distinctio spirituum / Sentinel, a benső őrszem

Sentinel, a benső őrszem, aki ἄσκησις-re nevel!

szellemek megkülönböztetése ( distinctio spirituum )

 

 

 

 A belső őrszem..., mely segít elindulni.

Még az állatok is tudják, ösztönösen, mi jó nekik, mi ne lennénk hát ugyanerre képesek?

"Hála istennek, a , a "mítosztalanítás" korának vége! Sajnos a következmények még érezhetők. Mert mindaz, vagy majdnem mindaz, amit "mítosztalanítottunk"az el is tűnt. Amióta mítosztalanítottuk a szentáldozást, azóta aligha lehet hallani "szentségtörésről", méltatlan áldozásról. Amióta mítosztalanítottuk a csendet, azóta nem igen esik szó "szent hallgatásról". Mítosztalanítottuk a szexet, azóta alig tudjuk, mit kellene tulajdonképpen meggyónnunk. Azt mondják, Nyugaton már alig gyóntatnak a papok. Nincs kit, vagy nincs miért? ( idézi H Carrier, 1985)

 

Ám a cikk így folytatódik...

"De érdekes, valahogy hirtelen divattá vált a "vallásosság"! Csakhogy milyen vallásosság? P. Veyno a Collége de France professzora, bizony sötét színekkel festi meg a kialakult helyzetet: "Határozottan állítom, hogy nemsokára a vallásosság divatosabbá válik, mint a nemiség, azzal a feltétellel, hogy továbbra is Isten és Egyház nélküli vallásosságot hirdetünk, olyat, amelyben a nemiség ártatlan dolog, a halál pedig szépséghiba. Csakhogy ez nem kereszténység hit, hanem hobbiból űzött vallásosság. ( idézi H Carrier, 1985)" ( Szolgálat, Szentmártoni Mihály, Önmegtagadás a lélektan tükrében, 29 )

 

Az aszkézis ugyanígy járt..., megszüntették, majd feltámasztották általánosított, legyengített alakban.

"Azt mondja, éhes, meg hogy egy csomó ideje nem evett semmit, meg mond valamit a böjtölésről. Rendelünk, és elvisszük a kaját az egyik bokszba. De én nem vagyok túl éhes, és Trent észreveszi, hogy nincsen chili a fatburgeremen. - Ez meg mi? Chili nélkül eszed a fatburgert? Na ne!" ( Bret Easton Ellis , Nullánál is kevesebb )

 

Baj-e, hogy ez a jelenség általánossá vált? Kell bíznunk benne, ez sincsen hiába...

A gondolatot vágy szüli, s a gondolat, ha nem is válik tetté..., legalább "vádolni fog" bennünket. Ahogy Szókratész mondogatta, "tövis leszek a sarkatokban"..., a mesterek..., akarom mondani igazából a tanítványok kora járt le..., mostantól mindenki hallgasson a "benső mesterére"..., legalábbis addig, míg meg nem érti..., ketten könnyebb és gyorsabb.

"- Taníts, Uram! - e szavakkal lépett a Nárada Szanatkumárához. Az pedig így válaszolt:
- Mondd el, hogy mit tudsz, és én megtanítom, hogy mi van túl azon." ( Chándógja-Upanisad 7.1 )

 

A lélekben ébredő gondolatok, indulatok, vágyak több forrásból eredhetnek. A lelki élet szempontjából fontos felismerni, hogy egy-egy konkrét indítás milyen eredetű, s annak megfelelően kell követni vagy megtagadni, hogy jó-e vagy rossz a forrása.

Ha megfordítjuk úgy is jó...( καθώς το δέντρο είναι ο καρπός ), bár veszélyesebb; hisz már elkövettük. S akkor jöhet a "kijavító igazságosság" - , ha lesz rá egyáltalán még alkalmunk. S a jóvátételre...

 

Ezért lenne okosabb be nem várni a következményeket..., egyfajta "szimatot" alakítani ki jóval korábban.

"Loyolai Szent Ignác a következő szabályokat adta a "szellemek megkülönböztetésére: 

1. Minden, ami visszatart a jótól vagy fékez benne, a gonosz szellemektől, s minden, ami előbbre visz a jóban, a jó szellemektől és Istentől való. 

a) A bűnösök elé, akik a bűn rabjai, a gonosz szellem hazug örömöket állít, hogy megtartsa őket a bűnben; a jó szellem nyugtalanságot, lelkiismeretfurdalást támaszt bennük, hogy kilépjenek a bűn hatalma alól. 

b) A megtértek elé a gonosz lélek akadályokat állít, hogy elkedvetlenítse őket; a jó szellem kedvet és bátorságot önt beléjük és tovább ösztönzi őket a jóra. - 

 

Johann Heinrich Füssli - The Nightmare

                           

2. A vigasztalások akkor származnak jó szellemektől és Istentől, ha 

a) buzgóságra és egyre lángolóbb szeretetre gyújtanak; 

b) ha őszinte bűnbánat és istenszeretet könnyeire fakasztanak; 

c) ha növelik a hitet, a reményt és a szeretetet, és lelki békét idéznek elő. - 

 

3. Lelki szárazság idején nem szabad változtatni a jó elhatározásokon, hanem megalázkodva, buzgóbban imádkozva, hűséges türelemmel várjuk Isten újabb látogatását és vigasztalását. - 

4. Vigasztalások idején alázatos hálával fogadjuk Isten kedveskedő szeretetét, és készüljünk a próbatétekre. - 

5. A kísértővel szemben a legjobb fegyver az azonnali, határozott ellenállás, az őszinteség lelkiatyánkkal szemben és gyenge pontjaink alázatos ismerete és védelme."

( Magyar Katolikus Lexikon ) 

Akkor is kinn vagy az agórán, ha nem akarsz..., s beszélgetned kell "Szókratésszel", ha nem akarod. S hidd el, jót fog tenni a démonjaidnak...

akinek másképp irgalmazott.

Ki tudja, elég volt-e a háborúból; (...)

 "A pogányok ragyogó vétkei." ( Szent Ágoston )

 

 

 

Hát jó..., vonszolva vagy önként ( belső késztetésünknél hajtatva) kiérkeztünk az agorára..., rengeteg embert látunk és rengeteg félét..., hogy szóljunk hozzájuk? 

Merjünk-e szólni?

Anima Naturaliter Christiana ( "A lélek természeténél fogva keresztény" ). ( Apol. 17.6; Patrologia Latina 1:377 ) - szögeztük már mi is le, s beszéltünk róla ez az amiért könnyű megértetni magunkat az emberekkel részben erről is, hiszen mindenkinek sejtése van róla..., Ő szép, vagy szépnek kellene lennie.

Ez a közös alap..., aki Szép, az "istenitől" szép..., s mindenki máshogy szép, mert másképp könyörült rajta Isten.

Erről a szépről kell szólni velük.

S menni fog..., mert ez az istenismeret a lélekkel együtt adatik, Istentől ered; elhomályosítható, de ki nem oltható.

 

"Nem nehéz értelmesen beszélni az emberekkel, s lehetséges, hiszen az értelem és a szív előbb megvolt, mint a tudomány és emberi bölcsesség.

Ha van az embernek értelme, akkor taníthatja azt, akár tudománnyal, akár tapasztalással.

Ha azonban nincs értelme, semmiféle bölcs tanítás, semmiféle nevelés nem segítheti.

Az a baj, hogy nagyon is távol vagyunk önmagunktól és nem nagyon akarunk közelebb kerülni magunkhoz. Inkább elfutunk önmagunktól, csakhogy ne találkozzunk önmagunkkal, s odaadjuk az igazságot kicsinyes dolgokért.

Így gondolkozunk: rá akartuk már szánni magunkat a lelkiekre, az igazságra, de nem volt még időnk, az élet gondjai-bajai nem engednek időt ilyen dolgokra." ( A zarándok, 100-101 )

 

 Az a baj, hogy nagyon is távol vagyunk önmagunktól..., s így a Széptől is.  ( "Ismerd meg magad és Istenre ismersz..." ( Ratkó József: Segítsd a királyt! ))

 

Mint Kantnál a villásreggelin.., valami zavarosat tetszett kifundálni professzor úr...

- Ajjaj! Egyik bizonyíték sem ér semmit, az emberiség ezeket réges-rég a lomtárba tette.Elvégre önnek is el kell ismernie, hogy a józan ész határain belül isten létét semmivel sem lehet bizonyítani. 

- Bravó! - kiáltott fel az idegen. - Bravó! Ön teljes egészében megismétli a nyughatatlan vén Immanuel véleményét erről a kérdésről. De most jön a legnagyobb kuriózum: az öreg előbb megdöntötte mind az öt bizonyítékot, és aztán, mintegy maga magából csúfot űzve, ő maga felállított egy hatodikat. 

- Kant bizonyítéka sem meggyőző - válaszolta finom mosollyal a művelt szerkesztő. - Nem-hiába mondta Schiller, hogy Kant okoskodása erről a kérdésről csak rabszolgákat elégíthet ki, Strauss pedig egyenesen kinevette ezt a hatodik bizonyítékot. 

(...)

 - Legjobb volna, ha azt a Kantot vagy két-három esztendőre diliházba csuknák ezért az elmefuttatásáért! - rikkantotta váratlanul Ivan Nyikolajevics. 

- De Ivan! - korholta Berlioz zavartan, halkan. 

Az idegent azonban nem botránkoztatta meg a javaslat, hogy Kantot elmegyógyintézetbe kéne csukni, sőt ellenkezőleg, elragadtatottan helyeselt. 

- Úgy van, úgy van! - kiáltotta, és Berlioz felé fordított zöld bal szeme lelkesen csillant fel. -Ott volna a helye! Mondtam is neki akkor a villásreggelinél: „Már engedje meg, professzor uram, de valami nagyon zavarosat tetszett kifundálni. Okosnak lehet, hogy okos, de roppantul érthetetlen. Ezért még ki fogják csúfolni.”

( Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita  )

Felállított egy hatodikat..., épp azt amit Tertullianusztól idéztünk..., ez nem változik - ezen nem változtat, kicsúfolnak-e érte, vagy sem, a szépség Él.

 

Csak tagadhatod, kivehetsz belőle, de nem szüntetheted meg, a sátánisták sem tudtak kitalálni újat..., megfordították a keresztet. Nagy szám...

A tételt nem ők állították fel, ők csak alkalmazkodtak hozzá..., Isten volt előbb! ( Az exorcista is Istenhez beszél..., nem az ördöghöz. )

 

Mit keresünk..., a nem szépet. 

Miért nem a szépet? 

Mert az adott és nem arra van küldetésünk, hanem a "hibajavításra", hogy segítsünk az Életnek előtörni..., hogy könnyebb útja legyen.

" (...) ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” ( Lk 3,4-6 ) 

Sőt be kell látnunk, szükséges a hiba. 

Ahogy Novalis írja:

"A vallás nemzőeleme az igazi anarchia. Mindannak pusztulásából, ami pozitív, emeli fel új világteremtőnként dicsőséges fejét."
( Novalis, A kereszténység, avagy Európa, 79 )

 

Miért szükséges hiba..., hogy kiegészüljön.

Miért kell tagadás..., mert az állítás el van benne rejtve.

 

"Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön." ( Rom 11,32 )

Mindenki máshogy engedetlen..., de engedetlenségünkben benne a vágy a teljességre, a tökéletes szépségre, ez minden ember közös öröksége, ez a közös alap, mindenki végtelenül szép szeretne lenni..., lényegében Isten.

Ebben kell segíteni Őket.

 

S ha rosszat hallasz és látsz, tudd, az is Istenről beszél:

"Világos továbbá az is, hogy lehetetlen az, hogy valami lényegileg rossz legyen, hisz a rosszat mindig egy jó alanynak kell hordoznia. Ezért semmi sem lehet teljesen rossz úgy, ahogy lehet valami teljesen, azaz lényegileg jó. ( Aquinói Szent Tamás: A teológia összefoglalása, 117. fejezet )

A rossz tehát a jó hiánya..., a hiány kínzó dolog, betöltésre vár.

Sőt..., a rossz mindig jóba van csomagolva..., erre kell rákérdezni..., nem a hibára! 

Hogy mi a jó..., a szép, mindenki nagyon jól tudja..., s tudja, mi akadályozza ebben. Kérdezd csak meg bátran:

Mit akarsz, mit tegyek veled?

 

"Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton." ( Mk 10.49-52 ) 

 

 "Éppen ezért nem az ellenfelet kell néznünk a nem hívőben, hanem azt az embert, akinek másképp irgalmazott." ( Nyíri Tamás: A keresztény ember küldetése a világban, 164 )

Kinek segítek? Rajta..., magamnak, Istennek?

Hogy mindannyian jobban lássunk.

 

Hölderlin jó tanácsot ad: "Ha nem tűritek a Szépet sehogy, hát küzdjetek nyílt sisakkal legalább!" ( Hölderlin, Az ifjú a bölcs tanácsadókhoz, 25 )

A "nyílt sisakon" a hangsúly..., megsérülsz, fájni fog....., tanulsz.

"Hisz mindenki jó. Meghalt azután. Sokat lehetne erről mondani. S látták társai, mint tekint diadalmasan a legörvendezőbbre." ( Hölderlin, Patmosz, 125 )

"Ki tudja, elég volt-e a háborúból; de ha nem ragadjuk meg a pálmaágat, amelyet egyedül valamely  egyházi hatalom nyújthat felénk, akkor sohasem ér majd véget. Addig patakokban fog folyni a vér Európában, amíg a nemzetek rá nem eszmélnek rettenetes tébolyukra, (...)" ( Novalis, A kereszténység, avagy Európa, 88 ) 

S nem csak Európában...

Mi Isten karaktere? ~ "Erre nem tudtak mit felelni."

 Üdv az agórán..., itt mindenki Capax Dei többé-kevésbé...

Mi Isten karaktere? 

"Még jobb lenne, persze, ha élhetnék - ha élhetnék s az új templomokban, népünk újonnan összegyűlő agorájában nagy örömmel csillapíthatnám nagy bánatomat, de erről hallgatok, mert ha rá gondolok, sírnom kell s elhagy erőm." ( Hölderlin, Hüperion, 244 )

 

 

A feladat is ehhez kötődik...

Ahogy az egyszeri zen mester szólította a hallgatóságát: "Kedves Buddhák és Bodhiszattvák!"

Vagy Pál levelében az efezusiakat: "Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő szenteknek, (...)" ( Ef 1,1 )

Miért ilyen nagyvonalúak velünk?

Mi lenne, ha leginkább így éreznénk magunkat egész életünkben? Így gondolnánk a "műben" betöltött szerepünkre?

Miért kell kihúzni a szamarat a kútból?

"Aztán hozzájuk fordult: „Ha valamelyikteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?” Erre nem tudtak mit felelni." ( Lk 14,5-6 ) 

Mert Isten is az, s aki közel áll hozzá, az is nagyvonalúvá válik, a teremtmények a teremtőről beszélnek, az ő keze nyomát viselik magukon. - A szamár is. A kihúzója szintúgy.

Minden mű karakteres, ha karakteres az alkotója.

Mi Isten karaktere? Mit kell elmesélnünk embertársainknak?

A megtestesülés "titka" itt a lényeg..., ami nem is annyira titok, inkább hétköznapi tény. Ha akarom puszta matematikai logika...

 Ha valami végtelen, annak a testesülés szinte megsemmisülés, bármilyen nagy is legyen is az a valami amivé válik. Ám így az elpusztulás határán táncolva megértheti önmagát és másokat is..., szenvedhet, hogy szerethessen.

Ő a szamár és a megmentője is..., s a kút is s az aki talán ostobaságból oda lökte.

Az ember, a megtestesülés létrehozta "parány", célja fordított..., az "istenülés" útján végtelenné kell válnia, de meg nem szűnve, sikeresen egyensúlyozva ugyanezen a keskeny határon kell járnia az életútját, szenvedni és szeretni.

"S a kisebb válaszol..." ( ~ Who Am I? )

Itt találkozunk életünk során..., a munkában. Ez a mi és Isten valódi terepe. Ezért szent bármilyen munka..., mert szenvedés, mert szeretet. 

Üdv az Agórán!

 

 Az athéni agóra romjai...

Αγορά ~ Szókratész "a zsibbasztó rája".

 Αγορά

Nemde úgy véled, szépen hangzott, amit mondtál, Szókratész? 

 

MENÓN: 

Szókratész, hallottam én, még mielőtt összekerültem veled, hogy nem csinálsz egyebet, csupán te magad is szűkölködsz, és másokat is nincstelenségbe viszel; most is, úgy látom, megbűvölsz engem, elvarázsolsz és valósággal rám olvasol, úgyhogy magam se tudom, mihez fogjak. S úgy látom, egészen olyan vagy, ha már tréfára fordítjuk a szót, külsőleg is meg máskülönben is, mint a zsibbasztó rája nevű lapos tengeri hal. Mert az is, valahányszor közeledik hozzá valaki és megérinti, elzsibbasztja az illetőt; s most te is, úgy látom, ilyesmit csináltál velem: elzsibbasztottál.  

Mert valóban megbénultam én is, a lelkem is, a nyelvem is, és nem tudom, mit válaszoljak neked. Holott számtalanszor tartottam beszédet az erényről, rengeteget és sok ember előtt, és nagyon jól, benyomásom szerint; most pedig egyáltalán meg se tudom mondani, mi az. Azért úgy vélem, helyesen teszed, hogy nem hajózol el innen és nem is költözöl máshova; mert ha más városban, idegenként művelnél ilyesmit, csakhamar elkergetnének, mint varázslót.

SZÓKRATÉSZ:
Agyafúrt fickó vagy, Menón, s kis híján túljártál az eszemen.

MENÓN:
Mi a szösz, Szókratész?

SZÓKRATÉSZ:
Most már értem, miért mondtad rólam azt a hasonlatot.

MENÓN:
Mit gondolsz; miért?

SZÓKRATÉSZ:
Hogy én is hasonlattal viszonozzam. Tudom én, hogy minden szép fiú örül, ha képekbe foglalják. Mert hasznukra válik; a szépeknek ugyanis azt hiszem, a képük is szép. De én nem viszonzom hasonlattal a tiédet. Ami engem illet, ha a rája maga is elzsibbad, amikor; másokat elzsibbaszt, akkor hasonlítok hozzá; ha pedig nem, akkor nem. Mert nem úgy teszek másokat nincstelenné, hogy magamnak jól megy dolgom, hanem én magam is mindenkinél nincstelenebb vagyok, s így teszek másokat nincstelenekké. Most is, az erénnyel kapcsolatban, én nem tudom, hogy micsoda, s te talán mégis tudtad, mielőtt velem összekerültél, most viszont úgy festesz, mint aki nem tudja. Mindazonáltal meg akarom veled együtt vizsgálni és kifürkészni, hogy mi is az:

MENÓN:
És miképpen fogod kifürkészni, Szókratész, azt, amiről egyáltalán nem tudod, hogy mi? Ki. tudsz-e tűzni valamit azok közül a dolgok közül, amiket nem ismersz, magad elé, hogy kutasd? Vagy ha nagyszerűen rátalálnál is, honnan fogod tudni, hogy ez az amit előzetese nem ismertél?

SZÓKRATÉSZ: Értem; mit akarsz mondani, Menón. Látod-e, milyen cseles az okoskodás: azt mondod, ne kutassa az ember sem azt, amit ismer, sem azt, amit nem ismer? Azt se kutassa, amit ismer: mert ismeri, tehát az ilyen embernek nincs szüksége kutatásra; s azt sem, amit nem ismer, mert nem tudja, mit kutasson.

MENÓN
Nemde úgy véled, szépen hangzott, amit mondtál, Szókratész? ( Platón: Menón 79e-86c
[Mathesis est anamnesis] ) 

 

Ez gyermeteg dolog..., vagy inkább olyan "kamaszos";  de erre fel kell készülnünk, azok közé megyünk kik hitben még gyermekek.

 Az első és legfontosabb dolog, amire Arisztotelész ( erkölcsi törvény ~ hagyomány ) és Descartes ( ideiglenes erkölcstan ) is figyelmeztet, ami így szerepel Nyíri Tamásnál:

 "Kellő ok nélkül senki sem fordulhat szembe a rá hagyományozott hittel  (...) Ha már szembefordulunk keresztény hitünkkel, akkor hatalmasabb, világosabb, kérlelhetetlenebbül igaz legyen az, amiért elvágjuk létünk gyökereit." ( Nyíri Tamás: A keresztény ember küldetése a világban,, 147 ) 

Sőt, nem árt ha megértik, tanulni kell..., még a tagadás is tudás függő:

"A lelkiismeretes tagadáshoz is legalább annyit, ha nem sokkal többet kell tudni, mint a lelkiismeretes igenhez." ( Nyíri Tamás: A keresztény ember küldetése a világban, 160 )  

 Ha már ennyit beláttattunk, már nem volt kár kisétálni az agórára és szóba elegyedni másokkal.

 

 

Szókratész..., minden jó pedagógus mintaképe..., a "zsibbasztó rája"!

 

 

Csak hozza ki bátran mindenki a "zöldségeit" a piacra...!

elhívott szenteknek

Incapax Dei

 

 

 A középkori hagyományban két állapotot különböztetnek meg egy emberrel kapcsolatban. 

Vagy Incapax Dei az illető, vagy Capax Dei.

 

Az "incapax" képtelen Isten felismerésére..., egyszerűen nincs rá "kapacitása". 

 

Erre volt egyfajta kísérlet ez a blog..., tényleg olyan tehetetlenek és tehetségtelenek volnánk ebben?

Valószínűleg nem..., hisz minden a Teremtőjéről beszél, tehát az egész világ, s benne mi is, így bármit teszünk Őt ismerjük meg ( s ebben a tevékenységben Ő is önmagát ).

Az ember természeténél fogva elégedetlen, telhetetlen..., tehát Istenre nyitott..., mi másra is lehetne, mi más tölthetné be azt az "űrt" ami kínoz bennünket..

 

Innen vannak a kérdések..., sok-sok kérdés létünk alapjára vonatkozólag. De csak míg olyan "incapax-féle" az ember.

Jól kérdezni..., ez az eszköz ( organon ), amit próbáltam kézbe adni, a választ majd mindenki maga adja meg..., kinn az "agórán". ( boatswain2.blogspot.com ) Az egyéni "üdvtörténet sodrában"..., ott és akkor, amikor kell.

Így azonban  kizártuk annak lehetőségét, hogy valaki "inkapax" volna...; mindenki meg van hívva szentségre..., sőt!

 

Üdv a szentek közösségében!

"Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek mindazokkal együtt, akik bármely helyen segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, aki az ő Uruk és a miénk is." ( 1Kor 1,2 )

Pál meglepődne..., hogyan változik a világ..., de talán örülne is...; már nem külön oltára van az "ismeretlen istennek" valahol az Areioszpagoszon..., de mindenki szívében van állítva Neki egy...

Ez ha jól meggondoljuk, ez nagy haladás.

"Nyugodtabban néz a mai világba, mert azt látja, hogy az ismeretlen Istent imádják az emberek." ( Nyíri Tamás: A keresztény ember küldetése a világban, 43 ) 

 

Raffaello Santi: Pál szentbeszéde AthénbanSanti: Pál beszéde az

Numquid et Tu III.

„Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!” ( Izajás 40,1 )

 Prioritás

 

 

Az Isten és embertársaink dolgában járni sem könnyű sors..., sőt.

 

A 37. zsoltár vigasztal...,

"Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból.Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr." ( 34. Zsoltár, 18-23 )

Vagy Jób könyve:

"Hatszor is kiragad a szorongatásból, s hetedszerre sem hagy bajba jutni." ( Jób 5,19 )

, de tényleg nehéz kitartani tartós ellenszélben, embertársaink támogató szép szavai nélkül.

 

S magunk is állíthatunk csapdát magunknak:

"Saját gaztettei fogják meg a gonoszt, a saját bűnének hurka kötözi meg." (Péld 5,22 )

Lehet nem jó úton járok, ezért nincsen áldás tetteimen?

Én dühös szoktam lenni. Magamra s Istenre egyaránt.

 

Utolsó szenvedélyes vitám Kelet-Magyarországi Piros Túra kalandozásom során történt, amikor elkapott egy jégverés egy szántóföld közepén, Csabdiról Óbarok felé mentemben. ( Mint Dan hadnagy a Forrest Gumpban..., s ahogy Ő is, én is megtaláltam a békémet..., azóta nincs köztünk "vívás". )

"Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza őket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat." ( Izajás 40,11 )

Nem kell, ne kelljen neki hisztis gyermekeivel állandóan foglalkoznia..., felnőttek vagyunk a hitben, úgy is viselkedjünk!

„Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. 

Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. 

Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így.” 

Egy hang megparancsolja: „Hirdesd!” 

Erre megkérdezem: „Mit hirdessek?” 

„Minden test olyan, mint a fű, és minden szépsége, mint a mező virága. Kiszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete éri. – Valóban, olyan a nép, mint a fű! – Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad.”  ( Izajás 40,4-8 )

A korsóban az élet vizét tartottam. ( J-91 / Aljoska / Rip )

 "A korsóban az élet vizét tartottam."

Lehetőségek

 

Az "élet vizét" sokféle módon lehet felhörpinteni, valahogyan fel kell, s ha lehet minden pillanatban ( "Jézus ima", szüntelenül imádkozzatok... ), s ha nem is így hát napi rendszerességgel ( szent hórák művészete ): 

Mindent és minden pillanatban így kellene megélnünk:

 

 J-91 

"Élt egyszer egy buddhista szerzetes, aki minden reggel meditációs sétát tett a környező erdőben. Egy napon, ahogy szokásához híven a sűrű erdő mélyén elmerült gondolataiban és a természet szépségében, hirtelen egy hatalmas tigrist vett észre a közelben.

Tudta, hogy nagyon nagy bajban van, mert a tigris is meglátta őt, ahogy közeledett. A szerzetes menekülőre fogta, de esélye sem volt, mert a tigris hamar leküzdötte a köztük lévő távolságot. Egyetlen lehetőség maradt számára: lemászott a meredek szikla peremén, épp csak elkerülve, hogy a tigris rávesse magát. Egy vékony ágban tudott csak megkapaszkodni, és azon lógva figyelte, ahogy a hatalmas tigris villámló tekintete a magasból rá mered. Félelmetes hangja betöltötte az egész hegyoldalt. Ahogy a szerzetes lenézett a mélybe, hogy arra keresse a menekülőutat, a sziklafal alján egy másik tigrist pillantott meg. Rá várt.

A szerzetes már nehezen bírta tartani magát a vékony kis ágon, a két tigrisnek viszont esze ágában sem volt távozni. Morogva járkáltak fel-alá várva, hogy elkaphassák áldozatukat. A szerzetes ekkor oldalra pillantott, és észrevette, hogy valami apró dolog piroslik a sziklafalon. Egy vadon nőtt eperbokor gyümölcsét pillantotta meg maga mellett. Egyik kezével az ágon lógva a másikkal leszakította az epret, majd szájához emelte, és megette."

Soha életében nem evett még ilyen finom epret… ( zen tanmese )

"Enni viszont kell, mégpedig úgy, hogy minden gondolat az evés körül forogjon, ahogy most, amikor ezeket a kis falatokat harapdálja, nyelvéve morzsolja, és szinte kérődzve szopogatja. S milyen illatos ez a ragacsos fekete kenyér!" (  Alekszandr Szolzsenyicin, Ivan Gyenyiszov egy napja, 47 )

Élet és halál közt minden perc végtelenül értékessé magasztosul..., s mikor nem élet és halál közt lebegünk? 

"Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat." ( Mt 22,37-38 )

 

 

Aljoska

Cecylia Lewandowskának van egy meséje az aranykacsáról..., de igazából szegény Gáspárról szól, aki gazdagságra vágyik, de csak azzal a feltétellel kaphatja meg, ha úgy költ el egy egy komoly summát, hogy senkire sem gondolhat általa, végül megesik a szíve egy szegény kolduson ( mint az irgalmas szamaritánusnak Jézus példabeszédében) s neki adja a maradékot..., el is tűnik minden gazdagság abban a pillanatban.

"- Bánom is én! - mondta Gáspár. - Mit ér az a kincs, ha nem oszthatom meg mással?" ( Mese az aranykacsáról, Cecylia Lewandowska meséje )

Ez Aljoska-félék útja a boldogsághoz...

( Anyám gyerek koromban mondogatta: "A pénz vigyáz magára..." ( Sok pénz jobban..., s ami legijesztőbb, Rád is vigyáz..., ügyel nehogy "Őt" elköltsd! )

Maradj szegény és alázatos..., és amid van oszd szét azonnal..., százszor annyit kapsz vissza. 

" (...), százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.” ( Mk 10,30-31 )

 "Aljoska is itt van. Szegény szájtáti, mindenkinek a kedvében jár, de ő maga semmit sem tud szerezni. - Nesze, Aljoska! - s egy szem teasüteményt odaad neki. Aljoska mosolyog. - "Köszönöm! Hisz magának sincs." ( Alekszandr Szolzsenyicin, Ivan Gyenyiszov egy napja, 166 )

"A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." (Mt 22-39-40 )

 

 

Jézus szerint is csak ez a kettő létezik..., s nem egymástól külön.

 

 

 "Odalépett, belenézett, de csak a saját arcát látja a víz tükrében, és ezt gondolta: "Ezért jár hát az uram naponta többször a kamrába! Egy szép asszonyt tart itt a korsóba zárva, és helyettem annak kedveskedik." Kirohant a házból, felragadott egy követ, és darabokra törte a korsót. (...) Amikor az ember  hazatért, azonnal a kamrához ment, meglátta a széttört korsót. Hívta az asszonyt és megtudta tőle, mi történt. - Szörnyű dolgot cselekedtél! - mondta. - A korsóban az élet vizét tartottam." ( A mogúza eredete, japán népmese )

Ez a baj..., ha nem ismered fel az élet vizében a saját arcodat...

Az élet vize bármit visszatükröz abban a korsóban..., kár összetörni...; meg kell fordítani a gondolkodásunkat, ez a teozófia ( neoplatonikus értelemben értem ) kopernikuszi fordulata, a vizet látni a tükörképben, s nem a tükörképet a vízben.

S még össze is törni azt???

 Pedig van ilyen is..., de még mennyi!

Ők a már említett követelőző "felkiáltójel emberek".

"Szeressétek egymást, omoljatok nemi- és osztálykülönbség nélkül egymás karjába - merüljetek az általános kiengesztelődés mámorába!" ( Marx - Engels: Válogatott művek, II, 380 )

"Ez a feuerbachi absztrakt ember ugyanis világon kívül gubbasztó, nem anya szülte lény, társadalmon és történelmen kívül él, azaz sehol." ( Marx-Engels: Válogatott művek, II, 401 )

 

 

Rip 

..., és a hozzá hasonlók nincsenek sehol, már most halottak, vagy nem ismerik az élet vizét, vagy össze is törték már a korsót, aminek tükrében megláthatnák "magukat".

"Semmi. Semmi sem tesz boldoggá. Nem szeretek semmit." ( Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb, 210 )

 

Nem szeretik magukat, mást sem becsülnek:

 

"Ki a fasszal menjek..." ( 27. )

"Baszd meg a karácsonyt!" ( 11. ) 

"Nem is jártál. Csak dugtál vele. Az nem járás." ( 28. )

"Bárcsak ő lenne eladó." ( 27 )

"Annyira kurvára elegem van az emberekből." ( 49. )

"Szombat este kábé tíztől vasárnap hajnalig mennek egyik helyről a másikra." ( 78. )Egyik helyről a másikra. 

"A nagy részét nem nézem, csak a véres jeleneteket."( 100. )

Dolgozni kell a barnulásomon. ( 74 )

Bárcsak magammal hoztam volna  maradék kokaint. ( 44. )

Olyan kurvára bóvli. Talán majd jövőre. / csak lógtam mindenfelé. ( 50. )

Hol laknak a szüleid? Nem tökmindegy? ( 57. ) 

Mit szólnak hozzá a szüleid? (...) Menjen a picsába!" (164-166.)

"Nem annyira fájdalmas, ha nem izgat semmi." ( Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb, 210 )

"Nehéz sajnálni valakit, akit semmi sem izgat." ( Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb, 210 )

 

" (...) s rájövök, hogy mindebből az a lényeg, hogy tizennyolc éves srác vagyok, és reszket a kezem, és szőke hajam van, és kezdek lebarnulni, és be vagyok csípve, és Chasen'sben ülök s Doheny és a Beverly sarkán, és azt várom, hogy apám megkérdezze, mit akarok karácsonyra." ( 67. )

 

Egyik nyáron próbáltam naplót vezetni, de nem vált be. Összezavarodtam, és beleírtam dolgokat csak azrt, hogy beleírjam őket, és végül rájöttem, hogy nem csinálok elég dolgot ahhoz, hogy naplót vezessek." (73-74. ) 

"Egyik nap láttam egy fiút, akivel talán elsőben egy osztályba jártam, a kerítés mellett állt magányosan, markolta az acéldrótot, és bámult a messzeségbe, (...) " ( 168. ) 

Ez nem Az a messzeség..., ebben tényleg nincs semmi.

 

"Finn egy nagy íróasztal mögött ül, huszonöt éves lehet, talán harminc, szőke, lebarnult, jelentéktelen külsejű." ( 171. )

S sejti a sorsát..., volt már ilyen a családban, csak tanulni kellene belőle.

"Gyűlölöm a szállodai szobákat. Egy ilyenben halt meg a dédapám. A Las Vegas-i Stardustban. Két napja halott volt, mire megtalálta valaki." ( 177. )

A Pagesben a mosdó falára, az alá, hogy "Julian szopós kurva. És halott", az van írva: "Anyu és apu, húzzatok a büdös picsába! Seggnyaló! Faszszopó! Dögöljetek meg, amiért ezt tettétek velem. Elhagytatok, hogy megdögöljek. Mind a ketten reménytelenek vagytok, kibaszottul reménytelenek.(...) " ( 198. )

Ahogy Ő is otthagyta a mexikói családot az út szélén a lángoló kocsijukkal..., s mindenki mást is; ahogy saját magát.

"Mi a helyes? Ha akarsz valamit, jogod van elvenni. Ha akarsz valamit csinálni, jogod van azt csinálni." ( 194. )

Ezt már én is megkaptam diákomtól..., s tényleg, mint Hobbes-nál ( "bellum omnium contra omnes" ), ha elveheted,miért is ne vennéd el?

De ez így szörnyű...

"Valaki piros filctollal, gyerekes macskakaparással telifirkálta az asztalt azzal, hogy "Segíts rajtam". ( 123. )

Numquid et Tu II.

Jézus ima ( kontempláció ) és a zen

 mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem

 

 

 

1996 nyarán pár hét szabadságot kértem feleségemtől, egyedül próbáltam szemlélődő lelkigyakorlatot Jálics Ferenc atya könyve alapján végezni..., s rájöttem, ez az én világom. 

Ekkor találtam azt a két követ, amelyről már akkor tudtam, összetartoznak, Platóni kifejezéssel rokonságban vannak, még ha külön is voltak, s anyagukban a felső puhább, mint az alsó, de egymásba illenek.

 

 

Ha valaki kérdené, mi fejez ki engem, mely tárgyat választanál, a kicsi "durván csiszolt" kis keresztemet mutatnám, vagy ezt a két követ.

Erre reflektál később és párhuzamosan kezdett és folytatott zárt negyven napos szent ignáci lelkigyakorlatom decemberi reflexiós bejegyzése, itt végleg eldőlt a sorsom.

Ez volt az ige:

"Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” ( Jn 10,17-18 )

" Kardot a szívembe ültetik..." - írtam akkor.

"Valamelyik utolsó reggel (...) még többet mertem mint eddig. Az egyik sziklatekervényben tiszta vizű forrás csergett. (...) Ezen a negyedik napon eltökélten mentem mentem a forrás felé, amely tisztább volt, mint valaha, és minden további aggály nélkül egyszerre belevetettem magam egészen.

(...)

Sokáig elnéztem magamat, szégyen nélkül örömmel. Láttam, hogy erős lehetek, ha még nem vagyok az, s hogy a testem jó növésű, érzékies, szinte szép." ( André Gide, Meztelen, 46 )

"Láttam, hogy erős lehetek"..., ez ennél több, erős vagyok, ha azt teszem, ami küldetésem:

Ahogy akkor is már nagy betűkkel írtam: "KÖTELÉKEK ELOLDÁSÁRA SZOLGÁL." 

 

"Bemenetem a szobába, de fennmaradtam; meg akartam örökíteni ezt az egy éjszakát, bevésni az emlékembe, végleg magammal tartani; habozva, hogy mit tegyek, felvettem egy könyvet az asztalomról - a Bibliát -, s felnyitottam, a véletlenre bízva; közel hajolva, jól láttam a betűket a holdvilágnál; és akkor, ott, olvastam Krisztus szavait Péterhez, azokat a szavakat, amelyek örökké kísérnek azóta is: "Amíg fiatal voltál, Péter, magad övezéd fel magad s arra jársz, amerre akarsz; de amikor majd megöregszel, kiterjeszted kezeidet... kiterjeszted kezeidet..." ( André Gide, Meztelen, 40-341)

Arra jársz, amerre akarsz?  

Talán..., de akármit nem tehetsz erőd csökkenése nélkül. Mert a szereteted az erőd, ami ugyanúgy nem tiéd, mint bármi más, amivel rendelkezel. S Isten a szeretet, Isten az erő..., a szeretet = erő. Istenben van erőd szeretni..., Isten nélkül se erőd, se szereteted nem lesz.

"Csakis Isten adhat, mi csak csereberélünk." ( Georges Bernanos )

"Kitárod hát a kezeidet...", ez a helyes attitűd..., Jézus kitárt karral és fekve imádkozott..., s nem volt öreg...

Ez a zen és szemlélődés helyes attitűdje is..., letenni minden.

"kedves időtlenség virul reám, (...) a láthatatlan lét szövi műveit" ( Hölderlin, A reményhez, 137 )

S szemen túl száj is lettem ettől kezdve hogy elmondjam..., "akinek van füle a hallásra hallja meg."

 

Amely lélek elszegődik Istenhez...

A valódi "vir probus", Aljoska - a közbenjáró

 

"Amely lélek elszegődik Istenhez..."( Platón, Pahidrosz. 248C )

 

"megdicsőített fényed, melengetett, hogy újra moccanjon dermedt szívem, mint befagyott forrás, ha az ég sugara éri!" ( Hölderlin, Hüperion, 103 )

 

 

 

A derék fajta egész életében az erényekkel, a hitvány a hitványságokkal él. ( Sztobaiosz, Zénon és a többi sztoikus tanítása a filozófia etikai részéről, a derék és a hitvány ember, 99 )

 

Ám a kiválóságnak van egy gyengédebb, nőiesebb formája is...

" (...), akik a betegeket úgy gyógyítják, ahogy a legjobb és a leggyorsabb, hanem ahogy lehet; addig a sztoikusok, akik a férfias utat választották, nem azzal törődnek, hogy ez az út a rajta elindulóknak kellemesnek tűnjék, hanem hogy minél hamarabb kiszabadítson a rabságból, és minél előbb felvigyen bennünket arra a kiugróan magas csúcsra, mely túl van minden ártás hatókörén, hogy fölötte áll a sorsnak is. "Az ám De meredek és göröngyös az út, melyre hívnak." Na és? Síkságon át vezet az út a magasba?" ( Seneca: a Bölcs állhatatossága, 33 )"

Aljosa, aki az "ahogy lehet" útját járja..., s nem befelé de elsősorban embertársai felé fordulva él...

 

( Dávid Ádám - Németh Gyula: Rabtársak a Gulagon )

Aljosa nem csak Szolzsenyicin és a magam életében fontos személy, apám ilyennek szeretett volna látni ha felnövök...

 

 

Apám ajánlása a tőle ajándékba kapott Dosztojevszkij Karamazov testvérek regény első kötetében...

 

,de Dosztojevszkijében is...

 

 

Aljosa, a fia, két éves korában belehalt több mint három óráig tartó epilepsziás rohamába, és az apja látta saját betegségét haldokló fiában, aki ezt tőle örökölte, és akinek – úgy látta – ő a gyilkosa. „Mindannyian, mindenkivel szemben, mindenkiért és mindenért bűnösök vagyunk” – mondta többször is fia gyászában. Iszonyú fájdalmak közepette még az apátiába zuhant feleségét is ő vigasztalta, és arra kérte, alázattal viselje Aljosa elvesztését. 

 

 

 

Utassy József is elvesztette a fiát:

 

"Dereng, ami elmúlik, rejtett 

fénye van 

Fiam halott. Ha van Isten:

véle van."

 (Utassy józsef, Napáldozat (részlet ) )

 

Eleddig én apám sírkeresztje voltam, 

veled most jövőmet temetem el végleg.

Kell Istennek egy ember, aki árván,

őszen, kiraboltan: a napba néz érted.

( Utassy József, Nagy kék szemeidet örökre lehúnytad ( részlet) )

"Letérdelek a tőzikéhez,

kis fehér kelyhe mikrofon:

faggatom fiamat, miként Ő

faggatott engem egykoron."

( Utassy József: Faggatom fiamat ( részlet ) )

"Jóskám vágd az Úr szemébe:

én egy költő fia voltam,

ki nem trónusod cselédje, de testvér a csillagokkal!"

Utassy József: 1989 ( részlet ) )

 

 

"Hm. Egyszóval a barátok közé vágyol? Pedig én sajnállak, Aljosa, hidd el, igazán megszerettelek… Egyébként ez kedvező alkalom: majd imádkozol értünk, bűnösökért, mert túl sokat is vétkezünk már, ahogy itt tespedünk. Mindig gondolkoztam azon, ki fog énértem imádkozni. Van a világon olyan ember?"

 

Mindketten közvetítőnek érezték a fiukat, s Aljosa is az valóban a két világ közt Dosztojevszkij és Szolzsenyicin regényében is..., ahogy valami ilyesmi lett földi feladatom nekem is. 

 

 

Dosztojevszkij így ír az ítéletéről:

 

„Bátyám, kedves barátom! Minden eldőlt. Négyévi kényszermunkára ítéltek Szibériába, és azután katonai szolgálatra… Bátyám! Nem vagyok letörve, nem vesztettem el a bátorságomat. Az élet mindenütt élet, az élet bennünk van… Az emberek közel lesznek hozzám, és embernek lenni az emberek között, s annak is maradni örökre, akármilyen körülmények között is, nem gyengülni el, nem bukni el, íme az élet, ez az élet igazi értelme… Ha visszatekintek a múltamra, és belegondolok, mennyi időt vesztegettem el hiába, mennyi ment el belőle az eltévelyedéseimre, a hibáimra, a semmittevésre, az értelmetlen életre; hogy mennyire nem becsültem meg, hogy hányszor vétettem a szívem és a lelkem ellen, akkor összefacsarodik a szívem. Az élet ajándék, az élet boldogság, minden pillanata egy évszázadnyi boldogsággal képes felérni.”

 

Mint Aljoska Szolzsenyicin regényében:

 

"Mit ér a szabadság? A szabad világban a hitet végleg megölik benned! Boldog lehetsz, hogy börtönbe kerültél! Itt végre van időd a lelkedre gondolni! Mert már Pál apostol is megmondotta:"Mit míveltek sírván, és az én szívemet kesergetvén? Mert én nem csak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok az Úr Jézusnak nevéért! (...) Aljoska nem hazudik, hangjáról meg szeméből meg lehet ítélni: boldog itt a foságban." ( Alekszandr Szolzsenyicin, Ivan Gyenyiszovics egy napja, 163 )

 

Pedig a szibériai kényszertábor sem a cári sem a sztálini időkben nem sokban különbözött:

 

„A munka nagyon kemény volt, sokszor -40 fok hideg, a higany megfagyott, az egyik lábam lefagyott, malomköveket hajtottam, téglát hordtam, alabástromot zúztam… Két csupasz deszka volt az ágyunk. Takarónk rövid köpeny, amely a lábunkat meztelenül hagyta; egész éjszaka dideregtünk. A poloskát, a tetvet, a svábbogarat vékával lehetett volna mérni.”  

 

S mégis, mintha Szolzsenyicin Aljoskája beszélne:

Az ilyen pillanatokban fogalmaztam meg magamban hitvallásomat, amelyben minden világos és szent. Ez a hitvallás nagyon egyszerű, íme: hinni, hogy nincs semmi szebb, mélyebb, vonzóbb, értelmesebb, bátrabb, tökéletesebb, mint Krisztus.” ( Dosztojevszkij )

 

Talán most már megválaszolhatjuk a kérdést, hova nézett a J-81-es....?

 

"Ezek a dolgok bármekkorára nőnek is akár a számukat, akár nagyságukat  illetően, ugyanolyan természetűek maradnak, és ha nincsenek rá hatással, amíg kicsik, nincsenek rá hatással akkor sem, ha nagyobbak.." ( Seneca, A bölcs állhatatossága, XV. )

 

"Jegyezd meg tehát,  Severusom, a tökéletes ember, akinek lelkét teljességgel betöltik az isteni és emberi erények, semmit sem veszíthet el. Javait szilárd és legyőzhetetlen erődítmény övezi, (...)" ( Seneca, A bölcs állhatatossága, VI. )