Könnyek ~ "mély elme a dús élet iránt hevül, (...)"

"(...) ki világban élt, ( I. )

A maszk és ami mögötte van...

 

 

 

"mély elme a dús élet iránt hevül, ifjú lángot az ért meg, ki világban élt, s a bölcs élete végén gyakran kedveli azt, ki szép." ( Hölderlin, Szókratész és Alkibiadész, 34 )

 

A sírás jó..., szögeztük le korábban és bizonyítottuk is..., s aki sír az fiatal marad, mert törekszik korának megfelelő felelősséggel élni.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/a-siras-jo.html / https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/menthetetlenul-elkezdett-oregedni.html 

S az is belátható a "hasonló hasonlónak örül" ( "Similis simili gaudet." ).

Ficino szerint ( "rokon démon" ) barátod, aki hasonló szenvedéllyel rendelkezik, ez azt jelenti van neki és fel is ismeri és él is vele, tehát a viselkedésének felismerhető mintázata van..., olyan maszkot hord, ami jól áll neki.

 

 

"A platonikusok még azt is hozzáfűzik: akiknek az életét ugyanaz vagy rokon démon irányítja." ( Marsiglio Ficino, A szerelemről, avagy  magyarázat Platón A lakoma című művéhez, 199 ) 

A "rendszerben" törekvés van, ezt a természettudósok is elismerik, de nem tudják okát..., Schlegelnek van erre egy jó gondolata, az unalom, s ez egybevág Willigis Jager gondolatával is.

 

Miért törekszünk?

Gide szerint azért, mert valahol boldogtalanok vagyunk, s zseniális felismerés, mert az egyéniségünket keressük:

"Akkor Prométheusz megkérdezte:

- Mit keresnek?

A pincér tovább bölcselkedett:

- Ahol nem maradnak, ugyebár, ott nem lehet boldogság. Uram, elhiheti nekem, ha akarja - s ezzel közelebb lépett, lehalkította a hangját:

- Az egyéniségüket keresik.

Uraságod, ha meg nem sértem, nem idevaló, ugyebár?" ( André Gide: Rosszul láncolt Prométheusz, A pincér és a milliomos története )

 

 , s máshová megyünk, - ott hátha...; de lehet "szimplán" csak unatkozunk, - áporodott a levegő, friss levegőre megyünk. 

"Szimplán"- írtam pedig ez nagy erő lehet..., a fojtó levegő, az oxigénhiány...

József Attila "testvérünk": "Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet?"

Senki..., ha késztetésed van rá, mondd ki, legfeljebb "levágják a fejed". 

De ne unatkozz!!! 

 

"Az unalom nemcsak hatását, keletkezését tekintve is a fojtólevegőhöz hasonlatos. Ez is, az is ott támad, ahol sok ember tartózkodik összezárva." ( August Wilhelm Schlegel és Friedrich Schlegel, Athenäum töredékek, 261 )

Hogy megismerjük azt ahol még nem voltunk de önmagunkban is azt a személyt, akik vagyunk, új és újabb és egyre nehezítettebb helyzetekben.

( A közösség mindig visszahúz, mert olyan személyek együttese, akiket épp aktuális állapotodhoz választottál, de mi lesz a fejlődnél? ) 

Ezért jó a sírás..., mert sírni fogsz, mert elveszted őket, mert nem tartanak veled utadon, s siratod magad, mert elvesztetted őket. De miért is siratod őket, mikor már untad a társaságukat?

Hölderlin egy egész verset szentel a könnyeknek:

"Ne oltsátok ki véglegesen szemem világát, könnyek, mégse, nemes halált halnom, hagyjátok, orv Csalók, hogy létem utánra maradjon emlék." ( Hölderlin, Könnyek, 136 )

 

Ez egy paradoxon, mint minden az életben. 

Azért sír, mert megpróbálta, tehát vagy majdnem meg van a nagy mű, vagy majdnem megvan...; az meg szinte ugyanaz. Hisz próbálkozni születtünk a tökéletesség nem a mi képességünk..., hisz "senki sem jó, egyedül az Isten" ( Mt 18,19 ).

Sírnia azon is lehetne ha meg sem próbálta volna, olyan meg lehetetlen, hisz akkor nem tudná, mit is rontott el.

S minél többet vesztettél mert legalább megpróbáltad, annál dúsabb élet.

S csak egyvalami vádolhat életed végén a "démonod", saját szenvedélyed.

"Tuo tibi judicio est utendum. - Virtutis et vitiorum grave ipsus conscientie pondus est: qua sublata, jacent omnia." ( Csak saját ítéleted jogos magaddal szemben. Az erényről és a bűnről tudomást vevő lelkiismeretünk súlya nagy: ha ledobjuk magunkról, minden vele hullik." ( Michel Montaigne, Esszék, A megbánásról, 402 )

 

"(...) ki világban élt, s a bölcs élete végén gyakran kedveli azt, ki szép." ( Hölderlin, Szókratész és Alkibiadész, 34 )

 

Végül könnyen lehet, egyedül maradsz, mert legszebbnek már saját korod ne is találod, barátaid máshonnan lesznek:

"...kedves időtlenség virul rám, (...)" ( Hölderlin, Reményhez, 137 ) 

"Párkák! hadd csattogjon hát az olló! Úgyis a holtaké már szivem."

( Hölderlin, Görögország, 15 ) 

"a láthatatlan lét szövi műveit" ( Hölderlin, Reményhez, 137 )

Heidegger is nem véletlenül rajongott Hölderlinért.