Kiemelt bejegyzés

"Ezt még én is tudom. Ha búzát rostálják, nem együtt rázzák-e a konkollyal?" / "És megparancsolom a bölcs tűznek..." / "A kérdés egyébként nem az, hogy mit ér, hanem hogy ki parancsol neki."

  "Szellemében és húsában egyként részesül az isteni természetből minden ember. Ez az oka, hogy Krisztus rejtélye nem pusztán egy ren...

2024-01-29

"Nagy setét kerék Forgatja küllőit..." / "Mért sírhat?... miattam?"

 "Végiglátom egy ájult pillanatban
Az életem... s érzem..."

 

 

Boldog isten! hát mindig így lesz már most?
Magamat én, szegény, elengedem,
S mint züllött küllők rívó tengelyen,
Átfordulnak a régi és a sáros
Búbánatok szédülő lelkemen
Monoton körforgással, újra, újra...
 
S ülök és bámulok a lenti útra,
A kövek alól felszakad az este,
A tikkadt tenger... enyhe, renyhe teste
Mélyülve nő, s már ablakom bezúzza,
Vak tócsákat loccsant a szegletekbe,
S lomhán lapulva árad fellebb-fellebb...
 
S már körülfojtogat és lassan ellep,
S a süllyedt házak lenti ablakából,
Mint halk sellők alanti hablakából,
Dal szól... tán csak egy cseléd énekelget
Pihenő órán, egykedvűn, szokásból,
De nékem most, szegény, halált izen...
 
S mint fulladó az örvénylő vizen,
Végiglátom egy ájult pillanatban
Az életem... s érzem: most, messze, halkan
Valaki sír... anyus sír, azt hiszem,
S tompán tünődöm: mért sírhat?... miattam?
S oly furcsa, hogy az én szemem is nedves...
 
És szólanék: ne sírj, anyuska kedves.
De míg csak egy szót is kimondanék,
Már úgy rémlik: igen, valaha, rég,
Akartam szólni... s elnézek a csendes
Homályba, s ott egy nagy setét kerék
Forgatja küllőit...
oly furcsa, furcsa...
 

Monoton körforgással... újra, újra..." ( Tóth Árpád, Esti vízió )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es_93.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/03/hozzaillo-kivankozas.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es_59.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/08/ha-nem-volnek-javithatatlan-mar-reges.html


"Tehát az, ami bennünket az égnek visszaad, nem az ismeret, hanem a szerelem. Mármost az ültetés rendje az égi asztalnál is a szerelem különféle fokozatai szerint igazodik." ( Marsilio Ficino, A szerelemről, avagy magyarázat Platón A lakoma című művéhez, 205 )



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése