"A megváltás új kezdet." VII. / Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége I. ( Descartes contra Pascal ) ~ Nem tudok megbocsátani Descartes-nak...

 Nem tudok megbocsátani Descartes-nak...

 "Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja." ( Jak 1,5 )

 

 

"A bölcsesség azonban igazolja magát tetteivel..." ( Mt 11,19 )

Mintha Heideggert olvasnánk..., az "Igazság" megnyilvánul..., de úgy teszi-e ahogy szeretnénk? S ahogy illik az?

A kommunikáció nem pusztán két oldalú folyamat, de magáról az "Üzenetről" szól. Ezért hibás a Shannon-Wiener modell..., beszéltünk már erről.

 

Descartes és Pascal

 

Az üzenet a Szeretet...

"Az ígéret teljessége a szeretet."

( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Agapé, Eiréné és Khióné szentek vértanúsága Thesszalonikiben, 211 )

 

 

Hogyan kell fogadni a szeretetet és mi van ha nem helyesen értjük az üzenetet? S mi, ha végre igen?

 

Pascal pergamenje, melyben "megvilágosodás-színelátás" élményét írja le, felerészt erről szól..., arról az érzésről, hogy nem helyesen fogadta eddig az üzenetet. 

 

 

"Öröm, Öröm, Öröm, Örömkönnyek. / Elszakadtam tőle.----------------

Derelinquerunt me fontem acquae vivae. / Istene elhagysz engem?------------- / El ne szakadjak tőle örökre."

vagy lejjebb:

"Jézus Krisztus-------------- / Jézus Krisztus-----------------

Elszakadtam tőle. Elmenekültem tőle, lemaradtam róla, keresztre feszítettem. / Soha el ne szakadjak tőle. --------------"

 

 

Ám ami lényeges, boldog, mert már képes az "befogadni"..., ami őbenne Hunyadi László meghatározása szerinti "tettrekészséget" eredményez:

 

"Teljes alávetettség Jézus Krisztusnak és lelkivezetőmnek. Örökké örömben egy napi földi gyakorlatért. Non obliviscar sermones tuos. Amen."

 

 

Nem csak én nem szeretem Descartest, ő sem szerette, de gyorsan végez vele..., nem is érdemel többet. Így ír:

"Nem tudok megbocsátani Descartes-nak; legszívesebben egész filozófiájában meglett
volna Isten nélkül; mégse tudta azonban elkerülni, hogy ne adasson vele egy pöccintést, amellyel mozgásba hozza a világot; de aztán nem tud mit kezdeni Istennel." ( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

Miért probléma ez...?

 

"Feltevés. Nem lesz nehéz még egy fokkal lejjebb szállítani és nevetséges színben
feltüntetni. Mert, hogy önmagán kezdjük, van-e nagyobb képtelenség, mint azt állítani, hogy
a lelketlen testeknek szenvedélyeik, félelmeik, irtózásaik vannak? Hogy érzéketlen, élettelen, sőt életre képtelen dolgoknak olyan szenvedélyeik legyenek, amelyek legalábbis érzékelő lelket tételeznek fel ahhoz, hogy érezni lehessen őket? Hogy ráadásul ennek az irtózásnak a tárgya az üres tér? Mi van ebben az üres térben, ami félelmet gerjeszthet bennük? Van-e ennél alantasabb és nevetségesebb valami? És ez még nem is minden: szerintük mozgási erejük is van, hogy el tudják kerülni az üres teret, tehát karjaik, lábaik, izmaik, inaik vannak?" ( Pascal, Gondolatok, II, 35 )

 

Kierkegaardtól is idéztünk korábban hasonlót..., miért lenne érdekes egy üres tér? ( A buddhisták is csak "üresség természetűnek" nevezik de nem semminek és nem üresnek...; - komoly különbség. Kiemeltünk szakaszokat Hitvalló Szent Maximosztól is..., Ő is ugyanígy írja le..., de semmiképp sem "üresnek". )

Mindazonáltal mi mindig a "Van"-ról beszélünk és "állítunk", ők a "semmiről" és az "ürességről", s mindig "tagadnak".

 

Ha meg van és szellemi lény, akkor energia is..., s ha bármely csekély is ez az energia..., nem lenne okos megismerkedni vele? De le- és megtagadni..., ez ostobaság. 

 

Mi a Szeretetről..., ők legfeljebb eme szeretet "gyümölcseiről"... 

 

Fontos feladatunk..., "Írni azok ellen, akik túlságosan belemerülnek a tudományokba. Descartes." ( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

 

Savonarola is ezt írja kivégeztetése előtt..., ha vétett..., mert lehet, hogy vétett, talán abban, hogy a teremtmények szeretetét a Teremtő elé helyezte... 

Ez komoly hiba lehet...

 

 

Vianney Szent János jól látja:

 

"A Szentlélek által vezetett ember számára úgy tűnik, a világ nem is létezik. A világ számára pedig úgy tűnik, hogy Isten nem létezik." ( Vianney Szent János )

A világból is megismerhető Isten..., de nehezebb; Istenből könnyebben...

 

A baj az üzenet nem, vagy félre- vagy féligértésével van, hogy magunkat fosztjuk meg e "Szeretet-üzenettől".

 

 

Az eredménye, Pascal jól látja: "Descartes, haszontalan és bizonytalan." ( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

 

Követői ugyanilyenek lesznek, s mivel ők maguk sem tudják mi helyes állításaikból, hisz a szeretet volna a kötő- és hajtóerő..., odavész a "tettrekészség".

 

Haszontalanná és bizonytalanná válnak, mindahányan csak vannak.

 

Elvesznek a teremtett világ vizsgálatában... 

"Descartes. – Nagyjából meg kell állapítanunk: „Minden alakban és mozgásban
történik”, mert ez így igaz. Ám megmondani azt, hogy milyenekben, és megszerkeszteni a gépet, ez már nevetséges. Mert haszontalan, mert bizonytalan és fáradságos. És még ha igaz lenne, sem hisszük, hogy az egész filozófia megérne akár csak egyórai fáradozást is." ( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

 

Aligha..., pedig már jómagam is sok-sok órát pazaroltam el életemből "karteziánus" okoskodásokra különböző egyetemeken és szinte sehol sem találkoztam "Pascal-követőkkel". 

 

 

Pedig az lett volna valóban hasznos és lendületes-célratörő, hisz abban benne lett volna valami a végső "eikon"-ból...

 

Milyen üdítő volt néha napján a "kérdőjel emberei" közül találkozni eggyel-eggyel..., aki volt bátor és művelt széttárni karját és megfogalmazni: "Isten tudja, hogy van ez..." s hagyni, hadd gyönyörködjünk...

 

( Csizmazia tanár úrról már meséltem..., ő is inkább Descartes-követő volt, de tudott gyönyörködni és gyönyörködtetni, személye és munkássága Pascalnak is tetszett volna. Magam is igyekszem jó kérdésekkel ajándékozni meg diákjaimat..., bár én inkább "Pascal-tanítványnak" tekintem magamat. )

 

S időben megláthattuk, de legalábbis megsejthettük volna célt..., mert van ami nem kérdés.

 

Pascal "pergamenje"...