Kiemelt bejegyzés

"Ezt még én is tudom. Ha búzát rostálják, nem együtt rázzák-e a konkollyal?" / "És megparancsolom a bölcs tűznek..." / "A kérdés egyébként nem az, hogy mit ér, hanem hogy ki parancsol neki."

  "Szellemében és húsában egyként részesül az isteni természetből minden ember. Ez az oka, hogy Krisztus rejtélye nem pusztán egy ren...

2024-05-11

Elégia I. ( Limbo ) ~ "Csónakon ültem egy hajnalon, ünnep reggeli fényben..." / "Itt az idő, horgonyt felszedjetek, a fény, az élet atyja hazahívott."

 "Bölcs közöny és egyedüllét vert aranyát viselem páncélnak e szolgavilágban."

 

 
"Ballag a vándor s már a piros falu képe hanyatlik
Háta mögött s fel-felragyog. A sürü lombokon át mint
Szűrőn ér le a földre a nap. Két víg utitársként
Játszik a vándor előtt is, után is a fény meg az árnyék.
Vége a nyárnak, száll a levél már. Nézd csak a tájat,
Még szines és melegen mosolyog, de mögötte suhan már
Csontos testtel az ősz. Szomorúan ballag a vándor,
Felragyog a letünő napfényben a kis falu, melyből
Indul a vándor, amerre talán embert se talál majd,
Csak komor, őszi vidéket, ahol fakuló erdők közt
Setteng, búvik az őszi vadállat, a farkas, az őzek,
Illan a lompos róka a sápadt dombokon át, és
Leng lebegőn felhőboritott hegyeink fölött a sas.
Majd az utolsó, gyenge levél elhagyja a fákat,
S a hulló falevél fanyar illata száll fel az égre,
Hervatag illata hívja a vándort s várja a sziklás
Távoli, téli hegyek között a hideg és fenyegetve
Látszik a hóboritotta vidék ragyogása, amellyel
A vándort a magány üdvözli s a hallgatásnak
Bölcs közönyét árasztja a téliesen ragyogó táj.
Igy ballagva megálltam a Lánchidon én is a multkor,
Langy augusztusi éjszaka. Égtek a fények. A város
Ott ragyogott körülöttem. Felvillantak a fények a vízen
S a Duna oly melegen csobogott. Hogyan értem a hídra,
Nem tudom én már. Egymagam ültem a távoli kocsma
Mélyén, ott ittam boromat egyedül, sürü bánat
S méla tünődés volt mulatótársam meg a holdfény,
Mely boromat simogatta ezüstös, halk mosolyával.
Igy álltam egyedül, te se voltál, kedvesem, ott, hogy
Szép mosolyoddal rám boritottad volna a lomha,
Gyáva felejtést, gyönge futást a sorsom elől, mely
Nem derüsen ragyogó, csak a bölcs közöny és egyedüllét
Vert aranyát viselem páncélnak e szolgavilágban." ( Vas István, Elégia ) 
 
https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/manicheusok-i-there-is-none-that-can.html
https://boatswain2.blogspot.com/2023/12/66-es-fenykoszoru-lett-az-o-fejen.html 
https://boatswain69.blogspot.com/2022/11/az-alvilag-homalyaban-mindegyik.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/11/az-alvilag-homalyaban-mindegyik_19.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/11/az-alvilag-homalyaban-mindegyik_20.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-xlviii-v-xxiii-1.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/i-holderlin-12-az-elet-elomozditasa.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-xcv-liv-fenykapu-1.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-xcvi-lv-fenykapu-2.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/az-ut-felfele-es-lefele-ugyanaz-alszom.html
 
 
"Itt az idő, horgonyt felszedjetek,
a fény, az élet atyja hazahívott."
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése