"Ha nem volnék javíthatatlan, már réges régen romlott volnék." I. ( Ozeás és Van Gogh )

 a labda... A saját ütését keresi...

 Ozeás és Van Gogh

 

Tetszene neki..., s Ő értené az "indulatot" is. De a címben található Chamfort gondolatot is.

"Ha nem volnék javíthatatlan, már réges-régen romlott volnék."

Parmenidész segítségével bizonyítottuk, nem választ el bennünket semmi, sem időben sem térben..., az "adatbázishoz" szabadon hozzáférhet bárki és fel is használhatja képességeinek megfelelően.

Képességeinek és céljainak megfelelően.

Trump ahogy Savonarola is egy "védjegy", Trump ezt írja is...

"Üzletember vagyok, és van egy márkám, amit el akarok adni." ( Donald J. Trump, Great Again, 30 )

S mindketten egy szűk térben elmondták, eljátszották a szerepüket. Kész a mű..., a minta, amire fel lehet tekinteni, amire hivatkozni lehet, egy viszonyítási pont a későbbi korok számára. 

Egyediből az általánosra!

Ám mindannyian azok volnánk, csak komolyan kéne venni.

Ezek a célok előttünk vagy mögöttünk vannak?

A szerep választ engem vagy én választom a szerepet?

Ez a különbség milliomos és milliomos között, például Zeusz ( ~ Soros ), Gide regényében és Trump között, Istent játszani vagy Istenhez hasonulni óriási különbség..., ez első nagy valószínűséggel "anti-life" vállalkozás, míg a második "pro-life" lesz.

S ahogy egy vallás értéke és saját életünk balek-bunkó relációja is ezen áll vagy bukik cseppet sem mellékes kérdés.

Az Isten-kapcsolaton múlik minden.

 

Van Gogh és Ozeás helyzete hasonló.

Van Gogh életének egy bizonyos szakaszából, ez fontos, egy választott szerep nem tart egy életen át, míg ha a szerep minket választ, az mindhalálig tart, szinte magától értetődően adódik a párhuzam Ozeással:

"Amikor az Úr szólni kezdett, ezt mondta az Úr Ozeásnak: „Menj, végy feleségül egy parázna asszonyt, és legyenek paráznától fogant gyermekeid; (...)" ( Oz , 1,2 )

Mint Vincent és Christien..., vagy mégsem?

Mindkét esetben a gonoszságról van szó..., de kiéről? 

Ozeás eszköz az Úr kezében..., nem is akar más lenni. S így olyan, amilyennek lennie kell: ártatlan és megfelelő.

És szenvedélyes, mint Trump vagy Savonarola..., - szerelem fűti, ezért ellenmondásos:

"Ahelyett, hogy "Nem népem" volna nevük, az élő Isten fiainak nevezik majd őket." ( Oz 2,1 )

Van Gogh kitalálja magát, szerepet választ, magamaga magának, mintegy megelőzve az Isteni akaratot. Krisztust játszik.

"És ilyenkor az volt az érzésem, hogy ezek a szerencsétlen lányok a testvéreim, (...)"

Ám hosszas ömlengését így zárja..., s levelét is:

"Drága öcsém, ha egyszer végre megfelelő műtermet találnék!" ( Van Gogh válogatott levelei, Etten 1881. december, 54-55 ) 

Szentnek lenni nem hobbi...; - szenteskedem egy nap pár órát..., életemből pár évet.

S van itt sok más mellett még egy fontos gondolat:

"Tehát azért tettem, amit tettem, szükségem volt az élet melegére és az egészségre." ( Van Gogh válogatott levelei,  Etten 1881. december, 55 )

Aki szeret, az sosem magára gondol.

Tehát nem Te választod az ütőt..., s a "lendületre" is csak visszaemlékezhetsz.

 

 

"Csak egy ütés van harmóniában a Mezővel.
Az ő eredeti, saját ütése, amelyik majd kiválasztja őt.
Mindenkire vár egy tökéletes ütés odakint.
Csak félre kell állnunk. Hadd válasszon ki minket.

Nézze csak! Ott van a Mezőn.

Látja azt a zászlót? Az egy lefejezésre váró sárkány.

De ha merengve nézi, meglátja majd,
hogy a tengerek és évszakok,
a Föld forgása, hol is érnek össze.
Minden, ami létezik, eggyé válik.

És a lelkével kell megkeresnie ezt a helyet, Junuh.

A kezével keresse! Ne az eszével! Érezze meg!
A keze bölcsebb, mint a feje valaha is lesz." ( Steven Pressfield, Bagger Vance legendája )

 

Ahogy Parmenidésztől olvashattuk:

"Logosszal ítéld meg..." ( Parmenidész )

 

"Bagger Vance: A dolog trükkje abban rejlik, hogy meglelje a lendületét.
Rannulph Junuh: Mit mondott?
Bagger Vance: Maga elvesztette. Meg kell találnunk. Valahol ott van a mindenség harmóniájában. Mindabban, ami volt. Mindabban, ami lesz." ( Steven Pressfield, Bagger Vance legendája )

Honnan van ez a lendület?

Erósz, a "hiány" az alapja mindennek. Isten megtestesülésekor hiányokat hoz létre, melyek "betöltésre" vágynak.

A golfozó tökéletes ütésre vágyik, amit el nem ér soha.

S mégis újra és újra megpróbálja..., mindhalálig. ( S ha végre sikerül, akkor sem örülhet az EGO, mert "AZ" lőtt... ~ Herrigel )

Mégis, kellene adnunk valamiféle támpontot.., hogy különböztessük meg a két utat. 

Lássuk hát:

I. "Bőven adom a látomásokat, és a próféták által osztom a halált."  ( Oz 12,11 )

Ez a Szerelem.

 

II. "Ki az úr: a logika vagy én?" ( Van Gogh válogatott levelei, Etten 1881. december, 53 )

Ez a Számítás.

 

Ám a valóság még egyszerűbb: 

"Bagger Vance: Csak maga van... a labda... az a zászló... és az egész együtt. A kezével keresse! 0tt van az orra előtt. Csak maga van, a labda... A saját ütését keresi... a zászló... és az egész együtt."
( Steven Pressfield, Bagger Vance legendája )