Αγορά ~ Szókratész "a zsibbasztó rája".

 Αγορά

Nemde úgy véled, szépen hangzott, amit mondtál, Szókratész? 

 

MENÓN: 

Szókratész, hallottam én, még mielőtt összekerültem veled, hogy nem csinálsz egyebet, csupán te magad is szűkölködsz, és másokat is nincstelenségbe viszel; most is, úgy látom, megbűvölsz engem, elvarázsolsz és valósággal rám olvasol, úgyhogy magam se tudom, mihez fogjak. S úgy látom, egészen olyan vagy, ha már tréfára fordítjuk a szót, külsőleg is meg máskülönben is, mint a zsibbasztó rája nevű lapos tengeri hal. Mert az is, valahányszor közeledik hozzá valaki és megérinti, elzsibbasztja az illetőt; s most te is, úgy látom, ilyesmit csináltál velem: elzsibbasztottál.  

Mert valóban megbénultam én is, a lelkem is, a nyelvem is, és nem tudom, mit válaszoljak neked. Holott számtalanszor tartottam beszédet az erényről, rengeteget és sok ember előtt, és nagyon jól, benyomásom szerint; most pedig egyáltalán meg se tudom mondani, mi az. Azért úgy vélem, helyesen teszed, hogy nem hajózol el innen és nem is költözöl máshova; mert ha más városban, idegenként művelnél ilyesmit, csakhamar elkergetnének, mint varázslót.

SZÓKRATÉSZ:
Agyafúrt fickó vagy, Menón, s kis híján túljártál az eszemen.

MENÓN:
Mi a szösz, Szókratész?

SZÓKRATÉSZ:
Most már értem, miért mondtad rólam azt a hasonlatot.

MENÓN:
Mit gondolsz; miért?

SZÓKRATÉSZ:
Hogy én is hasonlattal viszonozzam. Tudom én, hogy minden szép fiú örül, ha képekbe foglalják. Mert hasznukra válik; a szépeknek ugyanis azt hiszem, a képük is szép. De én nem viszonzom hasonlattal a tiédet. Ami engem illet, ha a rája maga is elzsibbad, amikor; másokat elzsibbaszt, akkor hasonlítok hozzá; ha pedig nem, akkor nem. Mert nem úgy teszek másokat nincstelenné, hogy magamnak jól megy dolgom, hanem én magam is mindenkinél nincstelenebb vagyok, s így teszek másokat nincstelenekké. Most is, az erénnyel kapcsolatban, én nem tudom, hogy micsoda, s te talán mégis tudtad, mielőtt velem összekerültél, most viszont úgy festesz, mint aki nem tudja. Mindazonáltal meg akarom veled együtt vizsgálni és kifürkészni, hogy mi is az:

MENÓN:
És miképpen fogod kifürkészni, Szókratész, azt, amiről egyáltalán nem tudod, hogy mi? Ki. tudsz-e tűzni valamit azok közül a dolgok közül, amiket nem ismersz, magad elé, hogy kutasd? Vagy ha nagyszerűen rátalálnál is, honnan fogod tudni, hogy ez az amit előzetese nem ismertél?

SZÓKRATÉSZ: Értem; mit akarsz mondani, Menón. Látod-e, milyen cseles az okoskodás: azt mondod, ne kutassa az ember sem azt, amit ismer, sem azt, amit nem ismer? Azt se kutassa, amit ismer: mert ismeri, tehát az ilyen embernek nincs szüksége kutatásra; s azt sem, amit nem ismer, mert nem tudja, mit kutasson.

MENÓN
Nemde úgy véled, szépen hangzott, amit mondtál, Szókratész? ( Platón: Menón 79e-86c
[Mathesis est anamnesis] ) 

 

Ez gyermeteg dolog..., vagy inkább olyan "kamaszos";  de erre fel kell készülnünk, azok közé megyünk kik hitben még gyermekek.

 Az első és legfontosabb dolog, amire Arisztotelész ( erkölcsi törvény ~ hagyomány ) és Descartes ( ideiglenes erkölcstan ) is figyelmeztet, ami így szerepel Nyíri Tamásnál:

 "Kellő ok nélkül senki sem fordulhat szembe a rá hagyományozott hittel  (...) Ha már szembefordulunk keresztény hitünkkel, akkor hatalmasabb, világosabb, kérlelhetetlenebbül igaz legyen az, amiért elvágjuk létünk gyökereit." ( Nyíri Tamás: A keresztény ember küldetése a világban,, 147 ) 

Sőt, nem árt ha megértik, tanulni kell..., még a tagadás is tudás függő:

"A lelkiismeretes tagadáshoz is legalább annyit, ha nem sokkal többet kell tudni, mint a lelkiismeretes igenhez." ( Nyíri Tamás: A keresztény ember küldetése a világban, 160 )  

 Ha már ennyit beláttattunk, már nem volt kár kisétálni az agórára és szóba elegyedni másokkal.

 

 

Szókratész..., minden jó pedagógus mintaképe..., a "zsibbasztó rája"!

 

 

Csak hozza ki bátran mindenki a "zöldségeit" a piacra...!