"A megváltás új kezdet." VI. ~ A Mező..., "légy aki vagy". I.

  A "cím" a végén derül ki...

 A "Mező" és a "Daimón" kapcsolata...

 

Mindannyian felfigyelhettünk eddigi életünk során arra az egyszerű jelenségre, hogy csak saját magyarázatunk győz meg bennünket...

"A magunk lelte magyarázatok általában jobban meggyőznek bennünket, mint azok, amelyek másoknak jutottak eszükbe." ( Pascal, Gondolatok, I, 10 )

Úgy vélem ez egyáltalán nem baj..., hisz saját feladatunkhoz köt saját daimónunkon keresztül. Novalis hasonló véleményen volt korábban...

A gond a "társaság" megválasztásával lehet(ne).

"Az ítélőképességünket is ugyanúgy megronthatjuk, mint értelmünket. Értelmünket és ítélőképességünket társalgással alakítjuk ki." ( Pascal, Gondolatok, I, 9 )

De magunk választjuk-e ki "társaságunkat"?

Úgy vélem Pascal is lebecsülte kissé a "Mező" és a "daimón" hatalmát..., Platón is "vonszolásról" beszél..., "légy aki vagy".

Persze korántsem mindegy milyen társaságban vagy..., de ez a lényegen nem változtat.

Fordított megközelítéssel:

"Minél értelmesebb valaki, annál több egyedi jelleget fedez fel az emberekben. Az átlagember nem lát köztük különbséget." ( Pascal, Gondolatok, I, 9 )

Csak a Mező egy..., a feladatok számtalanok, s minél jobban ismered sajátodat, annál jobban felismered másokét is...

A "Mező" szép..., de a feladat a lényeg..., melynek szinkronban kell lennie.

"Nem elégséges, ha valami szép, feleljen is meg tárgyának, hogy se több, se kevesebb ne legyen benne a kelleténél." ( Pascal, Gondolatok, I, 12 )

 

"On the Meaning of Life" (生きがいについて)

 

A viszonyt a kettő között jól írja le Pascal:

"A folyók mozgó utak, amelyek célunkhoz vezetnek bennünket." ( Pascal, Gondolatok, I, 12 ) ..., a "Tengerbe".

Kérdés, a folyó kívül van-e a tengeren vagy benne?

A viszony valami hasonló..., ugyanaz a víz jár "körbe-körbe". csak a feladatok-formák különbözőek.

"Ne mondják, hogy nem mondtam semmi újat; új az anyag elrendezése; a labdajátékosok is ugyanazzal a labdával játszanak, csak éppen az egyik jobban helyezi, mint a másik." ( Pascal, Gondolatok, I, 13 )

vagy

"A különböző módon rendezett szavak más-más jelentést vesznek fel, a különböző módon rendezett jelentések pedig különböző módon hatnak..." ( Pascal, Gondolatok, I, 14 ) 

Ám nem ez a legviccesebb a "játékban" sokkal inkább az, hogy csak a végén tudod  meg, miről is szólt az egész..., de ha el sem indulsz meg sem tudod, soha...

"Amikor valamely művet írunk, legutoljára tudjuk meg, mivel is kezdjük..." ( Pascal, Gondolatok, I, 13 )

A "cím" a végén derül ki...

S nem a véletlen hozza a "hivatást"..., ebben nincs igaza Pascalnak.

Addig s azután is marad az intuíció..., a "sejtés".

"Az intuíció a lényeglátás, (...) feladatköre." ( Pascal, Gondolatok, I, 8 )

 

Mindenkire vár egy tökéletes ütés...