"Végiglátom egy ájult pillanatban
Az életem... s érzem..."
Magamat én, szegény, elengedem,
S mint züllött küllők rívó tengelyen,
Átfordulnak a régi és a sáros
Búbánatok szédülő lelkemen
Monoton körforgással, újra, újra...
A kövek alól felszakad az este,
A tikkadt tenger... enyhe, renyhe teste
Mélyülve nő, s már ablakom bezúzza,
Vak tócsákat loccsant a szegletekbe,
S lomhán lapulva árad fellebb-fellebb...
S a süllyedt házak lenti ablakából,
Mint halk sellők alanti hablakából,
Dal szól... tán csak egy cseléd énekelget
Pihenő órán, egykedvűn, szokásból,
De nékem most, szegény, halált izen...
Végiglátom egy ájult pillanatban
Az életem... s érzem: most, messze, halkan
Valaki sír... anyus sír, azt hiszem,
S tompán tünődöm: mért sírhat?... miattam?
S oly furcsa, hogy az én szemem is nedves...
De míg csak egy szót is kimondanék,
Már úgy rémlik: igen, valaha, rég,
Akartam szólni... s elnézek a csendes
Homályba, s ott egy nagy setét kerék
Forgatja küllőit... oly furcsa, furcsa...
Monoton körforgással... újra, újra..." ( Tóth Árpád, Esti vízió )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es_93.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/03/hozzaillo-kivankozas.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es_59.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/08/ha-nem-volnek-javithatatlan-mar-reges.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése