Neked tiltott gyümölcs! ~ a harmadik lelkiismeret II. ( Valamely isten lakozik bennem nyilván... )

 "Igazatok van, de azért csak hágjunk fel a hegyre" - és rendet teremtesz a világban," ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 145 )

"búcsúztam egyre másra. (...) föl-fölmentem a hegyre" ( Hölderlin, Hüpetrion, 237 ) 

 

 

 

Amilyen sok a "templom", olyan nagy a "hegyek" száma. ( S mégis "ez a hegy "az a Hegy" ~  Keresztes Szent János )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/letezok-nagy-lanca-es-latta-isten-hogy.html

Ám mindenkit a saját hegye várja, saját személyre szabott kihívásokkal és végül a "kilátással".

Ezért érvényes a mondás:

 "Menj hát utadra, s ha nem tudsz követni, ne is ítélj!" ( Hölderlin, Empedoklész az Etnán, 444 )

Senki sem tud követni, ez az igazság.

"És én mindenekelőtt az egyéni sorsokban hiszek" ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 91 )

A Dogen című filmből egy idézet:

"- Mester, cipelhetem a terhedet?

- Köszönöm kedves szavaidat, de ez az én becses feladatom, én vagyok a konyha mester Buddha jelölt ki a feladatra, nem adhatom át senkinek.

(...) tészta levest főzök és felszolgálom a szerzeteseknek.

- A te korodban zen meditálnod kellene, s dolgoznod a zen koanodon.

- Bölcs embernek látszol, de nem tudsz semmit a Gyakorlásról, tehát a Tanításokról sem.

- Mi az, hogy gyakorlás? Mi az, hogy tanítás?

- Kérdéseket tenni fel, s választ keresni rájuk, hát legyen ez a te utad!" ( Párbeszéd a Dogen című filmből )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/az-en-becses-feladatom.html

 

Vagy ahogy George Bernard Shaw Sosem lehet tudni című drámájában a pincér mondja:

- Ezt nem lehet, kérem, megtanulni; erre születni kell." 

 

Az én küldetésem neked "tiltott gyümölcs", nem csak hogy nem követhetsz, nem is szabad követned. Ez az én becses feladatom.

II. "Neked tiltott gyümölcs!" ( Hölderlin, Empedoklész az Etnán, 444 ) 

 

  "Ember küzdj és bízva bízzál", - idéztük Madách Imrétől, s meg is beszéltük, miért küzdjünk és hogyan?

 De miben "bízzál"?

Hogy lesz segítséged mindvégig az úton.

"Nektek köszönöm, ti bölcsek, hogy már minden kínt bevégzek..." ( Hölderlin, Empedoklész az Etnán, 444 ) 

Gyerekkoromban zavart egy gondolat, hogyan bírják ki a művészek, hogy egy-egy fellépésük a múltba vész, a pillanatnak alkotnak; s a hogy egy fotóművész mondta, a legjobb fényképek sosem készülnek el. Azokat csak látjuk.

Azt hiszem ez a lényeg, ahogy a Mona Lisa és a Don Quijote is megkereste művészét, a szerep is az alkotóját.

A személy nem számít, a Szerep a lényeg, s minden szerep a "szerepek szerepe" ( ~ Maróti Lajos ), mert a Tiéd!

S hogy kín volna nap mint nap munkánk gyümölcsét..., magát a szenvedést, a múltba dobni, ez izgalmas kérdés.

 

Lássunk két szerepet:

"Ránehezedett szívemre mindazoknak a súlya, akik nem tudnak maguknak egy vállat találni. Mert eltaszítják őket övéik, vagy el vannak tőlük szakítva. (...) Szétvert sereg katonái ők. De én összeszedem és győzelemre vezetem őket." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 143 )

"Törvénykönyvünkbe a természet törvényeit írjuk - midőn a semmiféle könyvbe be nem írható isteni Természet a közösség szívében él majd." ( Hölderlin, Hüperion, 207 )

Két "kilátás a hegy tetejéről. S szép vállalás két "látó embernek".

 

 S mi lesz ha nem sikerül e "kilátás szellemében tanítani...

"ellenben te Istennek adtál ajándékot e megajándékozotton keresztül, tehát neked kell hálából térdre borulnod, mert arra méltatott, hogy elfogadja." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 145 )

"Ó hadd lássam viszont, boldog Természet, nyugalmadat, hogy békés képed láttán örökre elszunnyadjon önteltségem." ( Hölderlin, Hüpetrion, 223 ) 

"miért nem járunk mi is az élet csendes útjain?" ( Hölderlin, Hüperion, 201 )

Örülj minden apró sikernek, de a sikertelenséggel is Istent ajándékoztad meg, s megnyerted önmagadat.

Békülj meg magaddal és szerepeddel, akár sikeres, akár sikertelen, mert nem ez a lényeg, csak maga a szerep; - de azt illik komolyan venni.

"Úgy élj a múltaddal, mint azzal a tájjal, (...) Fogadd el olyannak, amilyen, ne rendezd át a hegyeket. Ott és úgy vannak jól, ahogy vannak." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 150-151 ) 

"Soha ilyen igénytelenséget nem ismertem, soha ilyen isteni elégedettséget." ( Hölderlin, Hüpetrion, 150 ) 

Ez a legrövidebb út.

"Én másként tudom. Én rövidebb úton jöttem. Megálltam előtte, és hallottam és láttam a menny nyugalmát, és a sóhajtozó zűrzavarban megjelent nekem Uránia." ( Hölderlin, Hüpetrion, 151 )

"Most próbára tétettél, s elválik majd ki vagy. Ég veled." ( Hölderlin, Hüpetrion, 242 )

"Kedvesed becsületére válik halálod..." ( Hölderlin, Hüpetrion, 238 )

Vascipő ~ a harmadik lelkiismeret I. ( Valamely isten lakozik bennem nyilván... )

 "A természet hajdani papjai" ( Hölderlin, Hüperion, 225 )

"Még nem megyek." ( Hölderlin, Empedoklész az Etnán, 445 )

 

 

Eddig két lelkiismeret típussal ismerkedtünk meg..., a Hellinger által részletesen elemezett csoport lelkiismerettel és az Agapénak, vagy általunk "barátságosságnak" nevezett érzésből származó általános, - mondhatni egyetemeleges lelkiismerettel.  

Az első egy szűk csoport, a második minden élő és élettelen őrzője.

"s mi is odajárulunk e tűzhöz, hogy felcsapó lángjába vessük napi munkánkat, lényünk egy részét - nem mondhatod-e el majd: boldogok vagyunk," ( Hölderlin, Hüperion, 225 ) 

Mindenki táplálja e tüzet, - vagy melegszik nála?

 

I. "hallgatjuk a bennünk élő, szerető isten szavát" ( Hölderlin, Hüperion, 224 ) 

 

A szeretet kényszerítőerő, s Isten a szeretet. Annyira vagy Isten, amennyi benned a szeretet.

"Tudd felismerni a szeretet kényszerét. Aki esküszik rám, és mielőtt megszólalna, azt várja, hogy előbb én beszéljek, nem érdekel engem." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 132 )

 

 Ám ahogy Fichtétől már olvastuk, senki sem érheti el a tökéletességet, bár mindenki ezt igyekszik megvalósítani, ez létünk értelme.

"Ember küzdj és bízva bízzál!" ( Madách Imre, Az ember tragédiája )

Mi az amiért küzdünk?

"Azt hinném, igen, ha nem volna bennünk egyvalami - : a roppant törekvés, hogy minden legyünk - amely , mint az Aetna titánja, lényünk mélyéből fel-felháborog." ( Hölderlin, Hüperion, 208 ) 

 Ezt csak mi tudhatjuk, amit daimónjaink tudnak. Ez a harmadik lelkiismeret.

 

"Akinek van szeme a látásra, s füle a hallásra", - mondja Jézus.

Lehet fordítva kell ezt is értelmezni. Akkor vagy valaki, ha hallgatsz a füledre és követed a szemed?

Amit meglátsz, csak te és a hasonló daimónnal rendelkezők látnak, nektek is kell elvégezni!

Más emberek más végzettel születnek, nekik mást mutat a tudatuk..., ahogy Rilkével kapcsolatos történetben már megbeszéltük: "Téged küldtelek."

Az irgalmas szamaritánus története épp ezért hiányos, de ezek mindig azok..., tanítói történetek, vitára hívnak. A jó tanítvány kérdez, tanul..., vitatkozik.

 

A többiek lehet észre sem vették a nyomorultat az út szélén, ám a szamaritánus igen.

"Engem szeretni velem való együttműködést jelent!" ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 163 )

A bajba jutott megmentésére a szamaritánust küldték..., őt biztosan, hisz meglátta és megesett rajta szíve...; - és "együttműködött".

S jól tette, hisz igazából egyetlen igazi halál van számunkra, - teremtettségünknek megtagadása, szembeszállás a "daimónnal", életünk céljával.

"Mennyire gyűlölöm viszont az összes barbárokat, akik azt képzelik, hogy bölcsek, mert nincs már szívük." ( Hölderlin, Hüperion, 103 )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/szembeszallni-daimonionnal-pokol.html 

 

Mi a nyereség? 

Lelki békénk visszaszerzése illetve megtartása, - mert "megcselekedtük amit megkövetelt a haza". Vagy ahogy Pál apostol mondta: "A jó harcot megharcoltam..."

 Azok lehetünk, amik mindig is voltunk. A magban bene van a az egész növény vázlata.

 

Ki kényszerít minket erre? Semmi és senki..., de boldogtalanok lennénk, ha nem tennénk meg. 

Egyik munkatársam a következőt mondta: "Én olyan beleállós, felvállalós vagyok." - "Akkor te erre születtél," - feleltem neki. 

Saját küldetésünket csak mi ismerjük, és csak mi egyedül teljesíthetjük be. ( Kicsit a Sinn Féin jelmondtatára hasonlít... )

"Így van a templommal is, ahova csupa barát lép be, de a barátok száma megszámlálhatatlan." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 163 )

 

Ki Isten barátai?

"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." ( Mt 7,21 )

A "mennyek országa" ez a "templom", ahol csak azoknak a barátoknak van hely, akik megcselekszik ezt az akaratot..., végtelen számú barát, végtelem számú akarathoz..., - egy templomban. 

Nem megyünk még el..., mi Isten barátai vagyunk, "mint a természet hajdani papjai" - dolgozunk még a templomon, a nagy tűzbe még bedobjuk munkánkat.

"Még nem megyek. E szép virágzó, jóságos földtől szemem ne búcsúzzék el örömtelenül." ( Hölderlin, Empediklész az Etnán, 445 )

Ez a "vascipő"..., ami visszahúz, leláncol bennünket ide, a kötelességünk; örömünk.

 

 

Hälfte des lebens II. - A hegyről lefelé / a belső lényeget vettem át..." X.

 "Váltsuk tettel valóra a művészek álmát!"

"Meglepődtem és zavarba jöttem - Mit gondoljak rólad? - firtattam végre újból.
- Azt, ami vagyok! - felelte higgadtan." ( Hölderlin, Hüperion, 128 )

 

 

Weh mir, wo nehm' ich, wenn
Es Winter ist, die Blumen, und wo
Den Sonnenschein,
Und Schatten der Erde?
Die Mauern stehn
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen.

Jaj nekem, hol lelek
virágot télen, és hol
napsugarat
s árnyékot a földön?
Szótlan s rideg
a fal, s csörgése hallik
szélkakasoknak. ( Friedrich Hölderlin, Az élet felén )

Ahogy Kosztolányi Dezső Szemüveg című novellájában, a hegy csúcsától lefelé, ahogy közelítjük valódi önmegvalósításunkat, Fichte logikájával, akit Hölderlin tömören "Jéna lelkének" nevez, is egybevágó módon egyre jobban elkülönülünk embertársainktól. 

 

 

"Tudom, hogy néha téged is elhagy a bátorság, tudom: közös sorsuk ez azoknak a lelkeknek, akik az állati szükségleteknél többre vágynak. Csak a fokozatok különbözök. (...) Nagyon kedves! Mondd, hogy gyerekes vagyok! de az ilyesmi elrontja egy hetemet. S ha úgy lenne is! Ha meg kell lennie, hát törjük össze boldogtalan lantunkat, S váltsuk tettel valóra a művészek álmát! Ez a vigaszom." ( Höderlin, Levél, Neufferhez, Jéna, 1794., november, 43 )

"Ez egy szomorú reggel volt", - idéztük korábban a fiatal s még egészséges Hölderlint.

 

Az idős, betegnek tekintett és lenézett, önmagába zárkózó, skizofrénnek diagnosztizált, már csak önmagával önmagát megértetni tudó; tehát "beérkezett" Hölderlin már így beszélne:

"Életemnek ezen az éjszakáján ismertem meg a vízválasztót, miközben lefelé haladtam a hegy egyik oldalán a másik oldal fáradságos megmászása után, immár senkit sem ismerve fel, első ízben érezve magamat aggastyánnak, ismerős arcok nélkül, közönyösen mindenki iránt, mert magam iránt is közönyös lettem, a másik hegyoldalon hagyva minden hadvezéremet, minden feleségemet, minden ellenségemet és talán egyetlen barátomat is mindörökre magányosan egy olyan világban amelyet általam nem ismert népek laknak. Mégis itt, ezen a ponton sikerült visszanyernem önuralmamat." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 120 ) 

"Este, miközben lefelé haladtam a hegynek azon az oldalán, ahol többé senkit sem ismertem, és úgy éreztem néha, angyalok visznek a sír felé, megvigasztalódtam, beletörődtem az öregségbe. Hogy olyan vagyok, mint az ágai alatt hajladozó fa,
megkeményedtem görcseimtől és ráncaimtól, az idő valósággal bebalzsamozott ujjaim pergamenszerű bőrébe, a fájdalom sem nagyon fog rajtam, szinte már önmagammá lettem." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 141 )

Nem ez a művészek valódi álma?

Mit gelben Birnen hänget
Und voll mit wilden Rosen
Das Land in den See,
Ihr holden Schwäne,
Und trunken von Küssen
Tunkt ihr das Haupt
Ins heilignüchterne Wasser.

Sárga körtéivel csüng
s vadrózsákkal befutva
a tóba a part,
ti szépséges hattyúk,
és csóktól ittasan
merítitek
fejetek a józanság szent vizébe.  ( Friedrich Hölderlin, Az élet fele )

"Valamely isten lakozik bennem nyilván, mert válásunkat is alig érzem." ( Hölderlin, Hüperion, 195 ) 

"Leszállok hát hegyemről: (...) Leszállok hegyemről, és birkák, báránykák mellett haladok el, Megsimogatom őket. Egyedül vagyok a világon, Isten előtt, de miközben báránykáimat simogatom nem ezt vagy azt a bárányt, hanem rajta keresztül az emberek gyengeségét -, amelyek megnyitják a szívek forrásait, újra meglelem őt."  ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 121 )