"A megváltás új kezdet." IX. ~ Az igazi jó keresése. ( avatarok és filozófusok )

  "a sántító elme felingerel?"( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

 

 Visszatértünk a klasszikus Jézusi parancshoz: "Ne féljetek!".

A szeretet ugyanis elűzi a félelmet..., - miért félnénk?

 

A jó tehát gyümölcsében mutatkozik meg..., s a semmiből bármilyen magasztos is csak semmi születik... ( ~ Novalis )

Isten ha végső valóság is "üresség természetű"..., mennyire illuzórikusak a teremtmények?

Ha lények illuzórikusak, nem illuzórikus maga a jó is? 

A karteziánus, anyagelvű gondolkodás hívei számára a kiengesztelődésnek nem is marad más lehetősége, mint az anyagból, az ürességtől való félelemtől rettegve élvezetekben kárpótolni egymást.

"Az igazi jó keresése. – A közönséges halandó a vagyonba és a világi dolgokba helyezi, vagy legalábbis a szórakozásban keresi boldogságát."

S ha van gondolat..., vannak a gondolatnak mesterei is..., még ha hiábavalóság is a munkájuk. Emlékezzünk Novalis meghatározására...

"A filozófusok mindennek a hívságos voltát bebizonyították, és ott keresték, ahol éppen tudták."

Mennyire jók félelem ellen? 

Önmagukban semennyire..., - csak mennyiben Istenben "szolgálunk" velük...

 

Vegyetek példát rólam, mondja Jézus..., "szelíd vagyok és alázatos szívű"...

"Azok ellen a filozófusok ellen, akik hisznek Istenben, de Jézus Krisztus nélkül.
Filozófusok. – Azt hiszik, egyedül Isten méltó rá, hogy szeressük és csodáljuk, de azt kívánták, hogy szeressék és csodálják őket az emberek; és nem veszik észre a maguk romlottságát. Ha úgy érzik, szívük tele van Isten szeretetének és imádatának érzésével, s ha ebben lelik fő örömüket, helyes: tartsák magukat jónak. De ha ez ellenükre van, ha csupán az a vágyuk, hogy elnyerjék az emberek megbecsülését, s úgy akarnak tökéletesek lenni, hogy erőszakot ugyan nem alkalmaznak, de meggyőzéssel elérik az embereknél, hogy egyetlen boldogságukat abban leljék, ha őket szeretik, akkor én azt mondom, az ilyen tökéletesség szörnyűséges valami. Hogyhogy? Megismerték Istent, de mégsem az az egyetlen vágyuk, hogy az emberek Őt szeressék, hanem hogy beérjék ővelük! Az emberek önként választott boldogságának a tárgya kívántak lenni!" ( Pascal, Gondolatok, 463 )

Ez nem alázat..., inkább gyalázat.

"Filozófusok. – Csupa olyan dologgal vagyunk telve, amelyek a külső világ felé fordítanak
bennünket. Ösztönünk azt súgja, hogy boldogságunkat magunkon kívül kell keresnünk.
Szenvedélyeink még akkor is sürgetőn a külvilág felé irányítanak bennünket, ha történetesen a tárgyak nem ingerelnék. De a világ tárgyai maguktól csábítanak és hívnak bennünket, még akkor is, ha nem gondolunk rájuk. Ezért hiába is tanácsolják a filozófusok: „Vonuljatok magatokba, ott lelitek meg boldogságtokat”; nem hiszünk nekik, és azok a legtudatlanabbak és a legostobábbak, akik mégis hisznek nekik."
( Pascal, Gondolatok, 464 )

Ez nem szelídség..., de kezdetnek jó..., - ez a meditáció.

"A sztoikusok így beszélnek: „Vonuljatok magatokba; ott lelitek meg nyugalmatokat.” És
ez nem igaz. Mások így szólnak hozzánk: „Lépjetek ki magatokból: keressétek a boldogságot a szórakozásban.” És ez sem igaz. Jönnek a betegségek. ( Pascal, Gondolatok, 465 )

Ez sem szelídség..., de kezdetnek ez is jó..., - ez a kontempláció.

"A boldogság sem rajtunk kívül, sem bennünk nincsen; Istenben van, egyszerre kívülünk és bennünk." ( Pascal, Gondolatok, 465 )

Van egy minta..., sok minta van..., ezek ugyanúgy daimónok mint mi magunk..., de különlegesek mert egyetemlegesebb a szerepük, ők az avatarok.

 

 

 Kijár nekik a tisztelet..., - értem én Yvon Bec szándékát..., elszabadítani a gondolkodást az ego horgonyairól..., de Buddha sem, de Jézus sem porszívó..., még akkor sem ha nekik is az Isteni természet ad létet, mint ama porszívónak...

Az avatarok nélkül a "kód" majd hogy nem feltörhetetlen..., de ki mondta, hogy könnyű lesz?

Létkérdés tiszteletük..., igaz jó elérhetetlen segítségük nélkül. 

Bennük valódi értéket mutatnak tetteink..., s cseppet sem illuzórikusak..., s félnünk sem kell, hogy holmi Zeuszok sasokat adhatnának nekünk..., hamarabb átlátunk a szitán....