.jpeg)
"A szelíd láng csekély földet tartalmaz."
"Ananké ügye ez, régi határozata az isteneknek.
Örökérvényű, szilárd eskükkel megpecsételt:" ( Empedoklész, Tisztulások, 115, 36 )
 |
| Antik Lexikon, Corvina |
Már találkoztunk vele..., Platónnál is, de Parmenidésznél is:
"Ugyanaz ugyanabban maradván önmagában nyugszik, s így szilárdan ugyanott marad, mert a hatalmas Ananké a határ kötelékeiben tartja, mely kétfelől körülzárja, Ezért nem illik a létezőhöz, hogy ne legyen teljes, mert nincs hiánya, ami ha volna, mindene hiányoznék." ( Parmenidész, Töredékek )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es.html
Akkor a szükségszerűség a teljesség őrzője volna?
Ezt Empedoklész így "egészíti" ki:
"az igen hosszú életű daimónok [egyike] háromszor tízezer évre taszíttassék el a boldogoktól!
Az idők során a halandók mindenféle fajává váljanak az ilyenek, cserélgetvén az élet fáradságos ösvényeit.
Mert az aithér ereje a tengerbe űzi őket, a tenger a földi talajra köpi, a föld a fénylő Napnak sugaraiba, az meg a lég örvényeibe hajítja.
Egyik a másiktól fogadja be, ám gyűlöli valamennyi.
Közébük tartozom én is, istentől száműzött és tévelygő vagyok, átadva magam az őrjöngő Gyűlöletnek." ( Empedoklész, Tisztulások, 115, 36 )
Parmenidész az Igazságról szóló, Empedoklész a Tisztulások című részben beszél a szükségszerűségről.
Lehet, nincs is valódi ellentét köztük, csak már megint rosszul van feltéve a kérdés?
Empedoklész a világ összetartó erejét három néven nevezi:
1. Szeretet 2. Barátság ( Eddig "barátságosság" névvel tiszteltük. ) 3. Komolytekintetű Harmonié
Tegnap beszélgetésbe elegyedtem 12.b osztályos diákjaimmal a sokféleség problémájáról. A sokféleség adja életünk értelmét ( ~ "áldott hiány" ), sokféleségünk tagjaivá tesz egy közös testnek, ám a gyűlölet teszi lehetővé, hogy a tagok összecsiszolódhassanak.
Jogunkban áll szeretetből figyelmeztessük más testrész társainkat, így kapcsolódhatsz hozzám, s nem máshogy!
S közben zajlik a "játék"..., az információgyűjtés végtelenségbe nyúló folyamata is.
Épül a Hölderlinek végeláthatatlan sora, "háromszor tízezer évre".
Ananké tehát őriz és mozgat..., egyszerre mindkettő.
Így néz ránk az Isten, a "Komolytekintetű harmonié".
S hogy e szelíd láng kevés földet tartalmazna?
Miért Empedoklészhez vonzódik Hölderlin...? A daimónok sorai nem csak magukban, de más daimónsorok egymás mellet, egymás hatására is fejlődnek, változnak. A tagok "bevonzzák" egymást.
"ahogy egymáson keresztülfutnak, máskor más és más keletkezik és örökkön örökké hasonló" ( Empedoklész, A Természetről, 17, 19 )
"Lehet, hogy így állt a dolog, mert eszembe jutott, hogy Surám Baót első ízben akkor láttam, amint érkezésemkor partra szálltam a kikötőben. Az öreg szádhu mosolyogva nézett rám, amint elmentem mellette, s egy virágfüzért nyújtott felém, amit én udvariasan megköszönve elutasítottam, mert holmi baksislesőnek tartottam az öreg „fakírt” Az indusok ugyanis ilyen virágfüzérekkel fogadják érkező barátaikat, búcsúzóul is megajándékozzák őket virágfüzérekkel; de a szádhu nem várt senkit és különösnek találtam, hogy éppen nekem ajánlja fel a kezében tartott igénytelen füzért. Ismerősöm mindezt hindu észjárás szerint azzal magyarázta, hogy még előző életünkben valami kapcsolat lehetett a szádhu közt és köztem és a szent ember tudta, hogy jövök, és azt is tudta, hogy ismerősömnél tartózkodom, amikor felkeresett és megáldott.” ( Baktay Ervin: India. Szukits kiadó – 347-348 oldal )
A program Empedoklész és Hölderlin számára eredendően közös, s e valóság egyszerre szellemi és anyagi, időben lévő és azon kívüli.
"Törvénykönyvünkbe a természet törvényeit írjuk - midőn a semmiféle könyvbe be nem írható isteni Természet a közösség szívében él majd." ( Hölderlin, Hüperion, 207 )
"Egyszer a Szeretet révén mindenek eggyé egyesülnek: tagokká, melyeknek sorsról rendelt birtoka a test, midőn virágjában virágzik az élet." ( Empedoklész, A Természetről, 20, 19 )
A Hold fénye valóságos vagy illuzórikus? Anyagi vagy szellemi valóság?
A holdat nem lehet ellopni.
Rjókan egyszerű életet élt kicsinyke kunyhójában, a hegy lábánál. Az egyik éjszakán egy tolvaj tört be a kunyhóba, felforgatta, de nem talált semmit, amit ellophatott volna.
Rjókan éppen visszatért, és elcsípte a tolvajt. - Biztosan hosszú urat kellett megtenned, hogy láthass engem - mondta Rjókan a csavargónak. - Nem térhetsz vissza üres kézzel. Kérlek, fogadd el a ruhámat ajándékba. A tolvaj elképedt, fogta a ruhát és elsomfordált. Rjókan, a holdban gyönyörködve, meztelenül ült:
- Szegény ember - merengett a zen mester -, bárcsak
neki adhattam volna ezt a gyönyörű holdat is!
Ekkor írta a következő haikut:
Kifosztva áll szegény lakom,
de a rabló a holdsugárt
meghagyta itt az ablakon. ( Ryokan )
Vagy ahogy maga Empedoklész írta:
"Ahogy a sugár a Hold széles körének verődik. Félelem nélküli tekintettel sugárzik vissza az Olümposzra." ( Empedoklész, a természetről, 45-46, 24 )
Mi ilyesfajta valóságok vagyunk. Gyűlölet és Szeretet. Ananké ( Szükségszerűség ) és Diké ( Igazság ) kétszer kettős fogásában.
S olyan tiszták, komoly szemmel nézők, harmonikusak, mint a Hold fénye.
Ha valaki nem értene egyet a bejegyzés első vagy második részével, annak két idézetet ajánlanék figyelmébe:
"Arisztotelész közli, hogy Empedoklész tanítványai kívülről megtanulták tanítójuk verseit, és el tudták "hadarni", jóval azelőtt, hogy felfogták volna az értelmüket: a megértéshez ugyanis idő kell, másképp nincs mód az elmélyedésre." ( George Thomson, Az első filozófusok, A tiszta ész, 2, 268 )
Másrészt Szung Szán mester kis versét:
"Az ember útja, üres kézzel jössz, üres kézzel távozol. Ilyen az
ember. Honnan jöttél mikor megszülettél? Hová mész, mikor meghalsz? Az
élet olyan mint a felhő, amelyik épp megjelenik. A halál olyan mint a
felhő, amelyik épp eltűnik. Az égen úszó felhő eredetileg nem létezik.
Élet és halál. A jövés és a menés éppen ilyenek. De mégis van egy dolog,
ami mindig tiszta marad. Ez az egyszerű és tiszta nem függ élettől és
haláltól. Mégis, mi ez, ami egyszerű és tiszta?" ( Szung Szán )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése