"...hova vágy csak elérhet" ( ίππος ται με φéρουσίν ) II / 2. ~ amelyen a mit sem tudó halandók tévelyegnek, a kétfejűek

"Non est tempus..."

"Minden, amit el lehet képzelni, az valóságos." ( Picasso )

 

 

 

 "Az igazság szabaddá tesz benneteket", - mondja Jézus, ezt nem ismerik a kétfejűek; beszéljük most erről először.

„Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” ( Jn 8,31-32 )

Határozott beszéd, létezik hát bizonyosság.  

Egy gyerek például sosem fikció a szülei számára, hanem hús és vér emberpalánta, akiért felelősségünk van. 

Valahogy így:

 

 

Nincs is erről mit vitatkozni.

Gyorsan meg is van a válasz, ami egyszínű. S már szabadok is vagyunk. A szeretet és a belőle fakadó felelősség szabaddá tett bennünket, Jézusnak igaza volt.


Az Igazságról:


"Ám azt is meg fogod tanulni, miként szükségszerű, hogy a minden által mindent átható jelenségek valóságosak legyenek.
 
2.

Nos, én elmondom, te meg fogadd be a szót, miután meghallottad,
melyek a kutatásnak azok az egyedüli útjai, amelyek elgondolhatók.
Az egyik, hogy: létezik és hogy nincs nemlétezés.
Ez a bizonyosság ösvénye (mert az Igazságot követi)
A másik, hogy: nem létezik és kell lennie nemlétezésnek.
Azt mondom neked, ez az ösvény teljességgel kutathatatlan,
mert meg sem ismerheted a nemlétezőt (mivel nem lehetséges)
és ki sem mondhatod.

3.

Mert ugyanaz a gondolkodás és a létezés.

4.

Nézd, a gondolkodás számára a távol állók ugyanúgy
szilárdan közeliek,
mert (a gondolkodás) nem vágja szét a létezőnek a létezővel való
összefüggését
sem (úgy, hogy) mindenfelé a kozmosz rendje szerint
teljesen szétvágott (legyen),
sem úgy, hogy ily módon] összeállított (legyen)

5.

Közös az,
ahonnan elindulok: ugyanoda érkezem,

6.

Ami kimondható és elgondolható, annak léteznie kell. Mert van
létezés
és nincs, ami nem létezik. Arra intelek, fontold ezt meg.
Mert először a kutatásnak ettől az útjától óvlak,
azután még attól, amelyen a mit sem tudó halandók
tévelyegnek, a kétfejűek: mert tanácstalanság
kormányozza keblükben a tévelygő gondolkodást, így sodródnak,
süket és vak, megigézett, különbséget tenni nem képes népség,
akik a létezést és a nemlétezést ugyanannak tartják
és nem ugyanannak, [akik számára] mindenben van fordított ösvény.

 

 

ἀμφίσβαινα

7.

Mert sohasem fogod kikényszeríteni azt, hogy a nemlétezők
létezzenek,
hanem a kutatásnak ettől az útjától tartsd távol az ismeretet,
és ne kényszerítsen a sokszor tapasztalt szokás erre az útra,
hogy nem látó szemet, csengő fület használj
és nyelvet.  
Logosszal ítéld a sokat vitatott érvet,
amelyet mondottam.


8.

Egyetlen út-szó
marad még, hogy: van.
Ezen igen sok a jegy,
mivel nem-született, romolhatatlan,
egész, egyetlen, rendületlen és teljes.
Soha nem volt, nem lesz, mivel most teljességgel van,
egy, folytonos.
Mert miféle kezdetét tudnád kinyomozni,
hogyan és honnan növekedett volna? Nem fogom megengedni, hogy
a nemlétezőből
mondd vagy gondold keletkezését, mert nem gondolható el és nem
mondható,
hogy nem létezik. És miféle szükség serkentette volna,
hogy a nemlétezőből, előbb vagy később kezdődve, növekedjék?
Így hát vagy teljesen kell léteznie, vagy sehogy.
És a meggyőződés ereje sem fogja soha megengedni, hogy a létezőből
valami más keletkezzék.
Ezért sem keletkezni,
sem pusztulni nem engedi Diké, megeresztve bilincsét,
hanem fogva tartja.
 
A döntés ezzel kapcsolatban ebben áll:
létezik, vagy nem létezik. Ezzel el van döntve, ahogyan szükséges,
hogy az egyiket mint elgondolhatatlant, megnevezhetetlent
el kell hagynunk (mert nem igaz út), a másik létezik és valódi
És hogyan léteznék ezután a létező? Hogyan keletkeznék?
Mert ha keletkezett, nem létezik, s akkor sem, ha ezután akarna
keletkezni. Így hát kialszik a keletkezés és nincs tudás a pusztulásról,
Nem is osztható, mert teljesen egyenletesen van,
nem jobban az egyik irányban, ami akadályozná összefüggését,
sem kevésbé, teljesen tele van a létezővel,
így teljes egészében összefüggő, mert a létező érinti a létezőt.
Aztán mozdulatlan, a hatalmas kötelékek határaiban
kezdet és megszűnés nélküli, mivel a keletkezés és a pusztulás
nagyon messzire űzettek, eltaszította őket az igaz bizonyosság.
Ugyanaz ugyanabban maradván önmagában nyugszik,
s így Szilárdan ugyanott marad, mert a hatalmas Ananké
a határ kötelékeiben tartja, mely kétfelől körülzárja,
Ezért nem illik a létezőhöz, hogy ne legyen teljes,
mert nincs hiánya, ami ha volna, mindene hiányoznék.
Ugyanaz a gondolkodás és ami végett a gondolat van,
mert a létező nélkül, amelyben kifejeződött,
nem találod a gondolatot; mert nincs és nem lesz semmi
a létezőn kívül, mivel azt a Moira megkötözte,
hogy egész és mozdulatlan legyen. Így [puszta] nevek azok,
amelyeket a halandók alkottak maguknak, igaznak vélve ezeket;
a keletkezés és a pusztulás, a létezés és a nemlétezés,
a helyváltoztatás és a csillámló szín cserélődése.
Aztán, mivel van szélső határa, teljes
mindenfelől, jól kerekített gömb tömegéhez hasonlatos,
közepétől mindenfelé egyenlő. Mert nem lehet nagyobb
vagy kisebb a létezés itt vagy ott.
Mert nemlétező sincs, amely megakadályozhatná, hogy egyesüljön
a hasonlóval; és nem is olyan a létező, hogy
itt inkább, ott kevésbé volna az, mivel teljesen ép.

Mert önmagával mindenfelől egyenlő, egyformán találkozik
határaival. ( Steiger Kornél, Permenidész & Empedoklész, Parmenidész, Töredékek )

 

 

 

Három istenről olvasunk, elsősorban Ananké-ról és Diké-ről. 

 

A Szükségszerűség és az Igazság teremti és tartja egyben a világot. Ennek a világnak legfőbb tulajdonsága, mint Isten neve: "Vagyok". S ezek alapvető attribútumai, könyörület és igazságosság.

 

Ám mozog..., ez szinte értelmezhetetlen.

 

Az emberi értelem próbálja is megérteni..., s mivel természete és evolúciós eredete miatt fegyver-természetű, ellenpólusokban gondolkodik.

 

Jogosnak tűnik tehát a zsidók ellenvetése, miért küzdenének az "Istenismeretért", a "Logos"-szal való ítélkezés jogáért vagy képességéért, ha úgyis elérhetetlen értelmünk számára.

Valahogy így: 

 

( folyt. köv. )