„NATURA MIRANTE” ( IV. ) / "Anyánk, ki rád tekint, azon már nem fog semmi ártalom, / Merre tartson a hajó? VI.

s én belenéztem az égtől elfordulva, e szemekbe."

 

 

A címben idézett sorokat Dante írja Beatricéről, aki segít neki eligazodnia túlvilág legmagasabb rétegeiben, vagy fogalmazzunk máshogy, - segít neki odajutni. ( Addig a pogány de kiváló Vergilius volt társa... )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/1.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/nauszika.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/siess-segitsegere-elesett-nepednek-mely.html

 

Addig a pogány de kiváló Vergilius volt társa...

A történelem válságos időszakaiban az emberiség mindig szeretett visszanyúlni és erőt meríteni az antik bölcselőkből.

Mert mindenki elkeseredetten indul, mint Odüsszeusz mondja:

„Rajta, mutasd az utat, valamely rossz rongyot is adj rám.”  (Homérosz: Odüsszeia VI. 178)

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/grenzenlose.html

De mi blogunkban és gondolatban már a mennyország kapujáig jutottunk. 

"Anyánk, ki rád tekint, azon
       már nem fog semmi ártalom,
       kín lenne elhagynia téged,
       szíve örökre a tiéd lett,
       s nem ujjong lelke sosem úgy,
mint mikor jóságod eszébe jut.

       Ügyed szívemen viselem,
       s te tudod, hogy mi kell nekem.
       Anyám, légy hozzám szeretettel,
       ints felém biztatóan egyszer.

Tebenned nyugszik életem;

csupán egy pillanatra légy velem.

       Jóságos, tündöklő Alak,
       álmomban sokszor láttalak.
       Meg akart könyörülni minden
       társán karodban a kis Isten;
       te azonban fenségesen
felhőpompádba tűntél hirtelen.

       Mit tettem ellened, szegény?
       Most is csak hozzád esdek én.
       Nem templomodban életemnek
       nyugvóhelyén találok enyhet?
       Áldott királynő, hadd tegyem
kezedbe szívem s vele életem!

       Kedves királynő, jól tudod,
       mindenestől tiéd vagyok.
       Nem részeltetsz-e titkon engem
       már réges-régóta kegyedben?
       Magamra sem eszmélve még
már áldott keblednek szívtam tejét.

( https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/a-belso-lenyeget-vettem-at-iii-i.html )

Annyiszor istápolt kegyed,
       s én gyermekszemmel néztelek.
       Hogy rám leljen majd újra, karját
       karomba fűzte kis Fiacskád.
       Rám mosolyogtál biztatón,
s megcsókoltál - ó égi szép korom!

       Az a szép világ rég oda;
       most bánat űz ide s tova;
       csak bolygok búsan, zaklatottan.
       Hát ilyen balsorsra jutottam?
       Köntösödbe kapaszkodom.
Végy már erőt nyomasztó álmomon!

       Ha gyermek nézhet rád csupán,
       s az bízhat benned igazán:
       korom kötését oldd le s engedd,
       hogy én is gyermeked lehessek.
       Hisz bennem él még ama szebb
korból a hű gyermeki szeretet." ( Novalis, Lelki énekek, 14, 41-42 )

 

 

"Ezer képen látom lefestve,
Mária, kedves arcodat,
de úgy rajzolni nem tud egy se,
amilyennek én láttalak.

Azóta bennem a világnak
álomként foszlik fénye szét,
s boldogítón örökre áthat
egy mondhatatlan édes ég." ( Novalis, Lelki énekek, 15, 43 )

Önmegjelenés ( Sicherscheinung ) és önmeghatározás ( Sich-Bewusstsein ) I. ~ úgy szemléli magát, mint ami a tétlenségből és hatástalanságból a hatékonyságba megy át.

"Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér."

 

 Valóságos elv és a fogalom élete...

"Hírül adom mindenkinek,
hogy él, föltámadott,
velünk van, itt köztünk lebeg,
s elhagyni sose fog."( Novalis, Lelki énekek, 10, 35 )

Hírül adom mindenkinek, - mondja Novalis. Átadom az üzenetet.

"(...) Egy ismeretlen, ősi fényű örök Titoktól elszakadtan, küldöncnek jöttem, s eltűnök majd, ha izenetem általadtam." ( Mécs László: Meteor )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/konnyu-kod.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hogy-vegul-ha-senkinek-senki-en.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/teljesuljon-ami-elhataroztatott.html

 

Léteznie kell tehát egy fogalomnak, mely lehetőség szerint a legeslegtisztább formában tükrözi vissza először az abszolút valóság ránk eső, nekünk szánt részét, "a kisebb válaszol..."

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/s-kisebb-valaszol.html

 

 Ebben a tükörben szemlélhetjük az abszolút létet, de a többi létezőt is, mintegy a forma vagy más néven a kép tükröződéseként.

"(...), s e viszony tükröződése teljességgel elválaszthatatlan egységet alkotnak. A lét tulajdonképpen csak tükörképben, annak projekciójaként létezik, s megfordítva, tükörkép valóságos, vagyis létet tételező." ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 595 )

S ettől létezik maga a "forma" is. E tükröződés nélkül, ha nem volna mit megjelenítsen, maga sem létezne.

S minél tisztább a kép, annál tökéletesebb a megértés.

S a megértés cselekvésre indít..., minél tisztább és tökéletes megértésre.

"Ezért az, hogy a fogalom alapként szemléli magát, a következőt jelenti: az alap-volt aktusában szemléli magát, egy ilyen aktust csatol létéhez, mint előrehaladást a tagadásból az állítás felé. Az aktus szóval egyben igen találóan fejezzük ki a lét és nemlét közötti közvetítést, az átmenetet." ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 595 ) 

"A következőt jelenti az, hogy a fogalom alapul szolgálóként szemléli magát: úgy szemléli magát, mint ami a tétlenségből és hatástalanságból a hatékonyságba megy át. Ez olyan adottság, amely összekapcsolja a hatékonyságot és a hatástalanságot." ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 596-597 )

Így válik a végtelen de mozdulatlan isteni valóság véges de tevékennyé. Ez a "daimonion", illik komolyan venni. A szenvedélyeink nem véletlenül vannak. ( Természetesen a tiszta fogalom tiszta szenvedélyeket eredményez, s minél tisztább, annál szebbeket. A káros szenvedélyek, torz képből származnak. )  

A "daimonionnak" nem csak válaszolnia kell, de változtatnia is az élet folyásán.

"A "daimonionnak" nem csak válaszolnia kell, de változtatnia is az élet folyásán."

"Azt találjuk tehát, hogy a tudatnak vagy a képnek abszolút teremtőereje van, s ez példázza azt a logikában előadott tanítást, amely szerint az eredeti jelenség az önmegjelenésen (Sicherscheinung) és annak formáján keresztül változik meg." ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 597 ) 

Akiben dolgozik ez az isteni szikra, nem csak elszenvedni fogja a környezetét és anómiásan, mint egy döglött hal mindig az árral úszik, hagyja magát akár félrevezetni is...; de "feszíteni" fogja mindig a már meglévő kereteket, hisz ezért született, "mert életének saját célja van..." ( ~ G. B. Shaw ), erre való a "daimonion".

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/te-itt-ezekre-en-azokra-gondolok.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/ha-megszentelodik-lelek-szent-lesz-test.html

 

Így érthető korábbi megállapításunk, hogy előbb van a szerep, s csak utána az én. A feladat alanyt keres, így személyt formál magához.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/benit-soi-le-main-qui-dons.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/metanoia-v-conversio-cordis.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/oda-is-keszulok.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/nagyszeru-kudarc.html

 

"Mi van, ha nem az Éné a tudat, hanem a tudaté az Én, s a tudat önmagából hozza létre? E gondolattól a tudománytan egyáltalán nem riad vissza! (...) Mi lenne ha ez a fogalom, amelyről beszélünk, maga venné fel a tudat formáját, s benne valamilyen Én, egy gondolkodó és erőteljes szubsztancia formáját; (...)" ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 598 ) 

 

"Azt találtuk, hogy a fogalomnak oksági hatásában való öntudata (Sich-Bewusstsein) az oksági hatásra való abszolút önmeghatározás közvetlen belső szemlélete, amelynek közvetlenül megfelel - s belőle következik - egy ilyen fajta oksági hatás az objektív szemléletben. Ez ennek a tudatnak a magva és középpontja a maga korábban leírt ötszörösségében: ez a tudat ténye.

(...)

A megértésnek ez az élete tehát teljesen önmagát határozza meg: mire? Valódi oksági hatásra, (...)" ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 599, 601 )

Először van tehát az abszolút valóság, a szellem, ennek része a fogalom, mely tudatot és lételveket generál, melyek mentén objektiválja sőt ezen keresztül önreflexióra is képessé teszi magát.

"Az tehát, hogy a fogalom önmaga alapja, a következőt jelenti: belső létét önmagán túl, az objektív létbe helyezi át; s az a képessége, hogy valóban alap legyen, ennyit jelent: képes arra, hogy önmagán kívül helyezze azt a képet, amely belső lényegének lenyomatát hordozza; a fogalom abszolút szabad, valóságos és objektív erő. Mindent egybevetve: az élet annak képessége, hogy valami belsőleg határozza meg önmagát, s ennek az önmeghatározásnak a következtében alappá váljék, teljességgel képes legyen létet teremteni önmagán kívül." ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 602 )

Ez maga az élet.

Ezt tényleg érdemes megosztani másokkal, magának a mozgásnak az értelmét önmagában és céljában is.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/csak-el-kell-menni-dijert.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/vocatus-atque-non-vocatus-deus-aderit.html

"Én ennek mondom, ő megint
másoknak mondja el,
s az új mennyország fénye mind
így lobban sorra fel." ( Novalis, Lelki énekek, 10, 35 )

Célunk a helyes önmeghatározás és önmegvalósításon túl egy harmonikus közös lét kialakítása is..., egy igazi "restoration": ~ slow and mindful restoration of spiritual and practical community.

"Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér."

 "Gyermeki műve mindenen; szeretete soha nem pihen, és édes-öntudatlanul mindnyájunk keblére simul.

Ez a maga számára kis gyermek számunkra Isten is, italunk lesz és ételünk,
s érte hűséggel fizetünk." ( Novalis, Lelki énekek, 12, 40 )

 

 

 

"A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek." ( 1Kor 13,8-12 )

"fogalom a lét alapja" / "Végtelen költemény - S mindnyájunk napvilága Isten arcán a fény."

"Ki állított keresztet
a szív oltalmaképp?" ( Novalis, Lelki énekek, 10, 36 )

"A te képedet s e kép égi értelmét még kimentettem a tűzvészből..." ( Hölderlin, Hüperion, 226 )

 

 

 

A kereszt nem arra való, hogy gyalázatos halált szenvedjen rajta valaki?

Ami megöli a testet hogy mentheti meg a szívet?

Fogantatásunktól fogva írjuk ( megíratják velünk ) életünk regényét..., hogy egy fejezetben mi és miért szerepel jó esetben csak a következő fejezetből derül ki..., az egész értelme pedig csak a végén ( talán ). 

Mégis, van egy fontos dolog ami az elejétől fogva nyilvánvaló.

Képünk van a világról..., egyre egyedibb és tisztább képünk.

"Az erkölcstan ténye: a fogalom a világ alapja, annak abszolút tudatával, hogy az (vagyis a viszony reflexiójával)." ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 589 )

Éretlen személyiség ismérve: hasonló ruha, hasonló "jelvények" olykor nem csak átvitt értelemben is. nem tudom saját utamat, hát igazolom másokéval.

"Falamról eltűntek a hősök" énekli a P-Mobil. Ez jó hír.

Már nem azonosítja magát sok mintával. Ám hozzáteszi:

A "Szelíd vándor kék motorján kitart még."

"Nem annak a világnak a képmása, amelynek alapjául kell szolgálnia, mert hiszen alapjának kell lennie; ezért a világ csak akkor létezik, ha a fogalom a világ alapja lesz: a világ ezért nem azáltal létezik, hogy a fogalom van, hanem csak akkor létezik, ha alappá válik, és azáltal, hogy alappá válik." ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 590 )

A "kék motoros" eddig kísérte el.

Ez erkölcsének emberi alapja.

"(...) az erkölcstan csak a fogalom által megalapozott létet ismeri el." ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 590 )

 

"A lényeget vettem át", - írja Ratkó József. Átvett-e valamit, átvehetett-e valamit Ratkó József József Attilától?

Aligha, mert ahoigy Weismahr Béla Tomista filozófus tanáromtól már olvashattuk, csak jelenhet meg a jövőben, ami már a jelenben is meg volt.

Ratkó József nem lehet József Attila, ha valaki epigonsággal vádolta nem értette meg a jelenséget.

Ahogy Savonarola és Trump sem lehet Aggeus, bár mindkettejüket áthatja az aggodalom a "templomért". S építeni akarnak.

Építésen keresztül közösséget!

De csak ennyi közös,  a szenvedély jellege.

"Az erkölcstan a fogalmat a lehetséges tudatban veszi szemügyre, amelyben az fogalomként vagy képként megjelenik, s ezáltal besorolható általában a kép fogalma alá; az előttünk levő fogalom ezért több puszta képnél, példánál és valamely kép ábrázolásánál; meghatározott, minőségi, ilyen és ilyen tulajdonságokkal rendelkező kép.

(...)

Az erkölcstan tehát a tiszta és abszolút képből vagy ábrázolatból indul ki, amely, mint mondottuk, semminek sem felel meg. Aki erkölcstant állít erkölcsiséggel együtt, az egyben állítja, és állítania is kell az abszolút önálló képek világát; különösen azért fejtettem ki olyan egyszerűen és részletesen a dolgot, hogy ezt egyszer s mindenkorra belássuk. Az erkölcsiség számára a szellem az első és az egyedül igaz, S a világ csak ebből és ezután következik számára. Nem tudom, ennek feltételezése nélkül hogyan lehet akár csak beszélni is erkölcsiségről." ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 590 )

 

Hölderlin nem Salvator Rosa. Ratkó József nem József Attila. Aggeus nem Savonarola  vagy Trump, s Ezekiel nem Orbán Viktor.

Csak valami hasonló.., a szenvedély jogán.


Hová tart a fejlődés? Meg szabad-e állni ezen a ponton?

Mint minden általánosítás, ez sem igaz, de az általánosról érdekes következtetéseket vonhatunk le az egyedire.

Ha már csak egy "kép" maradt az már nagy haladás..., a célba érés küszöbe. A célvonal..., ez az a minta amelynek búcsút intve, egy nagy lendülettel "elszakítva" magad, beléphetsz saját szentélyedbe - ami csak neked építtetett.

Megkapod a "tekercset" amelyet elfogyasztva végre valódi életelvekkel lépsz a világba valódi lendülettel átformálási céllal, embertársaid, az összes "érző lény" javára.

A mozdulatlan és tiszta valóságból mozgáson át ugyanoda visszatérve.

S elpusztíthatatlanul, mert más nincs semmi megölhető benned.

  

 Végtelenül magányos leszel, mert végtelenül egyedi, - igaz saját céllal; de végtelenül nagy jelentőséggel, minden és mindenki számára.

"A fogalom a lét alapja; a lét lesz, csupán a fogalom teremti meg. Minden létet a fogalom teremt, csak olyan lét van, amely általa létezik. Ezért az erkölcstanban a fogalom, a Szellem világa az első, egyetlen és igazi. A lété ezzel szemben csak második, a szellem világa által létező. Az erkölcstannak ezért egy tisztán szellemi világot kell állítania, s ebből mint egyetlen igaziból kell kiindulnia. Erkölcsi és morális éppen annyit jelent, hogy szellemi és a szellemben található." ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 593 )

Erre való a "daimonion". Elvezet a Szellemi lét küszöbére...


"A mennyei Szív magányosan bontakozott ki a mindenható Szeretet kelyhévé - az Atya fölséges arcára tekintve, s a kedvesen komoly Anya sejtelmekkel áldott keblén pihenve. Istenítő bensőséggel néztek a viruló Gyermek jóslatos szemei a jövő napjaira, isteni törzse sarjai, szerettei után, mit sem törődve napjai világi végzetével. Lassan köréje gyűltek a meghitt szeretet csodálatos vonzásába ke­rülve a leggyermekibb lelkek. Mint virág, új, idegen élet csírázott közelében. Baráti ajkairól, mint isteni Szellem szikrái, kimeríthetetlen szavak hulltak, és szállt a boldogító Jó Hír." ( Novalis, Himnuszok az éjszakához, 5, 14 )

Egyik 10. osztályos lányom kérdezte: "Mi számít?" 

"De milyen csekély, erőtlen, hitvány bennünk a tűz! A mindenségen átfutó pedig mennyiségben, szépségben, tűzhöz illő teljes hatalmában mily bámulatos!" ( Platón, Philébosz, 29c )

"A szenvedélyed"- feleltem neki.

"Mert nyilvánvalóvá teszi, hogy minden élőlényben a test állapotaival ellenkező törekvés van. Az indulat pedig, mely az állapotokkal ellenkező irányba húz, mutatja, hogy az ellenkezőről emlékezésünk van." ( Platón, Philébosz, 35c )

"A kő elvétetett -
Az Ember föltekinthet
Szívünk csak a tied,
nem érzünk több bilincset;
arany mércéd nyomán
bánataink enyészek,
ha a végvacsorán
sápad a föld s az élet."( Novalis, Himnuszok az éjszakához, 5, 16 )


"Nincs válás, szív szerelmét
mi sem béklyózza már.
Hullámzik a betelt lét:
parttalan tengerár -
Csak mámor éjszakája -
Végtelen költemény -
S mindnyájunk napvilága
Isten arcán a fény." ( Novalis, Himnuszok az éjszakához, 18 )

 

"Te, ki atyja és Atyám vagy,
csontjainkat el ne válaszd,
fektesd egybe mihamar.
Hantja zöldje majd kibomlik,
hant alatt a teste romlik,
elemészti a vihar." ( Novalis, Lelki énekek, 8, 33 )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/kifele-gyaloglok-valamibol.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/o-ez-konnyu-gyakorlat.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/a-siras-jo.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/negyedik-szabaly-eszre-terhet-neha-az.html

 

"Végtelen költemény -
S mindnyájunk napvilága
Isten arcán a fény."