Mérgező személyiségek ( ὑλικόι II. ) / P-dimenzió / "torzszülöttek" ~ "az ember maga felelős saját erkölcsi fejlettségéért"

 "Csatlakozzék az én erőtlen tollam is e dicső népség megéneklőihez!" ( Szolzsenyicin, Gulág szigetvilág, II, Blatnojok )

"(...) merthogy azok a kölykök veszett népség." ( Makarenko,  Pedagógiai hősköltemény, 11 )

 

 "Kánoni törvények. - Az ősegyházban arra valók az eretnekek, hogy bizonyítsák a kánoni törvények igazságát." ( B. Pascal: Gondolatok, 569. )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/arra-valok-az-eretnekek-hogy.html 

Mert vannak törvények, mert van közös akarat és is egy cél elérésére.

Már beszéltünk erről..., nincs vége az evolúciónak mert nincs elérve a cél.

 

Ebben kell segítenünk egymást..., aki ebben nem segít, nem lehet barátod.

"Az olyan ember, aki Isten ellensége, nem lehet embertársának igazán barátja." ( Szent Ambrus )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-jelen-oromei-hazugsaganak-erzese-es.html 

A törvények alján is tapasztalat van..., gyakran sok ezer éves tapasztalat. S megbámuljuk a testi nyomorékot..., az erkölcsit is.

Erre egy egész iparág épül, médiának hívják..., megbámulni, de nem segíteni, mert az unalmas, az olyan emberi..., akarom mondani, isteni. Tehát általános, nem egyedi...

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/az-szep-ami-emberhez-hasonlo.html

"Hitben vagyunk egyek, nem a tapasztalásban." ( Dietrich Bonhoeffer: Szentek közössége )

Ama "pneuma" nélkül aligha van boldogság..., legfeljebb káröröm..., elrontani másét. 

Mert pl. Eysenck tipológiája is megenged egy érdekes, tulajdonképpen számára is rendszeren kívüli típust, a "pszichoticizmus" magatartászavarban szenvedők csoportját. Ők azok akiket senki sem tud besorolni sehová...

"A durva gyerek nem képes a közösségbe illeszkedni, bajkeverő, mások érzelmeit, érdekeit nem képes s nem is akarja figyelembe venni, lelkiismereti működései nincsenek, s így már gyermekkorban nemcsak tárgyakkal, növényekkel, állatokkal szembeni vandál viselkedés jellemzi, de társaival is kegyetlen, szeret másokat ijesztgetni, tulajdonképpen gyönyörködik más szenvedésében. Még azokkal is agresszív, akiktől szeretetet kap. Nemcsak elnézést kérni, de kérni sem hajlandó, mindent durvasággal igyekszik megszerezni." ( Dr. Kozéki Béla, Moralitás, jellemfejlesztés, 33 )

Kozéki figyelmeztet:

"(...) csak vigyázni kell, ne uralkodhassék a többieken (...)"

S könyörög..., ne tekintsük őket "torzszülötteknek". Az erkölcs született nyomorékjainak...

 

Miért? Mert fogalma sincs a célról..., csak önző érdekeit képviseli, tehát a szabályok sem érdekelhetik.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/blog-post.html 

"December negyedikén érkezett a telepre az első hat növendék, átadtak nekem egy titokzatos, öt óriás pecséttel lezárt borítékot, ebben voltak az,,ügydarabok". A hat kamasz közül négy tizennyolc év körül járt, és fegyveres betörés miatt küldték őket ide, a két legfiatalabbat pedig tolvajláson kapták rajta. Kitűnően voltak öltözve: lovaglónadrág, elegáns csizma, még a frizurájuk is utolsó divat szerinti. Dehogyis voltak ezek ágrólszakadtak. Zadorov, Burun, Volohov, Bengyuk, Gud és Taranyec volt az első hat növendékünk." ( Makarenko,  Pedagógiai hősköltemény, 19 )

"(...) továbbá féltucat növendék, akik nemcsak pedagógiánknak, hanem minden néven nevezendő kultúrának egyszerűen fittyet hánytak - az igazat megvallva, mindez egy cseppet sem egyezett a mi addigi iskolai tapasztalatainkkal." ( Makarenko,  Pedagógiai hősköltemény, 20 )

"Minden porcikámban éreztem, hogy sietnem kell, és egy napot sem vesztegethetek. A telep mindinkább holmi zsiványtanyára emlékeztetett, és a növendékek egyre pimaszabbul és elviselhetetlenebbül viselkedtek a nevelőkkel. A nevelőnők füle hallatára ocsmány vicceket meséltek, durván követelték az ebédet, az ebédlőben tányérokat vagdostak egymás fejéhez, finn késeket mutogattak, és arcátlanul dicsekedtek összelopkodott kincseikkel.
-Jól jön ez még majd a rossz napokra. 

Kereken megtagadták, hogy az erdőbe menjenek fáért, és Kalina Ivanovics szeme láttára bontották le a fészer deszkatetejét. Vidám kacarászás és barátságos tréfálkozás közepette mondogatták:
- Amíg mi itt vagyunk, ez is elég lesz!

Kalina Ivanovics a szikrák millióit fújta a pipájából, és tehetetlenül
széttárta karját:
- Mit lehet ezzel a gaz néppel csinálni? Hiszen csupa elkényeztetett
kölyök! Honnan jutott eszükbe, hogy szétrombolják, ami ép? A szüleiket kéne dutyiba dugni... a semmirekellőket..." ( Makarenko,  Pedagógiai hősköltemény, 23 )

Tényleg "rendszeren kívüli"..., isten- és embertelen. 

S biztos a szülőket illeti a felelősség?

Egy "blatnoj" ilyet sosem tenne..., sosem dolgozik, csak dolgoztat. Sőt..., terrorizál és kiröhögi más erőfeszítéseit. ( Korabeli kép, Detainees harvest potatoes at the Gorky Labour Colony, 1921, reproduced in Anton Makarenko, The Road to Life: An Epic of Education. Moscow: Foreign Languages Publishing House, 1955. )

 "Nagyszerű jelszavuk: Dögölj meg ma te, én ráérek holnap!" ( Szolzsenyicin, II. Az osztályrokonok, 454 )

Velük hitben sem vagyunk egyek...

"Az alvilág lelki beállítottsága pedig nagyon egyszerű, nagyon könnyen elsajátítható:
1. Élni akarok, és élvezni akarom az életet, a többiek pedig le vannak...!
2. Annak van igaza, aki erősebb.
3. Most nem téged ütnek, ne hadonássz! ( Vagyis amíg téged nem ütnek, ne avatkozz be azok védelmében, akiket ütnek. Várj a sorodra.)
Egyenként verni el az alázatos ellenséget! - valahogy nagyon ismerős ez a törvény. Így csinálta ezt Sztálin. Így csinálta Hitler.
Miket össze nem duruzsolt a fülünkbe Sejnyin a bűnözők sajátos törvényeiről", a becsületszavukról! Ha az ember olvassa, csupa Don Quijote, csupa hazafi! Bezzeg ha a zárkában vagy a rabomobilban találkozik egy ilyen ocsmány pofával..." ( Szolzsenyicin, II. Az osztályrokonok, 454 )

 

Sosem leszel "fogalom". ( Ebből ahogy mondani szokták 12 egy tucat... )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/de-praedestinatione-sanctorum-ii-sokan.html

 

A gnosztikus irodalom "rövidre zárja" ennek a típusnak a sorsát..., nem vacakol velük. A "hylikusok" nem képesek az anyag fölé emelkedni. 

Mindenkinek a természete fogja eldönteni sorsát..., az övékét is. 

Az érzékiek, a "hylikusok", eredeti jelentése szerint a "testiek" , akik az alantas dolgokhoz kötődnek, elemésztetnek a tűz által, magával az ördöggel együtt, akinek cimborái.

Mi sem törődjünk velük tovább. 

Sőt! 

Ezért eltérő a tapasztalás..., de egy a hit, már akinek van...., de egy ilyen ember ne imádkozzon értem.

"(...) a börtön felügyelője magasztalni kezdett minket, mert felfogta, hogy nagy erő van bennünk; (...) " ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 81 ) 

"Azonnal rájöttem, hogy méltó vagyok erre: imádkoztam érte!" ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 80 )  

Boldog akinek környezetében van olyan, aki imádkozhat érte... 

 

Aki nem méltó arra hogy Isten elé állva imádkozhasson embertársaiért, aligha méltó az emberi névre. 

Hitben vagyunk egyek nem tapasztalásban... V. ( ὑλικόι I. ) ~ bánjam-e? — már nem hivatásom, (...)"

 Blatnojok V.

"...körös-körül halálos üresség, céltalan élet, hideg igaztalanság."

 

 

 Feleségemmel beszélgettem, kérdezte: "Kik a blatnojok?" 

"Technikailag bárki" -, válaszoltam neki.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/hogyan-tesznek-minket-proliva.html 

 

Hogyan tesznek minket prolivá? - tettük fel korábban kérdést...

"(...) - hogy került ide? Mindegy. Megy, megy, a hosszú Nefelejcs-uccán, benéz a kapuk alá, nehéz, nehéz érzéssel belül... és nem tudja, a gyomra nehéz-e, vagy a szíve. Benéz a kapuk alá, rágja a törökmézt, csak rágja...körös-körül halálos üresség, céltalan élet, hideg igaztalanság. Valami jajongó, egyforma hang kíséri, végtelenül, makacsul, lerázhatatlanul... jajongó, pokoli gyötrelemmel." ( Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem, A bukott férfi )

 

Ha elfogadod a bűnözők logikáját..., nekik szabad, mert elnyomottak és kisemmizettek, s te magad is azonnal azzá válasz, ahogy a zenben tanítják...; ha lopsz, tolvaj lettél. Keresztények szigorúbbak, ha gondoltál rá, már akkor is... 

 

 

Már a gondolat is bűn lehet, hisz szoktatja a tudatodat a bűnhöz..., nem érünk erre rá. Minden pillanat választás elé állít bennünket, a pillanat pedig igen rövid idő..., mégis tartalma kell legyen.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/mi-fer-bele-egy-tik-be.html 

Nincs idő hazugságokra..., nem szólva arról, "Szentlélek elleni bűn", tehát nem nyer feloldozást.

Miért? 

Mert a hazugságot mindig erőszak követi, vagy erőszakot igazol. Terrort szül, mely nem csak a testet öli meg, de megbénítja az agyat is. S megmérgezi a lelket.

 

  

 "Lágeréletünk nagy válaszútja ez. Innen jobbra is, balra is vezet út, az egyik a magasba tart, a másik a mélybe. Ha jobbra indulsz - az életed veszted el, ha balra, a becsületedet." ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, 640 )

Szolzsenyicin maga meséli, csak egyféleképp győzheted le őket..., ha lemondasz mindenről ami csak értékes volt számodra..., magadról is.

"Egyszer s mindenkorra arra vagy ítélve, hogy hangos szóval kiáltsd a semmibe: "Én, én, én." De erre válasz nem érkezik. Én nem ismertem olyan kertészt, aki hiú volt, ha valóban szerette a kertjét." ( Antoine de saint-Exupery, Citadella, 235-236 )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/05/en-en-en-az-orok-farosz-maga-o-nezi.html

 

A belső blatnojodról...

Erről szól Weöres Sándor korábban már idézett verse "A merülő Saturnus" című. 

"Így állok, arccal falnak fordítva, törött pásztorbotommal.
Csordám a vályunál tolong: mennyi vidám vadonatúj
nagyszerűség úszkál benne! Orr orr mellett, orr az orrot
kitúrja — bánjam-e? — már nem hivatásom, (...)"

 Nem ez a helyes út.

"A Dzogcsen-tanítások azt mondják, hogy meditációd és szemléleted olyan legyen, mint a hatalmas óceán távlata: mindent átfogó, nyílt és határtalan." ( Szögjal Rimpocse, Pillanatról pillanatra, május 17 )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/01/ugy-tenyeszik-mint-laboda-nap-lakomaja.html

 "Mit ér a szabadság? A szabad világban a hitet végleg megölik benned! Boldog lehetsz, hogy börtönbe kerültél! Itt végre van időd a lelkedre gondolni! Mert már Pál apostol is megmondotta: "Mit míveltek sírván, és az én szívemet kesergetvén? Mert én nem csak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok az Úr Jézusnak nevéért! (...) Aljoska nem hazudik, hangjáról meg szeméből meg lehet ítélni: boldog itt a fogságban." ( Alekszandr Szolzsenyicin, Ivan Gyenyiszovics egy napja, 163 )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/11/amely-lelek-elszegodik-istenhez.html 

 "Boldog vagyok, mert lemondtam a boldogságról." ( J. Renard )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/ime-mienk-gyermek-krisztus-v-boldog.html 

"Aljoska is itt van. Szegény szájtáti, mindenkinek a kedvében jár, de ő maga semmit sem tud szerezni. - Nesze, Aljoska! - s egy szem teasüteményt odaad neki. Aljoska mosolyog. - "Köszönöm! Hisz magának sincs." ( Alekszandr Szolzsenyicin, Ivan Gyenyiszov egy napja, 166 )

"A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." ( Mt 22,39-40 )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/11/a-korsoban-az-elet-vizet-tartottam-j-91.html

 

 Ám így marad nekünk a a "Fáklya-szerep"..., a többieknek ha nem ügyelnek az "Undor-angyala", aki a romokra vizel..., s köp sírjukra.

Az Undor Angyala
egykedvűen játszik
a rom felett.
Vár." ( Weöres Sándor, XX. századi freskó ) 

Kikre vár?

A "sors" az ha szeretsz vagy nem szeretsz "passziánszozni"...

"Hm. Egyszóval a barátok közé vágyol? Pedig én sajnállak, Aljosa, hidd el, igazán megszerettelek… Egyébként ez kedvező alkalom: majd imádkozol értünk, bűnösökért, mert túl sokat is vétkezünk már, ahogy itt tespedünk. Mindig gondolkoztam azon, ki fog énértem imádkozni. Van a világon olyan ember?" ( Alekszandr Szolzsenyicin, Ivan Gyenyiszovics egy napja, 163 )

https://ueaeprints.uea.ac.uk/id/eprint/61719/1/PhD_VINCENT_CORRECT.pdf

 

Hitben vagyunk egyek nem tapasztalásban... IV. ~ Az Undor Angyala egykedvűen játszik a rom felett.

 "Hallottátok-e: ne fontoskodjatok!"

 

 

"Felhőkakukvár
háromezer éve telik díszekkel és lomokkal,
nagy ládákkal -- felirásuk: "én!" "enyém!" "nekem!" "engem!" s falát mindenfelé kinyomta "az én kincsem", "az én lázam", "az én üdvöm", végre felbillent
s az alatta felgyűlt ganajba zuhant.

Lakói
a lenti mocsokban hemzsegnek,
nem értik mi történt velük, nem látnak az éjszakában, jajgatva vergődnek a szeméten, vagy futkosva, egymásra tiporva cipelik törött, recsegő holmijukat,
vagy építeni akarnak, a törmeléket dúlva --

 

De van aki lát közöttük
és szurokba hempereg és meggyújtja magát hogy azok is lássanak: kétségbeesett világosság, eleven fáklya!

Páran rámutatnak: "Ni, a bolond,
szurokba mártotta magát és elhamvad,
ahelyett hogy menteni segítene."
Mások kiáltják: "Az ő fényénél látunk!"
és még gyorsabban húzzák-vonják a törött lomokat.

Mit látnának? mit mutatna nekik az eleven fáklya?
a törmeléket, a trágyát,
és fölötte a fekete semmit,
honnan már hiányzik Felhőkakukvár
és eltűntek az angyalok, a Biztonság, a Szabadság, az Igazság Angyala, meg a többi, még a Háború Angyala is (mert amit ezek háborúnak néznek: egymásba botlók szüntelen marakodása a sötétben; hol már az idő, mikor hadat indított a szabad elhatározás?) s még a Gyűlölet Angyala is (mert mindenki annak bokájába mar, akiébe bír; de hol az igazi gyűlölet már?)

Az égen egy maradt: a tétlen, közönyös lélek,
az Undor Angyala. Mert már csak az utálat, melynek lelke van.

Ha látnának az eleven fáklyafénynél: őt látnák, az Undor Angyalát amint lábával harangoz a kutyáknak, vagy fütyülve a romokra vizel, s nem hinnék hogy angyal, hogy az alakot váltott szeretet, mely inkább mosolyog mint haragszik. S ha közelről látnák: nem hinnék hogy az Undor Angyala, mely oly szép, mint az a nő, kit álmunk legmélye hord, a gyilkos megrészegül tőle, vágytól zokogva öklére borul, fogadkozik, s a tiszta is megdöbben előtte: mi a szépség, hogy íly sodra van?

S az üvöltve lobogó fáklya, s e végső édesség: ugyanegy.

Ha kérdik őt -- felel:
"Ne fontoskodj." Ajkát biggyesztve szól: "Ne fontoskodj." Harmadszor is azt mondja: "Ne fontoskodj." S elhallgat.

Az eleven fáklya körbe-szalad és ordít:
"Hallottátok-e: ne fontoskodjatok!
E két szó a nektek röpített ige, e két szó a Nagy Könyv, e két szó, mely a világ rángását feloldaná!
Ne fontoskodjatok! Ne akarjatok zászlót lengetni,
építő, romboló, mentő mozdulatokkal hadonászni,
hagyjátok a jelszókat, fontoskodó elveket, rángató eszméket!
Halljátok: semmi előnyt ne kivánjatok,
előny értékében ne higgyetek,
s lemállik rólatok a százféle téboly, mely mind előnyt kinál és olyanok lesztek, mint a szívverés: nyugalma működés, és működése nyugalom."

Így kiált az eleven fáklya, végre összeroskad,
száján dül a pernye, a korom,
még csontja is fekete.

Az Undor Angyala
egykedvűen játszik
a rom felett.
Vár." ( Weöres Sándor, XX. századi freskó )

 

( Cuckoo-bird-castle-in-the-clouds–
it’s been filling for three thousand years with garbage and ornaments, huge boxes full of it, their inscriptions: “I!” “Mine!” “Me!” “For me!” –its walls have been pushed out everywhere by “my treasure,” “my fever,” “my salvation,” at last it tipped over and fell into the dung collected underneath. 

Its inhabitants 
jostle and bustle in the filth below, 
they don’t understand what has happened to them, they cannot see in the night, moaning they writhe on top of the trash-heap, or running around and treading on one another they drag their creaking, broken belongings, or they want to build something, pillaging the rubble. 

But there is One among them who can see, and rolling in the tar he sets himself aflame so that the others, too, may see: desperation-light, live torch! 

A few are pointing at him: “Behold the fool, he has dipped himself in tar and he’ll turn into ashes instead of trying to help us in our rescue work.” 
Others shout: “By his light we can see!” and they push and drag the broken trash even faster. 

What could they see? What would the live torch show them? the rubble, the dung, and above it the black nothingness whence cuckoo-bird-castle-in-the-clouds is already gone with all the Angels having disappeared, the Angel of Security, the Angel of Freedom, the Angel of Justice, and the others, even the Angel of War (for what’s “war” for these is but an endless quarrel of those who bump into each other in the dark; where are the times when free decision would start a real war?) and gone is the Angel of Hatred as well (for everyone bites the ankle he can catch; but where is real “hatred” now?) 

There’s but one left in the sky, the idle, indifferent soul, the Angel of Disgust. For it is only Disgust that has a soul left. 

If they should see by the light of the Live Torch they would see him, the Angel of Disgust, as he dangles his legs for the dogs or pisses on the ruins while he whistles, and they would not believe that he is an Angel, that he is love, transformed, which would rather smile than be angry, and if they were to see him near at hand: they would not believe that he is the Angel of Disgust because of his beauty comparable only to the woman carried in the depths of our dreams, the murderer would get drunk if he saw him, sobbing with desire he would fall on his fists, taking vows and making promises, and even the pure would be astonished in front of him: what is beauty that its drift is so strong ? 

And the screaming, flaming torch, and this final sweetness: Are one and the same. 

If they ask the Angel, he answers: 
“Quit meddling!”—pouting, it says: “Don’t meddle.” And for the third time: “Don’t meddle!”—and falls silent. 

The live torch dashes around and screams: 
“Have you heard it? Quit meddling! 
These two words are the Great Book, The Word flung into your faces, this short commandment is the one that would relieve the convulsions of the world! 
Quit meddling! Quit the flag-waving, stop waving agitatedly with constructive-destructive and rescuing motions, forget the slogans, officious principles and jerking ideologies tearing at you! 
Hear this: Desire no advantage, set no store by the value of advantage, and you’ll shed the hundreds of madnesses, all offering advantage, and you shall be like the heart-beat: its calm its function, and its function its calm…” 

So shouts the live torch, then finally collapses, 
soot and flue-ashes pour forth from its mouth, 
even its bones are black. 

And the Angel of Disgust 
plays on top of the ruins 
with equanimity. 
Waiting. )

"Az égen egy maradt: a tétlen, közönyös lélek,
az Undor Angyala. Mert már csak az utálat, melynek lelke van."

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/apokalipszis-v-iii1-krisztus-melto.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/csak-az-orultek-gondolkodnak-szabadon.html