"Ó, a hamu fanyar íze!" ( VI. )
Vir probus
Vajon a pazarlás nem válik állandó közszükségletté?
Remek ember?
Karaktert már Diogenész korában is nehéz volt találni, s azóta is ritkaság számba megy, (...)
"(...) Igen, ez, ez, vagy lehet: ez sem – én már
Nem is tudom, a hibát hol keressem?
A tanításban, amely egykor úgy szólt,
Hogy embert ember testvérként szeressen?
Értse meg egymást, bölcsen, türelemmel –
Csak így lesz méltó nevéhez, hogy: ember?!
S mennyit bűvöltek több ily szóval is még!
Jellem – tudás – ám ezekről ki szól ma?
Ha el is leng künn egy-egy emberárnyék:
Öntelt sivárság sötétlik le róla,
S a tudat, hogy csak fent fog, fent köröm nyer
Küzdelmet bárhol – Ez-e hát az ember?!
S valami meglök, hogy menjek ki, s utcák
Során, miközben a dél szava kondul,
Lámpával, égő szívemmel bolyongva,
Fürkésszek végig mindenkit bolondul,
S dadogjam egyre, dühös szerelemmel:
Embert keresek – hol vagy, ember – Ember?!"
( Diogenész lámpájával, Tompa László verse )
(...) de ha meg van belőlük a "kritikus tömeg", kifordíthatják sarkából a világot..., vagy épp fordítva "Kossuthtal" szólva, "a poklok kapui sem vesznek majd rajta erőt..." ( Mt 16,18 )
 |
| Jules Bastein-Lepage: Diogenes |
Ám szisztematikus gyengítése folyik az eljövendő generációknak rövidlátó célok érdekében, gonoszságból, ostobaságból; vagy szimplán tudatlanságból, mert nem ismerik Európa értékeit, így könnyedén lemondanának róla.
A trükk a szabadságban van, ami érték, de mint már megállapítottuk, a szabadság önmagában nem érték, csak az igazság tesz szabaddá.
Valéry már a múlt század elején megjósolta Európa bukását:
El is bukott..., majd újraépítettük, hogy most újra elbukjon?
"XIV. Lajos hatalma tetőpontján századrész annyira sem állíthatta a maga szolgálatába a természet, századrész annyira sem szórakozhatott, művelhette szellemét, vagy gyarapíthatta tapasztalatait, mint amennyire mindezt ma bármelyik közepes helyzetben élő ember megteheti. Igaz, nem számítom az ilyen gyönyörűségeket, mint parancsolni, megtörni, megfélemlíteni, elképeszteni, lesújtani vagy feloldani, - s mindez isteni és hatástkeltő gyönyörűség. Azonban az idő, a távolság, a gyorsaság, a szabadság, az egész földkerekség látványa... Egy mai fiatalember, ha egészséges és elég vagyonos, oda repül, ahová csak akar, vígan utazza körül a földet s közben minden éjjel valamelyik palotában alszik. Százféle életformát is felvehet, itt egy kis szerelem, ott egy kevés meggyőződés, mindenütt valami. Ha nem szellemtelen (azonban ez a szellem nehogy a kelleténél mélyebb legyen), mindennek leszakíthatja a javát s akármelyik pillanatban boldog emberré varázsolhatja magát." ( Paul Valery: Európa nagysága és hanyatlása, 18 )
"Mindenütt valami"..., de igazából semmi, mert épp az "igazság" sikkad el.
Jómagam mostanság ismerkedtem meg a német és francia kultúra olyan nagyságaival, akikről csak említés szintjén, olykor "apróbetűkben" olvashattunk csak, velük kellett volna nagyon nagy betűkkel...; s most már talán késő is lesz már, nem les, ki felfedezze őket.
Mehetnek a süllyesztőbe...
"Feltéve, hogy a szemünk előtt játszódó hatalmas átalakulás, amelyet élünk, amely hajt bennünket, tovább fejlődik és véglegesen megváltoztatja a még fennálló szokásokat, áthangolja az élet szükségleteit és eszközeit. Ha ez megtörténik, úgy nemsokára az egészen új korszak olyan embereket fog szülni, akiket a szellem semmilyen szála nem fűz többé a múlthoz. A történelem számukra különös, alig érthető mese lesz, mivel náluk semminek sem lesz példája, a múltban és mivel az ő jelenükbe a múltból semmi sem fog átszármazni. Mindaz, ami az emberben nem pusztán fiziológiai természetű, megváltozik. Ennek oka, hogy törekvéseink, politikánk háborúink, szokásaink és művészetünk az igen gyors változások alá kerültek. Mindinkább a pozitív tudományoktól függnek majd, tehát mind kevésbé attól, ami volt Az új valóság mindarra a jelentőségre igényt tart, ami eddig a hagyomány és a történelmi valóság sajátja volt.
Már ma is az új világok valamelyik szülötte, ha Versailles-ba látogat, olyan szemmel nézheti és kell néznie a hatalmas parókával megterhelt, hímzésekbe öltözött személyeket, amint parádés tartásban büszkén feszítenek, mint amilyennel mi is nézzük a Néprajzi Múzeumban a toll vagy állatbőr mentékbe bújtatott bábukat, a letűnt népek papjainak, törzsfőinek képviselőit.
A haladás egyik legbiztosabb és legkegyetlenebb hatása, hogy a halálhoz még mellékbüntetést szab ki.A büntetés önmagától súlyosbodik, olyan mértékben, ahogy a szokásoknak, az eszméknek a forradalma gyorsul. Nem elég megsemmisülni, érthetetlenné, szinte nevetségessé is kell válni. S ha az ember akár Racine, vagy Bossuet is volt, be kell vonulnia a furcsa, tarka-barka kicsit elrémítő, tetovált figurák közé. Kitéve magát a nevetségességnek, ott kell sorakoznia a képtárban, ahol észrevétlenül beolvad az állati fajok meghonosodott képviselői közé." ( Paul Valery: Európa nagysága és hanyatlása, 19-20 )
Ám s ezt is jól látja..., Európa meg fog bűnhődni politikájáért:
( S ezt most szó szerint is lehet érteni... )
"Európa meg fog bűnhődni politikájáért. Megfosztják majd bortól, sörtől, a pálinkától. És még mástól is... Európa arra törekszik, hogy valami amerikai bizottság kormányozza. Egész politikája erre irányul. Ha mi nem tudjuk lerázni magunkról történelmünket, majd azok a szerencsés népek rázzák le rólunk, amelyeknek egyáltalán nem, vagy csak alig volt történelmük. Ezek a szerencsés népek majd ránk kényszerítik az ő boldogságukat." ( Paul Valery: Európa nagysága és hanyatlása, 4 )
"Egy párizsi utca úgy dolgozik, úgy reng, mint valami gyár. Esténként egész tűzpompa,egész fényáradat emlékezteti a káprázó szemet a pazarló hatalomra, a majdnem bűnös bőségre. Vajon a pazarlás nem válik állandó közszükségletté?" ( Paul Valery: Európa nagysága és hanyatlása, 20 )
Ám ez a pazarlás sem minket szolgál...
Vajon kit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése