"nagyszerű kudarc" / "egyetlen erkölcsi individuum" / "progresszív egyetemes poézis" / "általános hermeneutika" / "egyetemes együttérzés"

  " (...) s a levegőt művészettel takarja.

 

 

 

Shelling a filozófiát "nagyszerű kudarcnak" nevezi. 

"Időközben Spinozista lettem", - írja barátjának, Hegelnek 1795. február 4-én...

 

Miközben Spinoza szerint a világ MINDEN. - Szerinte a világ az ÉN.

 

Van-e különbség a világ és az én között? 

Az alapvető problémát, a "valódi immanencia" kérdését Edith Stein így fogalmazza meg tanulmányában: 

"(...) azon megismerést, mely teljesen azonos lévén tárgyával minden kétségtől mentes. 

Mostanra már bizonyosan világos, hogy Szent Tamás álláspontja szerint ez eleve elérhetetlen cél. 

A fent vázolt ismeretelméleti modellt ugyanis az isteni megismerése valósítja meg: számunkra ugyanaz a létezés és a megismerés, számunkra azonban e kettő nem esik egybe." ( Edith Stein, Husserl fenomenológiája és Aquinói Szent Tamás filozófiája, 16 )

Megismerhető-e az "Abszolút Én"?

Megismerhető-e a "Végső Szubsztancia"?

Valóban "nagyszerű kudarc"-e  a filozófia?

Schlegel a filozófiát az unalom "fojtó levegője" előli menekülésnek írja le.

Mi már láttuk ez az unalom mélyebbről feltörő energia..., mondhatni, - mi hiszünk az unalomban is..., Isten kezében minden jóra hajt. 

 

Schlegel is elismeri, van a megismerésnek egy bizonyos szintje, ami már a költészettel, a művészetekkel határos.

Ám művészet is két féle van, az "ironikus zseniális individuumok", a pratjéka buddhák világa; s a "zseniális nagyság felé való törekvés" végpontjában álló életművészek, buddhista kifejezéssel élve, - a bodhiszattvák.

 

Ezen a ponton minden "egyetlen erkölcsi individuummá" alakul.

A mi keresztény Krisztusunk is ilyen személyiség. ( Mint Avalokitesvara Bodhiszattva a könyörületesség "szentje" a sok-sok segítségnyújtásra kész karjával.., ahogy minket is meghatároz Gyökössy Endre, mi lennénk "Krisztus kinyújtott keze a világban", - igazi bodhiszattva szerep. )

Itt jelenik meg szintén Schlegel kifejezésével élve a "progresszív egyetemes poézis". 

 

Mitől "progresszív"?

Mert dinamikus..., mint a második fajta "daimonion", hajt, űz..., nem hagy nyugodni.

 

Kaján Tibor, 1973.

 Ez nem csak jelenből a jövőbe mutató..., de mint "daimon"..., a múltból jövőbe mutató lendület. Aki tudja, sőt érzi ezt, bátran mondja:

"a holtaké már szívem..." ( Hölderlin )

 

Van Gogh szomorú leveleket hagyott hátra...

"Nem tehetek róla, hogy képeim eladhatatlanok. Egyszer eljön a nap, mikor belátják, hogy értékesebbek a beléjük ölt festék áránál és egész nyomorúságos életemnél, amit csak reájuk fordítottam."  

, mégsem festett máshogy. Miért?

 

Mert a "daimonionja" nem engedte.

"És mit tehetek ilyen körülmények között? Tartsam magam veszedelmes és semmire sem alkalmas embernek? Azt gondolom: nem. De minden eszközzel meg kell kísérelnem, hogy éppen a szenvedélyességből hasznom származzék." ( Van Gogh válogatott levelei, 1880. július ) 

Próféta volt. 

Ezért prédikált szénbányászoknak, míg el nem tiltották tőle. 

"Már több alkalommal tartottam beszédet, volt, hogy egy meglehetősen nagy teremben, amelyet vallási összejövetelekre tartanak fent, de volt olyan találkozásokon, amelyeket esténként, a munkáslakásokon rendeznek, s amelyeket legtalálóbban bibliaóráknak nevezhetnénk, Többek között beszéltem a mustármaggal és a terméketlen fügefával kapcsolatos példabeszédről és a vakonszületettről. Karácsonykor természetesen a betlehemi istállóról és a "békesség a földön" gondolatáról... (...) Beszéltem Jézus Krisztusról, a mesterről, aki (...) megvilágosít." ( Van Gogh válogatott levelei, 1878. december 26. )   

Majd prostituáltat választott párjául, mint az egyik Ószövetségi próféta, Hoseás ( Ozeás ).

Vincent van Gogh, Szomorúság

 

S hogy nagy szomorúságára nem született gyermeke, kizárólag festeni kezdett..., "kényszerűségből". Saját bevallása szerint embereket szeretett volna formálni, de vagy nem engedték meg neki, vagy nem születhetett gyermeke.

 

Ez már megint a korábban már tárgyalt "szelíd erőszak", amit Platón "vonszolásnak" nevez.

"Ha aztán innen valaki erőszakkal továbbvonszolná felfelé a göröngyös és meredek úton, s nem engedné el, amíg csak ki nem húzná a napfényre: vajon nem szenvedne-e emiatt, s nem méltatlankodnék-e hurcoltatása közben? S mikor a napfényre érne, vajon tudna-e a fénytől elárasztott szemével valamit is látni abból, amit most mint igazi világot mutatnak be neki?" ( Platón: Állam, Hetedik könyv )

( Savonarola Aggeust választja példaképnek, "a belső lényegben" vele azonosul... )

Schleiermacher szerint a vallás "szemlélet és érzés". 

Akkor pedig a személy..., mondhatnám "individuum"..., maga a vallás.

 Tehát az individuumban tükröződő, ezért nem mindegy mennyire tiszta tudatunk "tükre", "univerzum szemlélete" volna?

 

Így érthető Schleiermacher meghatározás..., mert ez egy definíció, ha slendriánnak is tűnhet...

"A vallásos nem az aki valamely szent iratban hisz, hanem aki akár létre is hozhatna egyet."

 

Van Gogh jól mondja:

 

Valójában az egész így szép ahogy van..., "egy nagy gyöngyszem".

Tehát..., a napkirály, XIV. Lajos mondásának parafrázisaként kijelenthető, a Vallás én vagyok.

Akkor a Világ is én vagyok.

Schleirermacherrel szólva cél az "általános hermeneutika", a megértés művészi szintre való emelése.

"Az abszolútumtól való függés teljes átélése." ( "Gefühl der schlechthinnigen Abhangigkeit" )

Visszatérve Spinozához..., ebből származik az "egyetemes együttérzés", amely minden vallás értékmérője.

S ez a már tényleg életművészet, ahogy Pál mondja galatáknak írt második levelében:

"Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem." ( Gal 2,20 )

 

 

De köznap is csodásan

 van köntös az Istenen.

Az ismeret elől elrejti arcát,

 s a levegőt művészettel takarja. 

És levegő takarja és idő

 a rémítőt, ha valaki

imákkal túlontúl imádja, vagy 

a lélek." ( Hölderlin, Görögország, 156-157 )

 

"Nézzétek a mezők liliomait..." (Mt 6,27 )

"Azonnal rájöttem, hogy méltó vagyok erre: imádkoztam érte!"

"(...) ki világban élt, ( II. )

Mégis a pokol tornácán nagy a tolongás...

"Mennyire gyűlölöm viszont az összes barbárokat, akik azt képzelik, hogy bölcsek, mert nincs már szívük." ( Hölderlin, Hüperion, 103 )

 

 

 Létezhet emberi létezés csak iddel és egóval, szuperegó nélkül? 

Aligha..., - ám küzdhetünk "megátalkodottan" szuperegónk parancsai ellen.

 

A Twitteren találtam egy elgondolkodtató képet:

 

 

"A jó mindig hatalmunkban áll, mégis a pokol tornácán nagy a tülekedés." ( Tatiosz )

 

"A személyiség harmadik része a cselekedetek helyes vagy helytelen voltát elbíráló szuperego (felettes én), azaz általánosabban a társadalom értékeinek és erkölcsi normáinak belső, internalizált képviselője. 

Az egyén lelkiismeretét és az erkölcsi szempontból tökéletes embert (énideált) képviseli. 

A szuperego a szülői jutalmazások és büntetések révén alakul ki; kezdetben a szülők a jutalmak és büntetések révén közvetlenül szabályozzák a gyerekek viselkedését. A szülői normák szuperegóba építésével a gyerekek idővel átveszik a viselkedésük feletti kontrollt. Nem kell többé másoknak figyelmeztetni őket arra, hogy "nem szabad lopni", mert felettes énjük fogja azt megtenni."( Atkinson - Hilgard: Pszichológia, 487. o. )

 

 

Akinek van szuperegója, - "énideálja" is van..., akinek "nincs", vagy jobban mondva nem akar tudomást venni róla, az olyan mint az emberek általában Kis Herceg virágja szerint, "elfújja őket a szél..." 

 

Az "énideál" dinamikus vagy statikus valami? 

Egy forma, amibe bele kell illeni vagy egy távoli cél-sürgetés-törekvés, amit el kellene érni?

 

A pszichológia gyakran beszél az "életprogramról", az értékválasztások alapvető rendszeréről, ami úgy 12 éves korunkra kész van. 

De mi van a "daimonionnal"?

 

A kettős lelkiismeret..., ez ugyanilyen lehet. Van egy lelkiismeretünk mely  kisebb-nagyobb csoportunkhoz köt.., s van egy sokkal titokzatosabb, ami a daimoniununkon át Teremtőnkhöz. 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/megtortenik-az-igazsag.html 

Szuperegó ugyanígy lehet kettős..., egy amit szüleinktől és kultúránktól "tanulunk"; s egy másik amit "kitudjahonnan". 

 

Maslow nem volt buta fickó, az érett személyiség kritériumai között ilyenek is szerepelnek:

"6. Függetlenség a kultúrától és környezettől 

7. A befogadás állandó frissessége

8. A végtelen horizontok: “óceánikus” érzés, vallások 

9. Szociális érzés: azonosulás, együttérzés, gyöngédség" 

 

A többi vagy másokhoz kötődő kritérium, vagy olyasmi mint a humorérzék, amiről már beszélgettünk, de még visszatérünk rá. 

Megéri. 

 

Annyi bizonyos, nem vagyunk többek egy állatnál, vagy jobbak, ha semmilyen szuperegónk sincsen,; - s egyféle szuperegóval is csak élni lehet..., de milyen élet az?

  

De mi van azokkal, akiknek kettő is van? 

 

Jó emberek lesznek, tehát hatalmuk lesz e világban. 

Ugyanis varázsereje csak jó embernek van. ( Erről legutóbb az ötödikes fiúk kis csoportjával beszélgettem, s meg is alapítottuk a varázslók klubját... )

"Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” ( Mk 5,27-30 )

 

Varázserejük lesz. Hatalom e világ őrzésére - vigyázására.

https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/tuo-tibi-judicio-est-utendum-iv-ha.html 

"(...) a börtön felügyelője magasztalni kezdett minket, mert felfogta, hogy nagy erő van bennünk; (...)" ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 81 ) 

"Azonnal rájöttem, hogy méltó vagyok erre: imádkoztam érte!" ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 80 )

Rájöttünk, erőnk van, imádkoztunk hát érte.

Ennyi.

 

 

"Az Istenhez a szív egyszerűen benyit. Az ész és a szellem sokáig vár, míg beengedik." ( Angelus Silesius)

https://www.blogger.com/blog/post/edit/4481271958266311678/8926798151658851841 

 

a belső lényeget vettem át..." IV. ( daimonion ) ~ "fogalommá" kell válnod. ! / "Csekélyben is lehet nagy kezdet."

Szókratész nem félt a "daimonionjától"...

 

 

 

Ezt Gide írta róla..., s Szókratész "fogalom".

Frankl Viktor is erről beszél.

Születsz egy genetikával, egy testi formával, hajlamokkal, pszichével és egy "küldetéssel".

Ez a küldetés, ez a "potenciál" amit "actus"-sá kell változtatnod, be kell teljesítened..., - "fogalommá" kell válnod.

 

Az első működésében könnyel érthető és magyarázható, Aquinói Szent Tamással élve, a természetes ész ( "ratio") hatáskörébe tartozik. 

Ám a második, igazi potenciál, ez sokkal inkább a természetfeletti ész hatáskörébe; ez lesz a "daimoniónod". 

 

Egy paradoxonról beszéltünk legutóbb, amit Hölderlin adott fel nekünk..., de sírhatunk-e azon, ami meg sem történt, de meg kellett volna történnie. Vádolhat-e bennünket meg nem történt esemény?

S ha igen, hogyan?

 

"Míg ifjú voltam, reggel örültem én

és este sírtam; most, hogy idős vagyok,

kétkedve kezdem a napot, de

szent nekem és vidító a vége." ( Hölderlin, Egykor és most, 31 )

 

Hölderlin kissé "lelőtte a poént", de most egyelőre koncentráljunk az idézet elejére, bármely korban is vagy szenvedés a sorsod, fiatalon sírás, öregen kételkedés, ahogy a kolléganőimet ugrattam korábban: "ma reggel mit hazudtatok magatoknak?" ( ~ jót nevettek. )

 

A "sejtésekről" már beszélgettünk. Illik komolyan venni őket.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/hogyan-valhatsz-legjobb-sunne.html

"Belőled isten szól. Ez a hit növelt szent ifjúkoromban, s lám, hiszem ezt ma is! Nem emberésztől megszabottan zsong a folyó is alább, de kedve kinek ne telne benne?" ( Hölderlin, A nép szava, 91 )

Érdemes elindulni..., végigjárni "daimónionod" mutatta ösvényt.

 

Janina Karupe-Swiderska, Daimonion of Danuta L.K., 2001

( Ha Szókratész nem is, de Farkasfalvi-Ugron Gyula még lehetek..., s csak így. )

"Kit asszony teste fogan, táplál itt csodamód,
előáll, szétnéz, fülel, könnyen átverik szegényt.
Kíván és élvez, könnycseppek görögnek arcán,
megvetés dúlja, tisztelet szedi mértékre lelkét.
Jól ismer minden örömöt, veszélyt, hite kétellyel szájal,
képzelődik folyton, majd józanul tanít.
Igaznak tart mindent, nem vél valónak semmit,
épít és rombol, gyötri magát korokon át.
Horkol, őrködik, növekszik, zabál, barna haját szürke váltja,
nyolcvan esztendőt szabott minderre legfennebb a gondviselés. Majd őseihez takarítják csendben, és nem tér vissza soha." ( Matthias Claudius )

 

Géczi Johanna

Ez a vers maga a pokol, pedig ugyanarról szól mint Hölderlin verse..., s nem csak a zárlata miatt.

Az első derűs küzdelem, a második gyötrelmes és hiábavaló. 

 

Nem mindegy, ha mindkettő küzdelem?

S mi különbözteti meg őket egymástól, - a "daimónionod".

S milyen amikor Ő elégedett? Mondja ezt el a megidézett Hölderlin saját szavaival:

" (...) víg vakmerőn, ki társnak ajánlkozik;
áldd meg hát inkább kegyesen a mai
nap földi művét, és ragyogd be,
amin a sors visz, a csendes ösvényt!" ( Hölderlin, Reggel, 45 )

 

Kis halált is érdemes meghalni, ha a Te választott halálod, - és örül a lelked neki.

 "Csekélyben is lehet nagy kezdet." ( Hölderlin, Görögország, 158 )

Kis dolgokban légy nagy! ~ Xavéri Szent Ferenc