"A Nap lakomája" II. ~ Úgy tenyészik mint a laboda...

 Laboda és Lótusz

"Már túl van szenvedésen és félelmen; az akol e betegségei a
Szerény nyájnak valók." ( Antoine de Saint-Exupery )

"(...) milyen az az Isten, akinek egy ilyen emberi élet, egy ilyen halál, egy ilyen feltámadás az abszolút kinyilatkoztatása?" ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé )

 

 

 

 

"A keresztény Istenkép, az ún. "Istenélmény" a közösséghez vezet, (...) " Vass György: Közösség és Istenélmény, III.4. Pneumatikus Istenkép és közösségi élmény )

A közösség iránti szeretet és elköteleződés a "Nap-lakomájához".  ( ~ Antoine de Saint-Exupery )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mrs-gump-letezik-mr-gump.html 

 

Empedoklész szerint "az emberek a földből születtek, mint a laboda." ( Empedoklész, Parafrázisok, 12 ) 

 

 

A Nap lakomája:

"Most fedezi fel az igazságot. És én hallottam, hogyan jajgatott. A határtalan éjszaka rabságában hívogatta otthona este meggyújtott lámpáját és a szobát, amely újból emberi közösségbe emelte volna, meg az ajtót, amelyik ismét becsukódott volna mögötte. Az arcát elrejtő világmindenségnek áldozatául odadobva szólongatta a gyermeket, akit elalvás előtt megcsókolunk, s aki a világot jelenti számunkra. Ó, aki e sivár hegytetőn az ismeretlenre várt, a hitvesnek a küszöbön este megkoppanó, ismerős és megnyugtató léptét dalolta. A végtelen térbe kiállítva, ahol nem volt mibe kapaszkodnia, azért könyörgött, hogy adják vissza neki azokat a gátakat, amelyek egyedül teszik lehetővé a létezést: a kartolásra váró lencsomót, azt a bizonyos elmosogatni való tálkát, azt a gyermeket, akit el kell ringatnia, őt és nem másikat. Kiáltása a ház örökkévalósága felé szállt, amelyre a falu többi házával együtt ugyanaz az esti ima borult." ( Antoine de Saint-Exupery , Citadella, 19 )

 

 

Szögjal Rimpocse ír a Dzogcsenről:

"A Dzogcsen-tanítások azt mondják, hogy meditációd és szemléleted olyan legyen, mint a hatalmas óceán távlata: mindent átfogó, nyílt és határtalan." ( Szögjal Rimpocse, Pillanatról pillanatra, május 17 )

Technikailag pedig pedig épp fordítva működő, mint ahogy "egónk" sugallaná nekünk:

"Képzelj el a hozzád nagyon közel álló személyt magad elé, s ha lehet, akkor olyan valakit, aki szenved, fájdalmai vannak. Amikor belélegzel, képzeld el, hogy szenvedését és fájdalmát együttérzéssel magadba szívod; amikor pedig kilélegzel, sugározd kifelé minden melegségedet, gyógyítóerődet, szeretetedet, örömödet és boldogságodat. 

Aztán bővítsd könyörületességed körét..."
( Szögjal Rimpocse, Pillanatról pillanatra, április 5. )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/ime-mienk-gyermek-krisztus-v-boldog.html 

 

A laboda is földből nyeri erejét, a lótusz is a mély és sötét sárból..., mi is a különbség?

 

 

"A szelíd láng csekély földet tartalmaz." ( Empedoklész )

Vagy ahogy Hölderlin mondja, csak fordítva, mely inkább karakterkülönbségükből, mint a lényeg eltérő ismeretéből származik:

"Nem annyira a főhangnem, mint inkább a sokféleképp rendezett hangok, nem annyira a fény, mint inkább az árnyék." ( Hölderlin )

"Tegnap fenn voltam az Aetnán." II. ~ fáradhatatlan szemet alkotott az isteni Aphrodité. / "Komolytekintetű harmonié"

 "A szelíd láng csekély földet tartalmaz."

 

 

"Ananké ügye ez, régi határozata az isteneknek.
Örökérvényű, szilárd eskükkel megpecsételt:" ( Empedoklész, Tisztulások, 115, 36 )

 

Antik Lexikon, Corvina

 Már találkoztunk vele..., Platónnál is, de Parmenidésznél is:

"Ugyanaz ugyanabban maradván önmagában nyugszik, s így szilárdan ugyanott marad, mert a hatalmas Ananké a határ kötelékeiben tartja, mely kétfelől körülzárja, Ezért nem illik a létezőhöz, hogy ne legyen teljes, mert nincs hiánya, ami ha volna, mindene hiányoznék." ( Parmenidész, Töredékek )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es.html

Akkor a szükségszerűség a teljesség őrzője volna?

 

Ezt Empedoklész így "egészíti" ki:

"az igen hosszú életű daimónok [egyike] háromszor tízezer évre taszíttassék el a boldogoktól!
Az idők során a halandók mindenféle fajává váljanak az ilyenek, cserélgetvén az élet fáradságos ösvényeit.
Mert az aithér ereje a tengerbe űzi őket, a tenger a földi talajra köpi, a föld a fénylő Napnak sugaraiba, az meg a lég örvényeibe hajítja.
Egyik a másiktól fogadja be, ám gyűlöli valamennyi.
Közébük tartozom én is, istentől száműzött és tévelygő vagyok, átadva magam az őrjöngő Gyűlöletnek." ( Empedoklész, Tisztulások, 115, 36 )

 

Parmenidész az Igazságról szóló, Empedoklész a Tisztulások című részben beszél a szükségszerűségről.

Lehet, nincs is valódi ellentét köztük, csak már megint rosszul van feltéve a kérdés?

 

Empedoklész a világ összetartó erejét három néven nevezi:

1. Szeretet 2. Barátság ( Eddig "barátságosság" névvel tiszteltük. ) 3. Komolytekintetű Harmonié

Tegnap beszélgetésbe elegyedtem 12.b osztályos diákjaimmal a sokféleség problémájáról. A sokféleség adja életünk értelmét ( ~ "áldott hiány" ), sokféleségünk tagjaivá tesz egy közös testnek, ám a gyűlölet teszi lehetővé, hogy a tagok összecsiszolódhassanak. 

Jogunkban áll szeretetből figyelmeztessük más testrész társainkat, így kapcsolódhatsz hozzám, s nem máshogy!

S közben zajlik a "játék"..., az információgyűjtés végtelenségbe nyúló folyamata is. 

Épül a Hölderlinek végeláthatatlan sora, "háromszor tízezer évre".

 

Ananké tehát őriz és mozgat..., egyszerre mindkettő. 

Így néz ránk az Isten, a "Komolytekintetű harmonié".

S hogy e szelíd láng kevés földet tartalmazna? 

 

 Miért Empedoklészhez vonzódik Hölderlin...? A daimónok sorai nem csak magukban, de más daimónsorok egymás mellet, egymás hatására is fejlődnek, változnak. A tagok "bevonzzák" egymást.

"ahogy egymáson keresztülfutnak, máskor más és más keletkezik és örökkön örökké hasonló" ( Empedoklész, A Természetről, 17, 19 )

"Lehet, hogy így állt a dolog, mert eszembe jutott, hogy Surám Baót első ízben akkor láttam, amint érkezésemkor partra szálltam a kikötőben. Az öreg szádhu mosolyogva nézett rám, amint elmentem mellette, s egy virágfüzért nyújtott felém, amit én udvariasan megköszönve elutasítottam, mert holmi baksislesőnek tartottam az öreg „fakírt” Az indusok ugyanis ilyen virágfüzérekkel fogadják érkező barátaikat, búcsúzóul is megajándékozzák őket virágfüzérekkel; de a szádhu nem várt senkit és különösnek találtam, hogy éppen nekem ajánlja fel a kezében tartott igénytelen füzért. Ismerősöm mindezt hindu észjárás szerint azzal magyarázta, hogy még előző életünkben valami kapcsolat lehetett a szádhu közt és köztem és a szent ember tudta, hogy jövök, és azt is tudta, hogy ismerősömnél tartózkodom, amikor felkeresett és megáldott.” ( Baktay Ervin: India. Szukits kiadó – 347-348 oldal  )

A program Empedoklész és Hölderlin számára eredendően közös, s e valóság egyszerre szellemi és anyagi, időben lévő és azon kívüli.

"Törvénykönyvünkbe a természet törvényeit írjuk - midőn a semmiféle könyvbe be nem írható isteni Természet a közösség szívében él majd." ( Hölderlin, Hüperion, 207 )

"Egyszer a Szeretet révén mindenek eggyé egyesülnek: tagokká, melyeknek sorsról rendelt birtoka a test, midőn virágjában virágzik az élet."  ( Empedoklész, A Természetről, 20, 19 ) 

 

A Hold fénye valóságos vagy illuzórikus? Anyagi vagy szellemi valóság?

 

 

A holdat nem lehet ellopni.

Rjókan egyszerű életet élt kicsinyke kunyhójában, a hegy lábánál. Az egyik éjszakán egy tolvaj tört be a kunyhóba, felforgatta, de nem talált semmit, amit ellophatott volna.
Rjókan éppen visszatért, és elcsípte a tolvajt. - Biztosan hosszú urat kellett megtenned, hogy láthass engem - mondta Rjókan a csavargónak. - Nem térhetsz vissza üres kézzel. Kérlek, fogadd el a ruhámat ajándékba. A tolvaj elképedt, fogta a ruhát és elsomfordált. Rjókan, a holdban gyönyörködve, meztelenül ült:

- Szegény ember - merengett a zen mester -, bárcsak
neki adhattam volna ezt a gyönyörű holdat is!

Ekkor írta a következő haikut:

Kifosztva áll szegény lakom,
de a rabló a holdsugárt
meghagyta itt az ablakon. ( Ryokan )

 

Vagy ahogy maga Empedoklész írta:

"Ahogy a sugár a Hold széles körének verődik. Félelem nélküli tekintettel sugárzik vissza az Olümposzra." ( Empedoklész, a természetről, 45-46, 24 )

Mi ilyesfajta valóságok vagyunk. Gyűlölet és Szeretet. Ananké ( Szükségszerűség ) és Diké ( Igazság ) kétszer kettős fogásában. 

S olyan tiszták, komoly szemmel nézők, harmonikusak, mint a Hold fénye.

 

 Ha valaki nem értene egyet a bejegyzés első vagy második részével, annak két idézetet ajánlanék figyelmébe:

"Arisztotelész közli, hogy Empedoklész tanítványai kívülről megtanulták tanítójuk verseit, és el tudták "hadarni", jóval azelőtt, hogy felfogták volna az értelmüket: a megértéshez ugyanis idő kell, másképp nincs mód az elmélyedésre." ( George Thomson, Az első filozófusok, A tiszta ész, 2, 268 ) 

Másrészt Szung Szán mester kis versét:

"Az ember útja, üres kézzel jössz, üres kézzel távozol. Ilyen az ember. Honnan jöttél mikor megszülettél? Hová mész, mikor meghalsz? Az élet olyan mint a felhő, amelyik épp megjelenik. A halál olyan mint a felhő, amelyik épp eltűnik. Az égen úszó felhő eredetileg nem létezik. Élet és halál. A jövés és a menés éppen ilyenek. De mégis van egy dolog, ami mindig tiszta marad. Ez az egyszerű és tiszta nem függ élettől és haláltól. Mégis, mi ez, ami egyszerű és tiszta?" ( Szung Szán ) 

 

"Tegnap fenn voltam az Aetnán." I. kiegészíti magának a torzót ~ a harmadik lelkiismeret III. ( Valamely isten lakozik bennem nyilván... )

Tőled függne tán szent jogom? ~ félelem nélkül

 

 

 Erős dilemma még az etika harmadik szintjén is, mikor van bevégezve a "mű"? De csak külső megfigyelő számára...

A művész, a próféta..., akinek "kilátása" van, tudja mit kell tennie. Tudja, hogy fogadja el a helyzeteteket, amelyek adódnak.  

 

Hogy írja Hölderlin:

"Tegnap fenn voltam az Aetnán. Eszembe jutott a nagy szicíliai férfi, aki hajdan, betelve órái számlálásával, s meghitt viszonyban lévén a világ lelkével, a kráter nagyszerű
lángjaiba vetette magát mert a hideg költőnek tűzre volt szüksége, hogy fölmelegedjék - mondta később egy gúnyolódó. Ó, mily szívesen vennék magamra ilyen gúnyt! de az embernek nálam többre kell becsülnie magát ahhoz, hogy hívatlanul repüljön a Természet szívére," ( Hölderlin, Hüperion, 244 )

Hívatlanul repüljön..., vagy ez az öntörvényűség a sors része?

"Miért fenyegetsz isten lángjával, melyet ismerek? Néki szivesen játékszere voltam. Te vak! Tőled függne tán szent jogom?" ( Hölderlin, Empedoklész az Etnán, 410 )

 

 A sztoikusok köztudomásúlag vagy nagyon rövid vagy nagyon sokáig élnek.

Mert addig, ameddig...; s több életen át akár - tartson akár "háromszor tízezer" évig, vagy tovább. ( ~ Empedoklész, Tisztulások, 115, 36 )

  "Akiben az a lélek él, annak még virágzó gyümölcsfaként áll Athén. A művész könnyen kiegészíti magának a torzót." ( Hölderlin, Hüperion, 178 )

Félelem nélkül..., "cserélgetvén az élet fáradságos ösvényeit". ( Empedoklész, Tisztulások, 115, 36 )

 

Mire szól "szent jogunk"?

"Áldott az Úr, atyáink Istene, *
    mert meglátogatta és megváltotta az ő népét;
Erős szabadítót támasztott minékünk *
    szolgájának, Dávidnak családjából.

Amint szólott a szentek szájával, *
    ősidők óta a próféták ajka által,
megszabadít az ellenség kezéből, *
    mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket;

atyáinkkal irgalmat gyakorol, *
    hogy szent szövetségére emlékezzék,
az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, *
    hogy nekünk váltja be, amit ígért;

hogy félelem nélkül *
        és megszabadulva az ellenség kezéből, *
    neki szolgálatot teljesítsünk:
szentségben és igazságban járjunk előtte *
    napról napra, amíg élünk.

Téged pedig, gyermek, †
   a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, *
    mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját;
az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, *
    hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük
Istenünk irgalmas szívétől,
    amellyel meglátogat minket
       felkelő Napunk a magasságból,
hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben
       és halálos homályban ülnek, *
   lépteinket pedig a béke útjára vezérelje."( Lk 1,68-79 )

Howard Blake, Benedictus