"Szellemük - kérdenéd? - csak a dalban ég, ( Hölderlin, Minthogyha ünnep hajnala nyílna föl...
"Amíg ez az egy dallam zeng bennem, (...) számomra nincsen éjszaka." ( Hölderlin, Hüperion, 160 )
A tudattalan képek formájában kommunikál velünk..., így mind az egyéni mind a kollektív tudattalan is.
Ezek közé a megjelenési formák közé tartoznak a totemek is.
Az enyém a sas.
S hallgassuk egy kicsit Hölderlint:
"Ilyenkor a legmagasabb hegyeket kerestem fel, és ott, a szabad levegőn, mint a sas, amelynek begyógyult vérző szárnya, úgy mozdult meg, úgy tárult ki lelkem a látható világ felett, mintha az az övé lenne. Csodálatos volt!" ( Hölderlin, Hüperion, 157 )
Lehet, komolyabb az egyezés, mint eddig felszínesen el is fogadtuk.
"Ó, boldog Természet! Én nem tudom, mi történik velem, ha szépségedre nyílik szemem, (...)" ( Hölderlin, Hüperion, 99 )
A "sasok" feladata az égi átjárók őrzése..., nem léphetnek át, de itt sem érzik igazán jól magukat.
"Nem akartam panaszkodni, de vigasztalódni sem." ( Hölderlin, Hüperion, 157 )
Inkább meghallgatni mások panaszát, majd megvigasztalni őket..., el és átvezetni az átjárókon.
„Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!” ( Izajás 40,1 )
Nem könnyű élet a Stalkereké..., kell egy biztos ismeret, amiből kiszakítjuk magunkat, hogy "Isten legyen ( lehessen ) minden mindenben." ( 1Kor 15,28 ) S kételkedünk..., hibákat keresünk. ( Nem is szeretnek bennünket. )
"Az az ember - kezdtem ismét aki életében egyetlenegyszer sem érezte, mint tölti el a teljes Szépség áradása míg lénye erői játszva váltakoznak, szivárvány színeikén - aki sohasem tapasztalta, milyen bensőséges összhangot zendít minden a lelkesedés óráiban - az ilyen ember sose lesz kétkedő filozófussá, szelleme nem alkalmas a rombolásra, még kevésbé az építésre. Mert higgyétek el nekem, a kétkedő csak azért talál ellentmondást és hiányt mindenben, ami elgondolható, mivelhogy ismeri a hiánytalan Szépség soha el nem gondolható harmóniáját. Csak azért mellőzi a száraz kenyeret, amit az emberi ész jóakarata
nyújt neki, mert titokban az istenek asztalánál dúskál.
Rajongó! - szólalt meg Diotima. - ezért voltál te is kétkedő." ( Hölderlin, Hüperion, 174 )
S hogy minél hamarabb véget érhessen a játék, mely végtelennek látszik...
"Varázshatalmat szerettem volna, hogy a félénk szarvasokat s az erdő minden vadmadarát adakozó kezem körül háziállatokként gyűjthessem össze - oly boldog-balgán szerettem mindent." ( Hölderlin, Hüperion, 157 )
S aki szeret, osztozik a szeretett lény sorsában..., egyet kell értenünk Dosztojevszkijjel.
"Nem érted? - üvöltötte a mester. - Hogy az én tudatom és az őzike tudata ugyanaz? Nagyon éhes volt. Tejet akart. Tejet akarok. Most halott. Az ő tudata az én tudatom. Ezért sírok. Tejet akarok." ( Szung Szán Zen Mester, Hamut a Buddhára, Von Hjo története, 74-77 )
A szeretet nem mindig öröm..., gyakrabban szenvedés, míg az élet a földön fájdalommal terhes.
"Elfordulhat-e szíved a szűkölködőtől?" ( Hölderlin, Hüperion, 181 )
Nyilván, nem.
Van azonban egy pont ahonnan könnyű volna elítélni társainkat, még a mi helyzetünkből is.
", miért taszítottad el magadtól, csak mert nem lehetett isten?" ( Hölderlin, Hüperion, 159 )
Fichte szerint a lét dinamikáját az a sejtés adja, hogy végtelenek lehetnénk..., ez istenképiségünk emléknyoma bennünk.
"Azt hinném, igen, ha nem volna bennünk egyvalami -: a roppant törekvés, hogy minden legyünk." ( Hölderlin, Hüperion, 108 )
S mivel ez nagyjából mindenkit jelent az emberiség körén belül, nagy a kísértés hogy mi is kimondjuk:
"(...) nem tudok semmi másról, csak az én boldog szigetemről." ( Hölderlin, Hüperion, 181 )
De ha kissé elhallgatunk és magunkba vagy fel az égbe nézünk, látjuk:
"Semmim sincs, amiről azt mondhatnám, hogy sajátom." ( Hölderlin, Hüperion, 99 )
„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8)
Vagy megfordítva..., mekkora is ez a sziget?
"Szent Természet! te ugyanaz vagy bennem és kívülem. Nem lehet oly nehéz a rajtam kívül levőt egyesíteni a bennem lévő isteni résszel." ( Hölderlin, Hüperion, 181-182 )
Ami kint, tehát benn, ami fenn az lenn.
"Add nékik azt, ami benned van - adj..." ( Hölderlin, Hüperion, 181 )
Mert az övék, mielőtt odaadtad volna, hisz ahogy Herakleitosz mondja: Ez a világ maga az "Az önmagában megkülönböztetett..."
A szeretet tartja össze, - a kiérdemeletlen és kiérdemelhetetlen jóindulat..., a "barátságosság".
Az ember tud ilyet.
"Igen! Az ember mindent látó, mindent megvilágító nap, ha szeret, és hanem szeret: sötét lakás, amelyben füstös lámpás ég." ( Hölderlin, Hüperion, 167 )
"Mindegyre többet akarok mesélni néked üdvösségemről. Edzeni akarom szívemet a múlt örömeivel, mígnem olyanná lesz, miként az acél, próbára akarom tenni magamat, mígnem legyőzhetetlen leszek. (...) játszom a karddal, amíg meg nem szokom, kezem a
tűzbe tartom, míg vízként el nem viselem." ( Hölderlin, Hüperion, 161 )
"Azért mert minden tiéd és semmid sincs, mert tiéd az aranynapok lázálma, amelyeknek el kell jönniük és még sincsenek itt." ( Hölderlin, Hüperion, 159 )
A mi üdvösségünk az a panaszkodásterhes és vigasztalan lázálom az aranynapokról, amik talán nem is voltak, s lehet nem is lesznek soha.
", s ami után búsulsz minden bánatodban? Az nemcsak évekkel ezelőtt tűnt tova, nem lehet olyan pontosan megmondani, mikor volt itt, mikor múlt el, de volt és van és benned van. Egy jobb kor az, amit te keresel, egy Szebb világ." ( Hölderlin, Hüperion, 159 )
Nem baj..., ahogy az ember általában képes a szeretetre, a barátságosságra, - mi szentelhetünk egy-két életet a rengetegből egy gyönyörű lázálom megvalósulásáért.
"Akiben az a lélek él- (...) A művész könnyen kiegészíti magának a torzót." ( Hölderlin, Hüperion, 178 )
Mi az álom?
"Csak egyetlenegy szépség lesz; az emberiség és a Természet egyetlen, mindent átölelő istenségben egyesül." ( Hölderlin, Hüperion, 183 )
S nincs kegyelem, erről is, mint a szeretetről, erről is mindenki tud:
"A
szépség pillanata immár tudtul adatott az embereknek, jelen volt az
életben s a szellemben, maga volt a véghetetlen egység." ( Hölderlin, Hüperion, 174 )
S mint minden nagyszerű, ez is mérhetetlenül egyszerű dolog. Ahogy a "Zarándok" is meséli:
"Nappal pedig, ha valakivel találkoztam, mindenki kivétel nélkül olyan kedvesnek tűnt, mintha rokonom lett volna. Még akkor is, ha semmi dolgom sem volt velük. Mindenféle idegen gondolat magától eltűnt." ( A zarándok, 22 )
"Olykor boldogító remegést éreztem a szívemben, – annyira tele volt könnyedséggel, szabadsággal és vigasztalással, hogy mintegy megváltoztam és azt hittem, belehalok a gyönyörűségbe" ( A zarándok, 49 )
Hölderlin még egyszerűbben fogalmaz, mondhatni lakonikusan:
"Szép jónapot!" ( Hölderlin, Hüperion, 157 )
"A hős nyugalma ez - (...) parancs és beteljesülés egyszerre, s ilyen a tiéd." ( Hölderlin, Hüperion, 182 )
Mikor köszönünk embertársunknak így?
"ma győznie kell az isteni szépségnek!" ( Hölderlin, Hüperion, 160 )
Hogy ez milyen nehéz sors, Hölderlin mesélhetne róla:
"Ó bár sohase cselekedtem volna! hány reménységgel lennék gazdagabb! ( Hölderlin, Hüperion, 99 )
De sebaj, Savonarolával válaszolhatjuk erre:
"Ha azt mondanátok nekem: - Mi ölünk meg téged -, erre azt felelem, hogy Isten helyettem jobbakat küld majd, mert ez Isten akarata, qui est benedictus in saecula saeculorum. Amen." ( Savonarola, Prédikációk Aggeus prófétáról, XX. prédikáció, 217 )
Ezt Hölderlin is tudja:
"Ne panaszkodjál - cselekedj!" ( Hölderlin, Hüperion, 98 )
"A mi testvéreink vidáman halnak meg, mintha ünnepre mennének." ( Ralph Roeder, Savonarola, 224 )
Ha nem elég egy "Hölderlin" hát lesz még sok, hátha egyszer megtanulja a Világ a daimónok során keresztül a leckét.
