" ...a gazdagság jele." ~ A jövőnek immár semmi hatalma sem volt rajta."

 Misztikus teológia I.

 "Ő is derűs volt - csak más értelemben. A jövőnek immár semmi hatalma sem volt rajta." ( Hölderlin, Hüperion, 226 )

Ahogy a Twitter oldalam is jelzi, kettős vallási identitással rendelkezem, mint katolikus keresztény s mint buddhista.

 

 

Keresztény bérmanevem szerint László vagyok..., jelentése "hatalom, dicsőség", védőszentem Szent László után, s ezt az "után"-t ki is emelhetném, ugyanis életemben ez a név "nomen est omen". ( Szegedi dómba is be-be jártam hozzá megvitatni "közös dolgainkat". )

S úgy érezem azóta sem  hagytuk el egymást... ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/11/es-amelyeket-isten-szabott-ki.html )

 

 

 Egykori kedvenc "zugom" a szegedi dómban...

I. A buddhista Szív szútra

 

De buddhista is vagyok. 

Dharma nevem: Jin Hae, utolsó mesteremtől, Chong An Sunimtól kaptam, "igaz bölcsességet" jelent, legalább akkora kihívást jelent ez nekem, mint a László név.

 

 

Sokan gondolhatnák, milyen jó lehet nekem így kettős identitással élni, ez olyan mintha két ország állampolgára lennék. 

Nem így van, erre egy keresztény gyakorló barátom megjegyzését vetném ellen, akivel a Párbeszéd Háza egyik alagsori Szemlélődő lelkigyaklatán futottam össze: "Te kereszténynek túl buddhista, buddhistának túl keresztény vagy."

 

Valóban ez a helyzet, de ez nem az én problémám, ez a különbségtétel nem az én fejemben létezik

Már Heidegger is ír erről, "erdészeti fakitermelő utaknak" nevezve a különböző vallásokat,  "zarándokútjuk során" érdemeket gyűjtve, de a csúcs felé törekedve haladnak, mert a csúcson vár az igazi jutalom..., de a csúcson ott lesz minden vallás, minden embertársunkkal. ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/batorits-masokat.html )

Mert a jutalom "KÖZÖS". 

De nem minden egyház halad egyforma tempóval, s amire az egyik büszke és fennen hirdet, a másik szégyellősen minimum félre tekintve kezel. 

Mint buddhista moktak mester, aki ütemet ad az imádságnak, aki megszabja az időt, ( Ehhez érzékem van, kopogtatni a "halat"..., idegesítve vele másokat. ) sokszor énekeltem a Szív szútrát, ez közös imája minden buddhista közösségnek, hiszen a tanítás, a meditáció leglényegét fejezi ki.

 

 "Minden jelenségnek üresség a természete."

 

Angolul:

 "All dharmas are marked with emptiness."

"Avalokiteshvara Bodhisattva,when practicing deeply the Prajna Paramita, perceived that all five skandhas in their own being are empty and was saved from all suffering. Ó Shariputra, form does not differ from emptiness, emptiness does not differ from form. That which is form is emptiness, that which is emptiness, form. The same is true of feelings, perceptions, impulses, consciousness. Ó Shariputra, all dharmas are marked with emptiness. They are without birth or death, are not tainted, nor pure; do not increase, nor decrease. Therefore, in emptiness no form, no feelings, no perceptions, no impulses, no consciousness, no eyes, no ears, no nose, no tongue, no body, no mind, no color, no sound, no smell, no taste, no touch, no object of mind, no world of eyes, through to no world of mindconsciousness. No ignorance and also no extinction of it, through to no old age and death and also no extinction of it. No suftering, no origination, no stopping, no path, no cognition. Also no attainment with nothing to attain. The Bodhisattvas depend on Prajna Paramita and their mind is no hindrance. Without any hindrance no fears exist. Far apart from every deluded view they dwell in Nirvana. In the three worlds all Buddhass depend on Prajna Paramita and attain unsurpassed, complete, perfect enlightenment. Therefore know: The Prajna Paramita is the great transcendent mantra, is the great bright mantra, is the utmost mantra, is the supreme mantra, which is able to relieve all suffering and is true not false. So proclaim the Prajna Paramita mantra, proclaim the mantra that says:

Gyate gyate paragyate parasam gyate bodhi sva ha!" ( MAHA PRAJNA PARAMITA
HRIDAYA SUTRA (The Heart Sutra) )

 

"- Ó, Sáriputra - mondta -, a forma üresség, s az üresség valójában forma. Az üresség nem különbözik a formától, a forma nem különbözik az ürességtől. Ami forma, az üresség, ami üresség, az forma.

- Ugyanez áll az érzékelésre, névre, fogalomra és tudásra.

- Ezért, ó, Sáriputra, minden dolog üresség jellegű, nem keletkeznek és nem szűnnek meg, nem szennyezettek és nem makulátlanok, nem tökéletlenek és nem tökéletesek. Itt, ó, Sáriputra, ebben az ürességben nincs forma, sem név, sem fogalom, sem tudatosság.

Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és tudat. Nincsenek formák, hangok, illatok, ízek, tapinthatók és tudat-tárgyak.

- Nincs szem, s így tovább, egészen addig, hogy: nincs tudat(osság elem).

- Nincs tudás, nincs tudatlanság, nem létezik a tudatlanság eltörlése, egészen addig, hogy: nincs romlás és nincs halál; nem létezik a romlás és halál eltörlése; nem létezik a szenvedés, a szenvedés eredete, a szenvedés megszüntetése, és a hozzá vezető út. Nincs tudás, nem létezik a nirvána elérése. 

( SZÍV SZÚTRA - Pradzsnyápáramitá hridája szútra )

 

II. A Keresztény Szív szútra:

 

 

 

"Azt mondjuk tehát, hogy mindennek az oka, ami minden fölött áll, sem a lényegnek, sem az életnek, sem az értelemnek, sem a szellemnek nincs híjával, s nem is test, sem formája, sem alakja, sem minősége, sem mennyisége, sem terjedelme nincs. Nem foglal el helyet, nem látható, nincs érzékelő tapintása, se nem érzékel, se nem érzékelhető. Rendezetlenség és zavar nincs benne, anyagi szenvedélyek sem nyugtalanítják, nem is erőtlen, érzékelhető események nem akadályozzák. A fénynek nincsen szűkében, változást nem ismer, sem romlást, sem felosztást, sem hiányt, sem lefolyást, s az érzékelhető dolgok semmilyen más sajátságával nem azonos, s nem is birtokol ilyet.

Ismét felfelé haladva azt mondjuk, hogy nem is lélek, nem is szellem. Sem képzelete, sem vélekedése, sem értelme, sem gondolkozása nincsen. Nem is értelem vagy gondolkodás, de nem is mondható ki, és nem is gondolható el. Nem is szám, nem is rend, nem is nagyság, nem is kicsiség, egyenlőség vagy különbözőség, hasonlóság vagy eltérés. Se nem áll, se nem mozog, se nyugalomban nincs, hatalommal nem rendelkezik, se maga nem hatalom. Nem is fény, nem is él, nem is élet, nem is lényeg, nem is örökkévalóság, nem is idő. Gondolkodással nem érhető el, nem tudás, nem is igazság, nem is uralom, nem is bölcsesség, nem is egy, nem is egység nem is istenség, nem is jóság, nem is szellem - ahogyan mi a szellemet megismerjük -, nem is fiúság, nem is atyaság, nem is valami más azok közül a dolgok közül, melyek számunkra vagy bármely más létező számára megismerhetők. Nem a nem létező dolgok közül való, nem is a létezők közül és sem a létezők nem ismerik meg Őt úgy, amint van, sem Ő nem ismeri meg a létezőket úgy, amint vannak. Sem értelme nincs, sem neve sem megismerése. Nem sötétség, és nem is fény. Nem tévedés, és nem igazság. Nincs rávonatkozó állítás sem tagadás; amikor az utána következőkről állítunk vagy tagadunk valamit, akkor őt nem állítjuk és nem is tagadjuk, mert minden állításon felül áll, mint minden dolog tökéletes és egyetlen oka, s minden tagadáson fölül áll, mint a mindentől teljesen függetlennek a meghaladása és mindenen túli." 

( Dionüsziosz Areopagitész: Misztikus teológia, II-III., 263-265 )

Majdnem azonos megfogalmazás a leírhatatlan egyedüli valóságról, ami üresség természetű. Mind testvérek vagyunk Istenben.

 

"De onnan esőzik 

a harmat, a nedvesség. De ha

kialszik az egyszerü kék, a fénytelen,

 a márványforma, akár az érc,

a gazdagság jele." ( Hölderlin, Mi az ember élete?, 155 )

 

"A jövőnek immár semmi hatalma sem volt rajta." - írta Hölderlin, nem mert feladta a küzdelmet, az életet hiábavaló "időtöltő játéknak" látva, ahol csak "veszthet", hanem aki megérett... ( ~ szőlőfürt" ), elment a jutalom(ak)ért, s már csak a végső "díjra" vár. 

Mely akár buddhista vagy, akár keresztény, egy mindegy, hisz minden létező ugyanoda tér.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/csak-el-kell-menni-dijert.html

 

Íme miénk a gyermek Krisztus... V. ( ...csorbítatlan módon sugározza, (...) a legbelső szentélyben lévő csend jóságát. )

"Ezért a lélek is, 

 

midőn ugyanúgy, mint a szent angyalok, befogadja az egy Istenségre vonatkozó és a teremtés számára elérhető kinyilatkoztatásokat, 

és megtanulja, 

 

hogy velük összhangban, 

el nem hallgató énekkel háromszorosan dicsőítse az egy Istenséget, 

eljut a közeli hasonlóság által a kegyelmi istenfiúság állapotára. 

 

Ennek az istenfiúságnak a következtében, imáiban az Isten kegyelemből titokzatos és egyetlen Atyjának tekintve, mindentől elszakad és egyesül az Ő elrejtettségének Egyjével.

 

Annál jobban átéli, illetve megismeri az isteni dolgokat,

minél kevésbé akar önmagáé lenni, vagy tud önmaga vagy más számára ismertté válni,

hanem mindezt egyedül Istentől akarja,

 

aki jóságosan, teljes egészében felemelte őt, aki Istenhez illő módon, teljesen jelen van az egész lélekben, 

és szenvedélyesen neki ajándékozza önmagát, és a teljes lelket Istenné teszi, 

 

ahogy - amint a legszentebb Dionüsziosz Areopagitész mondja - 

a láthatatlan fénynek képe és hasonlatossága legyen, 

sértetlen, 

áttetsző, 

teljes, 

tiszta, 

szeplőtelen tükör, mely - ha szabad ezt mondani - befogadja a jó mintájának egész szépségét, 

 

és isteni és csorbítatlan módon sugározza, 

önmagában ragyogtatja - már amennyire ez lehetséges - 

 

a legbelső szentélyben lévő csend jóságát." 

 

 

 

( Hitvalló Maximosz, Müsztagógia, 23., 300 )

Legio Christi ( "Béke veled, Viktorunk!" ) ~ inkább meg akartatok halni, semmint legyőzöttekként örökre elpusztuljatok,

"Mi a jelünket semmiképpen sem változtatjuk meg."

( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Bonosus és Maximilianus, a Herculiánusok csapatában szolgáló katonák szenvedése, 355 ) 

 

 

 

"Ó erős bajtársak, kiket kijelöltek a dicsőséges küzdelemre, szükség van a lelki erőre, most van szükség a teljes erősségre. 

Férfiasan tartsátok meg azt a hitet, melyet Uralkodónknak most fogadtatok. Fenyeget az ellenség, közel van a harc. 

Az ellenség már most támadni akarja újonc szolgálatotokat, s ha úgy találja, nem vagytok elővigyázatosak, győzelmi pálmátok elragadásával dicsekszik. 

Ti azonban, kedveseim, nem oly hanyag kiképzést kaptatok, nem azt tanultátok, hogy Krisztus oly gyönge. Tielőttetek nem ismeretlen a hadviselés, katonai mivoltotokat nem vesztettétek el, csak megváltoztattátok. 

Tapasztalja meg tehát Királyunk, hogy kiket választott, kikre bízta a boldog harc első csatasorát, tudja meg az ellenség is, kiket szorongat, és semmilyen szempontból sem találjon titeket elfajzottaknak; mindezeket uralkodótok jól tudja, hogy a legutóbb besorozottakra a legnagyobbat bízza, s erőtökre bízza a harc első eseményét. 

Ne félemlítsen meg benneteket a háború, hisz mindig a küldést tanultátok, ne késztessenek visszavonulásra a veszendő dolgok, mikor már az örökkévalókat tartjátok kezetekben. Ami nektek még hátra van, hogy azt erőteljesen megmarkoljátok, az maradt még hátra nektek, hogy a közbeeső csatasorokon keresztül oda átmenjetek. 

Ha ez nektek közben valamelyest kemény dolognak tűnik, tudjátok, hogy Királyunk maga már átment mindezeken. Ne mást, hanem őt magát halljátok, aki ezt mondja: 

"A világban üldöznek benneteket, de bízzatok, én legyőztem a  világot" (Jn 16,33). 

Mondom, őt hívjátok bizakodó szívvel és szóval mindezen megpróbáltatások közepette. Ha ti bizakodva hívjátok, akkor ő nem marad el, aki összes övéinek igaz szóval ígérte, ezt mondva: 

"Íme én veletek vagyok a világ végéig" (Mt 28,10). 

Amikor a kínzó fára függesztve szörnyű gyötrelmekben kínlódtam, az irgalmas Urat könnyek között könyörögve hívtam, és íme azonnal őt látom, amint megváltásunk dicső jelét kezében tartja, és ezt mondja nekem: 

"Békesség neked, Viktor! Ne félj! Én vagyok ugyanis Jézus, aki szentjeimben elviselem a sérelmeket és gyötrelmeket." 

Szavára olyan erő áradt belém azonnal, hogy utána semmibe vettem már a kínzásokat. 

Ezért szeretteim, ne feledkezzetek meg erősségetekről, a mindenség Alkotójára, az Úr Jézusra függesszétek tekinteteket, vegyétek figyelembe, hogy ezeken mind átment, s elérkezett oda, ne féljetek a halandó emberek röpke fenyegetéseitől, hiszen az ígéret nektek már kezetekben van és a halhatatlan angyalok társasága a tiétek; pillanatnyilag kínzásban lesz részetek, hogy azt dicsőn legyőzve az örökkévalók birtokába jussatok és mivel régebben inkább meg akartatok halni, semmint legyőzöttekként örökre elpusztuljatok, úgy most kérlek titeket, szenvedjetek, hogy győzzetek, s utána mindörökké uralkodjatok."

( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Viktor, Alexander, Felicianus és Longinus vértanúsága, 249 )

abyss ( I./4. ) "Félj tőlem!" ~ Ez volt az ára annak, hogy elérhették azt a látszatot, ( Mérgező személyiségek ~ ördögök )

III. Félj tőlem! - könyörgök, de legalább tégy úgy, mintha félnél! 

 

 

Nem tudják ők kicsodák, az ördögüket szolgálták, ördöggé váltak hát maguk is, Jézus sem véletlenül mondja:

"Jézus ekkor így szólt: Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." ( Lk 23,34 )

 

Hieronymus Bosch, Keresztvitel

"Az őrült: - Nem hallottatok arról az őrültről, aki fényes délelőtt lámpást gyújtott, a piacra rohant,s közben szüntelen ezt kiáltozta: "Istent keresem! Istent keresem!" - Minthogy ott éppen sokan verődtek össze azok közül, akik nem hittek Istenben, nagy nevetést keltett.

 Talán elvesztetted? - mondotta egyikük. Talán csak nem szaladt el valamerre, akár egy gyermek? -mondotta a másik. Vagy elrejtőzött? Fél tőlünk? Hajóra szállt? Kivándorolt? - így kiáltoztak és kacagtak összevissza. 

Az őrült közéjük vetette magát és szinte átfúrta őket tekintetével. 

- "Hová lett Isten? - kiáltott föl. - Majd én megmondom nektek! 

Mi öltük meg őt - ti és én! Gyilkosai vagyunk mindannyian!" ( Friedrich Nietzsche, A vidám tudomány, 125., 151 )

Ebben igaza van Nietzschének...

 

Az ördögüket szolgálják, s ha nem érnek célt sem hízelgéssel, sem fenyegetéssel, hát statisztikát hamisítanak.

"Az egyiket kezénél fogva megragadták, az oltárhoz hurcolták, kezébe nyomták a tisztátalan és átkozott áldozatot, és aztán szabadon bocsátották, mint aki áldozatot mutatott be. Egy másik egyáltalán nem is érintette, de mások azt állították, hogy áldozott, mire csendben eltávozott. Volt  olyan, akit félholtként cipeltek oda, aztán félredobták, mint aki már meghalt, és feloldozták bilincseiből: azok közé számították, akik áldozatot mutattak be. Mikor valaki kiáltozni kezdett és azt tanúsította, hogy nem engedelmeskedett, szájon ütötték és elhallgattatták, akik erre a feladatra voltak rendelve, aztán erőszakkal eltávolították, még ha nem is mutatott be áldozatot. Ez volt az ára annak, hogy elérhették azt a látszatot, hogy teljesen sikerült nekik teljesíteniük megbízatásukat.
( Vértanúakták, Euszebiosz Pamphilu: A palesztinai vértanúk, 298 )

 

 "Könyörgök, félj tőlem!", - ahogy a Revolverben Dorothy Macha ( Ray Liotta ) mondja.

 

 

 

S mi van, ha semmi sem válik be?

Mivel mi pont fordítva gondolkozunk..., lényegében halálosan idegesítjük őket, gyorsan rájönnek, ezekkel mielőbb végzünk, annál jobb:

"Erre a bíró így szólt: A keresztények arra az őrültségre vetemedtek, hogy kínjaik nagyságát a maguk számára dicsőségnek tartsák, és üldözőiket éppen megfordítva, ők maguk ítélik el, ezért gyorsan kell kioltani életüket." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent Epipódius és Alexander szenvedése, 72 )

 

Röviden erre így felehetünk:

"Az ostobák szemében az igazság szükségszerűen ostobaságnak tűnik."
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent és minden dicséretre méltó Apolló avagy Szakkeasz apostol vértanúsága, 63 )

Ha már nincs ördögöd, vagy legalábbis már uralod, erre számíts.

 

De minket ez aligha fog érdekelni, mi az Isteni Szép szolgálatában állunk, s ahogy Speratus  felelte Saturninus prokonzulnak:

"Ilyen igaz dolgokban nincsen helye a meggondolásnak." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A scilliumi vértanúk aktája, 56 )

abyss ( I./3. ) "Félj tőlem!" ~ Hódolj be! ajánlatot, önpusztításra... ( Mérgező személyiségek ~ ördögök )

 II. Hódolj be!

 

 

Mit tudnak Ők nekünk ajánlani?

Egy ajánlatot, önpusztításra..., s mi gyakran boldogan elfogadjuk, mert mi is ördögök vagyunk. 

S ettől kezdve közös Pokolban szolgálunk vezetőnk szenvedélyének kritikátlan kibontakoztatásának érdekében. 

Egy atya mesélt a Covid osztályon szerzett  tapasztalatairól a rádióban, elmondta, a haldoklók egyik legnyomasztóbb s leggyakoribb panasza, hogy úgy érzik nem a saját életüket élték, valaki elrabolta az életüket..., de hogy rabolhatta el bárki is, ha ők nem egyeznek bele?

( Szolzsenyicin viccelődik a "kis bajuszos" és a "nagy bajuszos" közti lényegében elenyésző különbségen. Ugyanaz az ördög, ugyanaz a szenvedély. S ugyanez a szenvedély a szolgáikban is. )

Miért tesszük? Mert összekapcsoljuk saját ördögeinkkel, vagy hiúsággal, vagy a kapzsisággal, vagy az élvhajhászással.

" (...) jól mondottad, szabad származásotok ellenére akkora szolgaságba és igába hajtottátok fejeteket, hogy már nem is csak a bűnnek, egyenesen undok bálványoknak vagyis jobban mondva démonoknak lettetek rabszolgái." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Ágota nagyvértanúnő vértanúsága, 134 )

S szeretnék, mi is szeressük saját istentelenségeinket..., vagy gyűlöljük azt, ami ugyanaz. Akkor hatalmuk lesz felettünk..., s nekik is felettünk.

 

 

Ne legyünk naívak sem. Legyünk résen!

 

"Ne állj a kegyosztók köré!

Mind gyanús ki naív
vagy túl biztos magában

Játékszerei játékszereknek

Létezz mint a krisztusi áldás
lelkifurdalásként
a krisztustalanoknak." ( Sárándi József: A Sátán mosolya )

Az ördög mindig is szép volt.

Miért? 

Mert szépnek látjuk saját szenvedélyeinket is. Pedig csak megérteni kéne...

 

Szeretjük ezt a 3 szenvedélyt amiről Szent Maximosz írt:  

" (...) -, továbbá hiúságból - mint a megdicsért személy a dicsérőt -, azután kapzsiságból - mint ahogyan a gazdagot szokás szeretni a tőle kapott ajándékért -, végül pedig élvhajhászásból - mint ahogyan valakinek a hasára van gondja, meg a gyomra alatti igényeire." ( Szent Maximosz hitvalló, Isten a szeretet, 43 )

Ha nem leszel ördög, mint ők, önkéntelenül is kisiklasz a kezei közül..., ekkor fogják könyörgőre ( korábban már beszéltünk róla ) vagy fenyegetőre.

 

De mi Juliusszal feleljük:

"Sem a Sátán pénze, sem ravasz rábeszélésed nem tud engem elszakítani az Úrtól." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Julius mártír aktája, 203 )

Ekkor jöhet a csalás...

abyss ( I./2. ) "Félj tőlem!" ~ "Üssétek őket!" ( Mérgező személyiségek ~ ördögök )

 I. Félj tőlem! 

 

 

Revolver, Ray Liotta

 

"(...) tegyétek meg amit megparancsoltam nektek, változtassátok meg a labarumon levő jelet!" (...) "Üssétek őket!"
( Vértanúakták, Szent Bonosus és Maximilianus, a herculiánusok csapatában szolgáló katonák szenvedése, 355-356 )

S közben a "tenyérbemászó-bicskanyitogató" nyájasság, mert az ellenkezője nem illene az "öncélú szépséghez":

 "Én ugyan meg akartam neked bocsájtani, állandóan ismétlődő arcátlan viselkedésed miatt azonban, és mivel jótanácsaimat elveted, valamint számtalan sértéssel engem gyalázol, felségem megparancsolja, hogy testedből naponta hét csíkot hasítsanak.

(...) 

( s Basilius odadobja Julianusnak a "csíkot"... )

Vedd, Julianus, ha ebben te leled örömöd. Számomra azonban az élet Krisztus, a halál pedig nyereség." ( Vértanúakták, Szent Basilius ankürai presbiter aktája, 352 )

 

S ha nem gyullad meg a máglya...

"Hát hol van már a tűz?" Mivel ezt mondta, visszahívták a császárhoz, hogy egy újabb büntetéssel sújtsák nyelvét."
( Vértanúakták, Euszebiosz Pamphilu: A palesztinai vértanúk, 299 )

 

Egy bizonyos..., velünk baj, mindig csak baj van.

"Sem hízelgéseidtől nem lágyultam el, sem rémisztgetéseid nem törtek meg, mert velem van a Szent Lélek, aki nem engedte, hogy legyőzzön a Sátán; ezért nyugodt vagyok, mert élve győzök feletted, és ha megölnek, akkor megölve méginkább legyőzlek." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Felicitasznak és hét fiának szenvedése, 31 )

 

Sőt..., valójában mi még élvezzük is ezeket a helyzeteket, mert beszélhetünk Róla.

 Taníthatunk.

"Én pedig abban reménykedem, helytartó, hogy majd istenfélő gondolatok töltenek el, és lelki szemeid megvilágosodnak védőbeszédem során; azaz hogy szíved termékennyé válik, (...)  "Legföljebb a halálbüntetés módjában lehetek emberséges hozzád." Ekkor megadta a jelzést, hogy törjék el a vértanú lábszárcsontjait."( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent és minden dicséretre méltó Apolló avagy Szakkeasz apostol vértanúsága, 61 )

"Ez a kegyesség ugyanis kegyetlenség, veletek élni annyi mint örökre meghalni; általatok meghalni azonban dicsőség." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent Epipódius és Alexander szenvedése, 69 )

"Nektek hasatok az istenetek, és barmok erkölcse szerint falánk pazarlástok után jelen életetek végén a halállal mondtok ítéletet romlástok felett. (...) Erre a bíró, akit irigységgel vegyített csodálkozással töltött el ez a válasz, vad indulatra gerjedt, és elrendelte, hogy a fenséges ékesszólás lakóhelyét, azaz a vértanú száját ökölcsapásokkal zúzzák szét."
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent Epipódius és Alexander szenvedése, 69 )

abyss ( I./1. ) "Félj tőlem!" ~ egy rablóbanda plántálja el az én elíziumomat!" ( Mérgező személyiségek ~ ördögök )

 Az "öncélú szépség" ~ az éretlen személyiség

"Rendkívüli terv volt: hogy egy rablóbanda plántálja el az én elíziumomat!" ( Hölderlin, Hüperion, 208 )

 

 

"Megismerlek, megismerlek Sátán egyszülöttje!" ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Polükarposz vértanúsága, 54 )

"Irgalmasságod istentelenség, intelmed kegyetlenség." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Felicitasznak és hét fiának szenvedése, 31 )

"Ha valamit nem tudunk megfelelően végrehajtani, ti kerültök veszélybe!" ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Zenophilus előtt megtartott tárgyaláson felolvasott akta, 296 )

Nietzsche félt a pszichéje mélyére tekinteni, ördöge volt, meg is őrjítette.

"Az őrült: - Nem hallottatok arról az őrültről, aki fényes délelőtt lámpást gyújtott, a piacra rohant,s közben szüntelen ezt kiáltozta: "Istent keresem! Istent keresem!" - Minthogy ott éppen sokan verődtek össze azok közül, akik nem hittek Istenben, nagy nevetést keltett.

 Talán elvesztetted? - mondotta egyikük. Talán csak nem szaladt el valamerre, akár egy gyermek? -mondotta a másik. Vagy elrejtőzött? Fél tőlünk? Hajóra szállt? Kivándorolt? - így kiáltoztak és kacagtak összevissza. 

Az őrült közéjük vetette magát és szinte átfúrta őket tekintetével. 

- "Hová lett Isten? - kiáltott föl. - Majd én megmondom nektek! 

Mi öltük meg őt - ti és én! Gyilkosai vagyunk mindannyian!" ( Friedrich Nietzsche, A vidám tudomány, 125., 151 )

 Mit is mondhatnánk erre?

"Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék.
S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád." ( Nietzsche )

 Hurkok között jársz..., Mondta Nagy Szent Vazul.

"Hurkok közepette lépkedsz". Rejtett hálók vannak sok helyütt, melyeket az ellenség feszített ki. Mindent nézz hát meg körülötted, hogy "kiszabadítsd magad mint zerge a hálóból és mint madár a hurokból" ( Péld 6,5 )." ( Nagy Szent Baszileiosz: Homília arról, hogy "Ügyelj önmagadra!" )

 

"Hurkok közepette lépkedsz"

 

De mi van azokkal, akiknek nincs ördögük? S hogy viszonyuljanak az ördögökhöz? Kik az ördögök?

 Maróti Lajos, Az utolsó utáni éjszaka című drámája is ezt a kérdést járja körül:

"Pápa: Tőlem akkor sem szabadulhatsz. Eretnek vagy? Az is akarsz lenni? Örökre? Csakhogy fiacskám, pápa nélkül nincs ám eretnek. Ahhoz, hogy te vállalhasd ezt a szerepet, nekem is vállalnom kell a magamét. Értsd meg végre: mi ketten egymás nélkül semmik vagyunk." ( Rivalda 72-74, Maróti Lajos, Az utolsó utáni éjszaka, 684 )

 

Kamaszkoromban nagy kedvencem volt ez a darab, kazettáról nagyon sokszor meghallgattam, ma is fejből fújom minden sorát.

Időbe telt mire rájöttem, hogy miért hibás a logikája.

Aki így élt eddig, az nem lehet ilyen, aki meg ilyen, nem élhetett így eddig, s aki mégis, tegyük fel, ilyen lehet, nem örülne, hogy valakit talált, akivel eljátszhatják-e e szerepet, együtt, egyetértésben a Világ javára?

Nem, aki ördög, az ördög is marad, nem csak magának, másoknak is. 

Szent Maximosz elmondta már, azért mert a legfelső szinttől lefelé vagy minden közömbös, vagy szenvedélyektől terhes.

Akinek szenvedélyei vannak, az ördög.

S a legutóbbi bejegyzésből a "piramis"-ról, s a "muszáj"-ról szólóból is látszik, bőven van és lesz is mindig "önként" jelentkező, nem kell keresnünk ördögöt, hogy vértanúk lehessünk.

Ők mind ki van szolgáltatva az "öncélú szépségnek"; pedig Gump anyjától... ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mrs-gump-letezik-mr-gump.html ), de minden szenttől megtanulhattuk már, a szentség nem "tiszta" dolog a világ szemében, az valami szennyes valami; vér-genny-izzadtság-piszok tenger, amiben gázolunk.

Ezekért üres címekért, szobrokért, pénzért..., számunkra a Semmiért, emberéleteket áldoznak fel. 

Azokat az életeket, amikért mi meghalunk.

Mint a fösvény: 

"Anzelm: Ki. De gyerünk végre anyátok látni, hadd osztozzon örömünkben.

Harpagon: Én meg hadd lássam végre kedves ládácskámat!" ( Moliere, Fösvény, Moliere összes színművei, 433 )

 

Ennyi egy élet, s ennyiért sok élet..., feláldozva.

Valóban ördögi.

"Majmok vagyunk öltönybe bújtatva...", az ember tényleg még mindig a kőkorszaki szinten van.

Ez a konfliktus lényege, komoly küzdelem folyik azok között, akik az öncélú szépségért és akik egy fajta egyetemes isteni szépségért küzdenek.

Az emberek öt okból szerethetik egymást

 "Az ember pedig, mihelyt ember - isten már. S ha isten, akkor szép." ( Hölderlin, Hüperion, 172 )

A piramis..., "etikus viselkedés szintjei".

 

 

Konkoly ( Agrostemma )

 Ez az apró növény életünk nagy problémáját jelképezi. Mit tegyünk mindazokkal akik még csak "mennek", - mi akik már jövünk eléjük?

 

A következő ábrám 2012. május. 25.-éről származik, - torokgyulladással voltam épp betegállományban. 

Nagyon büszke voltam rá annak idején, utána tanítottam is akinek csak tudtam.  

Kérdés, hányan vannak a háromszög alatt...? Lehetnek több mint a benn lévők? https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/muszaj.html

 

Mostanság, "hál' Istennek", újból "felszabadult" némi időm. 

A Koronavírus ( Covid-19 ) járvány során elrendelt digitális oktatás alatt elkezdhettem bepótolni régi lemaradásaimat, így akadt kezembe Szent Maximosz 6. századi szent és hitvalló a Szeretetről írott, lényegében összegző műve, amit elődei bölcsességiből állított össze.

Az előző vázlat elemeire bontva..., de még pár szempont nem ábrázolva:

Ebben találtam a következő részre:

"Az emberek a következő öt okból szerethetik egymást, magasztos vagy alantas módon: először Istenért - mint ahogy az erényes ember szeret mindenkit, meg ahogy az erényest szeretheti olyan is, aki még nem erényes -, aztán a természetből fakadóan - mint a szülők a gyermekeket és viszont -, továbbá hiúságból - mint a megdicsért személy a dicsérőt -, azután kapzsiságból - mint ahogyan a gazdagot szokás szeretni a tőle kapott ajándékért -, végül pedig élvhajhászásból - mint ahogyan valakinek a hasára van gondja, meg a gyomra alatti igényeire.

Az első indok dicséretet érdemel, a második közömbös, a többi viszont szenvedéllyel terhes." ( Szent Maximosz hitvalló, Isten a szeretet, 43 ) 

 

 

 

Az első, Kirkegaard megfogalmazásával, a "hit szintje". 

A második, amit én úgy szoktam kifejezni: "én egy Ugron vagyok", nem lehetek méltatlan e címhez. Remélem őseim is ugyanígy érzik, nem ejtettem foltot e néven. Ugronnak lenni azért közömbös, mert beleszületsz, csak meg kell felelni ennek a belső programnak. 

 

Isten gyermekének lenni viszont kutatás és küzdelem...; megtalálni születésünk célját, küldetésünket, majd mint Maximosz, "Krisztus eleven ikonja", "a szeretet tanítómestere" ( Orosz Atanáz exarcha kifejezései az előszóból ) keresztre feszülni mesterünkkel. 

"Mert az pusztítja el az embert, amit leginkább szeret e földön." ( görög mondás )

 

Ez vonatkozik az alsó, harmadik szint(ek)re is..., azok a közösségi vagy egyéni érdek vagy félelem szintjei. Kierkegard kifejezésével "esztétikai szint", a démonok világa, de erre még visszatérünk.

Az a "hurok", amibe "boldogan dugjuk fejünket"..., s csak akkor vesszük észre, mint a bilincs szorítását, ha már szabadulnánk tőle..., hiába.

Vészterhes világ.

 

Mégis, mi ebben a világban is otthon vagyunk, itt vagyunk gazdák. Figyeljük, hogy nő a konkoly a búza közt...

A konkoly is szép virág..., a maga helyén. ( Sajnos csak gabonával együtt él meg..., épp ezért van bajban. Már védett is. Jézus már megint okosabb volt..., s izgalmas sejtés van mögötte. ~ https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/nem-isten-dolga-hogy-harcoljon-azok.html )

"Hogyha némelyeket ki sem állhatsz, némelyeket sem szeretetre, sem gyűlöletre nem méltatsz, másokat pedig szeretsz, de csak mértékkel, s végül egyeseket rendkívül szeretsz: ebből az egyenlőtlenségből vedd észre, hogy távol állasz a tökéletes szeretettől, hiszen ez már azt föltételezné, hogy minden embert egyenlőképpen szeretsz." ( Szent Maximosz hitvalló, Isten a szeretet, 44 ) 

Mintha Jálics atyát olvastam volna..., ha mindenkit szeretsz, aki szembejön veled, természetesen a már tárgyalt "barátságossággal", akkor teljes a szereteted. 

Adj és hagyj esélyt minden embertársadnak - "mihelyt ember - isten már"; csak még nem tudja magáról. 

"Hadd idézzem fel dr. J. esetét. Ő volt az életemben az egyetlen ember, akit ténylegesen ördöginek, valóságos Mephisztophelésznek tartok. Abban az időben általában a "steinhofi mészáros" néven emlegették - Steinhof elmegyógyintézet volt Bécsben. Amikor a nácik nekikezdtek az ápoltak módszeres legyilkolásának, ez az ember irányította a folyamatot, és óriási lelkesedéssel vetette bele magát a rá kiszabott munkába; egyetlen pszichiátriai beteg sem menekülhetett a gázkamrától. A háború után, amikor visszatértem Bécsbe, érdeklődtem, hogy mi történt dr. J.-vel. "Az oroszok a kórház egyik elkülönítő zárkájába csukták" - hangzott a válasz, de másnapra a cella ajtaja tárva-nyitva állt, és dr. J.-nek nyoma veszett. Másokhoz hasonlóan jómagam is meg voltam győződve róla, hogy dr. J. a többi menekülő náci segítségével Dél-Amerikába szökött. A közelmúltban azonban beszéltem egy visszavonult osztrák diplomatával, aki először Szibériában, majd a hírhedt moszkvai Lubjankában raboskodott. Miközben neurológiai vizsgálatokat végeztem rajta, hirtelen nekem szegezte a kérdést, nem ismertem-e véletlenül dr. J.-t. Miután biztosítottam róla, hogy nagyon is jól emlékszem rá, elmesélte, mi történt vele: "A Lubjankában találkoztam dr. J-vel, ott is halt meg húgyhólyagrákban, nagyjából negyvenéves korában. Halála előtt viszont ő volt a lehető legjobb bajtárs. Mindenkihez volt egy-két jó szava, feddhetetlenül viselkedett. Hosszú börtönéveim alatt o volt a legjobb barátom."
Ez dr. J., a "steinhofi mészáros" története. Mégis hogyan tudnánk megjósolni egy ember viselkedését? Egy gép, egy automata mozdulatait kikövetkeztethetjük, sőt még az emberi psziché mechanizmusaival vagy "dinamikájával" kapcsolatban is lehetnek becsléseink. De az ember több, mint maga a psziché." ( Viktor E. Frankl, Mégis mondj igent az életre, 237-238 )

Mindazonáltal Antine de Saint-Exuperynek is igaza van...

"Ha egyetlen konkolyszemet fedezek fel a búzatáblában, már tudom, a búza lesz a vesztes." ( Antoine de saint-Exupery, Citadella, 375 ) 

Nem biztos hogy így lesz..., ez mint a "steinhofi mészáros" történetében kívül esik tudásunkon..., az Idő nem áll a mi hatalmunkban.

 S hogy miért kell együtt szenvedniük a jóknak a rosszakkal..., erre egy elég gnosztikus ízű választ ad Taddé Kodolányi Én vagyok című regényében:

"Ezt még én is tudom. Ha búzát rostálják, nem együtt rázzák-e a konkollyal?" ( Kodolányi János, Én vagyok, I, 37, 398 )