" (...) s a levegőt művészettel takarja.
Shelling a filozófiát "nagyszerű kudarcnak" nevezi.
"Időközben Spinozista lettem", - írja barátjának, Hegelnek 1795. február 4-én...
Miközben Spinoza szerint a világ MINDEN. - Szerinte a világ az ÉN.
Van-e különbség a világ és az én között?
Az alapvető problémát, a "valódi immanencia" kérdését Edith Stein így fogalmazza meg tanulmányában:
"(...) azon megismerést, mely teljesen azonos lévén tárgyával minden kétségtől mentes.
Mostanra már bizonyosan világos, hogy Szent Tamás álláspontja szerint ez eleve elérhetetlen cél.
A fent vázolt ismeretelméleti modellt ugyanis az isteni megismerése valósítja meg: számunkra ugyanaz a létezés és a megismerés, számunkra azonban e kettő nem esik egybe." ( Edith Stein, Husserl fenomenológiája és Aquinói Szent Tamás filozófiája, 16 )
Megismerhető-e az "Abszolút Én"?
Megismerhető-e a "Végső Szubsztancia"?
Valóban "nagyszerű kudarc"-e a filozófia?
Schlegel a filozófiát az unalom "fojtó levegője" előli menekülésnek írja le.
Mi már láttuk ez az unalom mélyebbről feltörő energia..., mondhatni, - mi hiszünk az unalomban is..., Isten kezében minden jóra hajt.
Schlegel is elismeri, van a megismerésnek egy bizonyos szintje, ami már a költészettel, a művészetekkel határos.
Ám művészet is két féle van, az "ironikus zseniális individuumok", a pratjéka buddhák világa; s a "zseniális nagyság felé való törekvés" végpontjában álló életművészek, buddhista kifejezéssel élve, - a bodhiszattvák.
Ezen a ponton minden "egyetlen erkölcsi individuummá" alakul.
A mi keresztény Krisztusunk is ilyen személyiség. ( Mint Avalokitesvara Bodhiszattva a könyörületesség "szentje" a sok-sok segítségnyújtásra kész karjával.., ahogy minket is meghatároz Gyökössy Endre, mi lennénk "Krisztus kinyújtott keze a világban", - igazi bodhiszattva szerep. )
Itt jelenik meg szintén Schlegel kifejezésével élve a "progresszív egyetemes poézis".
Mitől "progresszív"?
Mert dinamikus..., mint a második fajta "daimonion", hajt, űz..., nem hagy nyugodni.
 | |
| Kaján Tibor, 1973. |
Ez nem csak jelenből a jövőbe mutató..., de mint "daimon"..., a múltból jövőbe mutató lendület. Aki tudja, sőt érzi ezt, bátran mondja:
"a holtaké már szívem..." ( Hölderlin )
Van Gogh szomorú leveleket hagyott hátra...
, mégsem festett máshogy. Miért?
Mert a "daimonionja" nem engedte.
"És mit tehetek ilyen körülmények között? Tartsam magam veszedelmes és semmire sem alkalmas embernek? Azt gondolom: nem. De minden eszközzel meg kell kísérelnem, hogy éppen a szenvedélyességből hasznom származzék." ( Van Gogh válogatott levelei, 1880. július )
Próféta volt.
Ezért prédikált szénbányászoknak, míg el nem tiltották tőle.
"Már több alkalommal tartottam beszédet, volt, hogy egy meglehetősen nagy teremben, amelyet vallási összejövetelekre tartanak fent, de volt olyan találkozásokon, amelyeket esténként, a munkáslakásokon rendeznek, s amelyeket legtalálóbban bibliaóráknak nevezhetnénk, Többek között beszéltem a mustármaggal és a terméketlen fügefával kapcsolatos példabeszédről és a vakonszületettről. Karácsonykor természetesen a betlehemi istállóról és a "békesség a földön" gondolatáról... (...) Beszéltem Jézus Krisztusról, a mesterről, aki (...) megvilágosít." ( Van Gogh válogatott levelei, 1878. december 26. )
Majd prostituáltat választott párjául, mint az egyik Ószövetségi próféta, Hoseás ( Ozeás ).
 |
| Vincent van Gogh, Szomorúság |
S hogy nagy szomorúságára nem született gyermeke, kizárólag festeni kezdett..., "kényszerűségből". Saját bevallása szerint embereket szeretett volna formálni, de vagy nem engedték meg neki, vagy nem születhetett gyermeke.
Ez már megint a korábban már tárgyalt "szelíd erőszak", amit Platón "vonszolásnak" nevez.
"Ha aztán innen valaki erőszakkal továbbvonszolná felfelé a göröngyös és meredek úton, s nem engedné el, amíg csak ki nem húzná a napfényre: vajon nem szenvedne-e emiatt, s nem méltatlankodnék-e hurcoltatása
közben? S mikor a napfényre érne, vajon tudna-e a fénytől elárasztott
szemével valamit is látni abból, amit most mint igazi világot mutatnak
be neki?" ( Platón: Állam, Hetedik könyv )
( Savonarola Aggeust választja példaképnek, "a belső lényegben" vele azonosul... )
Schleiermacher szerint a vallás "szemlélet és érzés".
Akkor pedig a személy..., mondhatnám "individuum"..., maga a vallás.
Tehát az individuumban tükröződő, ezért nem mindegy mennyire tiszta tudatunk "tükre", "univerzum szemlélete" volna?
Így érthető Schleiermacher meghatározás..., mert ez egy definíció, ha slendriánnak is tűnhet...
"A vallásos nem az aki valamely szent iratban hisz, hanem aki akár létre is hozhatna egyet."
Van Gogh jól mondja:
Valójában az egész így szép ahogy van..., "egy nagy gyöngyszem".
Tehát..., a napkirály, XIV. Lajos mondásának parafrázisaként kijelenthető, a Vallás én vagyok.
Akkor a Világ is én vagyok.
Schleirermacherrel szólva cél az "általános hermeneutika", a megértés művészi szintre való emelése.
"Az abszolútumtól való függés teljes átélése." ( "Gefühl der schlechthinnigen Abhangigkeit" )
Visszatérve Spinozához..., ebből származik az "egyetemes együttérzés", amely minden vallás értékmérője.
S ez a már tényleg életművészet, ahogy Pál mondja galatáknak írt második levelében:
"Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem." ( Gal 2,20 )
De köznap is csodásan
van köntös az Istenen.
Az ismeret elől elrejti arcát,
s a levegőt művészettel takarja.
És levegő takarja és idő
a rémítőt, ha valaki
imákkal túlontúl imádja, vagy
a lélek." ( Hölderlin, Görögország, 156-157 )
"Nézzétek a mezők liliomait..." (Mt 6,27 )
