"A megváltás új kezdet." VII. / Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége I. ( Descartes contra Pascal ) ~ Nem tudok megbocsátani Descartes-nak...

 Nem tudok megbocsátani Descartes-nak...

 "Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja." ( Jak 1,5 )

 

 

"A bölcsesség azonban igazolja magát tetteivel..." ( Mt 11,19 )

Mintha Heideggert olvasnánk..., az "Igazság" megnyilvánul..., de úgy teszi-e ahogy szeretnénk? S ahogy illik az?

A kommunikáció nem pusztán két oldalú folyamat, de magáról az "Üzenetről" szól. Ezért hibás a Shannon-Wiener modell..., beszéltünk már erről.

 

Descartes és Pascal

 

Az üzenet a Szeretet...

"Az ígéret teljessége a szeretet."

( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Agapé, Eiréné és Khióné szentek vértanúsága Thesszalonikiben, 211 )

 

 

Hogyan kell fogadni a szeretetet és mi van ha nem helyesen értjük az üzenetet? S mi, ha végre igen?

 

Pascal pergamenje, melyben "megvilágosodás-színelátás" élményét írja le, felerészt erről szól..., arról az érzésről, hogy nem helyesen fogadta eddig az üzenetet. 

 

 

"Öröm, Öröm, Öröm, Örömkönnyek. / Elszakadtam tőle.----------------

Derelinquerunt me fontem acquae vivae. / Istene elhagysz engem?------------- / El ne szakadjak tőle örökre."

vagy lejjebb:

"Jézus Krisztus-------------- / Jézus Krisztus-----------------

Elszakadtam tőle. Elmenekültem tőle, lemaradtam róla, keresztre feszítettem. / Soha el ne szakadjak tőle. --------------"

 

 

Ám ami lényeges, boldog, mert már képes az "befogadni"..., ami őbenne Hunyadi László meghatározása szerinti "tettrekészséget" eredményez:

 

"Teljes alávetettség Jézus Krisztusnak és lelkivezetőmnek. Örökké örömben egy napi földi gyakorlatért. Non obliviscar sermones tuos. Amen."

 

 

Nem csak én nem szeretem Descartest, ő sem szerette, de gyorsan végez vele..., nem is érdemel többet. Így ír:

"Nem tudok megbocsátani Descartes-nak; legszívesebben egész filozófiájában meglett volna Isten nélkül; mégse tudta azonban elkerülni, hogy ne adasson vele egy pöccintést, amellyel mozgásba hozza a világot; de aztán nem tud mit kezdeni Istennel." ( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

Miért probléma ez...?

 

"Feltevés. Nem lesz nehéz még egy fokkal lejjebb szállítani és nevetséges színben feltüntetni. Mert, hogy önmagán kezdjük, van-e nagyobb képtelenség, mint azt állítani, hogy a lelketlen testeknek szenvedélyeik, félelmeik, irtózásaik vannak? Hogy érzéketlen, élettelen, sőt életre képtelen dolgoknak olyan szenvedélyeik legyenek, amelyek legalábbis érzékelő lelket tételeznek fel ahhoz, hogy érezni lehessen őket? Hogy ráadásul ennek az irtózásnak a tárgya az üres tér? Mi van ebben az üres térben, ami félelmet gerjeszthet bennük? Van-e ennél alantasabb és nevetségesebb valami? És ez még nem is minden: szerintük mozgási erejük is van, hogy el tudják kerülni az üres teret, tehát karjaik, lábaik, izmaik, inaik vannak?" ( Pascal, Gondolatok, II, 35 )

 

Kierkegaardtól is idéztünk korábban hasonlót..., miért lenne érdekes egy üres tér? ( A buddhisták is csak "üresség természetűnek" nevezik de nem semminek és nem üresnek...; - komoly különbség. Kiemeltünk szakaszokat Hitvalló Szent Maximosztól is..., Ő is ugyanígy írja le..., de semmiképp sem "üresnek". )

Mindazonáltal mi mindig a "Van"-ról beszélünk és "állítunk", ők a "semmiről" és az "ürességről", s mindig "tagadnak".

 

Ha meg van és szellemi lény, akkor energia is..., s ha bármely csekély is ez az energia..., nem lenne okos megismerkedni vele? De le- és megtagadni..., ez ostobaság. 

 

Mi a Szeretetről..., ők legfeljebb eme szeretet "gyümölcseiről"... 

 

Fontos feladatunk..., "Írni azok ellen, akik túlságosan belemerülnek a tudományokba. Descartes." ( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

 

Savonarola is ezt írja kivégeztetése előtt..., ha vétett..., mert lehet, hogy vétett, talán abban, hogy a teremtmények szeretetét a Teremtő elé helyezte... 

Ez komoly hiba lehet...

 

 

Vianney Szent János jól látja:

 

"A Szentlélek által vezetett ember számára úgy tűnik, a világ nem is létezik. A világ számára pedig úgy tűnik, hogy Isten nem létezik." ( Vianney Szent János )

A világból is megismerhető Isten..., de nehezebb; Istenből könnyebben...

 

A baj az üzenet nem, vagy félre- vagy féligértésével van, hogy magunkat fosztjuk meg e "Szeretet-üzenettől".

 

 

Az eredménye, Pascal jól látja: "Descartes, haszontalan és bizonytalan." ( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

 

Követői ugyanilyenek lesznek, s mivel ők maguk sem tudják mi helyes állításaikból, hisz a szeretet volna a kötő- és hajtóerő..., odavész a "tettrekészség".

 

Haszontalanná és bizonytalanná válnak, mindahányan csak vannak.

 

Elvesznek a teremtett világ vizsgálatában... 

"Descartes. – Nagyjából meg kell állapítanunk: „Minden alakban és mozgásban
történik”, mert ez így igaz. Ám megmondani azt, hogy milyenekben, és megszerkeszteni a gépet, ez már nevetséges. Mert haszontalan, mert bizonytalan és fáradságos. És még ha igaz lenne, sem hisszük, hogy az egész filozófia megérne akár csak egyórai fáradozást is." ( Pascal, Gondolatok, II, 36 )

 

Aligha..., pedig már jómagam is sok-sok órát pazaroltam el életemből "karteziánus" okoskodásokra különböző egyetemeken és szinte sehol sem találkoztam "Pascal-követőkkel". 

 

 

Pedig az lett volna valóban hasznos és lendületes-célratörő, hisz abban benne lett volna valami a végső "eikon"-ból...

 

Milyen üdítő volt néha napján a "kérdőjel emberei" közül találkozni eggyel-eggyel..., aki volt bátor és művelt széttárni karját és megfogalmazni: "Isten tudja, hogy van ez..." s hagyni, hadd gyönyörködjünk...

 

( Csizmazia tanár úrról már meséltem..., ő is inkább Descartes-követő volt, de tudott gyönyörködni és gyönyörködtetni, személye és munkássága Pascalnak is tetszett volna. Magam is igyekszem jó kérdésekkel ajándékozni meg diákjaimat..., bár én inkább "Pascal-tanítványnak" tekintem magamat. )

 

S időben megláthattuk, de legalábbis megsejthettük volna célt..., mert van ami nem kérdés.

 

Pascal "pergamenje"...

 

"A megváltás új kezdet." VI. ~ A Mező..., "légy aki vagy". I.

  A "cím" a végén derül ki...

 A "Mező" és a "Daimón" kapcsolata...

 

Mindannyian felfigyelhettünk eddigi életünk során arra az egyszerű jelenségre, hogy csak saját magyarázatunk győz meg bennünket...

"A magunk lelte magyarázatok általában jobban meggyőznek bennünket, mint azok, amelyek másoknak jutottak eszükbe." ( Pascal, Gondolatok, I, 10 )

Úgy vélem ez egyáltalán nem baj..., hisz saját feladatunkhoz köt saját daimónunkon keresztül. Novalis hasonló véleményen volt korábban...

A gond a "társaság" megválasztásával lehet(ne).

"Az ítélőképességünket is ugyanúgy megronthatjuk, mint értelmünket. Értelmünket és ítélőképességünket társalgással alakítjuk ki." ( Pascal, Gondolatok, I, 9 )

De magunk választjuk-e ki "társaságunkat"?

Úgy vélem Pascal is lebecsülte kissé a "Mező" és a "daimón" hatalmát..., Platón is "vonszolásról" beszél..., "légy aki vagy".

Persze korántsem mindegy milyen társaságban vagy..., de ez a lényegen nem változtat.

Fordított megközelítéssel:

"Minél értelmesebb valaki, annál több egyedi jelleget fedez fel az emberekben. Az átlagember nem lát köztük különbséget." ( Pascal, Gondolatok, I, 9 )

Csak a Mező egy..., a feladatok számtalanok, s minél jobban ismered sajátodat, annál jobban felismered másokét is...

A "Mező" szép..., de a feladat a lényeg..., melynek szinkronban kell lennie.

"Nem elégséges, ha valami szép, feleljen is meg tárgyának, hogy se több, se kevesebb ne legyen benne a kelleténél." ( Pascal, Gondolatok, I, 12 )

 

"On the Meaning of Life" (生きがいについて)

 

A viszonyt a kettő között jól írja le Pascal:

"A folyók mozgó utak, amelyek célunkhoz vezetnek bennünket." ( Pascal, Gondolatok, I, 12 ) ..., a "Tengerbe".

Kérdés, a folyó kívül van-e a tengeren vagy benne?

A viszony valami hasonló..., ugyanaz a víz jár "körbe-körbe". csak a feladatok-formák különbözőek.

"Ne mondják, hogy nem mondtam semmi újat; új az anyag elrendezése; a labdajátékosok is ugyanazzal a labdával játszanak, csak éppen az egyik jobban helyezi, mint a másik." ( Pascal, Gondolatok, I, 13 )

vagy

"A különböző módon rendezett szavak más-más jelentést vesznek fel, a különböző módon rendezett jelentések pedig különböző módon hatnak..." ( Pascal, Gondolatok, I, 14 ) 

Ám nem ez a legviccesebb a "játékban" sokkal inkább az, hogy csak a végén tudod  meg, miről is szólt az egész..., de ha el sem indulsz meg sem tudod, soha...

"Amikor valamely művet írunk, legutoljára tudjuk meg, mivel is kezdjük..." ( Pascal, Gondolatok, I, 13 )

A "cím" a végén derül ki...

S nem a véletlen hozza a "hivatást"..., ebben nincs igaza Pascalnak.

Addig s azután is marad az intuíció..., a "sejtés".

"Az intuíció a lényeglátás, (...) feladatköre." ( Pascal, Gondolatok, I, 8 )

 

Mindenkire vár egy tökéletes ütés...

 

Krisztus nem egyéb, mint az ember tudata VII. - vagy minden szent... / "Hová tartozik a Mona Lisa?" / Mi a franc!..."

 Te ott állsz. Mit csinálsz?

 Watch: Climate Activist Smashes Cake Into Mona Lisa At Louvre

 

 

 

"Csak zavar legyen és zavarosban mi jól halászhassunk"..., ez a cél..., s kreált problémák mentén manipulálni nem csak az egyes embereket, de egész embercsoportokat. A "Zeuszok" "Szép Új Világa", ahol ők osztják a "sasokat".

Mutánsok világa... ( "Mutáns légy büszke!" ), ahol a liberalizmusnak látszó rendszerben épp hogy nem nő a szabadságod, de folytonosan csökken, nem véletlenül, hisz lélektelen, tehát istentelen; - s félelem szülte és irányította, tehát boldogtalan.

Boldogtalan rabok világa..., akik sehol sem vannak. 

( "Igen, vegye tudomásul, maga szerencsétlen csatornatöltelék, anyanyelvünk sárbatiprója, éktelen szégyenfolt e nemes oszlopok alján..." ~ Shaw )

"Ez a feuerbachi absztrakt ember ugyanis világon kívül gubbasztó, nem anya szülte lény, társadalmon és történelmen kívül él, azaz sehol." ( Marx-Engels: Válogatott művek, II, 401 )

 

" (...) világon kívül gubbasztó, nem anya szülte lény, társadalmon és történelmen kívül él, azaz sehol."

 

Tomi fiam egyik reggel megkérdezte, iskolába menet, nem félek-e a zombik támadásától? Mondtam neki: "Én a 7.c-be járok..."

Ott sok lelhető fel eme  "feuerbachi absztrakt ember"-ből..., akit nem lehet semmivel meghatni, hisz sehol sincs semmije, hisz nem szeret senkit és semmit..., önmagát sem. A nevezetes "lonely crowd" fiatal példányai...

 

Valami ilyesmiről ír Shaw Pygmalion című drámájában:

"A VIRÁGÁRUSLÁNY
Törőnne inkább a maga dógáva, ahhelyett, hogy a szegén lányokat nyaggassa...

A NOTESZES
Nyaggatja! Hagyja már abba ezt a förtelmes makogást, vagy keressen magának egy másik templomot.

A VIRÁGÁRUSLÁNY
(bizonytalanul tiltakozva) Nekem éppúgy szabad itt maranni, mint magának.

A NOTESZES
Olyan nőnek, aki ilyen elkeserítő, förtelmes hangokat képes kiadni a torkán, sehol a világon nem szabad megmaradnia... annak nincs joga élni. Jusson eszébe, hogy maga emberi lény, akinek lelke van, akinek megadatott az artikulált beszéd képessége! Jusson eszébe, hogy a maga nyelve Shakespeare nyelve, Milton nyelve, a biblia nyelve! Ne gőgicséljen itt, mint egy epebajos gerlice.

A VIRÁGÁRUSLÁNY
(le van sújtva; részben csodálkozó, részben könyörgő pillantást vet rá, de a fejét nem meri felemelni) Hű-ű-ű...

A NOTESZES
(jegyez) Úristen! Micsoda hang! (Jegyez, majd kezében a notesszel a lány minden egyes hangját pontosan utánozza) Hű-ű-ű...

A VIRÁGÁRUSLÁNY
(annyira mulattatja a produkció, hogy akarata ellenére elneveti magát) Mi a franc!..."

 

Lynn Fontanne as Eliza Doolittle in the Theatre Guild production of Pygmalion (1926)

 

Egy hasonló kiüresedett de férfiról a Zero Hedge:

 

"An attention-seeking climate change activist was filmed attacking the Mona Lisa inside the Louvre Museum on Saturday. The incident stunned nearby onlookers, who filmed the vandalism of the priceless Leonardo da Vinci famed masterpiece. 

A man reportedly entered the museum disguised as a wheelchair-bound elderly woman, complete with a wig. Some speculated that he could have been trans. The vandalism attack started when he rose from the wheelchair, then jumping toward the Mona Lisa and threw a full-sized cake on the painting.

Guards quickly grabbed the man and escorted him away from the painting, who was subsequently seen yelling "Think about Earth!"

The vandal is seen yelling in French: "Think about Earth! There are people who destroy it. All artists think about it. That's why I did it," according to videos of the aftermath. Images of the moment the cake was thrown at the painting have yet to emerge.

Given the Mona Lisa has been subject of multiple vandalism attempts going back decades, it has thankfully long been encased in bulletproof class, with the Louvre not reporting any damage to the paining in this latest incident.

"A man dressed as an old lady jumps out of a wheelchair and attempted to smash the bulletproof glass of the Mona Lisa. Then proceeds to smear cake on the glass and throws roses everywhere, all before being tackled by security," one eyewitness was quoted in The Gardian as saying.

A museum employee in the attack aftermath is seen attempting to wipe the cake cream from the Mona Lisa's class case, only smearing it further as crowds gather to take photos of the temporary defacement.

Interestingly, The Guardian is further reporting that after the man's detention he was placed in psychiatric care:

A 36-year-old man has been arrested and placed in psychiatric care after he smeared a glass screen encasing the Mona Lisa with cake in a purported protest against artists not focusing enough on "the planet".

Prior attempts to put a specific value to da Vinci's most well-known masterpiece have ranged from $900,000 to as much as tens of billions of dollars, based largely on historic insurance adjustors' analysis.

The Mona Lisa's elbow was damaged in a well-known 1956 attack after a Bolivian man threw a rock at the painting, resulting in greater security.

A temperature and humidity controlling reinforced case was added in 2005.

Years later in 2009, a Russian woman hurled an empty teacup at it. At this point, the protective case is bulletproof, in an attempt to prevent any and all possible scenarios of destruction or vandalism from the millions of visitors who pass through the Louvre each month." ( https://www.zerohedge.com/political/watch-climate-activist-smashes-cake-mona-lisa-louvre )

 

"Think about Earth! There are people who destroy it. All artists think about it. That's why I did it." ( Ezt egyeztette Leonardóval is? )

 

 Kiadtam ezt a cikket probléma feladatnak etika vizsgára.

Kérdeztem diákjaimtól, mert ez a központi és legfontosabb kérdés: "Hová tartozik a Mona Lisa?"

Minden Egy..., már sokat beszélgettünk erről..., ez az Egy vagy szent, vagy nem..., tehát igaz a zen mondás vagy minden szent vagy semmi sem az. 

Van-e különbség a Mona Lisa arca és a tiéd között?

 Ha minden Egy, aligha...

 

Adott tehát a probléma..., itt egy sehol élő - senki, aki tortát nyom a képedbe..., hogyan reagálj rá?

A "tortadobáló" "proli" mindig talál majd valami indokot, amiért gyűlölhet téged..., a cikkben szereplő is megtestesít vagy hármat. S ha "mellette áll a közhangulat" már igaza is van?

A kérdés továbbra is ugyanaz...; attól függ, a kép ( képed ) hová tartozik..?

 

Létezik egy immáron klasszikus zen történet Hamut a Buddhára címmel.

„Valaki belép a zen központ Dharma-termébe égő cigarettával a szájában. Odamegy az oltárhoz, hamut szór a Buddhára és füstöt fúj az arcába. Te ott állsz. Mit csinálsz?"

 
Ez az ember megértette, hogy semmi sem szent vagy közönséges. A világegyetemben minden dolog egy, és ez az egy ő maga. Tehát minden megengedett. A hamu Buddha, a Buddha hamu. A cigaretta felizzik. A hamu lepereg." ( Szung Szán, Hamut a Buddhára, Előszó )

 

"Odamegy az oltárhoz, hamut szór a Buddhára és füstöt fúj az arcába."

 

 Ez is, mint minden az életben, "koan"... ( ~ Willigis ), s amit Szung Szán mond az sem igaz..., hisz semmi sem megengedett, mert minden Egy - ezért minden arc szent, a "tortadobálóké" is..., ahogy Simona Weil-től már idéztük, ha lenne idő, mindenki megvilágosodna halála előtt, hisz senki sem bírhatja saját ürességét, senki-voltát, örökké.

Ahogy Pascal is:

"A keresztények Istene olyan Isten, aki érezteti a lélekkel, hogy ő az egyetlen boldogsága;
hogy benne van minden nyugodalma, s csak akkor érezhet örömöt, ha őt szereti; egyúttal
megutáltat vele mindent, ami visszatartja és megakadályozza, hogy minden képességével
szeresse Istent. Az útjába álló önszeretet és gonosz kívánság elviselhetetlen számára. Ez az Isten arra is ráébreszti, hogy alaptulajdonsága az önszeretet, amely vesztébe sodorja, s ebből egyedül Ő tudja kigyógyítani." ( Pascal, Gondolatok, VII, 208 )

( Bár ezzel kapcsolatba némi kétséget fejeztek ki vizsgázó diákjaim... )

 

Mindegy; nekünk fáj..., mert nekünk nem mindegy.  

"Olyan nőnek, aki ilyen elkeserítő, förtelmes hangokat képes kiadni a torkán, sehol a világon nem szabad megmaradnia... annak nincs joga élni. Jusson eszébe, hogy maga emberi lény, akinek lelke van, (...)" ( G. B. Shaw, Pygmalion )

 S marad majd végül nekünk is a Mona Lisai félmosoly, vagy ahogy korábban megállapítottuk: egy "büszke mosoly"..., de nem több.

Mint ama Buddhának a zendó közepén.

"Mert csak egy ütés van harmóniában a Mezővel..."