Készen vár az igazság győzelmi koszorúja!

 "Ó, Élet, nincs a te nyűgeidre se méltó válasz egyéb egy büszke mosolynál."

 

 

"Milyen keserű tudsz lenni, - ó Élet, 

Milyen keserű és édes tudsz lenni! 

Milyen keserű és édes és lomha tudsz lenni, ó Élet, 

Milyen keserű és édes és lomha és fürge és hosszú és rövid tudsz lenni, ó Élet.  

Mint ahogy némely pillanatnak nem lehet ára, bírája, mértéke más csak a könny: Nincs a te nyűgeidre se méltó válasz egyéb egy büszke mosolynál." ( Paul Valéry: Az élethez ( A la Vie ) )

A jó harcot megharcoltam... 

"A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét." ( Tim2 4,7-8 )

A jutalom egy "büszke mosoly".

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/buszke-mosoly.html 

"Hagyja kérem békén a legyeket és engem is." ( Vianney Szent János )

"A megváltás új kezdet." XI. - mezei juhar I. / Hűségesnek és Igaznak hívták I. ~ "Ahol ő enyém lett, ott van otthonom"

"Ezek a fák azonban szörnyen maradiak."

 

 

 

 Lehet azonban némi igazság a porszívó-sztoriban.

"Létezik a tetszetősségnek és a szépségnek egy bizonyos modellje, amely gyenge vagy erős – olyan, amilyen – természetünk és a nekünk tetsző dolog valamiféle viszonya. Minden, ami ezt a mintaképet formázza, kedvünkre van: legyen az ház, dal, beszéd, vers, próza, asszonyember, madár, folyók, fák, szobák, ruhák stb. És minden, ami nem erre a mintára készült, visszatetszést vált ki a jó ízlésű emberekből. És amiképpen tökéletes viszony van a helyes mintára készült dal és ház között, mert mindegyik erre az egyetlen mintára hasonlít a maga módján, azonképpen tökéletes viszony van a rossz mintára készült dolgok között is. Nem mintha rossz minta csak egyetlen egy volna, van abból végtelen sok; hanem mert például minden rossz szonett, készült légyen bármilyen rossz mintára, tökéletesen hasonlít az ugyane módon öltözött asszonyra. Semmi sem érteti meg velünk jobban, milyen nevetséges egy sántikáló szonett, mint ha megvizsgáljuk a természetét és a mintáját, és aztán magunk elé képzelünk egy hasonló mintára készült házat vagy így öltözött asszonyt." ( Pascal, Gondolatok, I, 16 )

"gyenge vagy erős"... 

Nagyon rossz a talaj a kertünk végében..., de másutt sem sokkal jobb. Ezért az ültetett cseresznyefám kipusztult

"gyenge vagy erős"...

Számot vetettem hát a lehetőségekkel és kimentem a határba és kiástam egy mezei juhar csemetét és elültettem a helyére...

Nem próbálkoztam tovább..., számot vetettem hát a lehetőségekkel..., és más szépséget választottam.

"Szépség és valóság, erre van szükség; de a szépséget is a valóból kell
merítenünk." ( Pascal, Gondolatok, I, 14 )

Úgy számítottam, mint János apostol a Jelenések könyvében:

"Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol." ( Jel 18,11 )

Ez nem csak egyvalakire kell hogy érvényes legyen..., de bárkire és bármire.

Hogy van a szólásban: "Isten a legnehezebb harcokat a legjobb harcosainak tartogatja..."

Én inkább úgy mondanám..., a megfelelőeket a megfelelőeknek.

Most az "ék csúcsa" most a mezei juharom..., de tudja-e ő ezt?

 Hűség e sejtéshez..., ez maga a bölcsesség.

 

"Létezik a tetszetősségnek és a szépségnek egy bizonyos modellje, amely gyenge vagy
erős – olyan, amilyen – természetünk és a nekünk tetsző dolog valamiféle viszonya.
Minden, ami ezt a mintaképet formázza, kedvünkre van: legyen az ház, dal, beszéd, vers, próza, asszonyember, madár, folyók, fák, szobák, ruhák stb. És minden, ami nem erre a mintára készült, visszatetszést vált ki a jó ízlésű emberekből." ( Pascal, Gondolatok, I, 14 )

Hogy lesz hatékony a mezei juharom? Hogy önmaga lesz...

 

Mi ez ha nem lemondás minden másról ami nem a "juharság" része? 

"Különös valami a kereszténység. Azt parancsolja az embernek, ismerje el hitványságát, sőt utálatosságát, de ugyanakkor megparancsolja neki, hogy igyekezzék Istenhez hasonlatossá lenni. Ha nem ellensúlyozná az egyik a másikat, e felemeltetése szörnyen felfuvalkodottá, e lealacsonyítása iszonyatosan alávalóvá tenné. ( Pascal, Gondolatok, 537 )

Isten dolgozik benne..., az önkiüresítésben megnyilvánuló önkiteljesítés. 

 

"Ezek a fák azonban szörnyen maradiak." ( Christian Morgenstern )

 

Miért boldogok a vértanúk? - kérdezzük Dosztojevszkijjel.

Boldogságmondások mindegyike erről szól..., légy azzá, ami vagy!

Pascal pergamenje...:

"Teljes édes lemondás.

( A pergamenen még hozzáadva: )

"Teljes alávetettség Jézus Krisztusnak és lelkivezetőmnek. Örökké örömben egy napi földi gyakorlatért. Non obliviscar sermones tuos. Amen." ( Blaise Pascal )

 

A daimón nem tesz boldoggá csak elégedetté..., "a jó harcot megharcoltam", - "épp olyan" leszel.

Ha porszívó..., hát porszívó..., a porszívónak is van Buddha-természete..., ha nem is buddha... ( de erről már beszélgettünk ).

A boldogság spontán mosoly, ahogy Laingtól idéztük..., te nem Agamennon vagy, még ha képes is vagy azzá válni, s nem a a szerzője Aiszkhülosz..., sokkal inkább - apa vagy.

"Elmélyülve olvasom Aiszkhülosz Agamemnonját, teljesen belemerülve a sötét legenda labirintusába.

Valaki a szakállamat rángatja.

Apa!

Natasa itt állhat már egy ideje

Apa! (Húzogatja a szakállam) elfelejtettél mosolyogni,

apa?

Úgy! na végre egy mosoly. Szia, apa"

( R. D. Laing: Beszélgetés gyerekekkel )

 

Ha apa vagy ez a "mosoly" áll jól neked..., ez "nem fog visszatetszést kelteni jóérzésű emberekből."

 

Ez mennyiben különbözik a mezei juhar helyzetétől? S az én elvárásomtól, a reménytől, amit belé vetettem?

 

 Sokan nem értik ezt...

"Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s azt beszélitek róla, hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik és iszik, s azt mondjátok rá, lám, milyen falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja." ( Lk 7,33-34 )

Leteszem életemet, hogy felvegyem azt...

"Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól." ( Jn 10,17-18 )

Ezt is el kellene tudni mondani Jézussal bármelyikőnknek, igazi bizalom és hűség van mögötte, daimónunk szavai ezek...

 

"Ahol ő enyém lett,
ott van otthonom;(...) ( Novalis )

"Szeretem a szegénységet, mert Ő is szerette. Szeretem a földi javakat, mert módot adnak rá, hogy segíthessük velük a nyomorultakat. Hűséges vagyok mindenkihez, rosszal rosszért nem fizetek; hanem azt kívánom nekik, legyen hasonló a helyzetük az enyémhez, amelyben sem rossz, sem jó nem éri őket az emberek részéről. Igyekszem igazságos, igazmondó, őszinte és hűséges lenni minden emberhez, szívemből szeretem azokat, akikkel Isten szorosabban összekötött; és akár egyedül vagyok, akár az emberek szeme előtt, minden cselekedetemben ott látom Istent, ő fogja mindet megítélni, s én mindet őneki szentelem. Íme, ezek az én életelveim, és életem minden napján áldom Megváltómat, aki szívembe ültette őket, (...)" ( Pascal, Gondolatok, 550 )

Ezek ami fegyvereink..., én is letettem őket a Szent Ignáci gyakorlat során... 

"Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya. A vele meghívottak, a kiválasztottak és a hűségesek.” ( Jel 17,14 )

 

"Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol." ( Jel 18,11 )

Morgensternnel elismételhetjük:

  "Ezek a fák azonban szörnyen maradiak. 

 

Nézzük utoljára Pascal "zárt" szabályait:

"Csak a fülére hallgat, mert nincsen szíve.
A szabály a becsületes emberség.
A kihagyás szépsége, az ítélet szépsége." ( Pascal, Gondolatok, I, 15 )

Becsületes "növénység"..., s nem akarni pl. cseresznye lenni, az már egyszer úgysem sikerült...

Ahogy Nietzsche kérte tőlünk..., látszódjon rajtunk "megváltottságunk tudata". A "ráébredés" a lényeg..., nem a szavak. Ez a tudat egyéni..., s közös egyszerre. A "szerepek szerepe"! ( ~ Maróti Lajos )

 

A mezei juhar nem lesz meggyfává..., de cseresznyévé sem.

S tegyük hozzá a "nyíltat":

Von Hyo története kell, hogy "beugorjon" nekünk...

"Az igazi ékesszólás fittyet hány az ékesszólásra, az igazi erkölcs fittyet hány az erkölcsre – más szóval az átfogó meglátásból fakadó erkölcs fittyet hány az okoskodó ész erkölcsére, neki ugyanis nincsenek szabályai. Mert a lényeg meglátásának körébe tartozik a megérzés, a tudományok pedig az ész birodalmába. Az intuíció a lényeglátás, a geometria az ész feladatköre. Semmibe venni a filozófiát azt jelenti, hogy igazán filozofálunk." ( Pascal, Gondolatok, I, 8 )

"A megváltás új kezdet." X. / εικόν ~ nem látszik rajtuk megváltottságuk,

 "Lám, egynek sikerült! lebbenti a saisi fátylat; ám mit lát? A csodák teljét: látja - magát." ( Novalis, Lám, egynek sikerült!, 57 ) 

 elibénk egy angyal áll, (...)" 

 

 

 Egy szoba sem érthető meg a lakója nélkül..., kert a kertész nélkül.

Minden "daimónnak kiterjedése, hatása van. Mondhatni, - rendező elv. ( Mint ama szoba is a Sztalkerben vagy a bolygó a Solárisban..., mindkettő mögött egy gondolat van..., e gondolat nélkül nem csak nem érthető a jelenségek tömkelege, de veszélyes is lehet. )

Kell, hogy legyen középpontja a zendónak ( ~ Deshimaru mester )

Egy vallás is egyfajta szoba, vagy egy planéta, éltető lelke a vallásalapítója..., az avatárja. Ő szolgálja..., Őt szolgálja...; hogy átvezessen.

 

Wittgenstein a Logikai-Filozófiai értekezésében leszögezi, a létra csak addig kell, amíg felhatolunk rajta, aztán el kell lökni. S hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

S mindez értünk..., a mi "bűnös lelkünkért"...

"Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bünös lelkedért." ( Babits Mihály: Zsoltár férfihangra )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/08/natura-mirante-viii-numinozum-ii-istent.html

 

 "akkor hozzánk hajlik Isten,
szíve gondja ránk talál,
vágyva vágyunk túlra innen,
elibénk egy angyal áll, (...)"
( Novalis, Lelki énekek, 13, 40 ) 

Mit kérdez...? 

 

"Nemhogy Istent, hanem magunkat is csupán Jézus Krisztus által ismerjük. Az életet és a halált csak Jézus Krisztus által ismerjük. Jézus Krisztus nélkül nem tudjuk, mi az életünk, mi a halálunk, mi az Isten, és mik vagyunk mi magunk.
Így a Szentírás nélkül, amelynek egyetlen tárgya Jézus Krisztus, nem ismerünk semmit,
és mind Isten, mind a magunk természetében csupán sötétséget és zűrzavart látunk" ( Pascal, Gondolatok, 548 )

Ők a "létrák"..., az Avatarok.

"Azok ellen a filozófusok ellen, akik hisznek Istenben, de Jézus Krisztus nélkül. -
Filozófusok. – Azt hiszik, egyedül Isten méltó rá, hogy szeressük és csodáljuk, de azt
kívánták, hogy szeressék és csodálják őket az emberek; és nem veszik észre a maguk
romlottságát. Ha úgy érzik, szívük tele van Isten szeretetének és imádatának érzésével, s ha ebben lelik fő örömüket, helyes: tartsák magukat jónak. De ha ez ellenükre van, ha csupán az a vágyuk, hogy elnyerjék az emberek megbecsülését, s úgy akarnak tökéletesek lenni, hogy erőszakot ugyan nem alkalmaznak, de meggyőzéssel elérik az embereknél, hogy egyetlen boldogságukat abban leljék, ha őket szeretik, akkor én azt mondom, az ilyen tökéletesség szörnyűséges valami. Hogyhogy? Megismerték Istent, de mégsem az az egyetlen vágyuk, hogy az emberek Őt szeressék, hanem hogy beérjék ővelük! Az emberek önként választott boldogságának a tárgya kívántak lenni!" ( Pascal, Gondolatok )

A porszívó is egy közülünk..., de mégsem követendő példa.

 

Kellenek az élő minták..., a jó példák, olyanok akik egyek lettek közülünk. Ők ilyenek.

"Mi lettem volna, ha te nem vagy?
És mivé lennék nélküled?
Állnék árván, a félelem vad
szorongatása törne meg.
Azt se tudnám, hogy mit szeressek,
jövőm vak örvény lenne csak;
s ha bánata volna szivemnek,
ki osztaná meg gondomat?" ( Novalis, Lelki énekek, 1, 21 ) 

Elmélet és gyakorlat egyben.

 

Commodilla-katakomba Krisztus képe

Nietzsche haragudott a keresztényekre, mondván - nem látszik rajtuk megváltottságuk, lehet nem is tudják, hogy kellene annak kinéznie..., - legalább ha képük ( εικόν ) lenne róla.

"A megváltás új kezdet." IX. ~ Az igazi jó keresése. ( avatarok és filozófusok )

  "a sántító elme felingerel?"( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

 

 Visszatértünk a klasszikus Jézusi parancshoz: "Ne féljetek!".

A szeretet ugyanis elűzi a félelmet..., - miért félnénk?

 

A jó tehát gyümölcsében mutatkozik meg..., s a semmiből bármilyen magasztos is csak semmi születik... ( ~ Novalis )

Isten ha végső valóság is "üresség természetű"..., mennyire illuzórikusak a teremtmények?

Ha lények illuzórikusak, nem illuzórikus maga a jó is? 

A karteziánus, anyagelvű gondolkodás hívei számára a kiengesztelődésnek nem is marad más lehetősége, mint az anyagból, az ürességtől való félelemtől rettegve élvezetekben kárpótolni egymást.

"Az igazi jó keresése. – A közönséges halandó a vagyonba és a világi dolgokba helyezi, vagy legalábbis a szórakozásban keresi boldogságát."

S ha van gondolat..., vannak a gondolatnak mesterei is..., még ha hiábavalóság is a munkájuk. Emlékezzünk Novalis meghatározására...

"A filozófusok mindennek a hívságos voltát bebizonyították, és ott keresték, ahol éppen tudták."

Mennyire jók félelem ellen? 

Önmagukban semennyire..., - csak mennyiben Istenben "szolgálunk" velük...

 

Vegyetek példát rólam, mondja Jézus..., "szelíd vagyok és alázatos szívű"...

"Azok ellen a filozófusok ellen, akik hisznek Istenben, de Jézus Krisztus nélkül.
Filozófusok. – Azt hiszik, egyedül Isten méltó rá, hogy szeressük és csodáljuk, de azt kívánták, hogy szeressék és csodálják őket az emberek; és nem veszik észre a maguk romlottságát. Ha úgy érzik, szívük tele van Isten szeretetének és imádatának érzésével, s ha ebben lelik fő örömüket, helyes: tartsák magukat jónak. De ha ez ellenükre van, ha csupán az a vágyuk, hogy elnyerjék az emberek megbecsülését, s úgy akarnak tökéletesek lenni, hogy erőszakot ugyan nem alkalmaznak, de meggyőzéssel elérik az embereknél, hogy egyetlen boldogságukat abban leljék, ha őket szeretik, akkor én azt mondom, az ilyen tökéletesség szörnyűséges valami. Hogyhogy? Megismerték Istent, de mégsem az az egyetlen vágyuk, hogy az emberek Őt szeressék, hanem hogy beérjék ővelük! Az emberek önként választott boldogságának a tárgya kívántak lenni!" ( Pascal, Gondolatok, 463 )

Ez nem alázat..., inkább gyalázat.

"Filozófusok. – Csupa olyan dologgal vagyunk telve, amelyek a külső világ felé fordítanak
bennünket. Ösztönünk azt súgja, hogy boldogságunkat magunkon kívül kell keresnünk.
Szenvedélyeink még akkor is sürgetőn a külvilág felé irányítanak bennünket, ha történetesen a tárgyak nem ingerelnék. De a világ tárgyai maguktól csábítanak és hívnak bennünket, még akkor is, ha nem gondolunk rájuk. Ezért hiába is tanácsolják a filozófusok: „Vonuljatok magatokba, ott lelitek meg boldogságtokat”; nem hiszünk nekik, és azok a legtudatlanabbak és a legostobábbak, akik mégis hisznek nekik."
( Pascal, Gondolatok, 464 )

Ez nem szelídség..., de kezdetnek jó..., - ez a meditáció.

"A sztoikusok így beszélnek: „Vonuljatok magatokba; ott lelitek meg nyugalmatokat.” És
ez nem igaz. Mások így szólnak hozzánk: „Lépjetek ki magatokból: keressétek a boldogságot a szórakozásban.” És ez sem igaz. Jönnek a betegségek. ( Pascal, Gondolatok, 465 )

Ez sem szelídség..., de kezdetnek ez is jó..., - ez a kontempláció.

"A boldogság sem rajtunk kívül, sem bennünk nincsen; Istenben van, egyszerre kívülünk és bennünk." ( Pascal, Gondolatok, 465 )

Van egy minta..., sok minta van..., ezek ugyanúgy daimónok mint mi magunk..., de különlegesek mert egyetemlegesebb a szerepük, ők az avatarok.

 

 

 Kijár nekik a tisztelet..., - értem én Yvon Bec szándékát..., elszabadítani a gondolkodást az ego horgonyairól..., de Buddha sem, de Jézus sem porszívó..., még akkor sem ha nekik is az Isteni természet ad létet, mint ama porszívónak...

Az avatarok nélkül a "kód" majd hogy nem feltörhetetlen..., de ki mondta, hogy könnyű lesz?

Létkérdés tiszteletük..., igaz jó elérhetetlen segítségük nélkül. 

Bennük valódi értéket mutatnak tetteink..., s cseppet sem illuzórikusak..., s félnünk sem kell, hogy holmi Zeuszok sasokat adhatnának nekünk..., hamarabb átlátunk a szitán.... 

"A megváltás új kezdet." VIII. ~ A Mező..., "légy aki vagy". II. / "Ha valaki eközben mégis meghal, magára vessen, Jézus neki is megváltást kínált."

 "(...) magasságban és mélységben azonban nem." ( Pascal, Gondolatok, I, 15 )

 "Descartes, haszontalan és bizonytalan." ( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

 

 

 A feladat adott..., azzá válni aki mindig is voltunk, amely néven szólítanak majd bennünket.

"Neveden szólítottalak, enyém vagy..."; - tudjuk, akinek nevet adunk, aki tudja a nevünket afelett és annak felettünk hatalma van.

Érzékeljük a Napot..., de nem egyféleképp...

 "A megváltás mindenkire való érvényességének jelképei, mint például az, hogy a nap mindenkinek világít [vö. Máté V., 45.], csak teljességet jelentenek; de a kizárás [jelképei], mint például, a zsidók kiválasztása a pogányok kizárásával, a kizárást jelzik. „Jézus Krisztus, mindenek megváltója.” – Igen, mert úgy hozta meg áldozatát, mint az olyan ember, aki megváltott minden hozzá járulni akarót. Ha valaki eközben mégis meghal, magára vessen, Jézus neki is megváltást kínált. – Ez helyes ebben a példában, mert itt az, aki megvált, és aki megment a haláltól, két különböző személy, de nem áll Jézus Krisztus esetében, aki mindkettőt cselekszi. – Nem, mert Jézus Krisztus megváltói mivoltában talán nem mindenkinek ura; ezért annyiban mindenek megváltója, amennyiben ez az ő szándékára vonatkozik." ( Pascal, Gondolatok,  XII, 328-329 )

 

"a nap mindenkinek világít"

 

Megismerni azonban csak "fényben" lehet..., ezt a "találkozást" semmiképpen sem spórolhatjuk meg.

A mi szándékunknak tehát elsődlegesen arra kell irányulnia, hogy a "napfényre vigyük cselekedeteinket" s a Szentlélek fényénél és nagyítólencséje alatt ( ~ Vianney Szent János ) és Krisztus példájával összevetve megvizsgáljuk azokat... 

"Nemhogy Istent, hanem magunkat is csupán Jézus Krisztus által ismerjük. Az életet és a halált csak Jézus Krisztus által ismerjük. Jézus Krisztus nélkül nem tudjuk, mi az életünk, mi a halálunk, mi az Isten, és mik vagyunk mi magunk.
Így a Szentírás nélkül, amelynek egyetlen tárgya Jézus Krisztus, nem ismerünk semmit,
és mind Isten, mind a magunk természetében csupán sötétséget és zűrzavart látunk." ( Pascal, Gondolatok,  VII, 209 )

De "a nap mindenkinek világít"...

A szép és a fény ugyanaz..., beszéltünk már erről. S meghatározhatatlanok..., vajon miért? 

 

"s ezért igényeljük a szimmetriát csupán szélességben, magasságban és mélységben azonban nem." ( Pascal, Gondolatok,  I, 15 )

 

"A megváltás új kezdet." VII. / Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége I. ( Descartes contra Pascal ) ~ Nem tudok megbocsátani Descartes-nak...

 Nem tudok megbocsátani Descartes-nak...

 "Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja." ( Jak 1,5 )

 

 

"A bölcsesség azonban igazolja magát tetteivel..." ( Mt 11,19 )

Mintha Heideggert olvasnánk..., az "Igazság" megnyilvánul..., de úgy teszi-e ahogy szeretnénk? S ahogy illik az?

A kommunikáció nem pusztán két oldalú folyamat, de magáról az "Üzenetről" szól. Ezért hibás a Shannon-Wiener modell..., beszéltünk már erről.

 

Descartes és Pascal

 

Az üzenet a Szeretet...

"Az ígéret teljessége a szeretet."

( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Agapé, Eiréné és Khióné szentek vértanúsága Thesszalonikiben, 211 )

 

 

Hogyan kell fogadni a szeretetet és mi van ha nem helyesen értjük az üzenetet? S mi, ha végre igen?

 

Pascal pergamenje, melyben "megvilágosodás-színelátás" élményét írja le, felerészt erről szól..., arról az érzésről, hogy nem helyesen fogadta eddig az üzenetet. 

 

 

"Öröm, Öröm, Öröm, Örömkönnyek. / Elszakadtam tőle.----------------

Derelinquerunt me fontem acquae vivae. / Istene elhagysz engem?------------- / El ne szakadjak tőle örökre."

vagy lejjebb:

"Jézus Krisztus-------------- / Jézus Krisztus-----------------

Elszakadtam tőle. Elmenekültem tőle, lemaradtam róla, keresztre feszítettem. / Soha el ne szakadjak tőle. --------------"

 

 

Ám ami lényeges, boldog, mert már képes az "befogadni"..., ami őbenne Hunyadi László meghatározása szerinti "tettrekészséget" eredményez:

 

"Teljes alávetettség Jézus Krisztusnak és lelkivezetőmnek. Örökké örömben egy napi földi gyakorlatért. Non obliviscar sermones tuos. Amen."

 

 

Nem csak én nem szeretem Descartest, ő sem szerette, de gyorsan végez vele..., nem is érdemel többet. Így ír:

"Nem tudok megbocsátani Descartes-nak; legszívesebben egész filozófiájában meglett
volna Isten nélkül; mégse tudta azonban elkerülni, hogy ne adasson vele egy pöccintést, amellyel mozgásba hozza a világot; de aztán nem tud mit kezdeni Istennel." ( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

Miért probléma ez...?

 

"Feltevés. Nem lesz nehéz még egy fokkal lejjebb szállítani és nevetséges színben
feltüntetni. Mert, hogy önmagán kezdjük, van-e nagyobb képtelenség, mint azt állítani, hogy
a lelketlen testeknek szenvedélyeik, félelmeik, irtózásaik vannak? Hogy érzéketlen, élettelen, sőt életre képtelen dolgoknak olyan szenvedélyeik legyenek, amelyek legalábbis érzékelő lelket tételeznek fel ahhoz, hogy érezni lehessen őket? Hogy ráadásul ennek az irtózásnak a tárgya az üres tér? Mi van ebben az üres térben, ami félelmet gerjeszthet bennük? Van-e ennél alantasabb és nevetségesebb valami? És ez még nem is minden: szerintük mozgási erejük is van, hogy el tudják kerülni az üres teret, tehát karjaik, lábaik, izmaik, inaik vannak?" ( Pascal, Gondolatok, II, 35 )

 

Kierkegaardtól is idéztünk korábban hasonlót..., miért lenne érdekes egy üres tér? ( A buddhisták is csak "üresség természetűnek" nevezik de nem semminek és nem üresnek...; - komoly különbség. Kiemeltünk szakaszokat Hitvalló Szent Maximosztól is..., Ő is ugyanígy írja le..., de semmiképp sem "üresnek". )

Mindazonáltal mi mindig a "Van"-ról beszélünk és "állítunk", ők a "semmiről" és az "ürességről", s mindig "tagadnak".

 

Ha meg van és szellemi lény, akkor energia is..., s ha bármely csekély is ez az energia..., nem lenne okos megismerkedni vele? De le- és megtagadni..., ez ostobaság. 

 

Mi a Szeretetről..., ők legfeljebb eme szeretet "gyümölcseiről"... 

 

Fontos feladatunk..., "Írni azok ellen, akik túlságosan belemerülnek a tudományokba. Descartes." ( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

 

Savonarola is ezt írja kivégeztetése előtt..., ha vétett..., mert lehet, hogy vétett, talán abban, hogy a teremtmények szeretetét a Teremtő elé helyezte... 

Ez komoly hiba lehet...

 

 

Vianney Szent János jól látja:

 

"A Szentlélek által vezetett ember számára úgy tűnik, a világ nem is létezik. A világ számára pedig úgy tűnik, hogy Isten nem létezik." ( Vianney Szent János )

A világból is megismerhető Isten..., de nehezebb; Istenből könnyebben...

 

A baj az üzenet nem, vagy félre- vagy féligértésével van, hogy magunkat fosztjuk meg e "Szeretet-üzenettől".

 

 

Az eredménye, Pascal jól látja: "Descartes, haszontalan és bizonytalan." ( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

 

Követői ugyanilyenek lesznek, s mivel ők maguk sem tudják mi helyes állításaikból, hisz a szeretet volna a kötő- és hajtóerő..., odavész a "tettrekészség".

 

Haszontalanná és bizonytalanná válnak, mindahányan csak vannak.

 

Elvesznek a teremtett világ vizsgálatában... 

"Descartes. – Nagyjából meg kell állapítanunk: „Minden alakban és mozgásban
történik”, mert ez így igaz. Ám megmondani azt, hogy milyenekben, és megszerkeszteni a gépet, ez már nevetséges. Mert haszontalan, mert bizonytalan és fáradságos. És még ha igaz lenne, sem hisszük, hogy az egész filozófia megérne akár csak egyórai fáradozást is." ( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

 

Aligha..., pedig már jómagam is sok-sok órát pazaroltam el életemből "karteziánus" okoskodásokra különböző egyetemeken és szinte sehol sem találkoztam "Pascal-követőkkel". 

 

 

Pedig az lett volna valóban hasznos és lendületes-célratörő, hisz abban benne lett volna valami a végső "eikon"-ból...

 

Milyen üdítő volt néha napján a "kérdőjel emberei" közül találkozni eggyel-eggyel..., aki volt bátor és művelt széttárni karját és megfogalmazni: "Isten tudja, hogy van ez..." s hagyni, hadd gyönyörködjünk...

 

( Csizmazia tanár úrról már meséltem..., ő is inkább Descartes-követő volt, de tudott gyönyörködni és gyönyörködtetni, személye és munkássága Pascalnak is tetszett volna. Magam is igyekszem jó kérdésekkel ajándékozni meg diákjaimat..., bár én inkább "Pascal-tanítványnak" tekintem magamat. )

 

S időben megláthattuk, de legalábbis megsejthettük volna célt..., mert van ami nem kérdés.

 

Pascal "pergamenje"...