akinek másképp irgalmazott.

Ki tudja, elég volt-e a háborúból; (...)

 "A pogányok ragyogó vétkei." ( Szent Ágoston )

 

 

 

Hát jó..., vonszolva vagy önként ( belső késztetésünknél hajtatva) kiérkeztünk az agorára..., rengeteg embert látunk és rengeteg félét..., hogy szóljunk hozzájuk? 

Merjünk-e szólni?

Anima Naturaliter Christiana ( "A lélek természeténél fogva keresztény" ). ( Apol. 17.6; Patrologia Latina 1:377 ) - szögeztük már mi is le, s beszéltünk róla ez az amiért könnyű megértetni magunkat az emberekkel részben erről is, hiszen mindenkinek sejtése van róla..., Ő szép, vagy szépnek kellene lennie.

Ez a közös alap..., aki Szép, az "istenitől" szép..., s mindenki máshogy szép, mert másképp könyörült rajta Isten.

Erről a szépről kell szólni velük.

S menni fog..., mert ez az istenismeret a lélekkel együtt adatik, Istentől ered; elhomályosítható, de ki nem oltható.

 

"Nem nehéz értelmesen beszélni az emberekkel, s lehetséges, hiszen az értelem és a szív előbb megvolt, mint a tudomány és emberi bölcsesség.

Ha van az embernek értelme, akkor taníthatja azt, akár tudománnyal, akár tapasztalással.

Ha azonban nincs értelme, semmiféle bölcs tanítás, semmiféle nevelés nem segítheti.

Az a baj, hogy nagyon is távol vagyunk önmagunktól és nem nagyon akarunk közelebb kerülni magunkhoz. Inkább elfutunk önmagunktól, csakhogy ne találkozzunk önmagunkkal, s odaadjuk az igazságot kicsinyes dolgokért.

Így gondolkozunk: rá akartuk már szánni magunkat a lelkiekre, az igazságra, de nem volt még időnk, az élet gondjai-bajai nem engednek időt ilyen dolgokra." ( A zarándok, 100-101 )

 

 Az a baj, hogy nagyon is távol vagyunk önmagunktól..., s így a Széptől is.  ( "Ismerd meg magad és Istenre ismersz..." ( Ratkó József: Segítsd a királyt! ))

 

Mint Kantnál a villásreggelin.., valami zavarosat tetszett kifundálni professzor úr...

- Ajjaj! Egyik bizonyíték sem ér semmit, az emberiség ezeket réges-rég a lomtárba tette.Elvégre önnek is el kell ismernie, hogy a józan ész határain belül isten létét semmivel sem lehet bizonyítani. 

- Bravó! - kiáltott fel az idegen. - Bravó! Ön teljes egészében megismétli a nyughatatlan vén Immanuel véleményét erről a kérdésről. De most jön a legnagyobb kuriózum: az öreg előbb megdöntötte mind az öt bizonyítékot, és aztán, mintegy maga magából csúfot űzve, ő maga felállított egy hatodikat. 

- Kant bizonyítéka sem meggyőző - válaszolta finom mosollyal a művelt szerkesztő. - Nem-hiába mondta Schiller, hogy Kant okoskodása erről a kérdésről csak rabszolgákat elégíthet ki, Strauss pedig egyenesen kinevette ezt a hatodik bizonyítékot. 

(...)

 - Legjobb volna, ha azt a Kantot vagy két-három esztendőre diliházba csuknák ezért az elmefuttatásáért! - rikkantotta váratlanul Ivan Nyikolajevics. 

- De Ivan! - korholta Berlioz zavartan, halkan. 

Az idegent azonban nem botránkoztatta meg a javaslat, hogy Kantot elmegyógyintézetbe kéne csukni, sőt ellenkezőleg, elragadtatottan helyeselt. 

- Úgy van, úgy van! - kiáltotta, és Berlioz felé fordított zöld bal szeme lelkesen csillant fel. -Ott volna a helye! Mondtam is neki akkor a villásreggelinél: „Már engedje meg, professzor uram, de valami nagyon zavarosat tetszett kifundálni. Okosnak lehet, hogy okos, de roppantul érthetetlen. Ezért még ki fogják csúfolni.”

( Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita  )

Felállított egy hatodikat..., épp azt amit Tertullianusztól idéztünk..., ez nem változik - ezen nem változtat, kicsúfolnak-e érte, vagy sem, a szépség Él.

 

Csak tagadhatod, kivehetsz belőle, de nem szüntetheted meg, a sátánisták sem tudtak kitalálni újat..., megfordították a keresztet. Nagy szám...

A tételt nem ők állították fel, ők csak alkalmazkodtak hozzá..., Isten volt előbb! ( Az exorcista is Istenhez beszél..., nem az ördöghöz. )

 

Mit keresünk..., a nem szépet. 

Miért nem a szépet? 

Mert az adott és nem arra van küldetésünk, hanem a "hibajavításra", hogy segítsünk az Életnek előtörni..., hogy könnyebb útja legyen.

" (...) ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” ( Lk 3,4-6 ) 

Sőt be kell látnunk, szükséges a hiba. 

Ahogy Novalis írja:

"A vallás nemzőeleme az igazi anarchia. Mindannak pusztulásából, ami pozitív, emeli fel új világteremtőnként dicsőséges fejét."
( Novalis, A kereszténység, avagy Európa, 79 )

 

Miért szükséges hiba..., hogy kiegészüljön.

Miért kell tagadás..., mert az állítás el van benne rejtve.

 

"Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön." ( Rom 11,32 )

Mindenki máshogy engedetlen..., de engedetlenségünkben benne a vágy a teljességre, a tökéletes szépségre, ez minden ember közös öröksége, ez a közös alap, mindenki végtelenül szép szeretne lenni..., lényegében Isten.

Ebben kell segíteni Őket.

 

S ha rosszat hallasz és látsz, tudd, az is Istenről beszél:

"Világos továbbá az is, hogy lehetetlen az, hogy valami lényegileg rossz legyen, hisz a rosszat mindig egy jó alanynak kell hordoznia. Ezért semmi sem lehet teljesen rossz úgy, ahogy lehet valami teljesen, azaz lényegileg jó. ( Aquinói Szent Tamás: A teológia összefoglalása, 117. fejezet )

A rossz tehát a jó hiánya..., a hiány kínzó dolog, betöltésre vár.

Sőt..., a rossz mindig jóba van csomagolva..., erre kell rákérdezni..., nem a hibára! 

Hogy mi a jó..., a szép, mindenki nagyon jól tudja..., s tudja, mi akadályozza ebben. Kérdezd csak meg bátran:

Mit akarsz, mit tegyek veled?

 

"Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton." ( Mk 10.49-52 ) 

 

 "Éppen ezért nem az ellenfelet kell néznünk a nem hívőben, hanem azt az embert, akinek másképp irgalmazott." ( Nyíri Tamás: A keresztény ember küldetése a világban, 164 )

Kinek segítek? Rajta..., magamnak, Istennek?

Hogy mindannyian jobban lássunk.

 

Hölderlin jó tanácsot ad: "Ha nem tűritek a Szépet sehogy, hát küzdjetek nyílt sisakkal legalább!" ( Hölderlin, Az ifjú a bölcs tanácsadókhoz, 25 )

A "nyílt sisakon" a hangsúly..., megsérülsz, fájni fog....., tanulsz.

"Hisz mindenki jó. Meghalt azután. Sokat lehetne erről mondani. S látták társai, mint tekint diadalmasan a legörvendezőbbre." ( Hölderlin, Patmosz, 125 )

"Ki tudja, elég volt-e a háborúból; de ha nem ragadjuk meg a pálmaágat, amelyet egyedül valamely  egyházi hatalom nyújthat felénk, akkor sohasem ér majd véget. Addig patakokban fog folyni a vér Európában, amíg a nemzetek rá nem eszmélnek rettenetes tébolyukra, (...)" ( Novalis, A kereszténység, avagy Európa, 88 ) 

S nem csak Európában...