"...elfordította arcát, és nem adott választ."
Savonarola hibája...
"Kétségkívül egyedül ellened vétettem, mert parancsoltad, hogy önmagadért szeresselek és a teremtmények szeretetét rád vonatkoztassam; én ellenben jobban szerettem a teremtményeket, önmagukért szeretve azokat. (...) Mert aki a teremtményeket önmagukért szereti: istenné teszi azokat." ( Savonarola elmélkedései a börtönben a Miserere zsoltárról )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/tarsadalmi-szolipszizmus-ii-belso.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/de-profundis-hanem-az-isten-ismerete.html
De a következő történet főhőse még ennél is súlyosabb vétséget követ el..., mert lehet helyes vélekedése van, de egy fontos hibát vét: magát helyezi a középpontba.
Magát teszi Istenné...
"Egyszer egy testvér Poimén abba vidékéről idegenbe ment Ott egy remetére lelt. Ebben erősen élt a szeretet, és s sokan jöttek hozzá.
A testvér mesélt neki Poimén abbáról. Amikor az ennek erényéről hallott, arra vágyott, hogy lássa Őt.
Miután a testvér ismét visszatért Egyiptomba, hamarosan útnak indult remete, és az idegen földről eljött, Egyiptomba ahhoz a testvérhez aki azelőtt meglátogatta, ugyanis megmondta, ugyanis megmondta, hol lakik.
Amikor a testvér meglátta, elcsodálkozott és nagyon megörült. A remete azt mondta neki: "Tedd meg nekem azt a szívességet, hogy elviszel Poimén abbához!"
Erre elvezette őt az öreghez, és elmesélte neki róla:
"Ő híres ember. Erősen él benne a szeretet, és a vidéken nagy tiszteletben áll. Beszéltem neki rólad, és mivel látni vágyott téged, eljött."
Az öreg örömmel fogadta, és az üdvözlés után leültek.
A idegen pedig elkezdett beszélni az Írásról, szellemi meg mennyei dolgokról. Poimén abba azonban elfordította arcát, és nem adott választ.
Amikor az észrevette, hogy nem beszél vele, szomorúan eltávozott, és azt mondta a testvérnek, aki elhozta őt:
"Hiába tettem meg ezt az egész utat. Hiszen az öreghez jöttem, és íme Ő még csak beszélni sem akar velem"
Erre a testvér bement Poimén abbához, és így szólt hozzá:
"Abba, miattad jött el ez a híres ember, akit hazájában oly nagy tisztelet övez. Miért nem beszéltél vele?"
Az öreg azt válaszolta: "Ő a fennköltek közé tartozik, és mennyeiekről beszél, én azonban alantas vagyok, és földiekről beszélek. Ha a lélek szenvedélyeiről beszélt volna nekem, válaszoltam volna neki. Ő azonban szellemi dolgokról beszélt, én pedig nem értek ehhez."
Erre a testvér kiment, és így szólt ahhoz:
"Az öreg nem beszél könnyen az Írásról de ha valaki a lélek szenvedélyeiről beszél neki, annak válaszol."
Erre az megrendülve bement az öreghez, és így szólt hozzá:
"Mit tegyek, abba, hiszen a lélek szenvedélyei uralkodnak rajtam?
Erre örömmel meghallgatta őt az öreg, és azt mondta: "Most helyesen jöttél. Nyisd ki hát szádat, s én megtöltöm értékes dolgokkal (Zsolt 80,11)."
Amaz nagy belső haszonnal fogadta, és azt mondta: "Valóban, ez az igaz út."
S miután hálát adott az Istennek, hogy arra méltatta, hogy ilyen szenttel találkozhasson, visszatért hazájába." ( A szent öregek könyve, Poimén, 582. (8.), 243-244 )
"Róma közelében az egyik kolostorban volt egy apáca, aki nagy feltűnést keltett, mert állítólag természetfölötti látomásai és elragadtatásai voltak. A pápai hatóság Fülöpöt bízta meg, hogy járjon utána a dolognak. Rossz időben gyalog ment ki oda. Hívták az apácát, Fülöp pedig anélkül, hogy köszöntötte volna, odanyújtotta neki sáros csizmáit, hogy húzza le. Az apáca visszahőkölt, és heves szavakkal tiltakozott a felháborító kérés ellen. Akkor Fülöp nyugodtan fölállt, visszatért megbízóihoz, és kijelentette: ,,Az a nő nem szent, nem is tesz csodát, mert hiányzik belőle a fődolog, az alázatosság." ( Szentek élete, Néri Szent Fülöp, 231 )
Sem nem szent, sem nem apáca..., ahogy a "köztiszteletben álló" remetének is hiányossága volt, - hiába mondták róla: "Erősen él benne a szeretet." ( Bár attól függ..., hogyan vesszük..., az önszeretetből mindketten jelesre vizsgáztak. )
 |
| "Valóban, ez az igaz út." |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése