"Tegnap fenn voltam az Aetnán." III. ~ "Est Deus in nobis, agitante calescimus illo..."

 Taszíttassék el a boldogoktól!

Ovidius: "Est Deus in nobis, agitante calescimus illo..." / Isten lakozik bennünk, s amikor megmozdul, átforrósodunk.

Már beszéltünk a Hinajána és a Mahajána iskola Nirvána-koncepciójának különbségéről, - illetve arról, hogy miért csak ez utóbbi lehetséges változat.

https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/belecsendul-ket-fule.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/sajnos-el-kell-rontanunk-meseket.html

 

 "Már pedig elég, ha egyetlenegy csillag hiányzik, hogy oly biztosan elpusztuljon útján a karaván, mintha tőrbe csalták volna." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 17 ) 

Kik mikor válhatnak csillagokká?

Bárki és bármikor..., "Amelyik tud várni. És akkor majd érezni kezdik, Isten megmozdul bennük, oly hirtelen, mint a széllökés, amely próbára teszi a fát." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 20 ) 

Beállunk az ősök sorába..., ők "tolnak" maguk előtt. Daimónná válunk magunk is.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/i-realized-last-night-i-will-be-one-of.html

 

S mi van ha kihuny egy csillag...?

Ugyanaz, mint a karaván vezetőjével ha meghal:

"Aztán egy másikat kerítenek elő, megteszik vezetőnek, és újra elindulnak, ugyanazon csillag után, Így a karaván, mint súlyos kő a láthatatlan lejtőn, szükségszerűen olyan irányba halad, amely ura az akaratának." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 17 ) 

Az "irány ura akaratának".

"Az idő nem homokóra, amelynek homokja lepereg, hanem arató ember, aki kévét köt." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 20 )   

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/ha-majd-gyertyat-gyujtani-mentek-ne.html 

"És ha fel tudod ismerni, hogy az olajfa törzséhez jól odanőtt szélrázta ág vagy, akkor az örökkévalóságot fogod ízlelni változásaidban." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 20 )

A cím Empedoklésztől származik, de létezhet ilyen?

"Taszíttassék el a boldogoktól!"

 

"Én nem régen láttam egy sárga, kissé zöldes, a szélein megrothadt levelet. Vitte a szél. Mikor tíz esztendős voltam, télen behunytam a szemem és képzeltem magamnak egy zöld levelet, erezett, friss levelet s hozzá fényes napot. Aztán kinyitottam a szemem és nem hittem magamnak, mert igen szép volt, hát újra behunytam a szemem. - Mi akar ez lenni? Valami allegória? - N-n-em... ugyan minek? Dehogy mondok én allegóriát! Csak a levélről, egy levélről... A levél szép. Minden szép. - Minden? - Minden. Az ember azért nem boldog, mert nem tudja, hogy boldog; csak ezért. Ez az egész. Aki megtudja, az mindjárt boldog lesz, abban a pillanatban." ( Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij : Ördögök ) 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/ez-teljes-elet.html 

"A Nap lakomája" II. ~ Úgy tenyészik mint a laboda...

 Laboda és Lótusz

"Már túl van szenvedésen és félelmen; az akol e betegségei a
Szerény nyájnak valók." ( Antoine de Saint-Exupery )

"(...) milyen az az Isten, akinek egy ilyen emberi élet, egy ilyen halál, egy ilyen feltámadás az abszolút kinyilatkoztatása?" ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé )

 

 

 

 

"A keresztény Istenkép, az ún. "Istenélmény" a közösséghez vezet, (...) " Vass György: Közösség és Istenélmény, III.4. Pneumatikus Istenkép és közösségi élmény )

A közösség iránti szeretet és elköteleződés a "Nap-lakomájához".  ( ~ Antoine de Saint-Exupery )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mrs-gump-letezik-mr-gump.html 

 

Empedoklész szerint "az emberek a földből születtek, mint a laboda." ( Empedoklész, Parafrázisok, 12 ) 

 

 

A Nap lakomája:

"Most fedezi fel az igazságot. És én hallottam, hogyan jajgatott. A határtalan éjszaka rabságában hívogatta otthona este meggyújtott lámpáját és a szobát, amely újból emberi közösségbe emelte volna, meg az ajtót, amelyik ismét becsukódott volna mögötte. Az arcát elrejtő világmindenségnek áldozatául odadobva szólongatta a gyermeket, akit elalvás előtt megcsókolunk, s aki a világot jelenti számunkra. Ó, aki e sivár hegytetőn az ismeretlenre várt, a hitvesnek a küszöbön este megkoppanó, ismerős és megnyugtató léptét dalolta. A végtelen térbe kiállítva, ahol nem volt mibe kapaszkodnia, azért könyörgött, hogy adják vissza neki azokat a gátakat, amelyek egyedül teszik lehetővé a létezést: a kartolásra váró lencsomót, azt a bizonyos elmosogatni való tálkát, azt a gyermeket, akit el kell ringatnia, őt és nem másikat. Kiáltása a ház örökkévalósága felé szállt, amelyre a falu többi házával együtt ugyanaz az esti ima borult." ( Antoine de Saint-Exupery , Citadella, 19 )

 

 

Szögjal Rimpocse ír a Dzogcsenről:

"A Dzogcsen-tanítások azt mondják, hogy meditációd és szemléleted olyan legyen, mint a hatalmas óceán távlata: mindent átfogó, nyílt és határtalan." ( Szögjal Rimpocse, Pillanatról pillanatra, május 17 )

Technikailag pedig pedig épp fordítva működő, mint ahogy "egónk" sugallaná nekünk:

"Képzelj el a hozzád nagyon közel álló személyt magad elé, s ha lehet, akkor olyan valakit, aki szenved, fájdalmai vannak. Amikor belélegzel, képzeld el, hogy szenvedését és fájdalmát együttérzéssel magadba szívod; amikor pedig kilélegzel, sugározd kifelé minden melegségedet, gyógyítóerődet, szeretetedet, örömödet és boldogságodat. 

Aztán bővítsd könyörületességed körét..."
( Szögjal Rimpocse, Pillanatról pillanatra, április 5. )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/ime-mienk-gyermek-krisztus-v-boldog.html 

 

A laboda is földből nyeri erejét, a lótusz is a mély és sötét sárból..., mi is a különbség?

 

 

"A szelíd láng csekély földet tartalmaz." ( Empedoklész )

Vagy ahogy Hölderlin mondja, csak fordítva, mely inkább karakterkülönbségükből, mint a lényeg eltérő ismeretéből származik:

"Nem annyira a főhangnem, mint inkább a sokféleképp rendezett hangok, nem annyira a fény, mint inkább az árnyék." ( Hölderlin )

"Tegnap fenn voltam az Aetnán." II. ~ fáradhatatlan szemet alkotott az isteni Aphrodité. / "Komolytekintetű harmonié"

 "A szelíd láng csekély földet tartalmaz."

 

 

"Ananké ügye ez, régi határozata az isteneknek.
Örökérvényű, szilárd eskükkel megpecsételt:" ( Empedoklész, Tisztulások, 115, 36 )

 

Antik Lexikon, Corvina

 Már találkoztunk vele..., Platónnál is, de Parmenidésznél is:

"Ugyanaz ugyanabban maradván önmagában nyugszik, s így szilárdan ugyanott marad, mert a hatalmas Ananké a határ kötelékeiben tartja, mely kétfelől körülzárja, Ezért nem illik a létezőhöz, hogy ne legyen teljes, mert nincs hiánya, ami ha volna, mindene hiányoznék." ( Parmenidész, Töredékek )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es.html

Akkor a szükségszerűség a teljesség őrzője volna?

 

Ezt Empedoklész így "egészíti" ki:

"az igen hosszú életű daimónok [egyike] háromszor tízezer évre taszíttassék el a boldogoktól!
Az idők során a halandók mindenféle fajává váljanak az ilyenek, cserélgetvén az élet fáradságos ösvényeit.
Mert az aithér ereje a tengerbe űzi őket, a tenger a földi talajra köpi, a föld a fénylő Napnak sugaraiba, az meg a lég örvényeibe hajítja.
Egyik a másiktól fogadja be, ám gyűlöli valamennyi.
Közébük tartozom én is, istentől száműzött és tévelygő vagyok, átadva magam az őrjöngő Gyűlöletnek." ( Empedoklész, Tisztulások, 115, 36 )

 

Parmenidész az Igazságról szóló, Empedoklész a Tisztulások című részben beszél a szükségszerűségről.

Lehet, nincs is valódi ellentét köztük, csak már megint rosszul van feltéve a kérdés?

 

Empedoklész a világ összetartó erejét három néven nevezi:

1. Szeretet 2. Barátság ( Eddig "barátságosság" névvel tiszteltük. ) 3. Komolytekintetű Harmonié

Tegnap beszélgetésbe elegyedtem 12.b osztályos diákjaimmal a sokféleség problémájáról. A sokféleség adja életünk értelmét ( ~ "áldott hiány" ), sokféleségünk tagjaivá tesz egy közös testnek, ám a gyűlölet teszi lehetővé, hogy a tagok összecsiszolódhassanak. 

Jogunkban áll szeretetből figyelmeztessük más testrész társainkat, így kapcsolódhatsz hozzám, s nem máshogy!

S közben zajlik a "játék"..., az információgyűjtés végtelenségbe nyúló folyamata is. 

Épül a Hölderlinek végeláthatatlan sora, "háromszor tízezer évre".

 

Ananké tehát őriz és mozgat..., egyszerre mindkettő. 

Így néz ránk az Isten, a "Komolytekintetű harmonié".

S hogy e szelíd láng kevés földet tartalmazna? 

 

 Miért Empedoklészhez vonzódik Hölderlin...? A daimónok sorai nem csak magukban, de más daimónsorok egymás mellet, egymás hatására is fejlődnek, változnak. A tagok "bevonzzák" egymást.

"ahogy egymáson keresztülfutnak, máskor más és más keletkezik és örökkön örökké hasonló" ( Empedoklész, A Természetről, 17, 19 )

"Lehet, hogy így állt a dolog, mert eszembe jutott, hogy Surám Baót első ízben akkor láttam, amint érkezésemkor partra szálltam a kikötőben. Az öreg szádhu mosolyogva nézett rám, amint elmentem mellette, s egy virágfüzért nyújtott felém, amit én udvariasan megköszönve elutasítottam, mert holmi baksislesőnek tartottam az öreg „fakírt” Az indusok ugyanis ilyen virágfüzérekkel fogadják érkező barátaikat, búcsúzóul is megajándékozzák őket virágfüzérekkel; de a szádhu nem várt senkit és különösnek találtam, hogy éppen nekem ajánlja fel a kezében tartott igénytelen füzért. Ismerősöm mindezt hindu észjárás szerint azzal magyarázta, hogy még előző életünkben valami kapcsolat lehetett a szádhu közt és köztem és a szent ember tudta, hogy jövök, és azt is tudta, hogy ismerősömnél tartózkodom, amikor felkeresett és megáldott.” ( Baktay Ervin: India. Szukits kiadó – 347-348 oldal  )

A program Empedoklész és Hölderlin számára eredendően közös, s e valóság egyszerre szellemi és anyagi, időben lévő és azon kívüli.

"Törvénykönyvünkbe a természet törvényeit írjuk - midőn a semmiféle könyvbe be nem írható isteni Természet a közösség szívében él majd." ( Hölderlin, Hüperion, 207 )

"Egyszer a Szeretet révén mindenek eggyé egyesülnek: tagokká, melyeknek sorsról rendelt birtoka a test, midőn virágjában virágzik az élet."  ( Empedoklész, A Természetről, 20, 19 ) 

 

A Hold fénye valóságos vagy illuzórikus? Anyagi vagy szellemi valóság?

 

 

A holdat nem lehet ellopni.

Rjókan egyszerű életet élt kicsinyke kunyhójában, a hegy lábánál. Az egyik éjszakán egy tolvaj tört be a kunyhóba, felforgatta, de nem talált semmit, amit ellophatott volna.
Rjókan éppen visszatért, és elcsípte a tolvajt. - Biztosan hosszú urat kellett megtenned, hogy láthass engem - mondta Rjókan a csavargónak. - Nem térhetsz vissza üres kézzel. Kérlek, fogadd el a ruhámat ajándékba. A tolvaj elképedt, fogta a ruhát és elsomfordált. Rjókan, a holdban gyönyörködve, meztelenül ült:

- Szegény ember - merengett a zen mester -, bárcsak
neki adhattam volna ezt a gyönyörű holdat is!

Ekkor írta a következő haikut:

Kifosztva áll szegény lakom,
de a rabló a holdsugárt
meghagyta itt az ablakon. ( Ryokan )

 

Vagy ahogy maga Empedoklész írta:

"Ahogy a sugár a Hold széles körének verődik. Félelem nélküli tekintettel sugárzik vissza az Olümposzra." ( Empedoklész, a természetről, 45-46, 24 )

Mi ilyesfajta valóságok vagyunk. Gyűlölet és Szeretet. Ananké ( Szükségszerűség ) és Diké ( Igazság ) kétszer kettős fogásában. 

S olyan tiszták, komoly szemmel nézők, harmonikusak, mint a Hold fénye.

 

 Ha valaki nem értene egyet a bejegyzés első vagy második részével, annak két idézetet ajánlanék figyelmébe:

"Arisztotelész közli, hogy Empedoklész tanítványai kívülről megtanulták tanítójuk verseit, és el tudták "hadarni", jóval azelőtt, hogy felfogták volna az értelmüket: a megértéshez ugyanis idő kell, másképp nincs mód az elmélyedésre." ( George Thomson, Az első filozófusok, A tiszta ész, 2, 268 ) 

Másrészt Szung Szán mester kis versét:

"Az ember útja, üres kézzel jössz, üres kézzel távozol. Ilyen az ember. Honnan jöttél mikor megszülettél? Hová mész, mikor meghalsz? Az élet olyan mint a felhő, amelyik épp megjelenik. A halál olyan mint a felhő, amelyik épp eltűnik. Az égen úszó felhő eredetileg nem létezik. Élet és halál. A jövés és a menés éppen ilyenek. De mégis van egy dolog, ami mindig tiszta marad. Ez az egyszerű és tiszta nem függ élettől és haláltól. Mégis, mi ez, ami egyszerű és tiszta?" ( Szung Szán ) 

 

"Tegnap fenn voltam az Aetnán." I. kiegészíti magának a torzót ~ a harmadik lelkiismeret III. ( Valamely isten lakozik bennem nyilván... )

Tőled függne tán szent jogom? ~ félelem nélkül

 

 

 Erős dilemma még az etika harmadik szintjén is, mikor van bevégezve a "mű"? De csak külső megfigyelő számára...

A művész, a próféta..., akinek "kilátása" van, tudja mit kell tennie. Tudja, hogy fogadja el a helyzeteteket, amelyek adódnak.  

 

Hogy írja Hölderlin:

"Tegnap fenn voltam az Aetnán. Eszembe jutott a nagy szicíliai férfi, aki hajdan, betelve órái számlálásával, s meghitt viszonyban lévén a világ lelkével, a kráter nagyszerű
lángjaiba vetette magát mert a hideg költőnek tűzre volt szüksége, hogy fölmelegedjék - mondta később egy gúnyolódó. Ó, mily szívesen vennék magamra ilyen gúnyt! de az embernek nálam többre kell becsülnie magát ahhoz, hogy hívatlanul repüljön a Természet szívére," ( Hölderlin, Hüperion, 244 )

Hívatlanul repüljön..., vagy ez az öntörvényűség a sors része?

"Miért fenyegetsz isten lángjával, melyet ismerek? Néki szivesen játékszere voltam. Te vak! Tőled függne tán szent jogom?" ( Hölderlin, Empedoklész az Etnán, 410 )

 

 A sztoikusok köztudomásúlag vagy nagyon rövid vagy nagyon sokáig élnek.

Mert addig, ameddig...; s több életen át akár - tartson akár "háromszor tízezer" évig, vagy tovább. ( ~ Empedoklész, Tisztulások, 115, 36 )

  "Akiben az a lélek él, annak még virágzó gyümölcsfaként áll Athén. A művész könnyen kiegészíti magának a torzót." ( Hölderlin, Hüperion, 178 )

Félelem nélkül..., "cserélgetvén az élet fáradságos ösvényeit". ( Empedoklész, Tisztulások, 115, 36 )

 

Mire szól "szent jogunk"?

"Áldott az Úr, atyáink Istene, *
    mert meglátogatta és megváltotta az ő népét;
Erős szabadítót támasztott minékünk *
    szolgájának, Dávidnak családjából.

Amint szólott a szentek szájával, *
    ősidők óta a próféták ajka által,
megszabadít az ellenség kezéből, *
    mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket;

atyáinkkal irgalmat gyakorol, *
    hogy szent szövetségére emlékezzék,
az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, *
    hogy nekünk váltja be, amit ígért;

hogy félelem nélkül *
        és megszabadulva az ellenség kezéből, *
    neki szolgálatot teljesítsünk:
szentségben és igazságban járjunk előtte *
    napról napra, amíg élünk.

Téged pedig, gyermek, †
   a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, *
    mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját;
az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, *
    hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük
Istenünk irgalmas szívétől,
    amellyel meglátogat minket
       felkelő Napunk a magasságból,
hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben
       és halálos homályban ülnek, *
   lépteinket pedig a béke útjára vezérelje."( Lk 1,68-79 )

Howard Blake, Benedictus

Neked tiltott gyümölcs! ~ a harmadik lelkiismeret II. ( Valamely isten lakozik bennem nyilván... )

 "Igazatok van, de azért csak hágjunk fel a hegyre" - és rendet teremtesz a világban," ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 145 )

"búcsúztam egyre másra. (...) föl-fölmentem a hegyre" ( Hölderlin, Hüpetrion, 237 ) 

 

 

 

Amilyen sok a "templom", olyan nagy a "hegyek" száma. ( S mégis "ez a hegy "az a Hegy" ~  Keresztes Szent János )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/letezok-nagy-lanca-es-latta-isten-hogy.html

Ám mindenkit a saját hegye várja, saját személyre szabott kihívásokkal és végül a "kilátással".

Ezért érvényes a mondás:

 "Menj hát utadra, s ha nem tudsz követni, ne is ítélj!" ( Hölderlin, Empedoklész az Etnán, 444 )

Senki sem tud követni, ez az igazság.

"És én mindenekelőtt az egyéni sorsokban hiszek" ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 91 )

A Dogen című filmből egy idézet:

"- Mester, cipelhetem a terhedet?

- Köszönöm kedves szavaidat, de ez az én becses feladatom, én vagyok a konyha mester Buddha jelölt ki a feladatra, nem adhatom át senkinek.

(...) tészta levest főzök és felszolgálom a szerzeteseknek.

- A te korodban zen meditálnod kellene, s dolgoznod a zen koanodon.

- Bölcs embernek látszol, de nem tudsz semmit a Gyakorlásról, tehát a Tanításokról sem.

- Mi az, hogy gyakorlás? Mi az, hogy tanítás?

- Kérdéseket tenni fel, s választ keresni rájuk, hát legyen ez a te utad!" ( Párbeszéd a Dogen című filmből )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/az-en-becses-feladatom.html

 

Vagy ahogy George Bernard Shaw Sosem lehet tudni című drámájában a pincér mondja:

- Ezt nem lehet, kérem, megtanulni; erre születni kell." 

 

Az én küldetésem neked "tiltott gyümölcs", nem csak hogy nem követhetsz, nem is szabad követned. Ez az én becses feladatom.

II. "Neked tiltott gyümölcs!" ( Hölderlin, Empedoklész az Etnán, 444 ) 

 

  "Ember küzdj és bízva bízzál", - idéztük Madách Imrétől, s meg is beszéltük, miért küzdjünk és hogyan?

 De miben "bízzál"?

Hogy lesz segítséged mindvégig az úton.

"Nektek köszönöm, ti bölcsek, hogy már minden kínt bevégzek..." ( Hölderlin, Empedoklész az Etnán, 444 ) 

Gyerekkoromban zavart egy gondolat, hogyan bírják ki a művészek, hogy egy-egy fellépésük a múltba vész, a pillanatnak alkotnak; s a hogy egy fotóművész mondta, a legjobb fényképek sosem készülnek el. Azokat csak látjuk.

Azt hiszem ez a lényeg, ahogy a Mona Lisa és a Don Quijote is megkereste művészét, a szerep is az alkotóját.

A személy nem számít, a Szerep a lényeg, s minden szerep a "szerepek szerepe" ( ~ Maróti Lajos ), mert a Tiéd!

S hogy kín volna nap mint nap munkánk gyümölcsét..., magát a szenvedést, a múltba dobni, ez izgalmas kérdés.

 

Lássunk két szerepet:

"Ránehezedett szívemre mindazoknak a súlya, akik nem tudnak maguknak egy vállat találni. Mert eltaszítják őket övéik, vagy el vannak tőlük szakítva. (...) Szétvert sereg katonái ők. De én összeszedem és győzelemre vezetem őket." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 143 )

"Törvénykönyvünkbe a természet törvényeit írjuk - midőn a semmiféle könyvbe be nem írható isteni Természet a közösség szívében él majd." ( Hölderlin, Hüperion, 207 )

Két "kilátás a hegy tetejéről. S szép vállalás két "látó embernek".

 

 S mi lesz ha nem sikerül e "kilátás szellemében tanítani...

"ellenben te Istennek adtál ajándékot e megajándékozotton keresztül, tehát neked kell hálából térdre borulnod, mert arra méltatott, hogy elfogadja." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 145 )

"Ó hadd lássam viszont, boldog Természet, nyugalmadat, hogy békés képed láttán örökre elszunnyadjon önteltségem." ( Hölderlin, Hüpetrion, 223 ) 

"miért nem járunk mi is az élet csendes útjain?" ( Hölderlin, Hüperion, 201 )

Örülj minden apró sikernek, de a sikertelenséggel is Istent ajándékoztad meg, s megnyerted önmagadat.

Békülj meg magaddal és szerepeddel, akár sikeres, akár sikertelen, mert nem ez a lényeg, csak maga a szerep; - de azt illik komolyan venni.

"Úgy élj a múltaddal, mint azzal a tájjal, (...) Fogadd el olyannak, amilyen, ne rendezd át a hegyeket. Ott és úgy vannak jól, ahogy vannak." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 150-151 ) 

"Soha ilyen igénytelenséget nem ismertem, soha ilyen isteni elégedettséget." ( Hölderlin, Hüpetrion, 150 ) 

Ez a legrövidebb út.

"Én másként tudom. Én rövidebb úton jöttem. Megálltam előtte, és hallottam és láttam a menny nyugalmát, és a sóhajtozó zűrzavarban megjelent nekem Uránia." ( Hölderlin, Hüpetrion, 151 )

"Most próbára tétettél, s elválik majd ki vagy. Ég veled." ( Hölderlin, Hüpetrion, 242 )

"Kedvesed becsületére válik halálod..." ( Hölderlin, Hüpetrion, 238 )

Vascipő ~ a harmadik lelkiismeret I. ( Valamely isten lakozik bennem nyilván... )

 "A természet hajdani papjai" ( Hölderlin, Hüperion, 225 )

"Még nem megyek." ( Hölderlin, Empedoklész az Etnán, 445 )

 

 

Eddig két lelkiismeret típussal ismerkedtünk meg..., a Hellinger által részletesen elemezett csoport lelkiismerettel és az Agapénak, vagy általunk "barátságosságnak" nevezett érzésből származó általános, - mondhatni egyetemeleges lelkiismerettel.  

Az első egy szűk csoport, a második minden élő és élettelen őrzője.

"s mi is odajárulunk e tűzhöz, hogy felcsapó lángjába vessük napi munkánkat, lényünk egy részét - nem mondhatod-e el majd: boldogok vagyunk," ( Hölderlin, Hüperion, 225 ) 

Mindenki táplálja e tüzet, - vagy melegszik nála?

 

I. "hallgatjuk a bennünk élő, szerető isten szavát" ( Hölderlin, Hüperion, 224 ) 

 

A szeretet kényszerítőerő, s Isten a szeretet. Annyira vagy Isten, amennyi benned a szeretet.

"Tudd felismerni a szeretet kényszerét. Aki esküszik rám, és mielőtt megszólalna, azt várja, hogy előbb én beszéljek, nem érdekel engem." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 132 )

 

 Ám ahogy Fichtétől már olvastuk, senki sem érheti el a tökéletességet, bár mindenki ezt igyekszik megvalósítani, ez létünk értelme.

"Ember küzdj és bízva bízzál!" ( Madách Imre, Az ember tragédiája )

Mi az amiért küzdünk?

"Azt hinném, igen, ha nem volna bennünk egyvalami - : a roppant törekvés, hogy minden legyünk - amely , mint az Aetna titánja, lényünk mélyéből fel-felháborog." ( Hölderlin, Hüperion, 208 ) 

 Ezt csak mi tudhatjuk, amit daimónjaink tudnak. Ez a harmadik lelkiismeret.

 

"Akinek van szeme a látásra, s füle a hallásra", - mondja Jézus.

Lehet fordítva kell ezt is értelmezni. Akkor vagy valaki, ha hallgatsz a füledre és követed a szemed?

Amit meglátsz, csak te és a hasonló daimónnal rendelkezők látnak, nektek is kell elvégezni!

Más emberek más végzettel születnek, nekik mást mutat a tudatuk..., ahogy Rilkével kapcsolatos történetben már megbeszéltük: "Téged küldtelek."

Az irgalmas szamaritánus története épp ezért hiányos, de ezek mindig azok..., tanítói történetek, vitára hívnak. A jó tanítvány kérdez, tanul..., vitatkozik.

 

A többiek lehet észre sem vették a nyomorultat az út szélén, ám a szamaritánus igen.

"Engem szeretni velem való együttműködést jelent!" ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 163 )

A bajba jutott megmentésére a szamaritánust küldték..., őt biztosan, hisz meglátta és megesett rajta szíve...; - és "együttműködött".

S jól tette, hisz igazából egyetlen igazi halál van számunkra, - teremtettségünknek megtagadása, szembeszállás a "daimónnal", életünk céljával.

"Mennyire gyűlölöm viszont az összes barbárokat, akik azt képzelik, hogy bölcsek, mert nincs már szívük." ( Hölderlin, Hüperion, 103 )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/szembeszallni-daimonionnal-pokol.html 

 

Mi a nyereség? 

Lelki békénk visszaszerzése illetve megtartása, - mert "megcselekedtük amit megkövetelt a haza". Vagy ahogy Pál apostol mondta: "A jó harcot megharcoltam..."

 Azok lehetünk, amik mindig is voltunk. A magban bene van a az egész növény vázlata.

 

Ki kényszerít minket erre? Semmi és senki..., de boldogtalanok lennénk, ha nem tennénk meg. 

Egyik munkatársam a következőt mondta: "Én olyan beleállós, felvállalós vagyok." - "Akkor te erre születtél," - feleltem neki. 

Saját küldetésünket csak mi ismerjük, és csak mi egyedül teljesíthetjük be. ( Kicsit a Sinn Féin jelmondtatára hasonlít... )

"Így van a templommal is, ahova csupa barát lép be, de a barátok száma megszámlálhatatlan." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 163 )

 

Ki Isten barátai?

"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." ( Mt 7,21 )

A "mennyek országa" ez a "templom", ahol csak azoknak a barátoknak van hely, akik megcselekszik ezt az akaratot..., végtelen számú barát, végtelem számú akarathoz..., - egy templomban. 

Nem megyünk még el..., mi Isten barátai vagyunk, "mint a természet hajdani papjai" - dolgozunk még a templomon, a nagy tűzbe még bedobjuk munkánkat.

"Még nem megyek. E szép virágzó, jóságos földtől szemem ne búcsúzzék el örömtelenül." ( Hölderlin, Empediklész az Etnán, 445 )

Ez a "vascipő"..., ami visszahúz, leláncol bennünket ide, a kötelességünk; örömünk.

 

 

Hälfte des lebens II. - A hegyről lefelé / a belső lényeget vettem át..." X.

 "Váltsuk tettel valóra a művészek álmát!"

"Meglepődtem és zavarba jöttem - Mit gondoljak rólad? - firtattam végre újból.
- Azt, ami vagyok! - felelte higgadtan." ( Hölderlin, Hüperion, 128 )

 

 

Weh mir, wo nehm' ich, wenn
Es Winter ist, die Blumen, und wo
Den Sonnenschein,
Und Schatten der Erde?
Die Mauern stehn
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen.

Jaj nekem, hol lelek
virágot télen, és hol
napsugarat
s árnyékot a földön?
Szótlan s rideg
a fal, s csörgése hallik
szélkakasoknak. ( Friedrich Hölderlin, Az élet felén )

Ahogy Kosztolányi Dezső Szemüveg című novellájában, a hegy csúcsától lefelé, ahogy közelítjük valódi önmegvalósításunkat, Fichte logikájával, akit Hölderlin tömören "Jéna lelkének" nevez, is egybevágó módon egyre jobban elkülönülünk embertársainktól. 

 

 

"Tudom, hogy néha téged is elhagy a bátorság, tudom: közös sorsuk ez azoknak a lelkeknek, akik az állati szükségleteknél többre vágynak. Csak a fokozatok különbözök. (...) Nagyon kedves! Mondd, hogy gyerekes vagyok! de az ilyesmi elrontja egy hetemet. S ha úgy lenne is! Ha meg kell lennie, hát törjük össze boldogtalan lantunkat, S váltsuk tettel valóra a művészek álmát! Ez a vigaszom." ( Höderlin, Levél, Neufferhez, Jéna, 1794., november, 43 )

"Ez egy szomorú reggel volt", - idéztük korábban a fiatal s még egészséges Hölderlint.

 

Az idős, betegnek tekintett és lenézett, önmagába zárkózó, skizofrénnek diagnosztizált, már csak önmagával önmagát megértetni tudó; tehát "beérkezett" Hölderlin már így beszélne:

"Életemnek ezen az éjszakáján ismertem meg a vízválasztót, miközben lefelé haladtam a hegy egyik oldalán a másik oldal fáradságos megmászása után, immár senkit sem ismerve fel, első ízben érezve magamat aggastyánnak, ismerős arcok nélkül, közönyösen mindenki iránt, mert magam iránt is közönyös lettem, a másik hegyoldalon hagyva minden hadvezéremet, minden feleségemet, minden ellenségemet és talán egyetlen barátomat is mindörökre magányosan egy olyan világban amelyet általam nem ismert népek laknak. Mégis itt, ezen a ponton sikerült visszanyernem önuralmamat." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 120 ) 

"Este, miközben lefelé haladtam a hegynek azon az oldalán, ahol többé senkit sem ismertem, és úgy éreztem néha, angyalok visznek a sír felé, megvigasztalódtam, beletörődtem az öregségbe. Hogy olyan vagyok, mint az ágai alatt hajladozó fa,
megkeményedtem görcseimtől és ráncaimtól, az idő valósággal bebalzsamozott ujjaim pergamenszerű bőrébe, a fájdalom sem nagyon fog rajtam, szinte már önmagammá lettem." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 141 )

Nem ez a művészek valódi álma?

Mit gelben Birnen hänget
Und voll mit wilden Rosen
Das Land in den See,
Ihr holden Schwäne,
Und trunken von Küssen
Tunkt ihr das Haupt
Ins heilignüchterne Wasser.

Sárga körtéivel csüng
s vadrózsákkal befutva
a tóba a part,
ti szépséges hattyúk,
és csóktól ittasan
merítitek
fejetek a józanság szent vizébe.  ( Friedrich Hölderlin, Az élet fele )

"Valamely isten lakozik bennem nyilván, mert válásunkat is alig érzem." ( Hölderlin, Hüperion, 195 ) 

"Leszállok hát hegyemről: (...) Leszállok hegyemről, és birkák, báránykák mellett haladok el, Megsimogatom őket. Egyedül vagyok a világon, Isten előtt, de miközben báránykáimat simogatom nem ezt vagy azt a bárányt, hanem rajta keresztül az emberek gyengeségét -, amelyek megnyitják a szívek forrásait, újra meglelem őt."  ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 121 )