"Ezt még én is tudom. Ha búzát rostálják, nem együtt rázzák-e a konkollyal?" / "És megparancsolom a bölcs tűznek..." / "A kérdés egyébként nem az, hogy mit ér, hanem hogy ki parancsol neki."

 

"Szellemében és húsában egyként részesül az isteni természetből minden ember. Ez az oka, hogy Krisztus rejtélye nem pusztán egy rendkívüli hitvallás titka, hanem egyetemes. A küzdelem Isten és ember között a megbékülés iránti vággyal párhuzamosan támad fel mindenkiben. Legtöbbször tudattalan és kérész életű ez a tusa. 

(1)A gyönge lélekben nincsen meg a tűrőképesség, hogy a testnek hosszan ellenszegüljön. Elnehezül, hússá lesz maga is és befejeződik a harc. 

(2)Ellenben a felelősségteljes emberek között, azon emberek sorában, akik nappal és éjjel a legfelső kötelességre vetik szemüket, a hús és a szellem konfliktusa irgalmatlanul pattan ki, és előfordulhat, hogy egyedül csak a halál vet véget neki. Mentől erősebb a lélek és a test, annál inkább gyümölcsöt hozó a tusa, s gazdagabb a végső harmónia. Isten nem szereti a gyenge lelket és az ernyedt testet." 

( Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése )

 

"Gyorsabban, mint a fiatalokon

hogy futsz idő, az öregeken át!

Hogy csobog-zuhog multtá a jövő!

Hogy forog, űzve egy a másikát

szív és agy – a két malombeli kő! 

 

Szaporábban, mint akár tavaly is,

mind sebesebben, sorsom gépei,

jártok vásottan is! Vagy épp azért?

De meddig birtok még úgy őrleni?

S ér lisztem, amennyit a mag igért?

 

Sürgetőbben, mint akár tegnap is,

meddig öntesz még belém gabonát,

Gazda? – hogy én is megnevezzelek!

Javíts, olajozz. Járjak úgy tovább

– kenyérváróid megkeressenek.

 

Müködtetőbben, mint valaha is

ömölj, idő, forogjatok ti, agg

szivek, agyak, higyjétek, lesz, aki

számba veszi hű buzgalmatokat –

Őröljetek, Isten vén malmai.

 

Csikorgóan, még csikorgóbban is

ocsút, követ, port kirostáljatok.

Nem titeket Ő: ti méritek Őt!

Hántsatok ki abból, amit adott:

embernek ehetőt!"

 

( Illyés Gyula, Isten vén malmai )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/04/az-emberek-ot-okbol-szerethetik-egymast.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/trombita-4-het-pecset-tamad-sarkany.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lx-xvii-12.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/kotelessegtan-ii-lehete-az-hogy-valaki.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-kerdes-egyebkent-nem-az-hogy-mit-er.html

 

"Őröljetek, Isten vén malmai. (...) embernek ehetőt!"

 

"Parányok vagyunk, vagy hatalmasok?"

 

"Rjókan egyszerű életet élt kicsinyke kunyhójában, a hegy lábánál. Az egyik éjszakán egy tolvaj tört be a kunyhóba, felforgatta, de nem talált semmit, amit ellophatott volna.
Rjókan éppen visszatért, és elcsípte a tolvajt. - Biztosan hosszú urat kellett megtenned, hogy láthass engem - mondta Rjókan a csavargónak. - Nem térhetsz vissza üres kézzel. Kérlek, fogadd el a ruhámat ajándékba. A tolvaj elképedt, fogta a ruhát és elsomfordált. Rjókan, a holdban gyönyörködve, meztelenül ült:

- Szegény ember - merengett a zen mester -, bárcsak
neki adhattam volna ezt a gyönyörű holdat is!

Ekkor írta a következő haikut:

"Kifosztva áll szegény lakom,
de a rabló a holdsugárt
meghagyta itt az ablakon."

( Ryokan )

"Ahogy a sugár a Hold széles körének verődik. Félelem nélküli tekintettel sugárzik vissza az Olümposzra."  

( Empedoklész, a természetről, 45-46, 24 )

 

"Parányok vagyunk, vagy hatalmasok?

Lesz válasz végre?

Vagy száll lángelme- s kutya-bú örökké

párban az égre? 

 

Nő s nő az űr! De akár törpülünk

benne, akár növekszünk:

nincs hátra! Föl! Ha előre törünk, ha

vert éhes had, menekszünk!" 

 

( Illyés Gyula, A fönn lengő holdhoz )

 

"Megtisztítottam szívemnek türkrét - most a holdat tükrözi." 

 

( Renseki )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/01/tegnap-fenn-voltam-az-aetnan-ii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/hogy-lehetunk-ok-ek.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mindenki-uj-teremtmeny.html 

„Midőn pedig Jézus Fülöp Cezareájának környékére ment, kérdezé tanítványait, mondván : Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Ők pedig mondák: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Mondá nekik Jézus: Hát ti kinek mondotok engem?" ( Mt 16,13-15 )

Ez az a kérdés, amelyre minden tanult embernek felelnie kell a földkerekség minden országában, a számára kimért út valamelyik állomásán, különösképpen pedig akkor, mikor felelőssége tudatában teszi azon első lépéseit. 

Jézus Krisztus egyszerre csak elállja az utat, és még azokban is, akik tudatlan, elbátortalanodott, türelmetlen, káromló vagy visszautasító kézmozdulattal haladnak tovább - és ezek vannak nagyobb számban - homályos borzongás közepette felvetődik néha a kétség: vajon a nékik személy szerint feltett alapvető kérdésre kézlegyintés helyett nem adhattak volna más feleletet is, nevezetesen azt, amelyet a Szentlélek adott Simon Péter ajkára a filippi-cezareai úton, mikor az apostol elhatározta, hogy örökre Azzal marad, aki el nem múlik soha! 

"Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!" 

Én is csak tanulságot tehetek: már nem a fiatalságnak boldog örömrivalgásai, hanem egy őszbecsavarodó és az örök bizonyságon elpihenő főnek gondolatai ezek. Igyekeztem, hogy kívülről lássam Krisztust, a lehető legracionálisabban és legtárgyilagosabban, kevesebbet törődve az írásos bizonyítékokkal, mint a logikával és - ha szabad így mondanom - azokkal a monumentális tényekkel, amelyeket a történelem a geológuséhoz hasonló munkával hozott felszínre és állandó jelentőségűekké, ép oly kétségbevonhatatlanokká tett, mint az emlékkövek bizonyságait. Ha az evangéliumok által nyújtott képek legegyszerűbbjét nézzük, azt, amelyet senki sem von kétségbe: kicsoda Krisztus? 

Egy megszállott zsidó, akitől reánk nem maradt semmi írás, aki pár évig prédikált és végül a rómaiak megfeszítették a zsidó egyházi hatalmak kezdeményezésére ítélete után. Ehhez a homályba vesző személyiséghez fűződik a legnagyobb vallási mozgalom, amely valaha is munkálta az emberiséget. 

Induljunk el pusztán ezekből a tényekből. 

Az első figyelemreméltó dolog, hogy az a szellemi és erkölcsi áramlat, melynek Jézus volt a kútfeje, míg Ö élt, nem váltódott át anyagi és politikai mozgalommá. Semmi nyoma olyan zendülésnek vagy lázadásnak, mint aminő később gaulonita Judásé vagy Barkochbáé volt. Az tehát, ami indokolta Jézus elítéltetését tisztán a Tanokat érintő ok volt és ez az ok rendkívül súlyos kellett, hogy legyen, ha tekintetbe vesszük az ítélet súlyosságát és azt is, hogy a rómaiak azt végrehajtották az én legnagyobb ünnepének vigíliáján, jóllehet a közrend nem kívánta.

Egy másik bizonysága ennek a súlyosságnak az a gyűlölet, melyet Jézus emléke kelt a zsidókban (lásd a Talmudot), ép annyira, mint ahogy bizonyítja tanának erejét, ha úgy tetszik csíraképességét, Szent Pálnak, egy fő-főfarizeusnak megtérése a Kálvária után egy évvel. 

Minthogy semmi politikai mozgalom nem alakult ki. Azt kell következtetnünk, hogy Krisztus tanítása csak az eszmék, a lelkiismeret világára vonatkozott. Az időlegestől elkülönülő valami volt. Alapvető különbséget tett az anyagi és az erkölcsi világ között. 

Másrészről ez a tan sohasem úgy mutatkozott, mint az ősi vallás lerombolója. hanem mint annak magyarázója és továbbfejlesztője. Krisztus mindenütt a zsinagógákban prédikált, a hivatalos szószék magasságából.

Mindazonáltal Krisztus prédikációja mérhetetlen botrányt okoz a régi vallás intézményeinek magyarázatával hivatalosan megbízott elöljárók között. Ezek nemcsak hitüket látták fenyegetve, hanem egyúttal hivatalos minőségük alapjaiban is megtámadottnak érezték magukat. A ember érzi, hogy a farizeusok a bőrüket védik. Jézus tehát nemcsak erkölcsöt prédikál, mint Keresztelő János, hanem tant is: tant, melyet Ő az ősi vallás folytatásának és beteljesedésének mond, s amely mégis botrányosan új a Törvény őrei szemében. Jézus tehát valami szörnyű nagy dolgot kellett, hogy mondjon. 

Semmi sem oly szörnyű, mint az istenkáromlás. És valóban, látjuk, hogy az, amit kifogásoltak Krisztusnál, istenkáromlás volt, vagyis olyan merénylet az Istenség ellen, mely méltóságát meggyalázó jegyet kapcsol hozzá. Mi volt ez az istenkáromlás? Erről reánk maradt Szent Pál egykorú tanúsága. Attól a perctől fogva, hogy történelmi nyoma van az első kereszténynek, az első hitelesen megállapított megtéréstől kezdve, az a keresztény hitte, hogy Krisztus Isten Fia. És ha hitte, hogy Krisztus Isten Fia, azért hitte, mert Jézus maga megmondotta volt, hogy Ő az. 

Ez az állítás valóban hallatlan botránynak tűnt azoknak a zsidóknak a szemében, akik ebben az időben már ki sem merték ejteni "a kimondhatatlan nevet." Az emberi történelem folyamán egy vallási forradalmár sem merte magát Isten Fiának hirdetni (a zsidók által az Isten szónak tulajdonított értelem teljességében), éspedig igen egyszerű okokból: mert túlságosan szembetűnően hiányzott belőlük az az erkölcsi tökéletesség és az az anyagi hatalom, mely egy hasonló címet igazolt volna. Ilyen állítás a zsidó nép körében borzalmas, hallatlan dolognak tűnt! Okvetlenül szükséges volt tehát, hogy Jézus igazolja ezt az állítását, hogy bölcsességének és egyszersmind hatalmának szembeszökő bizonyítékát adja, hogy bizonyságot tegyen önmagáról szent életével és egyszersmind csodáival. Annál is szükségesebb volt ez, mert ugyanakkor, amikor új útra vezette tanítványait, szembeállította velük a zsidóság minden hivatalos és hagyományos tekintélyét és mégsem ígért nekik semmi anyagi előnyt, sőt ellenkezőleg az üldöztetést. 

Azonban ezt az embert, aki minden teremtett lények között egyedül merte magát Isten Fiának mondani, a legalávalóbb, a legkegyetlenebb és a legmegalázóbb körülmények között, tökéletes elhagyatottságban látjuk elpusztulni. Nem nyilvánvaló-e, hogy tanítása nem maradhatott fenn szerzője ily kínos elbukása és állításai ily tökéletes meghazudtolása után? Hiszen, ellentétben a többi vallással, az Ő tanának súlypontja sokkal kevésbé rejtőzik a cáfolhatatlan tételek rendszerében, mint annak a férfiúnak a személyében, aki eljött, hogy elhozza azokat. Szükség volt tehát ellensúlyozó erőre. Szükség volt valamilyen bizonyítékra, hogy nem győzték le azt a férfiút, aki Isten Fiának mondotta magát. Valóban nem látjuk, hogy Krisztus halálát bárminő csüggedés követte volna a tanítványok között. Nem találunk kimagyarázásokat, hajuknál fogva előhúzott okoskodásokat, szofisztikus vigasztalásokat. Nem voltak egyenetlenségek, összetűzések, szakadárságok, melyek egy hazugságnak kikerülhetetlen folyományai lettek volna. 

Krisztus halála, ép ellenkezőleg, azonnal mint tanításának fényes és dicsőséges bizonyságtétele jelenik meg. A vidámságnak, a túláradó boldogságnak, a fékezhetetlen bizalomnak, a minden irányban kezdeményezésre készségnek új és tökéletesen egységes szelleme uralkodik az apostolok között. 

Mi volt ez az új esemény, ez az ellensúlyozó erő, mely nyomon követte a Kálvária katasztrófáját? A Feltámadás volt ez, mint Szent Pál tudtunkra adja; félelmetes csoda: ezen függ az egész kereszténység.

 Összefoglalásul:

 1. Krisztus tanítása borzalmas harcba viszi tanítványait a régi vallás ellen - mely azt eretneknek és istenkáromlónak bélyegzi - és egyben minden pogány vallás ellen is, melyekkel szemben a kereszténység azonnal mint helyettesítő és kizáró lép fel. Egy keresztény sem várhatta, hogy jobb sorsra jusson, mint vezére.

 2. Ebben a mulandó győzelem ígérete nélküli harcban földi fegyvereik nem lesznek. Az erőszakos eszközök tilosak számukra. Fegyvertelenül küldik őket hódítani. A szükséget, az önfeláldozást, az üldöztetést és a kínzatást mutatják és ígérik nekik a jövőben.

 3. A vallás alapítója, aki Isten Fiának mondotta magát, mindenkitől megtagadva, keresztre feszítve hal meg. Ezek azok a körülmények, melyek között a kereszténység alakult! Nem mondja-e a józan ész, hogy a mérleg másik serpenyőjében is kellett valaminek lennie? Nemcsak ígéreteknek, hanem tényeknek is. Hogyan lehetne megmagyarázni másként a bizalomnak, erőnek és tettrekészségnek "eszelős" ( Ap.Csel. ) kitörését? Egy csapásra, pár év alatt az apostoli munkálkodás betölti a földet. Rávenni embereket - akiket gyáváknak, lustáknak és durváknak festenek előttünk - olyan vállalkozásra, melyet paradoxonnak, istenkáromlónak, minden emberi reménytől megfosztottnak tüntetnek fel előttük - ez nem lehet mégsem könnyű dolog. Kellett, hogy valami történjék... Akinek füle van a hallásra, hallja meg!" 

( Paul Claudel: Hát Te kinek mondasz engem? )

https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/isten-te-istened-vagyok-en-akinek-fule.html

 

 

"Kifosztva áll szegény lakom,
de a rabló a holdsugárt
meghagyta itt az ablakon."

( Ryokan )

 

 

Várakozások III. ~ "Sors parancsol.."

 

"Nemcsak a te akaratod hat

irányként abban, ami jő!

Dolgoznak titkos viszonyok lent,

lentebb, mint tűz, föld, jég alatt." 

 

( Illyés Gyula Várakozások ) 

 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/mit-tudsz-masik-eletrol-v-nezem.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/mit-tudsz-masik-eletrol-ii-nagy.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/04/o-crux-benedicta-winnerek-utja-ii_23.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-c-lix-daimon-4.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/mit-tudsz-masik-eletrol-i-nagy-muveszet.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/isten-te-istened-vagyok-en-akinek-fule.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/megbontottam-vele-egy-oroktol-fogva.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/mit-tudsz-masik-eletrol-iv-hova-alljak.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/satipatthana-ott-magasztos-igy.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/xi-esszenusok-kulonuljetek-el-iv.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/o-crux-benedicta-winnerek-utja-hybris.html

 

 

 

Várakozások II. ~ "Ha egy paraszt látja, amint egy fatönk előtt órákig elülök és rajzolom, őrültnek tart, és természetesen kinevet." / "Ki törődik egy rabszolgával?"

 

"Valami magyarázatot

vártam mégis: mi végre várunk?

Várakozni: maga az élet?

Mert hinni tud, ki várni tud." 

 

( Illyés Gyula, Várakozások ) 

 

 https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/tuo-tibi-judicio-est-utendum-x-numquid.html

 

"Ha egy paraszt látja, amint egy fatönk előtt órákig elülök és rajzolom, őrültnek tart, és természetesen kinevet. A fiatal hölgy pedig, aki egy munkás foltozott, poros, átizzadt ruhája láttán fintorgatja az orrát, magától értetődően nem fogja fel, hogy miért megy valaki Borinage-ba vagy Heijstbe, miért száll le a szénbánya aknájába. És arra a végkövetkeztetésre jut, hogy örült vagyok. De mindez tökéletesen közömbös nekem, (...)" 

( Van Gogh válogatott levelei, 1881. április, 35 )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/a-karakter-olyan-szikla-amelyen.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/12/distinctio-spirituum.html

"Mi értelme rabszolgámmá lenni, és aztán azt várni, hogy törődjem magával! Ki törődik egy rabszolgával?" 

 ( George Bernard Shaw: Pygmalion )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/ki-torodik-egy-rabszolgaval.html 

 

https://boatswain2.blogspot.com/2023/12/letezik-tetszetossegnek-es-szepsegnek.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/04/xxi-violent-ferment-lelek-altal-van.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/04/xx-minden-szivvel-megtort-nadszalat-nem.html

"Tudok gondolkodni. Tudok várni. Tudok böjtölni."

( Herman Hesse, Siddhartha ) 

https://boatswain2.blogspot.com/2022/05/hat-te-mit-tudsz-adni.html 

 

"Tudok gondolkodni. Tudok várni. Tudok böjtölni."

 

 

Várakozások I. ~ »Uram, ki hitt annak, amit hallott tőlünk?« ( Ἀδελφοί )

 

"Azokkal vagyok egyívásu,

kikkel egy-egy diadalt vártunk;

velük lettem testvériségben

és árvaságban." 

 

( Illyés Gyula, Várakozások )

 

 

 https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/ix-kozel-van-hozzad-az-ige-szadban-es.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/iii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/iv-i-got-confidence-im-just-entertainer.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/vii12-viii-azok-testvereink-akik_9.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/ii-ez-az-oromom-most-teljes-lett.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/i-mi-testverek-vagyunk-ha-lelked-beszel.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/teljesseg-vi-ezert-allasz-kapuba.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/ix-kozel-van-hozzad-az-ige-szadban-es.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/teljesseg-vii-ezert-allasz-kapuba.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/x-vii-most-en-beszelek-gyuljetek-hozzam.html

https://boatswain69.blogspot.com/2024/12/varakozasok-i-uram-ki-hitt-annak-amit.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/militia-christi-v-legio-christi-iv-viii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/v.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/militia-christi-iv-legio-christi-iii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/militia-christi-iii-legio-christi-ii-vi.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/02/atjarja-ot-feny-xi-s-mint-tartott-targy.html