a belső lényeget vettem át..." IV. ( daimonion ) ~ "fogalommá" kell válnod. ! / "Csekélyben is lehet nagy kezdet."

Szókratész nem félt a "daimonionjától"...

 

 

 

Ezt Gide írta róla..., s Szókratész "fogalom".

Frankl Viktor is erről beszél.

Születsz egy genetikával, egy testi formával, hajlamokkal, pszichével és egy "küldetéssel".

Ez a küldetés, ez a "potenciál" amit "actus"-sá kell változtatnod, be kell teljesítened..., - "fogalommá" kell válnod.

 

Az első működésében könnyel érthető és magyarázható, Aquinói Szent Tamással élve, a természetes ész ( "ratio") hatáskörébe tartozik. 

Ám a második, igazi potenciál, ez sokkal inkább a természetfeletti ész hatáskörébe; ez lesz a "daimoniónod". 

 

Egy paradoxonról beszéltünk legutóbb, amit Hölderlin adott fel nekünk..., de sírhatunk-e azon, ami meg sem történt, de meg kellett volna történnie. Vádolhat-e bennünket meg nem történt esemény?

S ha igen, hogyan?

 

"Míg ifjú voltam, reggel örültem én

és este sírtam; most, hogy idős vagyok,

kétkedve kezdem a napot, de

szent nekem és vidító a vége." ( Hölderlin, Egykor és most, 31 )

 

Hölderlin kissé "lelőtte a poént", de most egyelőre koncentráljunk az idézet elejére, bármely korban is vagy szenvedés a sorsod, fiatalon sírás, öregen kételkedés, ahogy a kolléganőimet ugrattam korábban: "ma reggel mit hazudtatok magatoknak?" ( ~ jót nevettek. )

 

A "sejtésekről" már beszélgettünk. Illik komolyan venni őket.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/hogyan-valhatsz-legjobb-sunne.html

"Belőled isten szól. Ez a hit növelt szent ifjúkoromban, s lám, hiszem ezt ma is! Nem emberésztől megszabottan zsong a folyó is alább, de kedve kinek ne telne benne?" ( Hölderlin, A nép szava, 91 )

Érdemes elindulni..., végigjárni "daimónionod" mutatta ösvényt.

 

Janina Karupe-Swiderska, Daimonion of Danuta L.K., 2001

( Ha Szókratész nem is, de Farkasfalvi-Ugron Gyula még lehetek..., s csak így. )

"Kit asszony teste fogan, táplál itt csodamód,
előáll, szétnéz, fülel, könnyen átverik szegényt.
Kíván és élvez, könnycseppek görögnek arcán,
megvetés dúlja, tisztelet szedi mértékre lelkét.
Jól ismer minden örömöt, veszélyt, hite kétellyel szájal,
képzelődik folyton, majd józanul tanít.
Igaznak tart mindent, nem vél valónak semmit,
épít és rombol, gyötri magát korokon át.
Horkol, őrködik, növekszik, zabál, barna haját szürke váltja,
nyolcvan esztendőt szabott minderre legfennebb a gondviselés. Majd őseihez takarítják csendben, és nem tér vissza soha." ( Matthias Claudius )

 

Géczi Johanna

Ez a vers maga a pokol, pedig ugyanarról szól mint Hölderlin verse..., s nem csak a zárlata miatt.

Az első derűs küzdelem, a második gyötrelmes és hiábavaló. 

 

Nem mindegy, ha mindkettő küzdelem?

S mi különbözteti meg őket egymástól, - a "daimónionod".

S milyen amikor Ő elégedett? Mondja ezt el a megidézett Hölderlin saját szavaival:

" (...) víg vakmerőn, ki társnak ajánlkozik;
áldd meg hát inkább kegyesen a mai
nap földi művét, és ragyogd be,
amin a sors visz, a csendes ösvényt!" ( Hölderlin, Reggel, 45 )

 

Kis halált is érdemes meghalni, ha a Te választott halálod, - és örül a lelked neki.

 "Csekélyben is lehet nagy kezdet." ( Hölderlin, Görögország, 158 )

Kis dolgokban légy nagy! ~ Xavéri Szent Ferenc