Érzékeny plánta ( Kert I. ) ~ Széparány / minden csókol...

"Valóban sohse múltak el, csak mi változtunk, nem a Kert."

 

 

 Beillek-e a kertbe?

Az élet végletesen gyötrelmes tud lenni vagy épp borzalmasan unalmas..., s gyakran minden átmenet nélkül. 

Ezt az érzékenyebbek, a művész lelkűek is érzik..., nagyon meg is szenvedik. De a művész dolga, hogy közelebb vigyen bennünket önvalónk megértéséhez, hát közölni kénytelen a közölhetetlent... Pl. Shelley az általam nagyon megszeretett XIX. század "elveszett művész generációjának" egyike így vall erről:

"Vajjon az Érző Plánta vagy a csöpp
szellem amely ült ága között
érezte-e hogy a Rossz Hatalom
kezd hatni benne, nem tudom.

Vajjon a Szép Hölgy lelke mikor
kivált a szép test láncaiból,
melyből vágy szállt, mint napból a fény,
látta-e a bút a gyönyör helyén,

nem sejtem, de e küzködés
között, mely csupa tévedés,
hol lenni nincs, csak látszani
s mi mind egy álom árnyai,

szerény s mégis vigasztaló
hit, meggondolni, hogy csaló
lévén itt minden, a halál
maga is bizton csak csalás.

Ez édes Kert, a drága Lány
s a sok szín, illat s széparány
valóban sohse múltak el,
csak mi változtunk, nem a Kert.

A Szépség, Szerelem s a Kéj
nem hal, nem változik, csak él,
távol érzékünktől, amely
sötét s a fényt nem bírja el." ( Shelley, Az érzékeny plánta, Befejezés, 102 ) 

 

Nagyon jó vers..., érteni véljük a kor idegenkedését Shelley-től, akit indulatosnak és durvának írtak le, sőt gyilkosnak; pedig aki látta sosem erősítette ezt meg. Egy szelíd, szép vonású ifjúról mesélnek a kortársak...

Ha semmi sem leírható, minden változik, sőt pusztulásra ítélt..., mindeközben illuzórikus, miről is lehet itt beszélni? 

Hogy lehet a kert örök és változatlan.

Távlatos gondolkodás..., a bölcsesség ismérve. Ki bölcs itt? Ki nem áruló?

 

Két vers..., és az eltérés.

https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/a-belso-lenyeget-vettem-at-iv-zombik.html

 

A sejtéseket illik komolyan venni..., írtuk korábban. Daimónod súg.

Ezen fog múlni, hogy használható leszel-e az építkezésben, vagy félredobnak..., mint a sót, mely vesztette ízét. Vagy rész vehetsz a Kert újra-újragondolásában.

 

“Nothing in the world is single;
All things by a law divine
In one spirit meet and mingle.
Why not I with thine?” ( Love’s Philosophy by Shelley )

 

"Forrás folyóba ömlik,

folyó az óceánba;

az egeknek folyton özönlik

vegyülő suhogása;

magány sehol; isteni jel

s rend, hogy minden tünemény

keveredjék valamivel -

Mért ne veled én?

 

A hegy csókolva tör égbe,

habot hab ölel, szorít, átfog;

egymást ringatva, becézve

hajlonganak a virágok;

a földet a nap sugara,

a hold a tengereket:

minden csókol... - S te soha

engemet? ( Shelley, A szerelem filozófiája )

 

S meglátni..., ki ilyen csókot kap...

 Valóban akkora tragédia egy érzékeny palánta elvesztése?

Daimónod dönt..., ezért írják több helyütt is Shelley-ről, olyan volt mint egy szent élete kezdetén. Felháborodott, lázadó... 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mint-egy-szivdobogas.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hatarozottan-azt-hatarozzuk-hogy-nem.html

 

Mert csak embernek van daimónionja..., nem a szabad akarat tesz minket rendkívülivé..., tehát emberré, hanem elkötelezettségünk életcélunk iránt. Isten az..., mihelyst ember.

Ezért nem határozható meg, hisz isten..., isteni ember - akinek daimónja van.

O, Crux Benedicta - a Winnerek útja V. ( alapszabályok II. ) ~ Van-e szint a hit szintje felett? / Legyünk őszinték legalább magunkhoz...

 "Aztán kinyitottam a szemem és nem hittem magamnak, mert igen szép volt, hát újra behunytam a szemem."

 Alapszabályok II.

 Van-e szint a hit szintje felett?

 

 

 

Legyünk őszinték legalább magunkhoz...

Azért kerültünk a második szintre, mert nem lettünk szépek, a harmadikra pedig mert jók és igazságosak sem...

Most arról töprengünk, ha van negyedik szint; onnan tűnünk-e legalább "önazonosnak"?

 

Mert ha jól meggondoljuk, eddig minden törekvésünk csődöt mondott. 

Itt állunk üres kézzel..., nem váltunk sem széppé, sem okossá és szentek sem lettünk.

Mi végre volt hát minden?

King Arthur Statue, Tintagel Cliffs, Cornwall, England.

Artúr

Rubin Eynon, King Arthur Statue, Tintagel Cliffs, Cornwall, England.

 

6. Csak jusson nyugvópontra... 

Békét szeretnénk..., - ez volna minden vágyunk, de ahogy az Artúr szobra Cornwallban egyszerre statikus és a hullámzó tengerrel a háttérben, folyton belülről is mozgó.

Újfent megállapíthatjuk..., megint valami rosszul lett megfogalmazva.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/vocatus-atque-non-vocatus-deus-aderit.html

 

A szobrász viszont zseni volt..., ahogy Dosztojevszkij is.

"Én nem régen láttam egy sárga, kissé zöldes, a szélein megrothadt levelet. Vitte a szél. Mikor tíz esztendős voltam, télen behunytam a szemem és képzeltem magamnak egy zöld levelet, erezett, friss levelet s hozzá fényes napot. Aztán kinyitottam a szemem és nem hittem magamnak, mert igen szép volt, hát újra behunytam a szemem. - Mi akar ez lenni? Valami allegória? - N-n-em... ugyan minek? Dehogy mondok én allegóriát! Csak a levélről, egy levélről... A levél szép. Minden szép. - Minden? - Minden. Az ember azért nem boldog, mert nem tudja, hogy boldog; csak ezért. Ez az egész. Aki megtudja, az mindjárt boldog lesz, abban a pillanatban." ( Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij : Ördögök )

 

Hajlamosak vagyunk lenézni az alattunk levő szinteken élőket..., mi akik megízleltük eme harmadik szinten élés keserédes ízét..., minden reményünk abban van, hogy a 4. szinten lakók könyörületesek, de legalábbis megértőek lesznek hozzánk, a szeretet "nyomorékjaihoz", akik próbáltak jól szeretni, mindenért hálásak lenni, de el-elbukva folyton a moralizálás, vagy még rosszabb, az élvezet mocsarába csúsztak vissza, pedig minden szép..., a szélein rothadt levél is az.

Vagy ugyanaz csak "megfordítva"

S a szobor is, mely "nincs befejezve..."

O, Crux Benedicta - a Winnerek útja II. ~ hybris / Deus aderit" / kő III.

 Üdvözlégy Kereszt, egyetlen reményünk! I.

Ha nem mégy sehová...

 

 

 

II. A Winner-Loser kérdés már nehézkesebb..., főleg felnőttként.

 

A daimonion-ról már értekeztünk..., én magam bizonyos értelemben Hölderlin "reinkarnáció" vagyok.  

https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/a-belso-lenyeget-vettem-at-iii-i.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/ez-szomoru-reggel-volt.html

Mintha én írtam volna.

De miért más..., s nem pont olyan?

 

Ez sokkal érdekesebb kérdés, mint a hasonlóság.

Lássuk, mit tudunk eddig:

"A tettek az anyagban élő léleknek voltak a próbakövei, ezeken lépkedett, előre, mert az volt a feladata. hogy bánni tudjon az anyaggal a szellem javára, hogy ne engedje annak szándékaival megláncoltatni a szellemet, hogy kivédje annak szuverenitását, - és erről a szándékáról és képességéről cselekvésekben kellett bizonyságot tennie." ( Dienes Valéria, A másik élet iskolájában )

Nyomjuk tehát a pedál és engedünk sejtéseinknek. 

"Ezeknek a cselekvéseknek a kedvéért tétetett szűkké az eszmélete, és elvégeztetett, hogy a magában hordott múltból csak annyi legyen világos előtte, amennyit a cselekvés megkíván." ( Dienes Valéria, A másik élet iskolájában )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/mit-tudsz-masik-eletrol-v-nezem.html

 

Hajtani kell a biciklit..., s egyensúlyozni. nem engedni egyetlen szélsőséges kísértésnek sem. S mégis lesznek elágazások..., sok, ahol hol erre hol arra fordulunk.

"Miért váltam most valóban kedvessé az Úr előtt? Mert magamról szóló ítéleteim fájdalma kiégette belőlem a hibás választásokat. Nem azért égettek engem ezek a választások, mert magamat aljasítottam lejjebb, hanem azért, mert megbontottam vele egy öröktől fogva akart harmóniát, egybehangzást, - Azzal, aki megteremtett és aki azt akarta. hogy az övé legyek. És nem voltam mindig az övé. ( Dienes Valéria, A másik élet iskolájában )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/megbontottam-vele-egy-oroktol-fogva.html

 

Mi legyen a bejáratlan utakkal?

Hát be kell járni őket!

Mikor?

Egy másik létben.

 

Milyen volt az előző..., ismert Hölderlin, talán volt már előttem több is..., talán Hölderlin előtt is; - Stefan Zweig így ír róla:

"De alakja végzetének fellegéből csak egy pillanatra lép ki ilyen világosan, szellemi hajnala napsugarától egyenletesen beragyogva, isteni az isteniből. Férfikorából már nem maradt kép reánk, mintha a sors Hölderlint csak virágzásában akarna nekünk megmutatni, csak az örök ifjú sugárzó alakjával akarna minket megismertetni és sohasem a férfival (ami valójában nem is lett soha) s aztán ismét - a gyermekké vált aggastyán üreges, kiszáradt lárvájával. Ami közben van, az őszülés és alkony: a hátrahagyott Szóból sejtjük csak, hogy a dionysosi ragyogás, sugárzó ifjúságának szent szárnyalása hogyan kezdett lassan kialudni lányosan tiszta alakja körül. Az az "illedelmesség", amelyet Schiller íróként dicsér nála, hamarosan görcsös kényszerré mered, a félszegség az emberekkel szembeni embergyűlölő szorongássá. Kopott házitanítói kabátjában az asztal végén, közel van már a fizetett szolgák libériájához, s így meg kell tanulnia az elnyomottnak szolgai mozdulatait. Tétován, szorongva, megkínzottan és szellemének erejét csak tehetetlen szenvedésben ismerve meg. Hamarosan elveszíti szabadzenéjű léptét, amelyben ritmusa mintha felhők fölött lépkedne és belsejében
is megtörik a lendület, a lélek egyensúlya. Hölderlin korán bizalmatlan lesz és sebezhető. ,,Egy sebtében ejtett szó meg tudta sérteni", helyzetének a kellemetlensége bizonytalanná teszi és megsértett, tehetetlen büszkeségét a dac és a keserűség mély ráncával úzi vissza zárkózott keblébe. Mindinkább megszokja, hogy lelki arculatát elrejtse annak a szellemi csőcseléknek a durvasága elől, amelyet szolgálni kénytelen és ez a szolgai álarc hovatovább húsává és vérévé válik. Csak az őrület, amely mint minden szenvedély, minden eltitkoltat felszínre hoz - teszi iszonyatosan nyilvánvalóvá belső eltorzulását: az a szolgaiság, amely mögé házitanítóként saját világát elrejtette, az önmegalázás beteges rögeszméjévé lett, azzá az irtózatos mozdulattá, amely térdhajtással, túlzott hajlongásokkal számtalanszor üdvözöl minden idegent, és - mindig félve attól, hogy felismerik - hadarva: ,,Szentséged! "Kegyelmességed! Nagyságod!" címekkel halmozza el őket. 

Külseje is fáradtan, feszültség nélkül süllyed vissza önmagába, egyre inkább elborul a szem, amely egykor oly rajongva tekintett fölfelé és olyan lesz, mint a füstölgő fáklya, lobogó és fojtott: néha élesen és veszedelmesen felvillan már tekintetében a démon, amelynek lelke áldozatul esett. Végül magas alakja is elfárad a feledés éveiben, az egyre nyomasztóbb főnek szörnyű jelképeként, utánahajol és amikor aztán ötven évvel később, félévszázaddal az ifjúkori kép után, egy ceruzarajz először ábrázolja megint az "égi fogságba eladottat", megrendülve látjuk a régi Hölderlint szikkadt, fogatlan aggastyánként, aki bottal tapogatódzik előre és ünnepélyesen fölemelt kézzel verseket mond egy érzéketlen világba, az űrbe. 

Csak a vonások természetes arányossága dacol a belső megzavarodottsággal, és a homlok még a szellem zuhanásában is boltozatos marad, szoborszerű tisztasággal tár, a szürke-kuszált haj alatt, változatlanul örök szépséget a látogatók borzongva tekintenek Scardanelli kísérteties lárvájára és hasztalan próbálják benne felismerni a végzet hirdetőjét, aki a Hatalmak szépségét és veszelyes borzongását oly alázatosan hirdeti, mint senki más. Ő azonban "távol van, nincs már jelen". Csak Hölderlin árnyéka botorkál még negyven évig a homályban a földön át: a költőt magát az istenek az örök Ifjú alakjában magukhoz ragadták. Szépsége tisztán megőrzötten és kortalanul árad a másik szférában tovább: énekének széttörhetetlen tükrében. ( Stefan Zweig, Küzdelem a Démonnal, Hölderlin, 29-30 )

Számukra...

 

Én  is "Hölderlin vagyok". Ez most divatos megfogalmazás..., " Je suis...", de ez nem pusztán vállalás kérdése..., inkább a felismerésé...

Az én kerékpárom valamelyik elágazásnál másfelé fordult.

Lássuk, mi vár erre? - tehette fel az Úr teremtésünkkor.

 

Elértünk a Loser-Winner kérdésig..., miért istentagadás nem "tekerni"..., mert a lét lényegét tagadjuk meg vele.

Az élet mozgás.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/vocatus-atque-non-vocatus-deus-aderit.html

 

S ebben a két dologban téved Zweig:

 

1. Az élet célja nem a társas lét.

 

"Semmit sem akart tanulni semmit sem akart elfogadni a hétköznap neki visszatetsző
szférájából; hasonlíthatatlan ösztöne a tisztaság iránt megtiltott neki minden keveredést az élet vegyes anyagéval. Ezáltal azonban - a szó legfelsőbb értelmében - bűnt követ el a
világtörvény ellen, és sorsa antik szellemi hybris, hősien szent elbizakodottság kiengesztelése. Mert az élet törvénye elvegyülést jelent, örök körforgásában nem tűr kívülmaradást, aki ellenkezik, hogy e meleg folyamban elmerüljön, az a parton
Szomjan hal; aki nem vesz részt, annak az élete örök kívülmaradás, tragikus magány." ( Stefan Zweig, Küzdelem a Démonnal, Hölderlin, 26 )

A magányos élet nem feltétlen üres lét. Nem csak mert a létezés maga a mozgás, ha nem mozogsz fizikálisan, lélekben még mozgásban lehetsz...., ahogy a zenben mondják:

"Ha elhagyod a világot, a világ jön el hozzád."

Tehát az előző idézet következő mondata is téves:

"Hölderlin igénye, hogy csak a művészetnek szolgáljon és nem a létnek, csak az isteneknek és nem az embereknek." ( Stefan Zweig, Küzedelem a Démonnal, Hölderlin, 26 )

 

Nem "hybris" ez, csak egy másik Út...

"Vocatus atque non vocatus Deus aderit" ( "Hívva vagy hívatlanul, Isten jelen lesz." )

 A winnerek útja.

 

Azoké akik készek vállalni a döntéseiket és önmagukat és mindkettő terhét és következményeit..., akik valóban élnek és igazából halnak. 

Amiért érdemes meghalni, azért élni is érdemes, - és fordítva, ahogy Novalistól tanultuk. Ez a Winnerek jelmondata. 

 

Milyenek a Winnerek?

"Kedvelem magamat. / Másokkal jól kijövök. /  Bízni lehet bennem. /  Vagyok, amilyen vagyok. / Általában az igazat mondom. / Mások kedvelnek. / Nem félek a jövőtől. / Kihasználom képességeimet. / Jól érzem magam. / Magam gondolkodom saját magamról. / Ismerem érzéseimet. / Szabadnak érzem magam. / A többieket általában rendben lévőknek (OK) találom. / Jól hasznosítom az időmet. / Meg vagyok elégedve a munkámmal. / Van önbizalmam. / Szívesen vagyok együtt másokkal. / Szívesen vagyok férfi/nő. / Örülök az életnek. / Szeretek dolgozni. / Többnyire helyesen cselekszem. / Ha valami nem sikerül, keresem az okát." ( Eric Berne nyomán ) 

 

Vera F. Birkenbihl szerint "minél több pozitív Winner-válaszunk van, annál könnyebben tudunk kommunikálni másokkal"..., ez igaz is lehet, de csak embertársaink jöhetnek szóba? 

 

II. Az élet célja nem a kommunikáció embertársainkkal.

 

S ami a legérdekesebb, én a Hyperiont ugyanilyennek írtam volna meg..., kifogástalannak látom; bár az irodalomtörténet nem tud vele kezdeni semmit. Ahogy Hölderlinnel sem..., ami persze nem Hölderlin hibája...

De akkor kié?

Hölderlin Loser lett volna csak mert nem tudta menedzselni magát, csak mert nem tudta megértetni gondolatait a többiekkel?

Ahogy a Mona Lisa sem "ide" tartozik, a Hyrerion és Hölderlin sem. 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/ha-majd-gyertyat-gyujtani-mentek-ne.html

Így könnyen belátható..., Zweig regényének címe is csúsztatás, ahogy Gide írta: "Szókratész sem félt a daimonjától!"

Ahogy Szókratészt, úgy Hölderlint is daimónja tette naggyá és nyomorította-pusztította is meg-el.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/12/blog-post.html

Ez édes küzdelem, mint Utassy József képverse is írja "INRI" helyett , - "Írni". Ez Utassy keresztje!

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/azert-vagyunk-itt-hogy-tanitsuk-az.html

 

Ahogy korábban már tisztáztuk..., szenvedélyről van szó..., a felismert és elfogadott, sőt szolgált és szolgáló szenvedélyről.

"A gazdagság tehát nem bűn és ártatlanság, sokkal inkább szenvedély és szellemi valóság illetve egyéni és közös leborulás a végtelen előtt."

https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/tuo-tibi-judicio-est-utendum-i-elni.html?

 

"A dolog addig fog tartani, amíg tart... De végre is mit akarsz? Azért vagyunk itt, hogy tanítsuk az igazságot, nem szabad szégyellenünk." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

S talán egyszer a Hölderlin-életmű is megérthetővé válik..., s így a helyére is kerül.