,
ha sírba szenderül:
viszontlátja előbb-utóbb,
és gyásza földerül.

Minden jótettnek szabadon
örül mindenki majd:
vetése fénylőbb táj ölén
fenségesen kihajt." ( Novalis, Lelki énekek, 9, 34 )

 

S mint moktak mester végül hozzátenném:

"Minden metódus ritmus. Ha oda van a világ ritmusa, oda van a világ is. Minden embernek megvan az egyéni ritmusa." ( Novalis )

"Nyelvünk vagy mechanikus, atomikus vagy dinamikus. A valódi költői nyelvnek azonban szervesnek kell lennie, elevennek. Hányszor érezni a szavakból a szegénységet, amikor több eszmét egycsapásra akarnak eltalálni." ( Novalis )

S egy  kis "szembeállítás" ha valaki nem értette volna, miért lett e blog olyan amilyen, pedig az egyszerűséget célozta mint eszköz:

"Nincs mit keresnünk itt tovább - telt a szív - üres a világ."
( Novalis, Himnuszok az éjszakához, Halálvágy, 20 )

"Csupa boldogság lesz az élet..." ( Novalis, Lelki énekek, 22 )

Az életnek tehát ritmikusnak tehát rendezettnek, szervesnek tehát élettel telinek és dinamikusnak tehát ellentmondásosnak illik lennie.

 

"Íme az út végén, mielőtt becsukódik utánam halkan a völgy kapuja, visszatekint a szemem.
Hálásan fogadom hű társnőm, úti kísérőm vonzalmát, s örömest tárom elé szívemet. (...) - Mert ő vezetett a világba s tett azzá, akivé válik a vágyakozó, Majd ami ifjúi játék volt addig, komoly, elszánt foglalatosság lett, mégse hagyott oda ő - Izgalom és kétség próbált elijeszteni tőle, míg végére nem ért egy napon a nevelés mely szeretőmül vágyamat adta, örökre szabaddá váltott, s végtelen üdv szent tudatára emelt." ( Novalis, Utolsó szerelem, 58 ) 

S egy egyszerű utalás a blog céljára és minden eddigi erőfeszítésünk értelmére, - hogy kihez is szólt valójában:

"Az erkölcsös ember az erkölcsösség eszközeként, és nem valamilyen más tekintetben fogja át, s fogadja szerető szívébe az egész emberiséget. (...) Szeretete kivétel nélkül mindenkire kiterjed: (...)" ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 683 )

Apokalipszis VI.( ἀποκάλυψις ) / Ahol ő enyém lett, ott van otthonom; (...)

  "Ám egyszerre - mintha fentről - ...

 

 

 "Ám egyszerre - mintha fentről -
kéz emelte a követ föl,
s megnyitotta lelkemet." ( Novalis, Lelki énekek, 3, 26 )

 

Ha nagyok lennénk nem lenne mit adnunk egymásnak, - így hogy kicsik vagyunk, van rá esélyünk együtt megoldani ezt az ÉLETNEK nevezett rejtélyt.

Diákjaimnak meséltem, ha úgy kezdjük az órát én okos vagyok ti buták, ti lázadtok fel. Ha úgy, ti okosak én buta, én fogok. Ha mindannyian mindent tudnánk, nem lenne szükségünk egymásra. 

Álljunk hozzá az élethez így: - Mind buták vagyunk..., adott esetben én most egy kicsit talán okosabb vagyok, de korántsem tökéletes. Találjunk ki együtt egy jó órát, fedezzünk fel együtt valamit, amire egyenként egyikünk sem gondolhatott volna...

 

Hogyan lehetséges ez?

Mindenki saját színeit hozza mint a már említett virág, amelynek minden szirma más, és mégis egyformák, s együtt alkotják a kinyílt virágot.

 

Ahogy Harada roshi képe is mondja, "a virág akkor virágzik, ha minden szirma nyitva"...

 

 De elég-e tudni? 

Nem elég..., érezni is kell. 

Mit kell érezni?

 

 "Ám egyszerre - mintha fentről -
kéz emelte a követ föl,
s megnyitotta lelkemet." ( Novalis, Lelki énekek, 3, 26 )

 

"Ha ő az enyém lett,
ha ő bennem él,
s hűségéről, míg csak élek,
szívem többé le se tér:
szűnik szenvedésem,
s már csak öröm s áhitat a részem.

Ha ő az enyém lett,
nem kell más nekem;
híven vándorútra térek,
csak Uramat követem;
nem vágyom a tágabb,
ékes útra, menjen rajta más csak.

Ha ő az enyém lett,
vígan alszom el;
édes árja hű szivének
boldogítón átölel;

kedves kényszerével
mindent áthat és mindent megérlel.

Ha ő az enyém lett,
enyém, a világ:
fiaként a fényes égnek
tartom a Szűz fátyolát
áldott révületben -
s a föld többé nem riasztja lelkem.

Ahol ő enyém lett,
ott van otthonom;
ajándékát, mint beérett
örökrészem, úgy kapom,
és a tanítványok
hű körében testvérre találok." ( Novalis, Lelki énekek, 5, 28-29 ) 

^"Mert amikor mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott, mindenható szava zord harcos módjára ott termett az égből, királyi trónjáról a pusztulásra szánt föld közepén. Visszavonhatatlan parancsát hordozta éles pallos gyanánt, (...)" ( Bölcs 18,14-15 ) 

 

Apokalipszis. 

És Isten megjelenik általunk; vagy gyönyörű utópiaként vagy utálatos és visszataszító disztópiában.

Mi döntünk. 

A mi akaratunk formálja a világot, s ahogy már írtuk, s "nem adhatjuk fel ezt az akaratot".

 

Mikor valódi istenfeltárulkozás akaratunk és mikor nem az?

Luther Mártonnak van egy érdekes gondolata, ez segíthet nekünk:

"Ó ha én úgy tudnék imádkozni, ahogy a kutya néz a húsra! 

 

Vagy ugyanez a gondolat elegánsabban szomjúsággal Clairvauxi Szent Bernáttól:

Hogy mondtuk korábban?

"A szenvedélyed számít!"

Az erkölcsi én... ( II. ) / Apokalipszis IV.( ἀποκάλυψις ) - II.3 KÖZVETÍTÉS ~ nem adhatom fel ezt az akaratot"

"az erkölcsi Én mint a fogalom valóságos élete." II.

szabadság és a megfontoltság / szabad akaratú és saját cselekedetei fölött hatalommal rendelkező

 

 

 

 "Az ember sosem lehet a világkormányzat tagja, mert sohasem lehet maga a világ: ezt engedje át istennek; neki a szabadság és a megfontoltság szférájába kell emelkednie, s ott más a célja." ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 682 )

"Az embert abból a szempontból vizsgáljuk, amennyiben szabad akaratú és saját cselekedetei fölött hatalommal rendelkező lényként ő maga saját tetteinek lételve.” ( Summa Theologiae II., 1., Előszó )

 https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/apokalipszis-iv-ii2-kozvetites-az.html

 

Hogy is van ez? Nem dönthetek, mert nem vagyok maga Világ, ha az lennék, hát épp ezért nem tudnám megtenni..., tehát nem rendelkezhetem teljes tudással, viszont magam felett teljes hatalommal rendelkező lényként kell tekintenem magamra, akinek képe van a világról, akinek lételvei, amelyek szerint él és élni fog, természetszerűleg formálva azt a világot, amelyhez hozzányúlnia sem szabadna tudatlansága miatt?

 

"Filozofálni pusztán annyi, mint háromszoros vagy dupla ébrenlétben lenni - éberség, tudatosság." ( Novalis )

 

"A morális törvény eszméjét és az attól elválaszthatatlan tiszteletet nem nevezhetjük a személyiség képességének, ez maga a személyiség." ( Immanuel Kant, A vallás  a puszta ész határain belül, 149 )

"Az erkölcsös ember számára nincs "önmaga". - szögezi le Fichte, majd hozzáteszi: "Ha megkérdeznénk őket: mégis mi múlik azon, vajon léteznek-e önök, vagy sem? - akkor erre sohasem kapnánk értelmes választ. Csak annyit említhetnének, hogy "én mégiscsak azt akarom, hogy legyek, s nem adhatom fel ezt az akaratot". Igazuk lehet, amennyiben ténybeli helyzetüket abszolútnak tartják." ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 683 )

 

Ez a "NEM ADHATOM FEL EZT AZ AKARATOT" - kiszólás nagyon fontos gondolat, s a sok Istenre "kihegyezett írásban elsikkadt egy kissé.

Ahogy Gyökössy tanár úr írta és mondta míg élt, mi vagyunk isten kinyújtott keze a világban, az erkölcsi törvény megtestesülése. Helyzetünk "ABSZOLÚT", mert az abszolútra támaszkodik..., része annak.

 

Ne is adjuk fel ezt az akaratot, a "VILÁGKORMÁNYZAT"-nak ha nem is tagjai, de végrehajtói vagyunk. Ez sem kis feladat. Nem kis megtiszteltetés.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/letezz-mint-krisztusi-aldas.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-kerdes-egyebkent-nem-az-hogy-mit-er.html

 

 "Csak az istenek pihennek,
nékik jut az élvezet,
s tettek adnak életünknek
gyönyörködni lényeget." ( Novalis, Látok embereket élni, 65 )

 Munkásnak születtünk, "abszolút" felhatalmazással egy "Utópia" felépítésére.