distinctio spirituum / Sentinel, a benső őrszem

Sentinel, a benső őrszem, aki ἄσκησις-re nevel!

szellemek megkülönböztetése ( distinctio spirituum )

 

 

 

 A belső őrszem..., mely segít elindulni.

Még az állatok is tudják, ösztönösen, mi jó nekik, mi ne lennénk hát ugyanerre képesek?

"Hála istennek, a , a "mítosztalanítás" korának vége! Sajnos a következmények még érezhetők. Mert mindaz, vagy majdnem mindaz, amit "mítosztalanítottunk"az el is tűnt. Amióta mítosztalanítottuk a szentáldozást, azóta aligha lehet hallani "szentségtörésről", méltatlan áldozásról. Amióta mítosztalanítottuk a csendet, azóta nem igen esik szó "szent hallgatásról". Mítosztalanítottuk a szexet, azóta alig tudjuk, mit kellene tulajdonképpen meggyónnunk. Azt mondják, Nyugaton már alig gyóntatnak a papok. Nincs kit, vagy nincs miért? ( idézi H Carrier, 1985)

 

Ám a cikk így folytatódik...

"De érdekes, valahogy hirtelen divattá vált a "vallásosság"! Csakhogy milyen vallásosság? P. Veyno a Collége de France professzora, bizony sötét színekkel festi meg a kialakult helyzetet: "Határozottan állítom, hogy nemsokára a vallásosság divatosabbá válik, mint a nemiség, azzal a feltétellel, hogy továbbra is Isten és Egyház nélküli vallásosságot hirdetünk, olyat, amelyben a nemiség ártatlan dolog, a halál pedig szépséghiba. Csakhogy ez nem kereszténység hit, hanem hobbiból űzött vallásosság. ( idézi H Carrier, 1985)" ( Szolgálat, Szentmártoni Mihály, Önmegtagadás a lélektan tükrében, 29 )

 

Az aszkézis ugyanígy járt..., megszüntették, majd feltámasztották általánosított, legyengített alakban.

"Azt mondja, éhes, meg hogy egy csomó ideje nem evett semmit, meg mond valamit a böjtölésről. Rendelünk, és elvisszük a kaját az egyik bokszba. De én nem vagyok túl éhes, és Trent észreveszi, hogy nincsen chili a fatburgeremen. - Ez meg mi? Chili nélkül eszed a fatburgert? Na ne!" ( Bret Easton Ellis , Nullánál is kevesebb )

 

Baj-e, hogy ez a jelenség általánossá vált? Kell bíznunk benne, ez sincsen hiába...

A gondolatot vágy szüli, s a gondolat, ha nem is válik tetté..., legalább "vádolni fog" bennünket. Ahogy Szókratész mondogatta, "tövis leszek a sarkatokban"..., a mesterek..., akarom mondani igazából a tanítványok kora járt le..., mostantól mindenki hallgasson a "benső mesterére"..., legalábbis addig, míg meg nem érti..., ketten könnyebb és gyorsabb.

"- Taníts, Uram! - e szavakkal lépett a Nárada Szanatkumárához. Az pedig így válaszolt:
- Mondd el, hogy mit tudsz, és én megtanítom, hogy mi van túl azon." ( Chándógja-Upanisad 7.1 )

 

A lélekben ébredő gondolatok, indulatok, vágyak több forrásból eredhetnek. A lelki élet szempontjából fontos felismerni, hogy egy-egy konkrét indítás milyen eredetű, s annak megfelelően kell követni vagy megtagadni, hogy jó-e vagy rossz a forrása.

Ha megfordítjuk úgy is jó...( καθώς το δέντρο είναι ο καρπός ), bár veszélyesebb; hisz már elkövettük. S akkor jöhet a "kijavító igazságosság" - , ha lesz rá egyáltalán még alkalmunk. S a jóvátételre...

 

Ezért lenne okosabb be nem várni a következményeket..., egyfajta "szimatot" alakítani ki jóval korábban.

"Loyolai Szent Ignác a következő szabályokat adta a "szellemek megkülönböztetésére: 

1. Minden, ami visszatart a jótól vagy fékez benne, a gonosz szellemektől, s minden, ami előbbre visz a jóban, a jó szellemektől és Istentől való. 

a) A bűnösök elé, akik a bűn rabjai, a gonosz szellem hazug örömöket állít, hogy megtartsa őket a bűnben; a jó szellem nyugtalanságot, lelkiismeretfurdalást támaszt bennük, hogy kilépjenek a bűn hatalma alól. 

b) A megtértek elé a gonosz lélek akadályokat állít, hogy elkedvetlenítse őket; a jó szellem kedvet és bátorságot önt beléjük és tovább ösztönzi őket a jóra. - 

 

Johann Heinrich Füssli - The Nightmare

                           

2. A vigasztalások akkor származnak jó szellemektől és Istentől, ha 

a) buzgóságra és egyre lángolóbb szeretetre gyújtanak; 

b) ha őszinte bűnbánat és istenszeretet könnyeire fakasztanak; 

c) ha növelik a hitet, a reményt és a szeretetet, és lelki békét idéznek elő. - 

 

3. Lelki szárazság idején nem szabad változtatni a jó elhatározásokon, hanem megalázkodva, buzgóbban imádkozva, hűséges türelemmel várjuk Isten újabb látogatását és vigasztalását. - 

4. Vigasztalások idején alázatos hálával fogadjuk Isten kedveskedő szeretetét, és készüljünk a próbatétekre. - 

5. A kísértővel szemben a legjobb fegyver az azonnali, határozott ellenállás, az őszinteség lelkiatyánkkal szemben és gyenge pontjaink alázatos ismerete és védelme."

( Magyar Katolikus Lexikon ) 

Akkor is kinn vagy az agórán, ha nem akarsz..., s beszélgetned kell "Szókratésszel", ha nem akarod. S hidd el, jót fog tenni a démonjaidnak...

akinek másképp irgalmazott.

Ki tudja, elég volt-e a háborúból; (...)

 "A pogányok ragyogó vétkei." ( Szent Ágoston )

 

 

 

Hát jó..., vonszolva vagy önként ( belső késztetésünknél hajtatva) kiérkeztünk az agorára..., rengeteg embert látunk és rengeteg félét..., hogy szóljunk hozzájuk? 

Merjünk-e szólni?

Anima Naturaliter Christiana ( "A lélek természeténél fogva keresztény" ). ( Apol. 17.6; Patrologia Latina 1:377 ) - szögeztük már mi is le, s beszéltünk róla ez az amiért könnyű megértetni magunkat az emberekkel részben erről is, hiszen mindenkinek sejtése van róla..., Ő szép, vagy szépnek kellene lennie.

Ez a közös alap..., aki Szép, az "istenitől" szép..., s mindenki máshogy szép, mert másképp könyörült rajta Isten.

Erről a szépről kell szólni velük.

S menni fog..., mert ez az istenismeret a lélekkel együtt adatik, Istentől ered; elhomályosítható, de ki nem oltható.

 

"Nem nehéz értelmesen beszélni az emberekkel, s lehetséges, hiszen az értelem és a szív előbb megvolt, mint a tudomány és emberi bölcsesség.

Ha van az embernek értelme, akkor taníthatja azt, akár tudománnyal, akár tapasztalással.

Ha azonban nincs értelme, semmiféle bölcs tanítás, semmiféle nevelés nem segítheti.

Az a baj, hogy nagyon is távol vagyunk önmagunktól és nem nagyon akarunk közelebb kerülni magunkhoz. Inkább elfutunk önmagunktól, csakhogy ne találkozzunk önmagunkkal, s odaadjuk az igazságot kicsinyes dolgokért.

Így gondolkozunk: rá akartuk már szánni magunkat a lelkiekre, az igazságra, de nem volt még időnk, az élet gondjai-bajai nem engednek időt ilyen dolgokra." ( A zarándok, 100-101 )

 

 Az a baj, hogy nagyon is távol vagyunk önmagunktól..., s így a Széptől is.  ( "Ismerd meg magad és Istenre ismersz..." ( Ratkó József: Segítsd a királyt! ))

 

Mint Kantnál a villásreggelin.., valami zavarosat tetszett kifundálni professzor úr...

- Ajjaj! Egyik bizonyíték sem ér semmit, az emberiség ezeket réges-rég a lomtárba tette.Elvégre önnek is el kell ismernie, hogy a józan ész határain belül isten létét semmivel sem lehet bizonyítani. 

- Bravó! - kiáltott fel az idegen. - Bravó! Ön teljes egészében megismétli a nyughatatlan vén Immanuel véleményét erről a kérdésről. De most jön a legnagyobb kuriózum: az öreg előbb megdöntötte mind az öt bizonyítékot, és aztán, mintegy maga magából csúfot űzve, ő maga felállított egy hatodikat. 

- Kant bizonyítéka sem meggyőző - válaszolta finom mosollyal a művelt szerkesztő. - Nem-hiába mondta Schiller, hogy Kant okoskodása erről a kérdésről csak rabszolgákat elégíthet ki, Strauss pedig egyenesen kinevette ezt a hatodik bizonyítékot. 

(...)

 - Legjobb volna, ha azt a Kantot vagy két-három esztendőre diliházba csuknák ezért az elmefuttatásáért! - rikkantotta váratlanul Ivan Nyikolajevics. 

- De Ivan! - korholta Berlioz zavartan, halkan. 

Az idegent azonban nem botránkoztatta meg a javaslat, hogy Kantot elmegyógyintézetbe kéne csukni, sőt ellenkezőleg, elragadtatottan helyeselt. 

- Úgy van, úgy van! - kiáltotta, és Berlioz felé fordított zöld bal szeme lelkesen csillant fel. -Ott volna a helye! Mondtam is neki akkor a villásreggelinél: „Már engedje meg, professzor uram, de valami nagyon zavarosat tetszett kifundálni. Okosnak lehet, hogy okos, de roppantul érthetetlen. Ezért még ki fogják csúfolni.”

( Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita  )

Felállított egy hatodikat..., épp azt amit Tertullianusztól idéztünk..., ez nem változik - ezen nem változtat, kicsúfolnak-e érte, vagy sem, a szépség Él.

 

Csak tagadhatod, kivehetsz belőle, de nem szüntetheted meg, a sátánisták sem tudtak kitalálni újat..., megfordították a keresztet. Nagy szám...

A tételt nem ők állították fel, ők csak alkalmazkodtak hozzá..., Isten volt előbb! ( Az exorcista is Istenhez beszél..., nem az ördöghöz. )

 

Mit keresünk..., a nem szépet. 

Miért nem a szépet? 

Mert az adott és nem arra van küldetésünk, hanem a "hibajavításra", hogy segítsünk az Életnek előtörni..., hogy könnyebb útja legyen.

" (...) ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” ( Lk 3,4-6 ) 

Sőt be kell látnunk, szükséges a hiba. 

Ahogy Novalis írja:

"A vallás nemzőeleme az igazi anarchia. Mindannak pusztulásából, ami pozitív, emeli fel új világteremtőnként dicsőséges fejét."
( Novalis, A kereszténység, avagy Európa, 79 )

 

Miért szükséges hiba..., hogy kiegészüljön.

Miért kell tagadás..., mert az állítás el van benne rejtve.

 

"Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön." ( Rom 11,32 )

Mindenki máshogy engedetlen..., de engedetlenségünkben benne a vágy a teljességre, a tökéletes szépségre, ez minden ember közös öröksége, ez a közös alap, mindenki végtelenül szép szeretne lenni..., lényegében Isten.

Ebben kell segíteni Őket.

 

S ha rosszat hallasz és látsz, tudd, az is Istenről beszél:

"Világos továbbá az is, hogy lehetetlen az, hogy valami lényegileg rossz legyen, hisz a rosszat mindig egy jó alanynak kell hordoznia. Ezért semmi sem lehet teljesen rossz úgy, ahogy lehet valami teljesen, azaz lényegileg jó. ( Aquinói Szent Tamás: A teológia összefoglalása, 117. fejezet )

A rossz tehát a jó hiánya..., a hiány kínzó dolog, betöltésre vár.

Sőt..., a rossz mindig jóba van csomagolva..., erre kell rákérdezni..., nem a hibára! 

Hogy mi a jó..., a szép, mindenki nagyon jól tudja..., s tudja, mi akadályozza ebben. Kérdezd csak meg bátran:

Mit akarsz, mit tegyek veled?

 

"Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton." ( Mk 10.49-52 ) 

 

 "Éppen ezért nem az ellenfelet kell néznünk a nem hívőben, hanem azt az embert, akinek másképp irgalmazott." ( Nyíri Tamás: A keresztény ember küldetése a világban, 164 )

Kinek segítek? Rajta..., magamnak, Istennek?

Hogy mindannyian jobban lássunk.

 

Hölderlin jó tanácsot ad: "Ha nem tűritek a Szépet sehogy, hát küzdjetek nyílt sisakkal legalább!" ( Hölderlin, Az ifjú a bölcs tanácsadókhoz, 25 )

A "nyílt sisakon" a hangsúly..., megsérülsz, fájni fog....., tanulsz.

"Hisz mindenki jó. Meghalt azután. Sokat lehetne erről mondani. S látták társai, mint tekint diadalmasan a legörvendezőbbre." ( Hölderlin, Patmosz, 125 )

"Ki tudja, elég volt-e a háborúból; de ha nem ragadjuk meg a pálmaágat, amelyet egyedül valamely  egyházi hatalom nyújthat felénk, akkor sohasem ér majd véget. Addig patakokban fog folyni a vér Európában, amíg a nemzetek rá nem eszmélnek rettenetes tébolyukra, (...)" ( Novalis, A kereszténység, avagy Európa, 88 ) 

S nem csak Európában...

Mi Isten karaktere? ~ "Erre nem tudtak mit felelni."

 Üdv az agórán..., itt mindenki Capax Dei többé-kevésbé...

Mi Isten karaktere? 

"Még jobb lenne, persze, ha élhetnék - ha élhetnék s az új templomokban, népünk újonnan összegyűlő agorájában nagy örömmel csillapíthatnám nagy bánatomat, de erről hallgatok, mert ha rá gondolok, sírnom kell s elhagy erőm." ( Hölderlin, Hüperion, 244 )

 

 

A feladat is ehhez kötődik...

Ahogy az egyszeri zen mester szólította a hallgatóságát: "Kedves Buddhák és Bodhiszattvák!"

Vagy Pál levelében az efezusiakat: "Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő szenteknek, (...)" ( Ef 1,1 )

Miért ilyen nagyvonalúak velünk?

Mi lenne, ha leginkább így éreznénk magunkat egész életünkben? Így gondolnánk a "műben" betöltött szerepünkre?

Miért kell kihúzni a szamarat a kútból?

"Aztán hozzájuk fordult: „Ha valamelyikteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?” Erre nem tudtak mit felelni." ( Lk 14,5-6 ) 

Mert Isten is az, s aki közel áll hozzá, az is nagyvonalúvá válik, a teremtmények a teremtőről beszélnek, az ő keze nyomát viselik magukon. - A szamár is. A kihúzója szintúgy.

Minden mű karakteres, ha karakteres az alkotója.

Mi Isten karaktere? Mit kell elmesélnünk embertársainknak?

A megtestesülés "titka" itt a lényeg..., ami nem is annyira titok, inkább hétköznapi tény. Ha akarom puszta matematikai logika...

 Ha valami végtelen, annak a testesülés szinte megsemmisülés, bármilyen nagy is legyen is az a valami amivé válik. Ám így az elpusztulás határán táncolva megértheti önmagát és másokat is..., szenvedhet, hogy szerethessen.

Ő a szamár és a megmentője is..., s a kút is s az aki talán ostobaságból oda lökte.

Az ember, a megtestesülés létrehozta "parány", célja fordított..., az "istenülés" útján végtelenné kell válnia, de meg nem szűnve, sikeresen egyensúlyozva ugyanezen a keskeny határon kell járnia az életútját, szenvedni és szeretni.

"S a kisebb válaszol..." ( ~ Who Am I? )

Itt találkozunk életünk során..., a munkában. Ez a mi és Isten valódi terepe. Ezért szent bármilyen munka..., mert szenvedés, mert szeretet. 

Üdv az Agórán!

 

 Az athéni agóra romjai...

Αγορά ~ Szókratész "a zsibbasztó rája".

 Αγορά

Nemde úgy véled, szépen hangzott, amit mondtál, Szókratész? 

 

MENÓN: 

Szókratész, hallottam én, még mielőtt összekerültem veled, hogy nem csinálsz egyebet, csupán te magad is szűkölködsz, és másokat is nincstelenségbe viszel; most is, úgy látom, megbűvölsz engem, elvarázsolsz és valósággal rám olvasol, úgyhogy magam se tudom, mihez fogjak. S úgy látom, egészen olyan vagy, ha már tréfára fordítjuk a szót, külsőleg is meg máskülönben is, mint a zsibbasztó rája nevű lapos tengeri hal. Mert az is, valahányszor közeledik hozzá valaki és megérinti, elzsibbasztja az illetőt; s most te is, úgy látom, ilyesmit csináltál velem: elzsibbasztottál.  

Mert valóban megbénultam én is, a lelkem is, a nyelvem is, és nem tudom, mit válaszoljak neked. Holott számtalanszor tartottam beszédet az erényről, rengeteget és sok ember előtt, és nagyon jól, benyomásom szerint; most pedig egyáltalán meg se tudom mondani, mi az. Azért úgy vélem, helyesen teszed, hogy nem hajózol el innen és nem is költözöl máshova; mert ha más városban, idegenként művelnél ilyesmit, csakhamar elkergetnének, mint varázslót.

SZÓKRATÉSZ:
Agyafúrt fickó vagy, Menón, s kis híján túljártál az eszemen.

MENÓN:
Mi a szösz, Szókratész?

SZÓKRATÉSZ:
Most már értem, miért mondtad rólam azt a hasonlatot.

MENÓN:
Mit gondolsz; miért?

SZÓKRATÉSZ:
Hogy én is hasonlattal viszonozzam. Tudom én, hogy minden szép fiú örül, ha képekbe foglalják. Mert hasznukra válik; a szépeknek ugyanis azt hiszem, a képük is szép. De én nem viszonzom hasonlattal a tiédet. Ami engem illet, ha a rája maga is elzsibbad, amikor; másokat elzsibbaszt, akkor hasonlítok hozzá; ha pedig nem, akkor nem. Mert nem úgy teszek másokat nincstelenné, hogy magamnak jól megy dolgom, hanem én magam is mindenkinél nincstelenebb vagyok, s így teszek másokat nincstelenekké. Most is, az erénnyel kapcsolatban, én nem tudom, hogy micsoda, s te talán mégis tudtad, mielőtt velem összekerültél, most viszont úgy festesz, mint aki nem tudja. Mindazonáltal meg akarom veled együtt vizsgálni és kifürkészni, hogy mi is az:

MENÓN:
És miképpen fogod kifürkészni, Szókratész, azt, amiről egyáltalán nem tudod, hogy mi? Ki. tudsz-e tűzni valamit azok közül a dolgok közül, amiket nem ismersz, magad elé, hogy kutasd? Vagy ha nagyszerűen rátalálnál is, honnan fogod tudni, hogy ez az amit előzetese nem ismertél?

SZÓKRATÉSZ: Értem; mit akarsz mondani, Menón. Látod-e, milyen cseles az okoskodás: azt mondod, ne kutassa az ember sem azt, amit ismer, sem azt, amit nem ismer? Azt se kutassa, amit ismer: mert ismeri, tehát az ilyen embernek nincs szüksége kutatásra; s azt sem, amit nem ismer, mert nem tudja, mit kutasson.

MENÓN
Nemde úgy véled, szépen hangzott, amit mondtál, Szókratész? ( Platón: Menón 79e-86c
[Mathesis est anamnesis] ) 

 

Ez gyermeteg dolog..., vagy inkább olyan "kamaszos";  de erre fel kell készülnünk, azok közé megyünk kik hitben még gyermekek.

 Az első és legfontosabb dolog, amire Arisztotelész ( erkölcsi törvény ~ hagyomány ) és Descartes ( ideiglenes erkölcstan ) is figyelmeztet, ami így szerepel Nyíri Tamásnál:

 "Kellő ok nélkül senki sem fordulhat szembe a rá hagyományozott hittel  (...) Ha már szembefordulunk keresztény hitünkkel, akkor hatalmasabb, világosabb, kérlelhetetlenebbül igaz legyen az, amiért elvágjuk létünk gyökereit." ( Nyíri Tamás: A keresztény ember küldetése a világban,, 147 ) 

Sőt, nem árt ha megértik, tanulni kell..., még a tagadás is tudás függő:

"A lelkiismeretes tagadáshoz is legalább annyit, ha nem sokkal többet kell tudni, mint a lelkiismeretes igenhez." ( Nyíri Tamás: A keresztény ember küldetése a világban, 160 )  

 Ha már ennyit beláttattunk, már nem volt kár kisétálni az agórára és szóba elegyedni másokkal.

 

 

Szókratész..., minden jó pedagógus mintaképe..., a "zsibbasztó rája"!

 

 

Csak hozza ki bátran mindenki a "zöldségeit" a piacra...!