" (...) in ipso vita erat et vita erat lux hominum."
A mély forrás és a szeretet géniuszai
Tehát egységes az "adatbázis" és szabadon hozzáférhető szerepünknek megfelelően. Ez elég hitnek az életre, hisz ez maga a "szerepek szerepe" és ez által "fontos láncszem lettél a láncban" ahogy Maróti mondaná.
"Sokan oly nehezen értik meg hitünket. Ennek az oka az, hogy az illetőknek igen tökéletlen fogalmuk van a teremtésről, az ember kiváló méltóságáról: nem állítják az embert a maga helyére a teremtésben, oda, ahová Isten emelte, hogy maga is felvehesse az emberi állapotot. Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, mert képesek vagyunk szeretni.
- A szentek a szeretet géniuszai. Ó, jól értsék meg, itt nem arról a zsenialitásról van szó, amelyet például a művészeknél találunk; ez utóbbi csak kevesek kiváltsága!
Pontosabban azt kellene mondanunk, hogy a szent az az ember, aki képes megtalálni önmagában, képes felfakasztani lénye mélyéről azt a vízforrást, amelyről Krisztus beszélt a szamáriai asszonynak: »Azok, akik ebből a vízből isznak, nem szomjaznak többé.«
Ez a víz itt található mindannyiunkban, a mély forrás nyitott a szabad ég alatt.
Az igaz, a víz felszínét törmelék lepi be, tört gallyas, korhadó levelek a romlás szagát árasztják. A víz felett hideg és kemény fény ragyog, az okoskodó értelem fénye.
De közvetlenül a romlás rétege alatt a víz mily kristálytiszta!
És még mélyebben a lélek őselemében találja magát; a forrásvíz itt tisztább, mint a legtisztább víz: itt ragyog az az isteni fény, amelyben az egész teremtés fürdik. Őbenne élet volt, és az élet volt az emberek világossága - in ipso vita erat et vita erat lux hominum." ( Georges Bernanos: A mély forrás )
Csak ez az egy út van..., ahogy Parmenidész rendszerében is csak egy valóság. Ahogy Hérakleitosz írja: "Az út felé és lefelé..., ugyanaz."
"Egy istenarc van eltemetve bennem, / A rárakódott világ-szenny
alatt. /A rámrakódott világ-szenny alól, / Kihűlt csillagok hamuja alól /
Akarom kibányászni magamat.// Egy istenarc van eltemetve bennem, /S
most ásót, kapát, csákányt ragadok, / Testvéreim, jertek, segítsetek, /
Egy kapavágást ti is tegyetek, / Mert az az arc igazán én vagyok." (
Reményik Sándor: Istenarc )
Barna Imre tanár kollégámmal beszélgettem most nyáron erről.., két értelmezés tehát két életút lehetséges számunkra, vagy mindennek és végtelen fontosnak tekinted magad, és semmi leszel; vagy semminek, és minden.
Ez utóbbi kevesebb hibázási lehetőségre ad alkalmat.
Légy, mint ahogy a pedagógus meghatározása: "közhasznú übermensch" mindenki szolgája, egy senki, aki mégis emberfeletti ember, ám emberfeletti csak emberen túlitól lehetsz.
"Az ember útja, üres kézzel jössz, üres kézzel távozol. Ilyen az
ember. Honnan jöttél mikor megszülettél? Hová mész, mikor meghalsz? Az
élet olyan mint a felhő, amelyik épp megjelenik. A halál olyan mint a
felhő, amelyik épp eltűnik. Az égen úszó felhő eredetileg nem létezik.
Élet és halál. A jövés és a menés éppen ilyenek. De mégis van egy dolog,
ami mindig tiszta marad. Ez az egyszerű és tiszta nem függ élettől és
haláltól. Mégis, mi ez, ami egyszerű és tiszta?" ( Szung Szán )
Ám az "übermensch" jellegétől fogva, már a kifejezés is "zavarbaejtő", mindig megterheli a környezetét:
"A szentek kényelmetlenek - de az egyház belőlük él." ( Walter Nigg )
Mondanám, egy szent, amelyik nem idegesítő, nem is az...
Savonarola idegesítő volt.
De miért?
"Firenzében megkezdték Girolamo Savonarola, máglyahalálra ítélt domonkosrendi szerzetes boldoggá avatásának egyházmegyei eljárását. Savonarola 1452-ben született Ferrarában, és 1475-ben Bolognában lépett a domonkos rendbe. Izzó szavú prédikációi miatt maga a firenzei Medici fejedelem, Lorenzo Il Magnifico hívta meg a reneszánsz fővárosába, hogy a feslett életű VI. Sándor, a Borgia pápa ellen hatékonyan fellépjen.
Savonarola a firenzei Santa Croce kolostor perjeleként 1490 és 1498 között prófétai erővel követelte az egyház, főleg a klérus megreformálását. Isten büntető ítéleteiről szóló jövendölései teljesedni látszottak, amikor 1494 ben a franciák nápolyi hadjárata során megbukott a Mediciek firenzei uralma. Savonarola ekkor meghirdette Krisztus királyságát, és ennek jegyében korlátlan hatalommal irányította a várost: megjavította annak erkölcsi életét, és ugyanazt követelte a pápai udvartól is.
VI. Sándor megtiltotta neki a prédikálást, amely rendeletnek azonban Savonarola nem engedelmeskedett. A pápa ekkor válaszként kiközösítette. Mivel Savonarola ezt sem ismerte el, a pápa Firenze városát sújtotta egyházi átokkal, ami a néphangulatot egyre inkább a domonkos barát ellen fordította.
Az igazságának bizonyítására beígért tűzpróba elmaradása miatt is kiábrándult tömeg végül betört a San Marco kolostorba, majd miután elfogták Savonarolát, gyorsított vádeljárást folytattak ellene, amelynek során megkínozva, hamisított vádak alapján mint eretneket, szakadárt és a pápaság gyalázóját halálra ítélték: a Signoria terén felakasztották, majd testét máglyán elégették.
A mostani boldoggá-avatási eljárás megindításakor az ügy posztulátora, P. Innocenzo Venchi domonkos szerzetes a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Savonarolát őszinte elkötelezettség, Krisztus és az egyház iránti mélységes szeretet jellemezte: egyszerre volt rendjének, kora társadalmának és egyházának megreformálója.
Különösen is a reneszánsz Firenzéből akart egy új Jeruzsálemet teremteni. Arra a kérdésre, hogy újraértékelésről van-e szó, páter Venchi hangsúlyozta: több, mint száz éve folynak a kutatások Savonarola személyét illetően, és a történelmi dokumentumok alapján egyre biztosabban lehet látni, hogy eretnekséget sohasem tanított, miként azt már IV. Pál pápa 1558-ban is állította, és az engedetlenség vádja sem tartja magát vele szemben.
Ezek olyan értékek - hangsúlyozza a domonkos posztulátor melyek a kiközösítés indokait megsemmisítik. Savonarola sokat vitatott szigorú, ószövetségi prófétai stílusát - a posztulátor Venchi atya szerint evangéliumi szeretet járta át, mindazonáltal ellentmondás jelévé vált saját korában, és még most is sokan eltérő módon értékelik, az egyházon belül is.
Mint ismeretes, II. János Pál pápa az egész egyházat felhívta, hogy a jubileumi készület jegyében tartson komoly önvizsgálatot, és bátran ismerje el és tárja fel saját történelmi hibáit, tévedéseit. Savonarola ártatlanságának elismerése, igazának kinyilvánítása mindenképpen ehhez a folyamathoz tartozik, és páter Venchi szavaival: ,,Savonarola a megújulás prófétája 2000-ben éppúgy, mint a reneszánsz korában." ( Vértesaljai László: Elindították Savonarola boldoggáavatási eljárását )
Mondhatnánk, tipikus történet..., mégis aktualitása van.
A Te Irish Times megjelentetett egy cikket, amelyben Trump volt amerikai elnököt Savonarolához hasonlítja.
https://www.irishtimes.com/culture/books/why-donald-trump-is-a-second-savonarola-1.3281556
"Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak: és engedd ki hangodat, jól engedd ki, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Engedd ki a hangodat! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek!" (Iz 40,9)
"Szereztem már hatalmat, szereztem pénzt, most ideje, hogy segítsek az embereknek abban, hogy hallathassák a hangjukat, s gondoskodjak arról, hogy meg is hallják őket. Azért csinálom ezt, hogy naggyá tehessük hazánkat. (...) , mennyire veszem komolyan hazánk jövőjét. Egész életemben nem vettem még ennyire komolyan semmit." ( Donald J. Trump, Great Again, 32 )
Mit szólna ehhez Savonarola?
.jpg)
.jpg)
