"Non est tempus..."
"Minden, amit el lehet képzelni, az valóságos."
Visszatérünk az alapkérdéshez..., a világ sokféleség vagy egy?
A főcím Aggeus próféta könyvéből való, ezt válaszolják a zsidók Aggeus templom építésre vonatkozó sürgetésére.., nincs rá időnk...
Az alcím Picasso-é..., bármi valóságos lehet, de szükséges-e végtelen sokféleség a végső valóság megértéséhez?
S járható-e ez az út?
1.
"Kancáim, melyek elvisznek, hova vágy csak elérhet
vittek, amint nekivágtak, előre a nagyhírű úton:
"Úrnőnkén, aki mindenen át vezetője a bölcsnek." (Parmenidész, Tankölteményének bevezetője, Görög költők antológiája, 194, ford. Marticskó József )
A bölcsesség úrnőjének útjáról van szó..., Diké-é.
"Ott jártam, mivel ott vittek tovahajtva
kocsimmal
jófejű kancáim, s szüzek adtak irányt az utamnak.
Sípszerű hangot adott a csapágy furatában a tengely,
s áttüzesedve szorult két örvénylő kerekében
kétoldalt, amidőn - elhagyva az Éj birodalmát -
ott termettek a Heliaszok, fölemelve kezükkel
fátylukat arcukról, hogy a fényre vezessenek engem.
Ott van az égi kapu, hol az Éj meg a Nappal is átjár,
sziklaküszöb s boltív köti kétfelül egybe a félfát,
éteriek s két nagy kapuszárny fedi köztük a nyílást,
s kulcsuk a sokfenyítékű Diké keze váltja a zárban.
Ám a szüzek szelíd érvekkel meggyőzve az úrnőt,
rávették okosan, hogy félretaszítsa előttük
nyomban a zár reteszét: mire felpattantak a szárnyak,
megnyitván a nyílást, ahogy ércművű tengelyeikkel
kölesönösen megfordultak küszöbük furatában,
pántokkal s szögecsekkel együtt; s lám köztük az úton
nyomba be is vitték kocsimat s kancáim a szüzek."(
Parmenidész, Tankölteményének bevezetője, Görög költők antológiája, 194, ford.
Marticskó József )
Csak el kell menni a díjért... ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/csak-el-kell-menni-dijert.html )
Ennek legegyszerűbb módja a tanulás-olvasás:
"Tanulni valamit nagyon jó élvezet - és valamit igazán tudni, a jóérzés forrása." ( Novalis )
Átmelegszünk tőle. Ovidius ezt így magyarázza:
"Isten lakozik bennünk, s amikor megmozdul, átforrósodunk."
"Jó szívvel fogadott be Diké s megfogva kezével
jobb kezem, ekképp szólt és így intézte beszédét:
Isteni útmutatók vezetettje, te ifjú, ki végre
íme e kancákkal, kik visznek, a házam elérted:
Üdvözlégy! hisz a jog s az igaz vezetett - nem a balsors -
errefelé, s oly messze van innen az emberek útja!
Most pedig érts meg hát íme mindent: mind a kerekded
színigaz állhatatos szíve-mélyét, mind a halandók
nézeteit, mikben soha sincs színigaz bizonyosság..." (Parmenidész, Tankölteményének bevezetője, Görög költők antológiája, 194, ford. Marticskó József )
Eddig tart Parmenidész Töredékeinek bevezetője..., ezt sokan ismerik, a "művész" belső és külső kiválasztottságáról szól és a küldetés vagy ahogy tetszik hivatás céljáról és természetéről.
Bizonyosságot hozni az embereknek, bizonyosságot a "Kétfejűeknek".
, akikben soha sincsen színigaz bizonyosság.
Erről mi is sokat beszéltünk eddig, ám a folytatás legalább ennyire figyelemreméltó.
Mert akkor lesz a világ szép, ha már mindenki jönni fog, s nem menni.
Ám ezt is leszögeztük már.
Sőt, a legelső blog-bejegyzés ennek ránk vonatkozó szabályairól beszélt.
A mozgásról, mely általános..., általános a mi számunkra; a mozgás, amit az Erósz, a "hiány" ( ~ Platón ) hajt.
"Gyökössy Endre ír C. G. Jung "alulról nyitott" rendszeréről, nincs állás, a mozgás általános; ha megszűnik a "szemlélődés, a kontempláció"; átveszi a helyét a "meditare", a belső középpont keresése, az "alászállás"!"
(https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/vocatus-atque-non-vocatus-deus-aderit.html?spref=tw)
Ám Parmenidész megosztja velünk, a titkot, hogy néz ki a világ Istenben, Istenből nézve. Milyen lesz onnan "visszajönni"!
Nem véletlenül mondják a szakértők, a Hérakleitosz-Parmenidész szembeállítás teljesen tudománytalan, ugyanis nem csak hogy nem volt kapcsolat köztük, de véleményem szerint nem is egyenértékű a két rendszer, ahogy a teremtmény sem mérheti magát a Teremtőjéhez.
A nagyobb kérdez, a kisebb válaszol. Nem fordítva!
( folyt. köv. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése